Az Ujság, 1918. november (16. évfolyam, 256-281. szám)
1918-11-09 / 263. szám
l * magyar kormány függetlensége elhómályoeit■itassék. Magyarország teljesen el van zárva az Európával való érintkezéstől. Az Armeeoberkommando telefonvonalainkat szétszakította. Csapataink felett nem mi rendelkezünk. Úgy vagyunk értesülve, bár informáczióink megbízhatatlanok, hogy Diaz tábornok van megbízva a fegyverszünet tárgyalásainak vezetésével. Ennek daczára elsősorban önhöz fordulunk, mert fizikai lehetetlenség, hogy Diaz úrra keressünk érintkezést. Arról is értesített bennünket az Armneeoberkommando, hogy a régi monarchia nevében Weber tábornok van ,megbízva a tárgyalások vezetésével, sz ellen mi azonnal tiltakoztunk, mivel a független Magyarország nevében senki más ninm jogosítva tárgyalni, mint a magyar nép követei. Ez az oka a mi mai megjelenésünknek. Czélunk : az egyik informatív,a másik, hogy a mai helyzet oly likvidáczióját érjük el, amely megfelel a magyar, nép igazságos és méltányos kívánságainak, ünneplésen hangsúlyozzuk, hogy semmiféle felelősséget, sem jogit, sem erkölcsit nem vállalunk a múlt rendszernek sem bel-, sem külpolitikai tényeiért. A belpolitikában teljes demokrácziát akarunk , e ezéiből, haladéktalanul megvalósítjuk az általános választójogot és oly agrárreformot viszünk keresztül, amely a földet visszaadja azoknak, akik megművelik. Haladéktalanul biztosítjuk az ös zsz es szabadságjogokat, minden népünk zavartalan fejlődési lehetőségeit. Az államforma kérdésében a pár hét múlva megválasztandó nemzetgyűlés fog dönteni. A külpolitikában paczifisták vagyunk. Hallani sem akarunk többé a régi német imperialista szövetségről. Lelkes hívei vagyunk a nemzetek társaságának. (A cseh és délszláv kérdés.) Ami a cseh és délszláv kérdést illeti, mint Végleges megoldást elfogadjuk a független, cseh és délszláv állam felállítását, csupán az államok határainak megszabása felől, vannak bizonyos izoinroverziók köztünk, amelyeket mi készséggel bocsátunk az általános békekonferenczia döntése alá,, hx. összes nemzetiségi problémák végleges elintézését, pedig ettől a kongresszustól várjuk. Ami a mai helyzet likvidáczióját illeti, jól tudjuk, hogy itt fait accompli előtt állunk, amelyen változtatni nincs hatalmunkban. De azt is tudjuk, hogy ezen likvidáczió keresztül vbelének módozatait az a szellete és érzület fogja meghatározni, amely önt, tábornok úr, áthatja, és mi bízva reméljük, hogy az ön elhatározásai a gyakorlatban is meg fognak felelni azoknak a magasztos elveknek, amelyeket az entente, különösen pedig a franczia demokráczia hirdet. Kérjük, tábornok úr, kímélje meg a mi szerencsétlen népünket mindenféle erőszaktól vagyvisszaéléstől. Magyarország november elseje óta nem ellenséges ország többé, hanem semleges föld, nemzeti függő hűségének kihirdetése folytán. Ha hazánkba jönnek, tapasztalni fogják, hogy a mi népünk bizalommal és rokonszenvvel van Francziaország iránt. Csak azt kérjük, hogy amennyiben idegen csapatokat, akarnak Magyarországon elhelyezni, azok ne legyenek szerb, cseh vagy román csapatok, hanem franczia, olasz, angol vagy amerikai haderők a koloniális csapatok mellőzésével. (A szénhiány orvoslása.) Egy további, nagyon fontos kérésünk az, hogy az égető szénhiány haladéktalanul orvosoltassék, amely nemcsak minket fenyeget végveszéllyel, de mindazokat, akiknek érdekük az, hogy országunk gazdasági élete és nemzetközi forgalma meg ne akasztassák. A velünk együtt megjelent szénszakértő ar Részletes információkkal szolgálhat. Mi csak arra akarunk figyelmeztetni, hogy a helyzet kulcsa a csehek és a lengyelek kezében van, az kik a német, küldemények átutalását megtagadják. Ebben a kérdésben a tábornok úrnak azonnali erélyes közbelépését kérjük. Egyidejűleg azt is reméljük, hogy az esetleges rekvizíczió rendszer méltányosan és igazságosan fog végrehajtatni. Jóindulatú figyelmébe ajánljuk továbbá a magyarországi múzeumoknak azt a kérését, hogy műtárgyaink el ne vitessenek sem zálogolás, sem egyéb czímen. A magyar műkincsek között nincs egyetlen darab sem, amely zsákmányolás eredménye volna. Valamennyi honi eredetű, vagy békében, tisztességes úton szereztük. Kérjük ezen kívül tábornok urat arra is, ♦ , hogy lehetőleg mielőbb diplomácziai összeköt-■tétért létesítsen az entente és Magyarország között, mert csak így leszünk képesek a külföldt a magyar nép valódi helyzetéről, igazi czéljairól felvilágosítani. Kérjük végül tábornok urat, hogy erkölcsi tekintélyével támogassa a magyar népkormány nehéz feladatát, a nailynek ezéja a tartós béke biztosítása, fiatal demokráciánk b»V'*il4* ^ . a magyar nép önrendelkezési jogának keresztül-, vitele. (.Önök csak a magyar nemzetet képviselik.*): Franciul D’Espérey tábornok nagy érdek-.,lődéssel hallgatta a memorandumot. ‘ Minden mondatra élénken figyelt. Azoknál a pontoknál, a melyek az uj Magyarország demokratikus irányát kidomborították, helyeselt, más passzusoknál viszont a fejét rázta. Megnyerte tetszését a memorandumnak a radikális földbirtokpolitikára vonatkozó része. Amikor azonban Károlyi azt olvasta fel, hogy küldötteink a magyar népakarat végrehajtói, a tábornok közbeszólt Önök csak, a magyar nemzetet képviselik, nem pedig Magyarország többi népét ! Az emlékirat ugyanis a shongross kifejezést használja, ő pedig különbséget tesz a thongroisi és a madjarr közt. (Megtorlás.) A tábornok a memorandumra rövid beszéddel válaszolt. Elmondta, hogy a magyarok 1867-ig népszerűek voltak Francziaországban. A francziák mindaddig szerették őket, alig a szabadságért tározódtk és igyekeztek lerázni magukról a német igát. Rákóczit és Kossuthot Francziaországban is csodálták. 1867 óta azonban teljesen a németek ’ársdalagára kerültünk és elnyomtuk a nemzeti - 'ségeket. Ezzel a Magyarországgal szemben az en- tente népei, épp oly ellenséges érzelmeket táplálnak, mint Németországgal szemben. A magyarok együtt mentek a németekkel, együtt fognak meglakolni és fizetni. A mai válságos helyzetben egyedül Károlyi Mihály gróf orvosolhatja a magyar nép súlyosbajait. Tömörüljenek tehát, a magyarok Károlyi körül, mindenki támogassa őt, mert ő az egyedüli ember, aki enyhíthet a helyzetükön. (C’est le seul homrée, qui peut attenuer votre sort.) A tábornok ezután rámutatott arra, hogy Magyarországot minden oldalról ellenségek veszik körül. Csak jelt kell adnia és a csehek, tótok, románok és délszlávok szétzúznak bennnünket. (»Vous avec comme ennemis les ihheques, les slovaques, les roumains et les iugoslaves. Je n’ai qu’un signe á fauré et vous serez détruits.*) Az entente számára azonban garanczia Károlyi személye és ezért még egyszer nyomatékosan figyelmezteti a magyar népet, hogy támogassa miniszterelnökét. (Panasz a magyar sajtó ellen.) A tábornok panaszkodott beszédében a magyar sajtóra is, amely a háború alatt folyton gyalázta a francziákat. Jászi miniszter itt megjegyezte : Nem minden lap, hanem csak a naczionalista sajtó tette ezt. Franchet D’Espérey tábornok beszéde végeztével elbocsátotta a küldöttséget, csak Károlyit és Jászit hívta fel dolgozószobájába, hogy megbeszélje velük a részleteket. A tanácskozás majdnem két óráig tartott. A tábornok a magyar memorandumnak arra az állítására nézve, hogy az entente Diaz tábornokot bízta meg a tárgyalások vezetésével, kijelentette, hogy téves, majd átadta a fegyverszüneti feltételeket, amelyek nagyjában megegyeznek az olasz feltételekkel. A történelmi nevezetességű akta 18 pontból áll és ezt a csemet viseli: »Coutn,amiément en chef des armées alliées , état major général. Convention militaire d’armislice elitre les armées alliées d’Orient et l’état hongrois.« Szóval, katonai konvencióról van szó, amelynél elsősorban az a szembeszökő, hogy az entente elismeri a magyar államot. A katonai konventiói A konvenczió első pontja kimondja, hogy a magyar kormány katonailag kiüríti azokat a területeket a melyeknek határai a Szamos, Besztercze, Marosvásárhely, a Maros a Tiszába való folyásáig, Szabadka, Baja, Pécs és a Duna folyása egészen a horvát-szlavén határig. Ezen a demarkációs vonalon kivüil csapatok nem tartózkodhatnak. A katonailag kiürített területek azonban továbbra is a magyar kormány adminisztrációja alá tartoznak, amelynek ott joga van csendőrséget és rendőrséget tartani a közrend érdekében. A 2. pont a teljes demobilizácziót írja elő. Az entente mindössze hat gyalog- és két lovat, hadosztályt hagy meg számunkra a beled rend fentartása czéljából A 3. pont kiköti, hogy az entente neszegei megszállhatnak. Magyarországon minden stratégiailag fontos pontot. Biztosítvavan számukra a szabad átvonulás és a közteken ért eszközök használata. A 4. pont a vasutek kérdését ^safcUm^M. Az 5. pont a dunai flottila sorsáról intézkedik. A 6 pont:a szerbiai vasúti hálózat helyreállításárol és az ehhez szükséges katonai munkaerőről szól. A 7. pont a szerb távíró-, és telefonhálózat rendbehozásáról intézkedik. A 8. pont „lovaknak** és „egyéb közlekedési eszközöknek*" a rendelkezésre bocsátásáról tartalmaz intézkedéseket. A 9. pont a fegyverek letételéről és összegyűjtéséről rendelkezik. A 10. pont a hadifoglyok és internáltak hazahozataláról szól. (Itt egyelőre még nincs szó kölcsönösségről.) A 11 pont a németfegyverletétel módozatait szabja meg. ; ’ A 12. pont a rekvirálások ügyét rendezi. A magyar delegátusok követelésére ebbe a pontba belevették, hogy az entente-csapatok csak a hazai árak szerint fizethetik a rekvirált gabonát és árukat. A l6. pont utasítást ad a dunai úszóaknák eltávolítására. A 14. pont a Magyarországon levő posta-, telefon- és távirótelepeket a szövetségesek ellenőrzése alá helyezi. A 16. pont szerint a szövetségesek attasékat küldhetnek ki a magyar minisztériumok mellé, különösen abból a czélból, hogy a közélelmezést ellenőrizzék, már tudniillik az ő saját csapatjaik szempontjából. A 16. pont meghagyja, hogy Németországgal minden, viszonyt szakítsunk meg. Csak oly összeköttetéseket tarthatnak fönn a német birodalommal, amelyeket a kiküldött katonai hatóság jóváhagy. A 17. pont határozottan és világosan elismeri, hogy a magyar állam belső igazgatásába az ellenző-hatóságok nem avatkozhatnak bele. A 18. pont elrendeli az elenségeskedés beszüntetését, mihelyt a fegyverszüneti szerződés alá van írva. (Vita a konvenczióegyes pontjairól). A miniszterelnök és Jászi miniszter a franczia főparancsnokkal behatóan megvitatták a konvenczió egyes pontjait. A tárgyalásokban nyolca óra felé Színrét állott be- . A tábornok vacsorázni ment, Károlyi Mihály pedig a Nemzeti, Munkás- és Katonatanács képviselőivel tanácskozott. A helyzet ekkor igen feszült volt. A 17. pontban volt ugyanis egy hosszú bekezdés, amely kimondta, hogy ha bárhol Magyarország területén lázadás törne ki, az entensenak jogában áll az illető terüidet, saját adminisztrácziójába venni. A magyar delegátusok ezt hevesen ellenezték. Azt hozták fel érvül, hogy ebben a csehek, románok és délszlávok ürügyet találhatnak arra, hogy zavargásokat idézzenek fel oly ezésből,, hogy magyar területek idegen hatóság alá kerüljenek. A tanácskozásokat ,egy órai szünet után folytatták. Ez alkalommal Károlyinak és Jászénak sikerült meggyőzni a tábornokot álláspontjuk helyességéről, mire a kritikus pontot törölték. A konvencziót azonban így sem írták alá, hanem feltételekhez kötötték annak aláírását. Ezeket a feltételeket egy táviratban foglalták össze, amelyet Franchet D’Espérey tábornok útján az ententekormányoknak szándékoznak elküldeni. A táv-irat így hangzik : a »A magyar kormány békeküldöttsége, amelyet Károlyi gróf kormányelnök vezetett, elvben elfogadta azokat a fegyverletételi feltételeket, amelyek analógok az olasz fronton elfogadottakkal. A szerződést azonban a magyar kormány képviselői csak abban az esetben írják alá, ha azentente a béketárgyalásokig biztosítja a magyar állam mai határait (Horvát-Szlavonországot nem értve bele) mindenidegen támadással szemben, történjék az akár ítéltet, akár cseh, akár román, ar délszláv részről. A béketárgyalásokig a magyar állam egész területén a kormányzást a magyar kormány fogja gyakorolni testvéri egyetértésben a magyar, tót, román, szerb és német nemzeti tanácsokkal. Ezen feltétel "teljesítése nélkül a magyar kormány nem érez magában elég erkölcsi erőt arra, hogy a szerződést aláírja. * Ennek az üzenetnek a továbbítása körül izgatott vitatkozás fejlődött ki a tábornok és a magyar kormány küldöttei között, akik kifejtették, hogy ők nem ragaszkodnak a hatalomhoz, rájuk nézve a mai helyzetben való kormányzás valóságos kálvária, ők szívesen átadják a helye- í * 1 AZ ÚJSÁG Szomnai 1918. nervemiteet