Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)

1918-08-06 / 181. szám

Kedd, 1918. augusztus 6. AZ ÚJSÁG A Charusek-emlékverseny mai első fordu­lójáról tudósítónk a következőket táviratozza : Balla (Budapest) spanyol játszmában,­­ 35 lépésben szép stílusban nyert Vidmar dr. (Bécs) ellen.Breyer (Budapest) szicziliai játszmában 35 lépésben erélyes támadás után verte meg­ a lipcsei Mieses-t. Balogh (Budapest) vezéresetben 48 lépésben győzött Földes (Budapest) ellen. A Brach (Brü­nn) és Schlechter (Bécs) közti spanyol játszmát az előbbire kedvezőbb had­állásban félbeszakították. Eldöntetlenül végződtek a Péti (Bécs) és Grü­nfeld­ (Bécs) közti királycsel-játszma 25 lé­pés, továbbá a Havasi (Budapest) és Asztalos dr. (Budapest)­­ közti spanyol játszma, mindkét fél korrekt játéka után. Karl Júlia gyilkosai. — A b­écsi Bristol-szállóbeli rafelógyilkosság főtárgy -■-"VT — Bécsi munkatársunk telefonjelentése. — ^ A tárgyalás első napja: Bécs, augusztus 5. A Bristol-szállóban el­követett borzalmas gyilkosság, amely annak idején Bécs város egész lakosságát napokon át a legnagyobb izgalomban tartotta, három napon át a bécsi esküdtbíróság előtt leli utó­játékát. Hogy ma is újjáéledt a tett elköve­tése idején támadt izgalom, annak élénk bi­zonyítéka az a körülmény, hogy már reggel hét órakor nagy közönség gyülekezett az alserstrassei bírósági épület előtt. A tömeg olyan nagy arányokban tódult az épület felé, hogy reggeli 9 órakor a törvényszéki palota kapuit már be kellett zárni. A tárgyaló­te­rem zsúfolva volt előkelő úri és hölgyközön­­tséggel. Délelőtt fél tíz órakor kisorsolták az es­küdteket és a tárgyalást megkezdték. Elnök Heidt dr. udvari tanácsos, míg az államügyész helyén Höpfler dr. lovag ül, Franke Kurt vé­dői, Pressburger dr. és Bondy dr. voltak, Dai­vit Emo védője pedig Hoffmannsthal dr. Nagy mozgás támadt a tárgyaló­teremben, a­mikor a két vádlott, két börtönőr által ki­sérve, a terembe lépett. Előbb Davit Emo nyurga, sápadt alakja vált láthatóvá. Gyors léptekkel követte őt Franké Kurt. Mind a két vádlott vasárnapi öltözetben jelent meg, ápolt külsővel állott birái elé. Davit Emo ele­gáns zsakettet viselt, szénfekete haja gondo­san el van választva és művészien göndörö­dik a homlokára. Franké Kurt középtermetű, tizenhét éves ifjú, ijedt gyerekszemekkel, nyilván Davit Ernőt utánzó frizurát hord. Vadonatúj fekete kabátja van neki is, a­me­lyet anyja a mai tárgyalásra küldött, miután eddigi ruháit egy czellájabeli társának adta fel élelmiszerek fejében. Míg Franke Kurt a vádirat felolvasása alatt nem egyszer sírva fakadt, Davit Emo, a­ki eleinte leplezhetlen kíváncsisággal já­ratta végig fürkésző tekintetét a közönségen, a vádirat olvasása alatt sötéten és zárkó­zottal­ tekintett maga elé. Csak a­mikor Franke Kürtöt szólította elő az elnök és kér­déseket intézett hozzá, akkor kezdett igen­­élénken érdeklődni a tárgyalás folyása iránt és pontosan figyelte, hogy Franko mit mond. Franké olyan halkan beszélt, hogy az elnök többszöri hasztalan figyelmeztetése után, hogy hangosan beszéljen, közvetlenül a bírói emelvény elé léptette, hogy meghallja. Franke először azon viszonyokról beszélt, a­melyek között otthon nevelkedett- azután arról, mint lett Davit Ernőhöz való viszonya mind bensőbb és végül a gyilkosság előké­szítéséről és végrehajtásáról, erről szinte borzalmat kellően fagyos hidegvérűséggel és nyugalommal. Néhány percznyi szünet után Davit Emo kihallgatása kezdődött. Előbb azonban izgal­mas inczidens zavarta meg a tárgyalás fo­lyamát. Mikor Davit Emo felállott, a hall­gatóság köréből fölemelkedett egy ősz m­at­­róna és hangos zokogás közben vágta oda Davit Emónak: •— Ön nyomorult! "Nézzen csak oda, mit csinált ön az én szerencsétlen fiamból! Ön tönkre tett egy szegény anyát . Davit Ernő e jelenetét nyugodtan hall­gatta végig, a teremben azonban perc­ekig tartó izgalom keletkezett, a­mely csak akkor csitult el, a­mikor a szünet alatt Davit Ernőt egy börtönőr kivezető a teremből. A szünet után Davit Emo kihallgatása következett, a­ki egyre azt igyekezett bizo­nyítgatni, hogy ő nem volt tulajdonképpen a gyilkosság, értelmi szerzője, hanem Franke Kurt volt az, a­ki első ízben beszélt gyilkos­ságról. Itt különben megjegeyzhetjük, hogy a két vádlott egyike sem tudta a bécsi közön­ségben a szánalomnak ilyenkor fellobbanó rokonérzését kelteni. Franke Kurt tényleg nem azt a benyomást teszi, mintha csak esz­köze lett volna Davit Emnónak, hanem mind a kettőt egyaránt érettnek tartják a sorsra, a­mely rájuk vár. Úgy állítja be Davit a gyilkosság idejé­ben tanúsított magatartását, mintha Franké befolyása alatt állott volna. Meg is jegyzi az elnök : — Hogyan, ön­ állott egy önnél tizenöt évvel ifjabb gyerkőcz befolyása alatt ? Davit Emo erre rafinériával feleli: —* Úgy tűnik fel előttem, mintha két lény lakott volna bennem. Másképpen nem magyarázhatom az egészet, csak szellemi ab­­szencziával Elnök: Ez a szellemi abszenczia azonban meglehetősen hosszú ideig tartott! így akarta megértetni a vádlottal, mi­lyen átlátszó és mennyire rosszul konstruált az a pszicho-patológiai magyarázat, a­mely­­lyel mentegetődzni igyekszik. Az elnök végül megállapítja, hogy a va­lószínűség nem igen szól a mellett, hogy Da­vit védekezése helyt állhatna. Erre Franke Kurt felállott a vádlottak padjáról, a sze­mébe nézett Davitnak és mosolyogva jegyez­te meg: — Én meg csak’ a mellett maradhatok, a­mit mondottam. ‘A vallomásom igaz. A főtárgyalás első napjáról a következő tudósításunk számol be: (A vádirat) Az esküdtszék megalakulása. Franké és Davit vádlottak személyazonosságának meg­állapítása után az elnök a vádiratot olvas­tatja fel. A terjedelmes vádirat szerint Davit Ernőt és Kurt Frankét az a vád terheli, hogy Bari Júliát rablási szándékkal meggyilkolták, vala­mint többrendbeli csalást követtek el és Vi­­vante báró aranyóráját és lánczát is ellopták. Davit Erno olasz állampolgár, Udinében, majd Triesztben és Bécsben nevelkedett, azután Hamburgban vállalt állást, a­honnan mint egy vállalat levelezője visszatért Udinébe és Co­­móba. Ott meg is nősült. Ugyanebben az évben Belgiumba helyezték át s a c­ég megbízásából Dél-Amerikába küldték. Vivante báró közben­járására, a­kihez Davit Emo feleségét távoli rokonság fűzte, a gyilkos egy osztrák baleset­biztosító társaság brünni fiókjánál kapott nyu­­godalmasabb állást, de ott léha és költekező életmódot folytatott. Három évvel ezelőtt ugyanehhez a­ biztosító társasághoz került a bécsi központba. Davit vallomásában elismeri, hogy kedvencze volt a Vivante-házaspárnak s valószínűnek látszott, hogy Vivanteék végren­deletben is meg fognak emlékezni róla. Kide­rült egyébként, hogy Davidot Vivanteék már gyermekkora óta hathatósan segélyezték és tá­mogatták. Jóságukért a gyilkos a legrutább hálátlansággal fizetett, hiszen már a gyilkos­ság elkövetése előtt is, ez év januárjában, el­lopta Vivante báró értékes aranyóráját és aranylánczát, de a lopott holmit nem tudta és nem is merészelte értékesíteni, mert a báró az ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a bécsi rendőrségen. Davit czinkorstársa, Frankó Knut, Frankó Antal volt mázolómester és mostani házfel­ügyelő gyermeke. Volt tanítói azt mondják róla, hogy rendkívüli intelligencziájával tűnt ki, de neveletlen, konok és gonosz indulatú fiú volt. Két évvel ezelőtt lépett a balesetbiztosító társaság szolgálatába s rövidesen szoros barát­ság fűzte Davit Emóhoz, olyan benső barátság, a­mit a két czinkostárs különböző kora, hivatali állása sehogy sem indokolt meg. Számos tanú bizonyítja, hogy Davit káros befolyást gyako­rolt fiatal barátjára. A múlt évben már közö­sen követtek el többrendbeli visszaélést a biz­tosító társaság kárára. Hamisított nyugták alapján a társulat üzletfeleitől kisebb-nagyobb­ összegeket vettek fel és a pénzt megosztották. Franke Davittal való szoros barátsága révén értesült a Vivante-házaspár és a meggyilkolt társalkodónő életviszonyairól és életmódjáról is. A gyilkosság terve azonban ez év február havában született meg Davit Emo agyában. Tervét közölte barátjával s a c­inkostársak kö­zött­ ezután igen sokszor esett szó a rablógyil­kosságról, illetve arról, hogyan tehetnék el láb alól a kom­ornát s hogyan kaparinthatnák meg Vivante bár­óné ékszereit. A következő hetek­ben Davit a tervet már részleteiben is kidol­gozta, sőt egy kosarat is vásárolt, melybe a gyilkosság elkövetése után be akarták gyömö­szölni, utóbb pedig elszállítani a tett színhelyé­ről Karl Júlia holttestét. Ő vette a fabuzogányt is, melylyel a gyilkos tettet végre akarták haj­tani s pontos tervrajzot készített Vivanteék la­kásáról, miközben azt a helyet is megjelölte, a­hol Frankénak a szerencsétlen komornát meg kellett lesnie. • Abban állapodtak meg, hogy a pünkösd előtti szombaton gyilkolják meg Earl Júliát, s Franke el is ment a megjelölt helyre, a Bristol­­szállóba, de Davit szerdára, május tizenkette­dikére, majd a jövő csütörtökre halasztotta a tett végrehajtását. Earl Júliával úgy állapo­dott meg Davit, hogy a komorna kinyitja az ablakot és ezzel ad jelt, hogy a táskát, mely­ben Viviantiék az ékszert és végrendeletüket tartogatták, — a komornának Davit azt mondta, hogy ezt a végrendeletet szeretné elolvasni —, már megszerezte a szálloda­ safe depositjából. A c jelt Earl Júlia meg is adta s a czinkostársak két más-más után lopództak be a szállodába. Franké a megjelölt­ helyen leste meg az áldo­zatot s a mikor ez a fekete táskával visszatért, Franké a buzogánynyal fejbevágta, ugy hogy a leány menten összerogyott. Franké ezután még torkon ragadta és zsineggel fojtogatta a hevesen védekező és kapálódzó komornát. Ek­kor lépett be Davit Emo, a­ki addig a lakosz­tály harmadik szobájában rejtőzködött. Davit utasítására Franké az utazókosárba akarta el­helyezni az élettelen testet, de a gyilkosoknak úgy rémlett, hogy az áldozatból még nem szállt el a lélek s ezért lemondottak előzetes tervük­ről, hogy a holttestet elszállítsák. Davit utasí­tására Franke egy éles beretvával még több mély vágást ejtett a komorna nyakán ; a fürdő­szobában megmosta véres kezét, majd társával hátizsákjába rejtették a fekete táskát és elsiet­tek a szállodából. Útközben jutott eszükbe, hogy a buzogányt a szobában felejtették. Franké menten visszatért a szállóba, de időközben a gyilkosság is kiderült. Franké padlásszobájá­­ban helyezte biztonságba a hátizsákot és véres ruháit lakásának pinczéjében rejtette el. Ez a tényállás Franké töredelmes vallomá­sából derült ki, Davit azonban a legmakacsab­­ban és a leghihetetlenebb módon c­inkostársára akarja hárítani a felelősséget. Franké ezzel szemben nem tagadja, hogy mindketten egy­aránt bűnösök s azzal sem védekezik, hogy nem volt tudatában­ közös tervük szörnyűségé­nek. A vádlottak elmeállapotát is megfigyelték. A törvényszéki orvosok megegyeznek abban, hogy a gyilkosok teljesen épelméjű­ek, de szü­letett gonosztevők, a­kikből eredendő és szuny­­nyadó természetük borzalmasan tört ki, a­mint erre alkalom kínálkozott. Davit a szakértői vé­lemény szerint hazug, gyáva, hitvány ember, erkölcsileg teljesen züllött lelkületű, munka­kerülő, de Franko sem akaratnélkül eszköze idősebb társának, maga is bűnösen könnyelmű, önös, elvhajhászó, ezért vállalkozott a véres tett végrehajtására. Előre megfontolták s a legapróbb részletekig kidolgozták,, hogyan hajthatják végre a borzalmas gyilkosságot, a­miért teljes mértékben felelősségre is vonhatók. (Franké vádlott kihallgatása.) A vádirat felolvasása, után megkezdődött a vádlottak kihallgatása. Először Franké Kürtöt hallgatták ki, a­kinek kihallgatása alatt Davit Emo a teremben maradhatott. Az elnök: Beismeri, hogy bűnös? A vádlot­t : Igen ! — A vád egész terjedelmét illetőleg !­­— Igen! Franké ezután az elnök"­­felszólítására el­mondja előéletét. Három testvére közöl ő volt a legfiatalabb. Miután a népiskolát elvégezte, a polgári iskolába iratkozott be. Ide tanulási vágya arra indította, hogy még kereskedelmi tanfolyamot is végezzen. Ezt azonban kénytelen volt félbeszakítani, mert kenyeret kellett ke­resnie. Mint gyakornok belépett­­így nyomdába. Ottó két hónapig maradt. Aztán a biztosító­tár­sasághoz került és egy évvel később ismét be­iratkozhatott a kereskedelmi tanfolyamra. Az elnök: Mondja, el nekünk, hogyan alak kint Davithoz való viszonya ? — Eleinte szolgálatikig érintkeztünk egy­mással és csak később lett köztünk bizalmasabb a viszony, a­mikor az osztály tulajdonképpeni főnöke bevonult és Davit vette át a teendőit. Ekkor már nemcsak a szolgálatban érintkez­tem vele, de a hivatalon kívül is. Davit nagyon sokat beszélt múltjáról, különösen Amerikában tett utazásairól, a­mikor nagyon vígan élt és sok pénzt keresett. Néha a családjáról is szó esett. Ezután részletesen elmondotta a véres tett elkövetését. Vallomása nagyrészben megegye­zett a vádirat adataival. A hallgatóság sorá­ban főként azt a részletet hallgatták feszült .

Next