Az Ujság, 1918. szeptember (16. évfolyam, 204-228. szám)
1918-09-22 / 222. szám
IP határozati javaslatot fogadták el nagy többséggel . A konferenczia azon a véleményen van, hogy Wilson 14 pontjának hatodik czikkelye értelmében a szövetséges kormányok jelenleg csak arra irányíthatják törekvésüket, amelylyel az orosz népet segíteni akarják, hogy a szabadságot és a demokrácziát megvédjék és olyan békét szerezzenek a világnak, amely állandóan biztosítja a forradalom, értékes eredményeit. London, szeptember 20. (Reuters) A munkáskonferenczia vita után Wilson tizennégy pontjával egyetértőnek jelentette ki magát. A franczia delegáltak készek hozzájárulni a nemzetközi konferencziák újbóli megtartásához, mihelyt ez a jó békekötés után lehetséges. Longuet egyik beszéde alatt a hangulat igen izgatott volt és heves jelenetekre került sor. Henderson kérdi, várjon Longuet tud-e egyetlen oly szót is idézni a német kormány, vagy a német többségi szoczialisták részéről, melyből kitömik, hogy teljesítenék az Elszász-Lotharingiára vonatkozó feltételt, mely a februári határozat szerint nem területnyereség kérdése, hanem jogkérdés. Olyan békéhez kell ragaszkodni, mely a világ demokrárziáját mindörökre biztosítja Brown amerikai delegált az értekezlettel közölte, hogy az Egyesült Államok képviselői a háború alatt oly értekezleten, melyen ellenséges államok ki küldöttei is részt vesznek, nem jelennek meg. Azt a határozatot, melyben az útlevelek megtagadása ellen tiltakoznak, elfogadták. Az Egyesült Államok képviselői tartózkodtak a Szavazástól. London, szeptember 21. (Reuters) A miunkáskonferenczia hosszas értekezés után azOroszországra vonatkozó mindkét határozatot a bizottsághoz küldte vissza BOLONDGOMBÁK. Elragadott a gyIjtószenvedély. Nem igaz, amit Fekete N. Jakab állít, hogy a revolvert ráfogtam volna. Nem fogtam rá, csak pi a zsivány Fekete rám fogta. Ott kell kezdenem egyébként az esetet, hogy a minap találkoztam Gyűjtő Jeromossal. Gyűjtő úr kifejtette előttem, hogy ma mindennek több értéke van, mint a pénznek, tehát gyűjtsék akármilyen ostobaságot, egész biztos, hogy jó üzletet csinálok. Gyűjtsék bidermájer kandallókat, vagy kandelábereket, esetleg Louise guinze czipőcsattokat, avagy történelmi mankókat, mindenesetre jól fogok vele járni. Én ugyan kétségbe vontam, hogy történelmi mankókkal jól tudnék járni, mert, hálistennek, mind a két lábam ép, de Gyűjtő úr erre nagyszabású beszédet mondott, ami végül is föllelkesített. A lelkesedés gyújtó, illetve gyűjtő hatása alatt rövid habzás után elhatároztam, hogy szép, régi lámpákat fogok gyűjteni. — Majd én elvezetem egy régiségkereskedőhöz, — mondta Gyűjtő úr, miközben ellenmondást nem tűrő hangon belém karolt — mert ha egyedül megy, magának kiszúrják a szemét valami ócska, új lámpával. Nehogy az eshetőség bekövetkezzék és valami új lámpával kiszúrják a szemem, már előre is vakon követtem Gyűjtő urat. Elmentünk Fekete NI. Jakab régiségkereskedőhöz. Gyűjtő Jeromos a spanyol összeesküvők elfojtott hangján suttogta: — Mutasson valami egészen régi lámpát. Lehetőleg Krisztus előttről. Az ódondász erre levett a polezról egy lámpát, ami egy Krisztus-szobor előtt állt. — Ez, kérem, valódi antik. Krisztus előttről való... Én rögtön beláttam, hogy igaza van, de Jeromos még mindig kételkedett. — Próbáljuk meggyújtani — indítványozta és mindjárt kísérletet tett, de a lámpa nem akart égni.Valószínüleg azért nem, mert nemrég kerülhetett ki a berlini lámpagyárból és így még nem volt gyakorlata ebben a mesterségben. Mit mondjak, lámpaláza volt! Nekem azonban nagyon tetszett és már szerettem volna megvennni. — Hogy ez a lámpa 3 — kérdeztem a vágytól reszkető hangos. — Ezerkétszáz korona, — mondta Fekete Jakab Xnester — egyezerkettőszáz. — Nem adhatná olcsóbban! — könyörögtem ,ippedezve — legalább ezeregyszázért. A régiségkereskedő erre rettentő, dühbe gurult,. HÍREK. széné. Irta Quintus. Sokan azt mondják, vagy így kell írni: szőllő (röviden, de két Z-lel), vagy így: szóló, (hosszan, de egy í-lel), a szedő pedig így szokta, feliben : szálló, de én azt gondolom, hogy kár ezt is czifrázni. Mivel szólen vagy szöllemi ige nincsen, aminek az ija-fija lehetne, hát úgy kell írni, ahogyan kimondódik. Hosszan, kéztel és a fájdalommal. Mert fölkapta a szőllőt is az ördög forgószele és viszi, a borral együtt, nem tudom hova ? Jól jegyezd meg édes magyarom, nem akarom a kedvedet rontani, sem pedig a sefledet. Miattam ugyan lehet milliomos a szőllőkapás is és a budai braunhaleszterek feleségei is járhatnak térdig érő glacé-kertyűben, fejükön herczegi diadémmal, — sőt mindezeket szeretném is — de megfekszi a lépemet, a mikor látom, hogy az emberek feje elkezd szédelegni és mint a rady-pille, rohanván-rohannak a gyertyalángba. Még csak három esztendeje is kilónkint 30 fillérrel fizettük a pompás ennivaló szőllőt szeptember végén és boldog volt az a gazda, aki 26 fillért kapott a mustjáért. Mivelhogy közepes számítás szerint 100 kilogramm szőllőből 60—65 liter mustot lehet kapni, a silányból kevesebbet, de a jóból 70-et is. És micsoda fölséges koncert volt őszszel a szőllőevés ebéd után. Vagy milyen üdvössége a gyomornak a szőllőkora. Milyen gyönyörűséges csendélet volt az asztalon az egymásra dobált mézes-fehér, csaszlau (chasselat), overnyás (auvergnei), rizling, bakator stb. fürtjei, közbe-közbe egy kis kéknyelűvel, góhérral, kadarkával. Oh, nemcsak a királyok és herczegek jutottak hozzá a magyar földnek ehhez a nagy kincséhez, hanem még a lateinerek is, — akiknél derekabb magyarokat és nyomorultabb páriákat most ebben a Kánaánban nem ismerek. Hej Nagy-Maros, dicső Badacsony, mesés Pécs városa, Zala, Baranya, Ménes, Hegyalja, Arad. Itt, ahol most vagyok, 6 koronára van maximálva a szőllő. Ez is éppen húszszorosa a békés árnak. Pedig az a parasztasszony, aki csak a szomszédból hozza, 7 koronára tartja, a nagyságok pedig boldogok, ha 8 koronáért megkaphatják titkos házalás útján. Mert lihegnek, kivált az úri hölgyek, a drágaság után és sohasem volt olyan becsülete, mint most, annak a sötét középkori buta hitnek, hogy ami drága, az már ennélfogva jó is. Mégis rámordultam az egyik kofára: — No hallja, lelkem, vigyázzon magára. Esztendőre már mink fogunk itt szőllőt árulni az utczasarkon és biz’ isten nem adom 9 koronán alul magának. Nyelveskedett: — Akkor jobb lesz, ha az ur beáll szőllő - kapásnak. Kap napjára 20 koronát és két liter bort, pedig dolgozni sem igen kell érte. Egy liter bor ára errefelé olcsón véve 10 korona. A szőllőkapás napszáma tehát 35—40 korona közt lebeg. Szörnyüködve olvastam Az Újság keddi számában, hogy Gyöngyösön már 42—60 koronát is fizetnek egy napi kapálásért, a kádár legények pedig egy nap 120 koronát is keresnek. Szegény Rothschildot sajnálom csak, hogy mennyire elhibázta az életpályáját! Pedig még ennek a szédelgésnek is van a közép- és felsőfoka Zemplénben, ahol 28—30 korona volt már egy liter bor, s amikor az o.l átcsigázó galicziaiakat az ország kezdte hazakergetni, még a szőllősgazdák is szaladtak Budára, hogy jaj, ne bántsák szegényeket, hiszen ezek csinálják a gazdának a pompás árakat ! Amiket olvasván, egyszerre csodás kedvem kerekedett, hogy az Oktogon közepén én is tótágast álljak legalább. Hát igaz. Helyes, okos, sőt bölcs gondolat volt az, hogy 40 fokos spanyolnáthában szenvedő pénzünket drága borkivitellel gyógyítgassuk. A tavalyi nagyon pompás borból, úgy hiszem, 2000 millió osztrák, német stb. pénzecskét vártak, de fele sem jött be, mivel a bor a pinczében maradt és zempléni, módra csak a körleveleket forgatták lánczban. Az idén a jó isten még jobban ránk pillantott. Ha a szőllők közt járok, szinte ujjongok a gyönyörű tőkéket látván. Olyan esztendő ez, kérem, a mikor az ember akár lábvizet is vegyen borban. És egy kiló szőllő mégis 7—8 korona. És egy liter bor mégis 10—12 korona. Csak olyan ezudar szokások ne volnának az embereknek! Hiszen igaz, bort inni, nem muszáj mindenkinek és aki a magyar föld legremekebb terméséből, a magyar veritek legrubintosabb gyöngyéből akar inni, hát fizesse is meg jól. Csakhogy a pénzeknek is vannak valahol végeik és van olyan ár is, amikor már a németek is elkezdenek bort nem inni. Mert fene szép az ! Tud az még a hazáért le is mondani egyről-másról. És akkor azután nemcsak lábvizet vehetünk a borban, hanem fürödhetünk is benne. És egymást jól fejbeverhetjük, hogy kinek a nyakán maradjon hát a 30 koronás zempléni körlevél! ! De mintha ezt már el is kezdtük volna. Hát csak azért mondom. Jobb a van, mint a lehetne. Vagy hogy magyar parabolával végezzem . Elment a szegény asszony egyetlen malaczkájával a vásárba és hogy sok és jó vevője legyen, a hóna alatt nyomkodta, hadd visítson szépen. De mivel drágán tartotta, nem vették. Hadd visitson hát még szebben! Addig-addig nyomkodta, amig a malacz szerencsésen megdöglött. _ — A német császár sógora Budapesten. Günther Ernő schleswig-holsteini herczeg, a német császár sógora tegnap átutazóban Budapesten tartózkodott. Délben Szterényi József báró kereskedelmi miniszter vendége volt, délután pedig Vinkovczébe utazott vadászatra. — A miniszterelnök kitüntetése. A király 1918. évi szeptember hó 10-én kelt legfelsőbb elhatározásával Wekerle Sándor dr. belső titkos tanácsos, magyar királyi miniszterelnöknek, a katonai egészségügy körül a háború alatt szerzett kiváló érdemei elismeréséül a Vöröskereszt hadiékitményes érdemcsillagát adományozta. — Nemességadományozás, a király Kokotovics nomobrán 10. honvédhuszárezredbeli ezredesnek és törvényes utódainak »kosinji«, Ökrös János ez. alezredes, népfelkelésügyi tisztnek és törvényes utódainak pedig »rásonyi« elő*névre a magyar nemességet adományozta. — A román trónörökös házassága. Bécsből táviratozzék: Lambrino Zizi kisasszony, akivel Carol román trónörökös Odesszában házasságot kötött, régebben a királyné környezetéhez tartozott, aki barátságával is kitüntette. Leánya Lambrino Sándor dandárparancsnoknak, aki a háborúban egyáltalában nem szerepelt. Közeli rokona Lambrino Telemach hegedűművész is, a moszkvai konzervatórium tanára. A család Besszarábiából származik. — Kitüntetés: A király Horváth Ferencz Ítélőtáblái czímmel és jelleggel felruházott soproni járásbirósági betétszerkesztő-bírónak saját kérésére történt nyugdíjazása alkalmából a III. osztályú vaskorona rendet díjmentesen adományozta. A kalocsai érsek gyásza. Keleti Várady József Ítélőtáblás biró életének 69. évében szeptember 21-én meghalt. Temetése szeptember hó 23-án, hétfőn, délután 4 órakor lesz a kerepesiúti temetőben. Az elhunytban Várady L. Árpád kalocsai érsek unokabátyját gyászolja. A letartóztatott királyi herczegi bevásárló, Frigyes királyi herczeg udvari bevásárlóját, Marincsuk Józsefet, mint jelentettük, tegnap este a Ritz-szállóban letartóztatták. A rendőrségen azt vallotta, hogy nem károsított meg senkit, félmillió korona vagyona van és senkinek sem tartozik. Elmondotta élettörténetét, amelyből kiderült, hogy iskolákat egyáltalán nem végzett, de hét nyelven ír és beszél. Állandóan kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott, 1914-ben vonult be katonáink, de 1917-ben megszökött ezredétől. Temesváról azért tűnt el, mert félt, hogy mint katonaszökevénynek meggyűlik a baja, a hatóságokkal. Hat nehéz bőröndöt hozott magával, amelyek tele vannak értékes tárgyakkal. A rendőrség a letartóztatott szélhámost detektív kíséretében Temesvárra szállította, a hol a katonai ügyészség vezsita ellipte a nyomozást. « AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1918. szeptember 22. — Mit, maga még alkuszik ! Egy ilyen lámpára, a mi Krisztus előttről való ! Rongyos száz koronáért ! Magánál még száz korona pénz ! Ezeregyszázat meg tudna adni érte, de ezerkétszázat már nem ! És fölgerjedt indulatában kirántotta kövér pénztározóját. A megsértett önérzet méltó gőgjével kihúzott egy százkoronást, összesodorta és meggyújtotta egy gyufával. Aztán ámuló, kimeredt szemeim előtt odatartotta szivarjához és rágyújtott a százkoronással. — Lássa, barátom, — mondta Fekete N. Jakab — csak meg akartam mutatni, hogy nálam száz korona nem differál. De a lámpa ára most már ezerháromszáz korona . . . A többit már tudják. Geszt!.