Az Ujság, 1918. szeptember (16. évfolyam, 204-228. szám)

1918-09-14 / 215. szám

Szombat, 1918. szeptember 1-j. AZ ÚJSÁG (A többi szónok.) Scitovszky Béla, a képviselőház alelnöke a magyar képviselőhéz üdvözletét tolmácsolta, a­mely hűt kifejezője a magyar nemzet gondolkozásának és érzületének. Ebben az órában, a­mikor katonáink Verdini előtt vállvetve küz­denek a hős német sereggel, szivének sugallatát követi, a midőn a német közvéleménynek megmondja, hogy a magyar nemzet a szövetség keretén belül minden ellenség ellen harczolni fog, a mely a németek hazáját épp úgy, mint a mienket meg akarja alázni és meg akarja semmi­síteni. A hatalmas német birodalom zavartalan jövő bol­dogságára ürítette poharát. (Lelkes éljenzés.) Bárczy István dr. főpolgármester a vendégeket Budapest főváros nevében üdvözölte és arra utalt, hogy ugyanazok a magasztos tulajdonságok, a­melyek a német kultúrát jellemzik és a­melyek a feltörekvő Magyarország előtt ragyogó példaképpen lebegnek, jellemző tulajdonsá­gai a német sajtónak is, tudniillik a mélységes komoly­ság, a soha nem lankadó munkakedv, az alapos szak­értelem, a becsületesség, az elfogulatlanság és a fölény, a­melylyel az eseményeket megítéli. (Élénk éljenzés.) Gonda Henrik miniszteri tanácsos, sajtófőnök a sajtó­nak a háborúban való kötelességteljesítégéről és mostani diplomácziai missziójáról beszélt. Poharát a vendégekre és működésük sikerére ürítette. Faider Lajos szellemes felköszöntőjében azt mondta, hogy a legfinomabb bók, a­melyet házigazda vendégének tehet, az, hogy az ő anyanyelvén üdvözli. A magyarok mint házigazdák ezt megtették és megmutatták, hogy mintaszerűen beszélnek németül. A németek a magyar nyelvvel ennyire még nem jutottak, de ez csak azt mu­tatja, hogy kultúrájukkal még nem foglalkoztak eléggé. A jövőben ezt is meg fogják tenni s Berlinben már társa­ság is alakult, a­mely a magyar nyelv tanulmányozását tűzte ki zászlójára. Lányi Zsigmond a Külföldi Sajtó Tudósítóinak Szin­dikátusa nevében felhívta a figyelmet arra, mennyire fon­tos, hogy a német lapok Budapesten is tartsanak tudósí­tókat, mert a kerülő után Németországba jutott tudósítá­sok sokszor félreértést szítottak. Sedlak, a bécsi Ostdeutsche Rundschau szerkesz­tője, az osztrák vendégek nevében beszélt s hangoztatta, hogy az osztrákok is a magyarokkal való közvetlen érint­kezés révén revízió alá vették a magyarokról való vélemé­nyüket. Reméli, hogy a magyarok is keresni fogják az alkalmat, hogy az osztrákokat alaposan megismerjék. A társasági emelkedett hangulatban sokáig maradt együtt. Vilmos császár és Károly király táviratai az újságírókhoz. Bécsből jelentik. Közvetlenül a Concordia ünnepi lakomája után a német és az osztrák sajtóképviselők hódoló táviratot intéztek Vil­mos császárhoz és Károly királyhoz. Károly király válaszában megköszönte a hódolatot és kifejezte azt az óhajtását, hogy a német sajtó képviselői Bécsben kellemesen érezzék magu­kat. Vilmos császár választáviratában köszöne­tet mondott a barátságos üdvözlésért és ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy a sajtó képviselőinek személyes érintkezése és eszme­cseréje a két birodalom mindig javuló kölcsö­nös megértéséhez és a ma elhatározott akarat megaczélozásához fog hozzájárulni, hogy a lé­tünkért és szabadságunkért folyó harc­ot a két állam hűséges fegyverbarátságban szorosan egybefű­zött népei teljes erővel a szerencsés be­fejezésig végig fogják küzdeni. A főhadiszálláson Bécs, szeptember 13. A német birodalmi új­ságírók tegnap a főhadiszálláson tettek látoga­tást, a­hol Arz báró vezérkari főnök üdvözölte őket az osztrák-magyar hadsereg nevében és megköszönte minden magasztalásra méltó tá­mogatásukat a háború folyamán. Arz báró ezt­­ mondta azután: A front és a haza egyképpen át vannak hatva attól a­ nagy gondolattól, hogy minden erőt belevigyenek a harczba és hogy ne bénuljanak meg a győzelmes védekezésben mindaddig, míg az igazságos béke véget nem vet a világtörténelem e legóriásibb háborújá­nak. A kishitűséget ki kell vetnünk magunk­ból, a nép bátorságát és akaratát fokoznunk kell. Akkor tökéletesen fogják elvégezni súlyos feladatukat a hűségben és egyetértésben szö­vetkezett hadseregek a nép akaratának támo­gatásával. Baecker Pál, a berlini Deutsche Tages­­zeitung főszerkesztője kiemelte válaszában, hogy a német újságírók a német sajtóban arra is fognak törekedni, hogy azokat a nagy érde­meket, a­melyeket az osztrák-magyar hadsereg rendkívül súlyos körülmények között szerzett vitéz haditetteivel a közös ügy szolgálatában, egyre nagyobb mértékben ismerjék el és mél­tányolják. AZ ÚJSÁG POLITIKAI NAPILAP. ---KH--­Előfizetési árak: Egy hónapra ........------K 4.60 Negyedévre ________....­ K 13.— Félévre________________K 26.­Egész évre ....... — ...­­.... K 62.— Egyes példány ára Budapesten és vidéken 18 fillér, pályaudvaron 20 fillér. Hajba vonult előfizetőinknek a tábori posta útján pontosan megküldjük a lapot, ha a tábori posta számát velünk köztik. HÍRES. Jegyzetek a hétről A vasúti jegy ára „csak“ száz perczent­­tel emelkedett, a perron-jegy árát azonban egy ugrással az ötszörösére szöktették. Ez­előtt csak­ egy hatosba került, hogy az ember ne a szugos csarnokban, állva, hanem nagy­szerű, puha bőrfotélyben, egy barátságos kis teremben várhassa az érkező vonatot. Már nincsenek öblös borszékek, nincs az érkezési oldalon várószoba, még csak lóczák sincse­nek, ellenben az entrée a minden kényelem­től megszabadított perronra egy kerek ko­rona. A tendenczia nyilvánvaló. Nemcsak a vonatok zsúfolódtak tele, hanem a perron is. A hatos becsülete annyira összezsugorodott, hogy az emberek, ha már csak ennyire állt a dolog, mikor választani lehetett az ingye­nes és a belépődíjas kényelmetlenség között, inkább a fizetettet választották. Hiszen a perron volt csakugyan az egyetlen „fentar­­tott hely“, a­hová húsz fillérért be lehetett jutni. A szép lendületű áremelés kínálkozó megokolása tehát kétségtelenül az volt, hogy talán ez majd enyhít a perron csakugyan ve­szedelmes zsúfoltságán. Az a bőségesen szer­zett tapasztalat, hogy ez a medic­ina ma egyáltalában nem fog a közönségen és há­rom embert se riaszt vissza a háromezerből, a vasutat el nem kedvetleníthette. Először, mert a vonat befér, ha a perron még oly zsúfolt is. Másodszor ő annál kevésbé rossz üzletet csinál, mennél kevésbé hatásos az új árszabás. Harmadszor pedig méltánytalan­sággal se lehet vádolni, mert a­ki most vár valamely érkező vonatot, az sokkal többet vár, mint akkor, a­mikor a petronjegyet még hatosával is gyengén vásárolták.­­A kereskedelmi miniszter úr ő expzellen­­cziája fölszólította az igaziakat, legyenek segítségére az uzsora és a visszaélések le­verésében: ne tűrjék meg maguk között a konkolyt. A tisztességes kereskedők és ipa­rosok seprűzzék ki a portájukról azokat, a­kik azért tolakodtak oda, hogy kiéljék a konjunktúra martalócz alkalmait, hiszen az ő becsületük, tisztességük, hírnevük rová­sára megy a gonosz kalandozás. Ez szó sze­rint igaz. De, óh bocsánat, igaz más is. A miniszter úr intelme után elolvasom az éppen azon a napon elítélt árdrágítók terje­delmes névsorát és nincs rá bátorságom, hogy ezt a listát feketének merjem nevezni. Mert, óh bocsánat, ezeknek a neveknek egy jelentékeny része semmiképpen se mondható homályosnak. Ezek nem bevándoroltak és nem a Dob­uteza sötétjében kuporgok. Elő­kelő negyedek régi, finom üzletei fölött üveg­táblákon, aranyhetükkel ragyogók. A szakma tisztelt és megbecsült előkelőségei. Kiváló­ságok és potentátumok a ezekben. Első em­berek a maguk mesterségében. Az is, a­ki táplál és az is, a­ki fölruház, egészen más árszabás szerint, mint Isten a mezők lilio­mait. Sőt más árszabás szerint, mint a­mi­lyet a hatóság méltányosnak és megenged­hetőnek tart. Kicsit riasztó ez a névsor, a maga meglepő előkelőségével. De semmi­­esetre se riasztó a galicziai üzérekre, a­kik bizonyára büszkén eszmélnek rá, h­ogy a pár száz koronányi bírság árán milyen rangos társaságba kerültek. Fejenként, tekintet nélkül a fej alkati és tartalmi tulajdonságaira, két liter rumot kapunk mi boldog budapestiek. Nagyon ter­mészetes, hogy boldog örömmel veszszük a hírt tudomásul. Hiszen olyan világot élünk, h­ogy az ember talán még a pofonnak is örül, ha kap valamit. Igaz hogy­ nemcsak teánk nincs, de a második emeletnél följebb vizünk sincs, a­mivel a rumhoz való teát főzhet­nénk , ez azonban nem hiba. Legalább tisz­tán iszszuk a rumot, és a­kinek a túlzott alkoholizmussal szemben aggodalmai van­nak, meg merjük koc­káztatni a vigaszta­lást, hogy az aggodalma is túlzott. Elég víz lesz abban a rumban, ha nem is öntjük vízbe. — A bajor király átutazott Budapesten. Lajos bajor király ma éjjel 2 óra 48 perczkor Belgrádból jövet Budapest-Ferencz.városon át visszautazott. — Evangélikusok közgyűlése. A magyar­honi ág. hitv. evangélikus egyetemes egyház ma._ folytatta és befejezte évi rendes közgyű­lését Solymossy Laj­os báró és Babtik Frigyes dr. püspök elnöklésével. A mai közgyűlésen Gyürky Pálnak a lelkészi nyugdíjintézetről tett jelentését tudomásul vették. A lelkészi egyesület indítványára, a­melyet Paulisz Já­nos egyesületi elnök terjesztett elő, a közgyűlés a római katolikus Corpus juris canonici a ve­gyes házasságok jogviszonyát és ez­által az állam érdekét sértő, a protestáns egyházakat megalázó intézkedései ellen óvást tesz és meg­keresi a kormányt, hogy törvény útján akadá­lyozza meg ezen pápai intézkedés végrehajtá­sát, mert ez az intézkedés a felek között csak viszályt teremt és az erőszakos térítés előmoz­dítására alkalmas. Hasonló óvás emelése czél­­jából megkeresi a közgyűlés a református kon­­ventet és a közös protestáns bizottságot. A há­borús segélyt a lelkészek és a tanárok részére újból kérelmezni fogják. A nyugdíjas lelké­szek részére háborús segély czímén 40.000 koro­nát szavazott meg a közgyűlés. Örömmel vették tudomásul, hogy Solymossy Lajos báró fel­ügyelő a lelkészfiakat segítő egyesület részére 5000 koronát adományozott. A közgyűlést Bal­tik dr. püspök imája után berekesztették. — Adomány. Néhai domonyi Domony Ödön halála alkalmából hozzátartozói 3000 koronát juttattak a sze­gények részére. A polgármester megtette a szükséges itézkedéseket az összeg szétosztására.­­ Wimpffen gróf hadnagy holtteste elégett egy barakkban. Wimpffen Simon gróf had­nagy, Wimpffen Szigfrid gróf titkos tanácsos, főrendiházi tag másodszülött fia súlyosan m­eg­­sebesülve olasz fogságba került. Kis idő múlva kiszenvedett, mire holttestét egy barakkban helyezték el.. A faépületet közvetlenül ezután tüzérségi tűz lángba borította s a barakkal együtt a fiatal gróf holtteste is elhamvadt. Wimpffen Simon gróf nemrég töltötte be éle­tének huszadik évét. — ítélet a nagykanizsai hazaárulási perben. A pozsonyi hadosztálybiróság augusztus 24-ike óta tárgyalja Hamburger Jenő dr. népfölkelő főorvosnak, a nagykanizsai szocziáldemokrata párt elnökének és Sneff József ottani munkás­­biztosító-pénztári titkárnak bűnügyét, a­kiket hazaárulással vádolnak. A vád szerint január 19-én és 20-án, az­­ általános sztrájk idején a nagykanizsai vasúti alkalmazottakat felhívták, hogy lépjenek be a munkásszövetségbe. A mun­kások a beszéd után több­ ablakot bevertek Nagykanizsán, mire Hamburger doktort és Sneffet letartóztatták és az állam hadiereje el­len elkövetett bűntett czimén átadták őket a katonai hatóságnak. Az­­ ítéletet ma hirdették ki a nyilvánosság előtt. Hamburger Jenő dr. orvost nyilvános erőszakoskodás és hatóság elleni erőszakra való csábítás bűntettében mondották ki bűnösnek, melyet azzal követett el, hogy a tüntető tömeghez intézett beszédében a többi közt azt mondotta, hogy a­mennyiben 48 órán belül nem vonják vissza a gabona for­­galombahozatalára vonatkozó rendeletet, akkor törni-zúzni fognak. Bűnösnek mondották ki közcsend elleni izgatás vétségében is és ezért a vizsgálati fogságból négy hónapot beszá­mítva, egy évi szigorú fogságra ítélték. Ham­burger Jenőnét és Sneff Józsefet a hadbíróság felmentette. A hazaárulás vádja alól Hambur­gert felmentették, azonnali szabadlábra való helyezése ügyében azonban a kerületi parancs­nokság fog intézkedni. — Az Árpád-utcza—budai Margithidfő közötti átkelési hajójáratok megnyitása. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatósága közhírré teszi, hogy az átkelési hajójáratokat az Árpád­ utcza és a budai Margithidfő között az egyidejűleg kiadott menet­­rend szerint szeptemmber hó 14-én akként nyitja meg, hogy az átkelési gőzös reggel 6 órától este 11 óráig óránként 13 járatot teljesít. A Súlyos spanyolnátha-járvány Norvégiá­ban, Krisstiániából táviratozzák. A Nordens­­gang értesülése szerint a spanyol betegség egyre nagyobb mértékben terjed Norvégiában, főképpen Trondhjem, Aalesund és Christian­­sund városokban, a­hol naponként több halá­lozás is fordul elő. Az iskolákat, templomokat, gyülekező helyeket és mozikat bezárták. Aale­­sundba vasárnap egy halászhajó érkezett, a­melynek személyzetéből nyolc­an haltak meg útközben spanyol betegségben. — Házasság. S­­ej­esek Sándor dr. és Bad­ó­­Isy tudatják, hogy szeptember 7-én házasságot kötöttek Rózsahegyen.­­ Újpest lett a galicziaiak menedékhelye. Mióta a rendőrség ismét erélyes módon jár el az itt rekedt galicziai menekültekkel szemben, ezek Újpestet választották új menedékhelyükül. Tegnap este ismét razziát tartottak a VII. ke­rület galicziaiak által lakott, részében s a többi közt a Dob-utcza 24. számú házban lakó Teich­­ner Sachernénál nagymennyiségű lisztet talál­tak elrejtve. A Kazinczy-utcza 51. számú ház­ban lakó Lungner rabbi öt galicziai menekült­nek adott szállást. Hatezer korona készpénzt, több takarékpénztári könyvet, nagymennyi­ségű ezüstpénzt találtak a lakásban. Minthogy pedig Újpesten még nincs bejelentőhivatal, a galicziaiak nagy része most Újpesten telepszik le, mert ott biztonságban érzi magát a rendőr­ség elől. A rendőrség most Újpest város ta­nácsával tárgyalásokat folytat a bejelentőhiva­tal felállítása iránt, egyben pedig intézkedések történtek az Újpesten lakó galicziai ü­d­ül­tek felkutatására nézve is­ 7

Next