Az Ujság, 1918. november (16. évfolyam, 256-281. szám)

1918-11-09 / 263. szám

l * magyar kormány függetle­nsége elhómályoeit­■i­tassék. Magyarország teljesen el van zárva az Euró­­pával való érintkezéstől. Az Armeeoberkom­­mando telefonvonalainkat szétszakította. Csa­pataink felett nem mi rendelkezünk. Úgy va­gyunk értesülve, bár informáczióink megbíz­hatatlanok, hogy Diaz tábornok van megbízva a fegyverszünet tárgyalásainak vezetésével. En­nek daczára első­sorban önhöz fordulunk, mert fizikai lehetetlenség, hogy Diaz úrra­ keressünk érintkezést. Arról is értesített bennünket az Armneeoberkommando, hogy a régi monarchia nevében Weber tábornok van ,megbízva a tár­gyalások vezetésével, s­z ellen mi azonnal tilta­koztunk, mivel a független Magyarország nevében senki más ninm jogosítva tárgyalni, mint a ma­gyar nép követei. Ez az oka a mi mai megjelené­sünknek. Czélunk : az egyik informatív,­­a másik, hogy a mai helyzet oly likvidáczióját érjük el, a­­mely­ megfelel a magyar, nép igazságos és mél­tányos kívánságainak, ünneplésen hangsúlyoz­zuk, hogy semmiféle felelősséget, sem jogit, sem erkölcsit nem vállalunk a múlt rendszernek sem bel-, sem külpolitikai tényeiért. A belpolitiká­ban teljes demokrácziát akarunk , e ezéiből, haladéktalanul megvalósítjuk az általános vá­lasztójogot és oly agrárreformot viszünk keresz­tül, a­mely a földet visszaadja azoknak, a­kik megművelik. Haladéktalanul biztosítjuk az ös z­­sz es szabadságjogokat, minden népünk zavar­talan fejlődési lehetőségeit. Az államforma kér­désében a pár hét múlva megválasztandó nem­zetgyűlés fog dönteni. A külpolitikában pacz­i­­fisták vagyunk. Hallani sem akarunk többé a régi német imperialista szövetségről. Lelkes hívei va­gyunk a nemzetek társaságának. (A cseh és délszláv kérdés.) A­mi a­ cseh és délszláv kérdést illeti, mint Végleges megoldást elfogadjuk a független, cseh és délszláv állam felállítását, csupán az államok határainak megszabása felől, vannak bizonyos izoinroverziók köztünk, a­melyeket mi készséggel bocsátunk az általános békekonferenczia döntése alá,, hx. összes nemzetiségi problémák végleges elintézését, pedig ettől a­ kongresszustól várjuk. A­mi a mai helyzet likvidáczióját illeti, jól tudjuk, hogy itt fait accompli előtt állunk, a­melyen változtatni nincs hatalmunkban. De azt is tudjuk, hogy ezen likvidáczió kereszt­ül vb­elé­nek módozatait az a szellete és érzület fogja meghatározni, a­mely önt, tábornok úr, áthatja, és mi bízva reméljük, hogy az ön elhatározásai a gyakorlatban is meg fognak felelni azoknak a magasztos elveknek, a­melyeket az entente, különösen pedig a franczia demokráczia hirdet. Kérjük, tábornok úr, kímélje meg a mi szeren­csétlen népünket mindenféle erőszaktól vagy­­vissza­éléstől. Magyarország november elseje óta nem ellenséges ország többé, hanem semleges föld, nemzeti függő­ hűségének kihirdetése folytán. Ha hazánkba jönnek, tapasztalni fogják, hogy a mi népünk bizalommal és rokonszenvvel van Francziaország iránt. Csak azt kérjük, hogy a­mennyiben idegen csapatokat, akarnak Ma­gyarországon elhelyezni, azok ne legyenek szerb, cseh vagy román csapatok, hanem franczia, olasz, angol vagy amerikai haderők a koloniális­­ csapatok mellőzésével. (A szénhiány orvoslása.) Egy további, nagyon fontos kérésünk az, hogy az égető szénhiány haladéktalanul orvosol­­tassék, a­mely nemcsak minket fenyeget vég­veszéllyel, de mindazokat, a­kiknek érdekük az, hogy országunk gazdasági élete és nemzet­közi forgalma meg ne akasztassák. A velünk együtt megjelent szénszakértő ar Részletes in­­formác­iókkal szolgálhat. Mi csak arra akarunk figyelmeztetni, hogy a helyzet kulcsa a csehek és a lengyelek kezében van, az kik a német, külde­mények átutalását megtagadják. Ebben a kérdés­ben a tábornok úrnak azonnali erélyes közbe­lépését kérjük. Egyidejűleg azt is reméljük, hogy az esetleges rekvizíczió rendszer méltá­nyosan és igazságosan fog végrehajtatni. Jóindulatú figyelmébe ajánljuk továbbá a magyarországi­ múzeumoknak azt a kérését, hogy műtárgyaink el ne vitessenek sem zálogo­lás, sem egyéb czímen. A magyar műkincsek között nincs egyetlen darab sem, a­mely zsák­mányolás eredménye volna. Valamennyi honi eredetű, vagy békében, tisztességes úton sze­­­­reztük. Kérjük ezen kívül tábornok urat arra is, ♦ , hogy lehetőleg mielőbb diplomácziai összeköt­­-■tétért létesítsen az entente és Magyarország kö­zött, mert csak így leszünk képesek a külföld­t a magyar nép valódi helyzetéről, igazi czéljairól felvilágosítani. Kér­jük végül tábornok urat, hogy erkölcsi tekintélyével támogassa a­ magyar népkormány nehéz feladatát, a nailynek ezé­­ja a tartós béke biztosítása, fiatal demokráciánk b»V'*il4* ^ . a magyar nép önrendelkezési jogának keresztül-, vitele. (.Önök csak a magyar nemzetet képviselik.*): Franciul D’Espérey tábornok nagy érdek-.,­lődéssel hallgatta a memorandumot. ‘ Minden mondatra élénken figyelt. Azoknál a­ pontoknál, a melyek az uj Magyarország demokratikus irányát kidomborították, helyeselt, más passzusoknál vi­szont a fejét rázta. Megnyerte tetszését a memo­randumnak a radikális földbirtokpolitikára vonat­kozó része. A­mikor azonban Károlyi azt olvasta fel, hogy­ küldötteink a magyar népakarat végre­hajtói, a tábornok közbeszólt Önök csak, a magyar nemzetet képviselik, nem pedig Magyarország többi népét ! Az emlékirat ugyanis a shongro­ss kifejezést használja, ő pedig­ különbséget tesz a thongroisi­ és a madjarr közt. (Megtorlás.) A tábornok a memorandumra rövid beszéd­del válaszolt. Elmondta, hogy a magyarok 1867-ig népszerűek voltak Francziaországban. A francziák mindaddig szerették őket, alig a szabadságért tár­ozód­t­k és igyekeztek lerázni magukról a német igát.­ Rákóczit és Kossuthot Francziaországban is csodálták. 1867 óta azonban teljesen a németek ’­­ársdalagára kerültünk és elnyomtuk a nemzeti - 'ségeket. Ezzel a Magyarországgal szemben az en-­­ tente népei, épp oly ellenséges érzelmeket táplálnak, mint Németországgal szem­ben. A magyarok együtt mentek a németekkel, együtt fognak meglakolni és fizetni. A mai válságos­ helyzetben egyedül Károlyi Mihály gróf orvosolhatja a magyar nép súlyos­­ba­jait. Tömörüljenek tehát, a magyarok Károlyi körül, mindenki támogassa őt, mert ő az egyedüli ember, a­ki enyhíthet a helyzetükön. (C’est le seul homrée, qui peut attenuer votre sort.) A tábornok ezután rámutatott arra, hogy­ Magyarországot minden oldalról ellenségek veszik körül. Csak jelt kell adnia és a csehek, tótok, romá­nok és délszlávok szétzúznak bennnünket. (»Vous a­vec comme ennemis les ihheques, les slovaques, les roumains et les iugoslaves. Je n’ai qu’un signe á fauré et vous serez détruits.*) Az entente számára azonban garanczia Károlyi személye és ezért még egyszer nyomatékosan figyelmezteti a magyar népet, hogy­ támogassa miniszterelnökét. (Panasz a magyar sajtó ellen.) A tábornok panaszkodott beszédében­ a ma­gyar sajtóra is, a­mely a háború alatt folyton gya­­l­ázta a francziákat. Jászi miniszter itt megjegyezte : Nem minden lap, hanem csak a naczionalista sajtó tette ezt. Franchet D’Espérey tábornok beszéde végez­tével elbocsátotta a küldöttséget, csak Károlyit és Jászit hívta fel dolgozószobájába, hogy meg­beszélje velük a részleteket. A tanácskozás majdnem két­ óráig tartott. A tábornok a magyar memorandumnak arra az állítására nézve, hogy­ az entente Diaz tábornokot bízta meg a tárgyalások vezetésével, kijelentette, hogy téves, majd átadta a fegyverszüneti fel­tételeket, a­melyek nagyjában megegyeznek az olasz feltételekkel. A történelmi nevezetességű akta 18 pontból áll és ezt a csemet viseli: »Coutn,a­mié­ment en chef des armées alliées , état major général. Convention militaire d’armislice elitre les armées alliées d’Orient et l’état hongrois.« Szóval, katonai konvenc­ióról van szó, a­mely­nél első­sorban az a szembeszökő, hogy az entente elismeri a magyar államot. A katonai konven­tiói A konvenczió első pontja kimondja, hogy a magyar kormány katonailag kiüríti azokat a területeket a melyeknek határai a Szamos, Besztercze, Marosvásárhely, a Maros a Tiszába való folyásáig, Szabadka, Baja, Pécs és a Duna folyása egészen a horvát-szlavén határig. Ezen a demarkác­iós vonalon kivüil csapatok nem tartózkodhatnak. A katonailag kiürített terü­letek azonban továbbra is a magyar kormány adminisztrác­iója alá tartoznak, a­melynek ott joga van csendőrséget és rendőrséget tartani a közrend érdekében. A 2. pont a teljes demobilizácziót írja elő. Az entente mindössze hat gyalog- és két lovat, hadosztályt hagy meg számunkra a beled rend fentartása czéljából­ A 3. pont kiköti, hogy az entente neszegei megszállhatnak. Magyarországon minden stra­tégiailag fontos pontot. Biztosítva­­van szá­mukra a szabad átvonulás és a közteken ért eszközök használata. A 4. pont a vasutek kérdését ^safcUm^M. Az 5. pont a dunai flottila sorsáról intéz­kedik. A­ 6­ pont:a szerbiai vasúti hálózat helyre­­állításárol és az ehhez szükséges katonai mun­kaerőről szól. A 7. pont a szerb távíró-­, és telefonhálózat rendbehozásáról intézkedik. A 8. pont „lovaknak** és­ „egyéb közlekedési eszközöknek*" a rendelkezésre bocsátásáról tar­talmaz intézkedéseket. A 9. pont a fegy­verek letételéről és össze­gyűjtéséről rendelkezik. A 10. pont a hadifoglyok és internáltak ha­­zahozataláról­ szól. (Itt egyelőre még nincs szó kölcsönösségről.) A 11 pont­ a német­­fegyverletétel módoza­tait szabja meg.­­ ; ’ A 12. pont a re­kvirálások ügyét rendezi. A magyar delegátusok követelésére ebbe a pont­ba belevették, hogy az entente-csapatok csak a hazai árak szerint fizethetik a rekvirált gabo­nát és­ árukat. A l6. pont utasítást ad a dunai úszóaknák eltávolítására. A 14. pont a Magyarországon levő posta-, telefon- és távirótelepeket a szövetségesek el­lenőrzése alá helyezi. A 16. pont szerint a szövetségesek attasé­kat küldhetnek ki a magyar minisztériumok mellé, különösen abból a czélból, hogy a köz­­élelmezést ellenőrizzék, már tudniillik az ő sa­ját csapatjaik szempontjából. A 16. pont meghagyja, hogy Ném­etország­gal minden, viszonyt szakítsunk meg. Csak oly összeköttetéseket tarthatnak fönn a­ német bi­rodalommal, a­melyeket a kiküldött katonai hatóság jóváhagy. A 17. pont határozottan és világosan el­ismeri, hogy a magyar állam belső igazgatá­sába az ellenző-hatóságok nem avat­kozhat­nak bele. A 18. pont elrendeli az elenségeskedés be­szüntetését, mihelyt a fegyverszüneti szerződés alá van írva. (Vita a­ konvenczió­­egyes pontjairól). A­ miniszterelnök és Jászi miniszter a franczia főparancsnokkal behatóan megvitatták a konven­­czió egyes pontjait. A­ tárgyalásokban nyolca óra felé Színrét állott be- . A tábornok­­ vacsorázni ment, Károlyi Mihály pedig a Nemzeti, Munkás- és Katonatanács kép­viselőivel tanácskozott. A helyzet ekkor igen feszült volt. A 17. pontban volt ugyanis egy hosszú bekezdés, a­mely kimondta, hogy ha bár­hol Magyarország területén lázadás törne ki, az entensenak jogában áll az illető terüidet, saját ad­­minisztrácziójába venni. A magyar delegátusok ezt hevesen ellenezték. Azt hozták fel érvül, hogy ebben a csehek, ro­mánok és délszlávok ürügyet találhat­nak arra, hogy zavargásokat­ idézzenek fel oly ezésből,, hogy magyar területek idegen hatóság alá kerüljenek. A tanácskozásokat ,egy órai szünet után foly­tatták. Ez alkalommal Károlyinak és Jászénak sikerült meggyőzni a tábornokot álláspontjuk he­lyességéről, mire a kritikus pontot törölték. A kon­­vencziót azonban így sem írták alá, hanem feltéte­lekhez kötötték annak aláírását. Ezeket a feltéte­leket egy táviratban foglalták össze, a­melyet Franchet D’Espérey tábornok útján az entente­­kormányoknak szándékoznak elküldeni. A táv-­­irat így hangzik : a »A magyar kormány békeküldöttsége, a­me­lyet Károlyi gróf kormányelnök vezetett, elvben elfogadta azokat a fegyverletételi feltételeket, a­me­lyek analógok az olasz fronton elfogadottakkal. A szerződést azonban a magyar kormány képviselői csak abban az esetben írják alá, ha az­entente a béketárgyalásokig biztosítja a­ magyar állam mai határait (Horvát-Szlavonországot nem értve bele) minden­­idegen támadással szemben, történjék az akár ítéltet, akár cseh, akár román, a­r délszláv részről. A béketárgyalásokig a magyar állam egész területén a kormányzást a magyar kormány fogja gyakorolni testvéri egyetértésben a magyar, tót, román, szerb és német nemzeti tanácsokkal. Ezen feltétel "teljesítése nélkül­ a magyar kormány n­em érez magában elég erkölcsi erőt arra, hogy a szerző­dést aláírja. * Ennek az üzenetnek a továbbítása körül izgatott vitatkozás fejlődött ki a tábornok és a magyar kormány küldöttei között, a­kik kifej­tették, hogy ők nem ragaszkodnak a hatalomhoz, rájuk nézve a mai helyzetben való kormányzás valóságos kálvária, ők szívesen átadják a helye­- í * 1 AZ ÚJSÁG Szomnai 1918. nervemitee­t

Next