Az Ujság, 1918. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1918-12-11 / 290. szám

Szerda, 1918. deczember 11. A készülődő béke. Moyd-Georgc saigoru békét akar. („Nem szabad nj elszász-Iothúringiai Kérdést te* remtenünK. mert ezzel csaK megismztelnőK Né* metország hibáját/’) London, deczember 10. (Reuter.) Londonban tartott női gyűlésen Lloyd-Gcorge beszédet mon­dott a békekérdésről. — Olyan béke kel), *— mondta — a mely a jövőben lehetetlenné tesz, vagy legalább is megnehezít minden) ' on.t. Igazságosnak kell a békének lennie. A feltételek nem lehetnek enyhék, mert akkor nem lennének igazságosak, enyhe feltételek uj háborúra találnának ösztö­­•nőzni. Könnyű béke nem lenne igazságos béke. — Nem szabad uj elszász-lotharingiai kér­dést teremtenünk, abból az egyszerű ólból, mert ezzel csak megismételnék Németország hibáját, a melynek ötven év múlva ugyan­azok lennének a következményei. — A kik a bábom borzalmaiért felelő­sek, azokat felelősségre kell vonni. Úgy kell majd ítéletet bp/nunk, \ogy királyok, csá­szárok és trónörökösök mnd<=n időkre meg­tudják, hogy okvetlenül fejükre zúdul a bün­tetés, ha efajta el vet e rn ü1 * seggel árasztják el a földet. Ámde felelősségit kell vonni a német népet is, a mely négy lelkesedéssel vonult hadba és a mely most ujjongana, ha neki jutó t volna osztályrészül a győzelem. Tudják meg a népek, hogy büntetlenül nem kezdhetnek bél o ut. — A béke feltételek megállapításánál arra is ügyelnünk kell, hogy óriási hadsere­gek fennállását, a melyek hadviselésre ösz­tökélnek és az embereket kisértésbe vihetik, ezentúl nem szabad megengedni. Ha azt akarjuk, hogy Európában béke legyen, Európában nem lehetnek nagy hadseregek. Hive vagyok a népek szövetségének, mert ebben eszközt látok arra, hogy megnehezed­jék a hadüzenet. Arra a kérdésre, kiutasítják-e a németeket Angliából, LIoyd-George ezt felelte : Biztosíthatom róla az érdeklődőt, hogy erre is gondunk lesz. Ismételten meg­mondtam már, hogy az én felfogásom szerint ezek az emberek visszaéltek a vendégszere­tettel s nem szabad nekik újra alkalmat adni arra, hogy ezt megint megtehessék. V/ilson 13*án érkezik Brestbe. Newyork, deezember 8. (Reuter.) A »George Washingtoné gőzös egy szikratávirata jelenti, hogy a nehéz hajózási viszonyok miatt csak 17 csomónyi sebességgel halad s ezért csak deczember 13-án érkezik meg Brestbe. * Wílson nem megy Berlinbe. Genf, deczember 10. (Saját tudósítónk távirata.) Az Echo de Paris rauiótávirata szerint Wilson a hajó fedélzetén kijelentette, hogy egy esetleges berlini meghívást vissza kellene utasítania. Egy amerikai ^Ipla.-uats Wilson szerepéről. . Bées, deczember 10. A Neue Freie Presse jelenti Berlinből: Egy amerikai diplomata, a ki résztvett House ezredes a békekonferenczia számára dolgozó politikai tanulmánybizottsá­gának előmunkálataiban, Wilson elnök azon szerepéről, a melyet Európa várható njjáala­­kulása körül előreláthatólag játszani fog, az idézett lap tudósítójának a következőket mon­dotta : — Semmi sem áll távolabb Wilson elnök­től, ^mint az, hogv a diktátor szerepét játszsza európai kérdésekben. Wilson nem azért jön Európába, hogy a saját formulája szerinti ala­kulást elősegítse, hanem azért, hogy erkölcsi eszményeit személyes befolyásának egész lat­­bavetésével képviselje. Ön azt kérdezi, hogy Wilson miért nein biztosította demokrata követeléseinek a há­ború után leendő megvalósításának előzetes szerződésekkel. De hiszen ez az újabb titkos szerződéseknek egész sorozatát igényelte volna és azonkívül ellenkezett, volna Washingtonnak Amerika külügyi politikájáról vallott elvei­vel, a melyekhez Wilson a valóságban mindig hü maradt. Hiszen mi mindannyiszor hangoz­tattuk, hogy semmiféle szövetséget sem kötöt­tünk, és hogy a világháborúba csak egy eszme kedvéért, nem vedig jutalom kedvéért avat­koztunk be, Amerikának ma csak úgy, mint mindig, teljesen szabad keze van. Wilson pro­­grammja abban áll, hogy Amerika szavát és a saját személyes befolyását az entente körén belül uralkodó liberális és a népek szövetségé­nek eszméje iránt barátságos áramlatoknak A* ÚJSÁG bocsássa szolgálatába. Hogy Londonban és Pá­risiién liberális és imperialista tcndencziák hadakoznak egymással, ez nyílt titok. Mi re­méljük, mondotta a diplomata — hogy a mi morális befolyásúnk_ elegendő lesz arra, hogy a józan észnek fölényét biztosítsa. Azok a svájezi híresztelések, a melyek a legutóbbi na­pok londoni megbeszélései angol, fránczia és olasz annexiós befolyásokat hoztak volna létre Wilsonnal szemben, előttem teljesen lég­ből kapottaknak látszanak. Ön már most ter­mészetesen azt kérdi, mit tehetnének majd Amerika és Wilson elnök arra az esetre, ha az amerikai idealizmussal szemben mégis egy európai annexiós front támasztatnék, ha a 14 pontnak íranczia-angol értelmezése elfogad­­hatatlanak látszanék. Erre a hipotetikus kér­désre is felelni akarok, noha ez, úgy látszik, nem olyan elméből fakadt, a mely az uj orien­tálódással teljesen tisztában van. Amerika egy régi stilü erőszakos békében, egy amu’yan breszt-litovszki stilü ben sohasem venne részt. Amerika ilyen szerződést soha sem írna alá. Amerika morális tiltakozással élne és az egész világ liberálizjnnsa csatlakozna egy ilyen til­takozáshoz. Vagy; ön tényleg még mindig a materiális hatalmi eszközök uralkodásában bizakodik? Ön ennek a háborúnak tapaszta­latai után is még mindig olyan csekélyre be­csüli a morális és ideális erőket? Az ön pesz­­szimizmusa föltevéseken épült föl. Az ilyen eshetőségek annyira valószínűtlenek, hogy bátran lehetetleneknek , lehet mondani. Egy­ben azonban nyugodtan hihet: Amerikának erkölcsi tiltakozása nem lesz politikai szélma­­lomharcz. As angol kormány a katonáskodás ellen. London, deczember 9. (Reuter.) Hivatalosan közük, hogy a koalicziós kormány azzal a végleges elhatározással jelenik meg a békekonferenczián, hogy ott egész Európára kiterjedően a katonai szol­gálati kötelezet ség megszüntetését javasol ja. Pária bombázásának ára. Basel, deczember 10. (Saját tudósitónk táv­irata.) A frsnezia lapok szerint Péris Német­országtól a légi bombázásokért okozott károkéit két milliárd frank kártérítést követel. A békásé* szenemében. Genf, deczember 10. (Saját tudósítónk távirata.) A szövetségesek tudományos akadémiáinak' leg­utóbb tartott közgyűlése azt a határozatot, hozta., hogy az osztrák, német, bolgár és török tudósokat a jövőben a szövetségesek minden tudományos testüle­téből kizárja. Az arany, ezüst és gyémánt. (Nmiiennek esett az éra.) — Saját tudósítónktól. — • Az értélodtolódás rendkívüli méreteket muta­tott a háború alatt az arany nál, ezüstnél, gyémántnál és a platinánál is. Az árak ennlkf désére talán a leg­jellemzőbb, hogy a 14 karátos arany grammja, a mely békében soha sem volt több két koronánál, egészen 15 40 koronáig szökött fel a háború alatt. Csaknem hasonló arányban drágultak a többi ne­mes fémek, nemcsak a teljesen megszűnt behozatal, a megcsappant, különben sem számottevő terme­lés, hanem a féktelen vásárlási kedv és a befektetési lehetőségek korlátolt volta miatt. Az arany a há­ború öt éve alatt egészen eltűnt a forgalomból, r m nem csoda, mert az aranvolvas^tók, aranyfeldol­gozó iparosok utóbb már 120 130 koronát is adtak egy húsz koronás aranyért, miután a jegybanktól ter­mészetesen nem kaphattak aranyat. Hasonló okok­ból eltűnt *z ezüstpénz is, a platina pedig azért, mert a hadügyminisztérium lefoglalta. A forradalom óta mindnagyobb arányokat öltő árukrach nyomai észrevehetők már a nemes férnek pacán is. Az árak, ha nem is nagyobb mértékben, de általában az egész vonalon hanyatlottak, mert a nagy vételkedv megcsappant. (A holló-utczai aranybörzén.) A budapesti itranyforg.»lr_!«j a Holló-utezá. ban, Budapest e legrövidebb és talán legpiszko­sabb u-czájában bonyolítják le. Már a kora reggeli órákban hihegeden élénk forgalom van itt, a fó i.­­bevál ók és a íémolvasztók körül, a kik már hét órakor munkában varrnak. Az egyik pinezében, a másik emeleten van, egy harmadik rozoga, pisz­kos boltban. Az üzletek külseje alán ne,a hinné az ember, hogy itt a legre ucsebb fé ebben dol­goznak. A legrégibb firmák: Fisékor Mór, Ró h Adolf, Wéber Vil vos, Láng testvérek ée a Sebeid ezég egymás mellett vannak, elbi ják egymás konkurreneziéját. A tulajdonképpeni főbeváltó, a hol a legnrgyobb élénkség van, a Sóink! ezég. Az irodahelyisége érdekes látnivaló, három szép fiatal leány fehér munkaruhában „ éri az aranyat, kiadja az aranylemezeket, hulladékokat. Hozzák és viszik az aranyat, mint a tenyeret. A pul­tokat magas drótsövény biztosítja, de a trezórok nyitva vannak, a 1<- pos aranylemezek kívánatosán csillognak. A pzég egyik vezet éje érdekes adatok­kal szolgál az arany háborús kafrié.jóról. Még 1914-ben — mondja — 3290 korona.: volt az eladási ára egy kg. szinaranynak. A háború alatt felment ez az eladási ár egészen 23.700 koronára. Ezt a horribilis árat szép ember közepén fiaettük. Ma 20.000 K a szinarany ára. a bolgár összeomlás előtt még 21.000 koronába kerüli egy kilogramm arany. Az áresés előrelát hatói g foljiatódni fog, mert a mohó kereslet megszűnt. Itt főleg arany­­feldolgozó iparosok, fogc-vosok stb. vásárolnak aranylemezeket, r’e sok agá, os is jön, a kik ara­nyat minden mennyiségben vásárolnának. Csak­hogy azért, mert olcsóbb lett az arany, nincsen több belőle. Az ezüst ára 94 K vök a háború ki­törésekor. Most a finom ezüs* beváltási ára Ő50 koröna kg-kétat, A platinát 30 koronával váltjuk * be grammonként, mióta a hadügyminisztérium felszabadította a forgalmat. (Az aranyolvasztóknál.) A híres holió-utezai aianyoi vésztők, — a kiknek már ősatyjuk is ezt a foglalkozást üzto — nagy bajban vannak, nincsen gáz és igy nem tudnak forrasztani. Wéber Viliros, a ki­nek üzletében talán nincs százesztendőnél »fiatalabbv bútordarab és szerszám, ezeket mondta : — Az arany utáni kereslet megcsappant, mert az emberek keveset vásárolnak. Vidékre szállítani nem lehet és a fővárosi emberek csak kisebb értékű tárgyakat vásárolnak. Ma az aranypénzért 112 koronát fizetnek. Ez a »hiva-talps« kurzusa. A 14 karói os arany grammjáért mi viszont 13 koionát kéiünk. Meglepő dolog, de tény az, bogy ilyen, fekete karácsonyunk még nem volt. Máskor éjjel is dolgoztunk ilyen időkben, most jé, ha nappal dolgozhatunk- i Egv másik aranyolvasztó főleg a miatt siránkozott, hogy szét ez i pejt ék az aranyunkat­­a Balkánra, a meghódított területekre, jó ideig kilátás n:ncs, bogy adjon a jegybank aranyat és igy nemsokára majd aranyplombára sem jut megfelelő mennyiségű * fém, nemhogy aranyié nezra, a mi különben is kimegy lassan­ként a divatból. Ma már a kocsisok se. veszik szívesen az aranylánczot. (Nem vesznek ékszereket.) A gyémánt ára lényegesen nem változott. Ka rútonként a kő minősége szerint 1—6000 koro­nát fizetnek, de van olyan kő is, a melynek karát­­jáért 8000 koronát fizetnek még ma is. De a vétel­kedv nem nagy. Egyik legnagyobb és legelőkelőbb ékszeráru ozég túli j(Ionosa szerint, a közönség alig vásárol. Soha ilyen megcsappant forgalom nem volt az ékszertirie' ekben. Legfeljebb egy czigarettafárcza erejéig vásárolnak, de igy is minden árat sokainak. Az üzlet négy-hat hete csappant meg. Addig élig győzték a kiszolgálást, 11 inden riszt, minden katona e ■ léket vett, vagy kapott, nagy volt a nők kultpsza, a nő akonban kezd már leáldozni, — az ékszorpiacz mai hely­zete szerint. A készletek is csekélyek, szállítani sem lehet, a bécsi gyárak még a pályaudvarig sem garantálják a szálli ást. De nem is forszíroz­zuk az eladást — mondja egy másik ékszerész —• mit csináljunk a koronával, a mikor Svájezba, a hol órát, ékszert akarunk venni 29 fűiért ér. Az arany-, ezüst-, gyémánt-h_uese-nak szerintem hosszú időre vége. Azok, a kik vi gyonadó alól akarják elvonni pénzüket, nem nálunk vásárol­nak. Lánczkereskedőktől. .'•lkain i ügynökökből vásárolják össze ezek a vagyonos elemek az ék­szereket olyan irreális áron, a mi e iiiden v< gyon­­adóná) súlyos; bb. Az is sokat vet a latba, hogy a hadi illiorrosok is el enekültek. Olyan időket élünk, hogy már ők sem vásárolna k ... Kallós Jáaoe.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék