Az Ujság, 1918. augusztus (16. évfolyam, 177-203. szám)
1918-08-06 / 181. szám
Kedd, 1918. augusztus 6. AZ ÚJSÁG A Charusek-emlékverseny mai első fordulójáról tudósítónk a következőket táviratozza : Balla (Budapest) spanyol játszmában, 35 lépésben szép stílusban nyert Vidmar dr. (Bécs) ellen.Breyer (Budapest) szicziliai játszmában 35 lépésben erélyes támadás után verte meg a lipcsei Mieses-t. Balogh (Budapest) vezéresetben 48 lépésben győzött Földes (Budapest) ellen. A Brach (Brünn) és Schlechter (Bécs) közti spanyol játszmát az előbbire kedvezőbb hadállásban félbeszakították. Eldöntetlenül végződtek a Péti (Bécs) és Grünfeld (Bécs) közti királycsel-játszma 25 lépés, továbbá a Havasi (Budapest) és Asztalos dr. (Budapest) közti spanyol játszma, mindkét fél korrekt játéka után. Karl Júlia gyilkosai. — A bécsi Bristol-szállóbeli rafelógyilkosság főtárgy -■-"VT — Bécsi munkatársunk telefonjelentése. — ^ A tárgyalás első napja: Bécs, augusztus 5. A Bristol-szállóban elkövetett borzalmas gyilkosság, amely annak idején Bécs város egész lakosságát napokon át a legnagyobb izgalomban tartotta, három napon át a bécsi esküdtbíróság előtt leli utójátékát. Hogy ma is újjáéledt a tett elkövetése idején támadt izgalom, annak élénk bizonyítéka az a körülmény, hogy már reggel hét órakor nagy közönség gyülekezett az alserstrassei bírósági épület előtt. A tömeg olyan nagy arányokban tódult az épület felé, hogy reggeli 9 órakor a törvényszéki palota kapuit már be kellett zárni. A tárgyalóterem zsúfolva volt előkelő úri és hölgyközöntséggel. Délelőtt fél tíz órakor kisorsolták az esküdteket és a tárgyalást megkezdték. Elnök Heidt dr. udvari tanácsos, míg az államügyész helyén Höpfler dr. lovag ül, Franke Kurt védői, Pressburger dr. és Bondy dr. voltak, Daivit Emo védője pedig Hoffmannsthal dr. Nagy mozgás támadt a tárgyalóteremben, amikor a két vádlott, két börtönőr által kisérve, a terembe lépett. Előbb Davit Emo nyurga, sápadt alakja vált láthatóvá. Gyors léptekkel követte őt Franké Kurt. Mind a két vádlott vasárnapi öltözetben jelent meg, ápolt külsővel állott birái elé. Davit Emo elegáns zsakettet viselt, szénfekete haja gondosan el van választva és művészien göndörödik a homlokára. Franké Kurt középtermetű, tizenhét éves ifjú, ijedt gyerekszemekkel, nyilván Davit Ernőt utánzó frizurát hord. Vadonatúj fekete kabátja van neki is, amelyet anyja a mai tárgyalásra küldött, miután eddigi ruháit egy czellájabeli társának adta fel élelmiszerek fejében. Míg Franke Kurt a vádirat felolvasása alatt nem egyszer sírva fakadt, Davit Emo, aki eleinte leplezhetlen kíváncsisággal járatta végig fürkésző tekintetét a közönségen, a vádirat olvasása alatt sötéten és zárkózottal tekintett maga elé. Csak amikor Franke Kürtöt szólította elő az elnök és kérdéseket intézett hozzá, akkor kezdett igenélénken érdeklődni a tárgyalás folyása iránt és pontosan figyelte, hogy Franko mit mond. Franké olyan halkan beszélt, hogy az elnök többszöri hasztalan figyelmeztetése után, hogy hangosan beszéljen, közvetlenül a bírói emelvény elé léptette, hogy meghallja. Franke először azon viszonyokról beszélt, amelyek között otthon nevelkedett- azután arról, mint lett Davit Ernőhöz való viszonya mind bensőbb és végül a gyilkosság előkészítéséről és végrehajtásáról, erről szinte borzalmat kellően fagyos hidegvérűséggel és nyugalommal. Néhány percznyi szünet után Davit Emo kihallgatása kezdődött. Előbb azonban izgalmas inczidens zavarta meg a tárgyalás folyamát. Mikor Davit Emo felállott, a hallgatóság köréből fölemelkedett egy ősz matróna és hangos zokogás közben vágta oda Davit Emónak: •— Ön nyomorult! "Nézzen csak oda, mit csinált ön az én szerencsétlen fiamból! Ön tönkre tett egy szegény anyát . Davit Ernő e jelenetét nyugodtan hallgatta végig, a teremben azonban percekig tartó izgalom keletkezett, amely csak akkor csitult el, amikor a szünet alatt Davit Ernőt egy börtönőr kivezető a teremből. A szünet után Davit Emo kihallgatása következett, aki egyre azt igyekezett bizonyítgatni, hogy ő nem volt tulajdonképpen a gyilkosság, értelmi szerzője, hanem Franke Kurt volt az, aki első ízben beszélt gyilkosságról. Itt különben megjegeyzhetjük, hogy a két vádlott egyike sem tudta a bécsi közönségben a szánalomnak ilyenkor fellobbanó rokonérzését kelteni. Franke Kurt tényleg nem azt a benyomást teszi, mintha csak eszköze lett volna Davit Emnónak, hanem mind a kettőt egyaránt érettnek tartják a sorsra, amely rájuk vár. Úgy állítja be Davit a gyilkosság idejében tanúsított magatartását, mintha Franké befolyása alatt állott volna. Meg is jegyzi az elnök : — Hogyan, ön állott egy önnél tizenöt évvel ifjabb gyerkőcz befolyása alatt ? Davit Emo erre rafinériával feleli: —* Úgy tűnik fel előttem, mintha két lény lakott volna bennem. Másképpen nem magyarázhatom az egészet, csak szellemi abszencziával Elnök: Ez a szellemi abszenczia azonban meglehetősen hosszú ideig tartott! így akarta megértetni a vádlottal, milyen átlátszó és mennyire rosszul konstruált az a pszicho-patológiai magyarázat, amelylyel mentegetődzni igyekszik. Az elnök végül megállapítja, hogy a valószínűség nem igen szól a mellett, hogy Davit védekezése helyt állhatna. Erre Franke Kurt felállott a vádlottak padjáról, a szemébe nézett Davitnak és mosolyogva jegyezte meg: — Én meg csak’ a mellett maradhatok, amit mondottam. ‘A vallomásom igaz. A főtárgyalás első napjáról a következő tudósításunk számol be: (A vádirat) Az esküdtszék megalakulása. Franké és Davit vádlottak személyazonosságának megállapítása után az elnök a vádiratot olvastatja fel. A terjedelmes vádirat szerint Davit Ernőt és Kurt Frankét az a vád terheli, hogy Bari Júliát rablási szándékkal meggyilkolták, valamint többrendbeli csalást követtek el és Vivante báró aranyóráját és lánczát is ellopták. Davit Erno olasz állampolgár, Udinében, majd Triesztben és Bécsben nevelkedett, azután Hamburgban vállalt állást, ahonnan mint egy vállalat levelezője visszatért Udinébe és Comóba. Ott meg is nősült. Ugyanebben az évben Belgiumba helyezték át s a cég megbízásából Dél-Amerikába küldték. Vivante báró közbenjárására, akihez Davit Emo feleségét távoli rokonság fűzte, a gyilkos egy osztrák balesetbiztosító társaság brünni fiókjánál kapott nyugodalmasabb állást, de ott léha és költekező életmódot folytatott. Három évvel ezelőtt ugyanehhez a biztosító társasághoz került a bécsi központba. Davit vallomásában elismeri, hogy kedvencze volt a Vivante-házaspárnak s valószínűnek látszott, hogy Vivanteék végrendeletben is meg fognak emlékezni róla. Kiderült egyébként, hogy Davidot Vivanteék már gyermekkora óta hathatósan segélyezték és támogatták. Jóságukért a gyilkos a legrutább hálátlansággal fizetett, hiszen már a gyilkosság elkövetése előtt is, ez év januárjában, ellopta Vivante báró értékes aranyóráját és aranylánczát, de a lopott holmit nem tudta és nem is merészelte értékesíteni, mert a báró az ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a bécsi rendőrségen. Davit czinkorstársa, Frankó Knut, Frankó Antal volt mázolómester és mostani házfelügyelő gyermeke. Volt tanítói azt mondják róla, hogy rendkívüli intelligencziájával tűnt ki, de neveletlen, konok és gonosz indulatú fiú volt. Két évvel ezelőtt lépett a balesetbiztosító társaság szolgálatába s rövidesen szoros barátság fűzte Davit Emóhoz, olyan benső barátság, amit a két czinkostárs különböző kora, hivatali állása sehogy sem indokolt meg. Számos tanú bizonyítja, hogy Davit káros befolyást gyakorolt fiatal barátjára. A múlt évben már közösen követtek el többrendbeli visszaélést a biztosító társaság kárára. Hamisított nyugták alapján a társulat üzletfeleitől kisebb-nagyobb összegeket vettek fel és a pénzt megosztották. Franke Davittal való szoros barátsága révén értesült a Vivante-házaspár és a meggyilkolt társalkodónő életviszonyairól és életmódjáról is. A gyilkosság terve azonban ez év február havában született meg Davit Emo agyában. Tervét közölte barátjával s a cinkostársak között ezután igen sokszor esett szó a rablógyilkosságról, illetve arról, hogyan tehetnék el láb alól a komornát s hogyan kaparinthatnák meg Vivante báróné ékszereit. A következő hetekben Davit a tervet már részleteiben is kidolgozta, sőt egy kosarat is vásárolt, melybe a gyilkosság elkövetése után be akarták gyömöszölni, utóbb pedig elszállítani a tett színhelyéről Karl Júlia holttestét. Ő vette a fabuzogányt is, melylyel a gyilkos tettet végre akarták hajtani s pontos tervrajzot készített Vivanteék lakásáról, miközben azt a helyet is megjelölte, ahol Frankénak a szerencsétlen komornát meg kellett lesnie. • Abban állapodtak meg, hogy a pünkösd előtti szombaton gyilkolják meg Earl Júliát, s Franke el is ment a megjelölt helyre, a Bristolszállóba, de Davit szerdára, május tizenkettedikére, majd a jövő csütörtökre halasztotta a tett végrehajtását. Earl Júliával úgy állapodott meg Davit, hogy a komorna kinyitja az ablakot és ezzel ad jelt, hogy a táskát, melyben Viviantiék az ékszert és végrendeletüket tartogatták, — a komornának Davit azt mondta, hogy ezt a végrendeletet szeretné elolvasni —, már megszerezte a szálloda safe depositjából. A c jelt Earl Júlia meg is adta s a czinkostársak két más-más után lopództak be a szállodába. Franké a megjelölt helyen leste meg az áldozatot s a mikor ez a fekete táskával visszatért, Franké a buzogánynyal fejbevágta, ugy hogy a leány menten összerogyott. Franké ezután még torkon ragadta és zsineggel fojtogatta a hevesen védekező és kapálódzó komornát. Ekkor lépett be Davit Emo, aki addig a lakosztály harmadik szobájában rejtőzködött. Davit utasítására Franké az utazókosárba akarta elhelyezni az élettelen testet, de a gyilkosoknak úgy rémlett, hogy az áldozatból még nem szállt el a lélek s ezért lemondottak előzetes tervükről, hogy a holttestet elszállítsák. Davit utasítására Franke egy éles beretvával még több mély vágást ejtett a komorna nyakán ; a fürdőszobában megmosta véres kezét, majd társával hátizsákjába rejtették a fekete táskát és elsiettek a szállodából. Útközben jutott eszükbe, hogy a buzogányt a szobában felejtették. Franké menten visszatért a szállóba, de időközben a gyilkosság is kiderült. Franké padlásszobájában helyezte biztonságba a hátizsákot és véres ruháit lakásának pinczéjében rejtette el. Ez a tényállás Franké töredelmes vallomásából derült ki, Davit azonban a legmakacsabban és a leghihetetlenebb módon cinkostársára akarja hárítani a felelősséget. Franké ezzel szemben nem tagadja, hogy mindketten egyaránt bűnösök s azzal sem védekezik, hogy nem volt tudatában közös tervük szörnyűségének. A vádlottak elmeállapotát is megfigyelték. A törvényszéki orvosok megegyeznek abban, hogy a gyilkosok teljesen épelméjűek, de született gonosztevők, akikből eredendő és szunynyadó természetük borzalmasan tört ki, amint erre alkalom kínálkozott. Davit a szakértői vélemény szerint hazug, gyáva, hitvány ember, erkölcsileg teljesen züllött lelkületű, munkakerülő, de Franko sem akaratnélkül eszköze idősebb társának, maga is bűnösen könnyelmű, önös, elvhajhászó, ezért vállalkozott a véres tett végrehajtására. Előre megfontolták s a legapróbb részletekig kidolgozták,, hogyan hajthatják végre a borzalmas gyilkosságot, amiért teljes mértékben felelősségre is vonhatók. (Franké vádlott kihallgatása.) A vádirat felolvasása, után megkezdődött a vádlottak kihallgatása. Először Franké Kürtöt hallgatták ki, akinek kihallgatása alatt Davit Emo a teremben maradhatott. Az elnök: Beismeri, hogy bűnös? A vádlott : Igen ! — A vád egész terjedelmét illetőleg !— Igen! Franké ezután az elnök"felszólítására elmondja előéletét. Három testvére közöl ő volt a legfiatalabb. Miután a népiskolát elvégezte, a polgári iskolába iratkozott be. Ide tanulási vágya arra indította, hogy még kereskedelmi tanfolyamot is végezzen. Ezt azonban kénytelen volt félbeszakítani, mert kenyeret kellett keresnie. Mint gyakornok belépettígy nyomdába. Ottó két hónapig maradt. Aztán a biztosítótársasághoz került és egy évvel később ismét beiratkozhatott a kereskedelmi tanfolyamra. Az elnök: Mondja, el nekünk, hogyan alak kint Davithoz való viszonya ? — Eleinte szolgálatikig érintkeztünk egymással és csak később lett köztünk bizalmasabb a viszony, amikor az osztály tulajdonképpeni főnöke bevonult és Davit vette át a teendőit. Ekkor már nemcsak a szolgálatban érintkeztem vele, de a hivatalon kívül is. Davit nagyon sokat beszélt múltjáról, különösen Amerikában tett utazásairól, amikor nagyon vígan élt és sok pénzt keresett. Néha a családjáról is szó esett. Ezután részletesen elmondotta a véres tett elkövetését. Vallomása nagyrészben megegyezett a vádirat adataival. A hallgatóság sorában főként azt a részletet hallgatták feszült .