Az Ujság, 1918. szeptember (16. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-27 / 226. szám
ROVÁS. Sejtelmünk sincs és nem is lehet arról, ivasjon valóban Ludendorff-e az igazi kanczellár és a kanczellár csak árnyéka-e Ludendorffnak. Német pártok állítják, németek tagadják, mi nem lehetünk harmadik, aki beleszól ebbe a vitába. Minket mint barátokat és, érdekelteket csak az illet meg, hogy ha valóban Ludendorffnak rendelte alá magát a német kormány, mi ennek a kárát nem éreztük. Mégis csak az a Ludendorff és rendszere segített minket győzelemhez s állította meg most az entente-ot. Nem tudjuk megítélni, mennyire volt ehhez szüksége a polgári kormányzásba való beavatkozáshoz, csak azt látjuk, hogy addig, amíg minden jól ment, nem igen hallottuk, hogy jobban is menne minden, ha Ludendorff nem lenne annyira korlátlanul hatalmas. A németek jobban ismerik a viszonyokat s ők most úgy látják, hogy Ludendorff többre viheti majd a harczmezőn, ha nem törődik a belső viszonyokkal. A belső politika talán többet tehet a békéért, ha polgári kézben van. Ez plauzibilis. De mégis úgy látjuk, hogy egyelőre a háborús helytállás a békemunkáknak nélkülözhetetlen alapja . Ludendorff lesz akkora férfi és hazafi, hogy nem fog bizonyítékokat szolgáltatni a mellett, hogy a háborút csak úgy vezetheti sikerrel, ha polgári részről nem akadékoskodnak és nem félté-ékenykednek.* Foch úr a Rajnához fogadkozik, hogy feléri. Hála Istennek! Be kell vallanunk, s ez a franczia vezér tökéletes ember, nagyszerűen ért a dolgához s többet ártott nekünk, mint az amerikaiak. De ime , mégsincs vasból. Fogadkozik, henczeg. Ez márvalami: ez már az a gyönge oldal, melytől E is súlyos fircseléma. – írta Csermely Gyula. A rózsavári kálvinisták papja, nagytiszteletű Borosnyai Pál Dániel uram, egy egész akadémiával ért föl, annyi tudományt hordott fölhalmozva ősz fejében. Hát hosszú ideig gyűjtötte, az igaz, mert már hetvenöt évesnél is idősebb volt és már öt éves korában kezdett tanulni; de még a hetven esztendős gyűjtésnek is ijesztő sok volt a tudása. Teológia és történelem, matematika, fizika éstermészetrajz, irodalom és vegytan mind a legapróbb részletekig a fejében volt, úgyhogy a kollégiumban azt mondták a tanárok : no, ha valamennyien sztrájkolnánk, vagy, quod deus avertat, egyszerre betegségbe esnénk, nem kellene hogy bezárják a boltot, mert Borosnyai Pál Dániel úr egymaga folytathatná az oktatást. Törökül és arabulul is tudott és még hebreistáinak is elsőrangú szaktudós volt. Nemcsak a Genezis könyvétől a Krónikák könyvéig eredetiben is tudta a Szentírást, de még a Biblia kommentáraival is jó ismerős volt. Ha ráérő ideje akadt, a könyvtárnyi Talpaidtól sem ijedt meg, sőt... Passzióval böngészte a nehezen olvasható pontozatlan szöveget és csak azt sajnálta, hogy Rózsaváron miért nincs zsidó pap. Micsoda vitatkozások eshettek volna egy-egy nehezebben érthető részletnek a kellő megvilágítása körül! Milyen természetű emberek a tudósok ? A tudósoknak — indignálódás ne essék, mondván — olyan a természetük, mint a kecskének. A kecske nagyon intelligens, de nagyon kiváncsi természetű földi lény. Sohasem marad a völgyben, mindig fölfelé törekszik a magasba. Mindent szemügyre vesz, mindent megvizsgál és ha meglát valamit, amit nem mindennap szokott látni, nyomban kérdést intéz magához, hogy hát ez micsoda ? A pásztor például egyszer úgy tesz, hogy inni akarván a patakból, beleszúrja a botját a földbe, a bot végére meg ráteszi a kalapját és úgy megy le a patakhoz inni. Arra jön egy kecske és meglátja a botot a kalappal, gr- Hát ez micsoda ? — kérdezi , és csodálkozik. — Ilyen fát ilyen gyümölcscsel én még nem láttam. Földből nőtt fa és nincs kérge ! És semmi zöldje a fának, de van gyümölcse, nagy fekete... mi lehet az ! Úgy áll meg a bot előtt, hogy szinte odadörzsöli az orrát a fához és nézi, nézegeti akár órákon át. Rügyet rágni és mászkálni is elfelejt, csak nézi a botot azzal a kalappal. Hát Borosnyai Pál Dániel uram is ilyen kalapos bothoz érkezett valamely szép napon. A „Babiloni Gyűjtemény** Újév czimű traktátusát olvasta és itt a következő mondatra akadt: — Isten ül és nyújtja az igazságosak életét, napokkal toldván meg napjaikat és évekkel toldván meg éveiket. — No, ez vigasztaló mondás — gondolta Pál Dániel urunk magában. — Hogy Isten nyújtja az igazságosak életét. Egyéb jójuk rendszeresen úgy sincs, se gazdagság, se befolyás, csupán csak a hosszúra nyújtott élet. —• De... — itt botlott bele a kecske a botba — de minek ez a kifejezés, hogy : ül ? A mindenható Úristen ül! Hát nem tökéletesen elég, ha csak annyi van a szövegben, hogy : Isten nyújtja az igazságosak életét ? Mire való az a fölösleges szó , ül ? " Tán csak stiláris különösség volt, más semmi, de Borosnyai Pál Dániel uram csak törte rajta a fejét több mint félórán át. Rágyújtani is elfelejtett, annyira elmélyedt. A traktátus kommentárjait is megnézte, megmagyarázzák-e vájjon, hogy a jó Isten miért ül, amikor nyújtja az igazságosak életét, de fölvilágosítást bizony egyikben sem sikerült találni. — Hátha a káplánomnak lesz valami ötlete ? — gondolta. Kiment, hogy behívja magához a káplánt. Nos, a szobájában nem volt, a ház előtt sem ; a kertben akadt rá, ahol nem prédikácziót tanult, hanem Sárikát rózsaoltásra oktatta. A ki unokája volt Pál Dániel uramnak és fölötte csinos fiatal leányka. Azt nem kérdezte meg Pál Dániel úr, mit jelent az, vagy mi nő ki abból, ha egy fiatal káplán oltásra tanít egy szép fiatal lányt ? ... csak intett a káplánnak, hogy jöjjön be. — Maga sem tudja, amire, hogy a mi mennyei Uratyánk miért ül ? Talaháti Bertalan, igy hittük a káplánt, nagyon derűs lelkű, gondtalan fiatalember volt. Mint minden jóvérű magyar káplán, akinek jó dolga van. — Hát miért ülne ! — kérdezte jókedvvel. — Csak nem ítélték börtönbe vagy fegyházra ! — Pogány ! ■— feddte szelíden az öreg. — Ezt olvassa el, amire. És most mondja meg nekem, barátom, miért fii a mi égbeli Atyánk ? — Csak stiláris sallang ez, más mi lenne? Olyan, mint a magyar ruhán a sujtás. — Ez csak vélemény, de nem magyarázat — elégedetlenkedett az öreg. — Olvasta-e már valahol, hogy Isten fekszik vagy guggol, vagy föl és alá jár, vagy térdel ? Hát miért olvassuk itt, hogy ül ? ____— Zsidó pap legyen, aki ezt megmondja v sem \ ■ * ( A ) Budapest, 1918._____________________XVI. árfolyam, 226. szám.______________Péntek, szeptember 27. Előfizetési art* I §§P SZERKESZTOSEG : Együl érre_____62 K — * Jufl KWgSMT KW GM mm MOPmUk Budapest, Rákóczi-út 54. CB. /' Félévre_______ 26 * — » MRR "W |§f Telefon: J6z_se! 13-35. Negyedévre ~ - 130 — » Jff IS 0 1$ IJFlfl JfT KIADÓHIVATAL: Egy hóra - - - 4 » 60 » mm IgEt mW ||g §vf fl|j ||§| f|| Jte ISM Budapest, Rákóczi-ut 54. es. Egyes számára Budapesten és ridé« iA AllUw AgT Ss3 S®} ^ Eli Ifi “*SSJ Teletom József 16—26 és IS—36. ken IS fillér, pályaudvarokon SOful. | M 11 J1 ff Aj JP^. % 1 FIÓKKIADÓHIVATAL: Kereian netto Kivitelével /BV Kg Kv Budapest,Erzsébet körút 9 minden pap. ünnep után is. ssfia Telefon: Jóssal 10—88. ....................................--- ........-.....-............................_________________________________L'i* a. ' Angol csapatok bevonultak Railgirldba. London, szeptember 26. (Reuters) Hivatalosan Közüli: tíz angol csapez® tok Keszissnénével szemben bevonultak Bulgáriába* Komoly helyzet a bolgár-macedón harertéren A Magyar Távirati Iroda-cikk jelentik Bécsből. A bolgár harertéri jelentésekből, kapcsolatban az ellenséges államok hadijelentéseivel, már napok óta látható volt, hogy Macedóniában fontos események játszódnak le. E hó 14-én az entente-csapatok erős támadást kezdtek a Vardar és az albán tavak között. A főtámadás nem messze volt attól a ponttól, ahol az osztrákmagyar front érintkezik a bolgár fronttal. Már az első napon sikerült az entente csapatainak a bolgár frontot benyomniuk és hátrálásra kényszeríteniök. Kezdetben számra nézve a bolgárok erősebbek voltak ugyan, de a hadianyagban nagy volt az ententecsapatok fölénye és erre vezethető vissza, hogy az ellenségnek a betörési ponttól nyugatra és keletre sikerült a támadást kiterjeszteni és mindjárt a második napon az áttörést fokozni. A nehéz terep és a rossz utak miatt a visszavonulás alkalmával a bolgár csapatoknak úgy hadianyagban, mint foglyokban jelentékeny veszteségek volt. A bolgárok viszszavonulása még mindig tart. Az osztrák-magyar csapatok segítő közbelépése a rossz viszonyok folytán rendkívül nagy nehézségekbe ütközött. A macedón harertérnek ezek az eseményei az Albániában lévő osztrákmagyar csapatok katonai helyzetére nem maradhatnak hatás nélkül. A parancsnokságnak adott helyzetben le kell vonnia a következményeket, nehogy ottani állásaink veszélybe kerüljenek. A katonai helyzetnek a Balkánon való ezen fejleményei nem zárják ki annak a lehetőségét hogy ezen eseményeknek politikai következményei is lesznek. Itteni politikai körök nézete szerint meg kell várni, hogy ezek az események hogyan fognak hatni Bulgáriának közvéleményére és népére. Pontos híreink e tekintetben még nincsenek. A helyzet tisztázása a legközelebbi időben várható, sokat várhatunk. Hindenburgtól sohasem hallottunk ilyesmit, s akitől ilyesmit hallani lehet, az eo ipso nem Hindenburg. Mi itt hátul gyakran kombináltuk: így, úgy, néhány hét és Párisban leszünk. Mi nem igen képzeltük el, hogy a másiknak éppen akkor lehet a legkeményebb beleszólása, mikor szerintünk már semmi beleszólása nincsen. Hindenburg soha ilyen képzelgő nem volt s Foch úr most inkább olyan, mint mi voltunk. Lapunk mai száma 12 oldal*