Az Ujság, 1920. július (18. évfolyam, 155-181. szám)

1920-07-15 / 167. szám

- - VV /f/h..­,­­ Budapest, 1920. __________________XVIII. évfolyam, ragszám. ^ ft______Csütörtök, julius 15. Előfizetési árak: mm SZERKESZTŐSÉG: Egész évre ....... 280 K —­f _. . . _ . " _ Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Negyedévre----- *70 » Z * ||||| R­Q Wil­dSISMM. Telefon:József 13-36.József 122-58 Egy bóra.....UVZ 25 »-*| jjjW Bf §1 fi |1L Jwlfl Ml KIADÓHIVATAL: Egyes szám­ára Budapesten, ffljgf Wfk £wf ® §|| |||§ vöe Iga aggá# Budapest, Rákóczi­ út 54. sz. ,vidéken és a pályaudvarokon BmmmXm MW gög SÜ . EH SBJ Telefon: József 13-38.József 16-28 1 korona. JpatóO M lg B |g H A JE J|PIg| B £§ Józsefina­ is. Megjelenik ünnep utáni napok ff ffi MbSS Imf IMf mSsM B M ^rm8 FIÓKKIADÓHIVATAL S kivételével minden nap. ■■ mmmmm sál H Budapest, Erzsébet-körút 43. ROVÁS. A szobor talapzatot kívánt magának és mikor ez megvolt, a talapzatnak nem kellett a szobor. Nem akarjuk tragikusan venni Bethlen István mai rossz napját, idegeskedni pedig semmiesetre sem szabad. Magunk is úgy látjuk, hogy Bethlen István tovább ment a kelleténél, a­mikor azoktól, a­kik eddig a poli­tikában mindent a maguk szempontjából intéz­tek, megkövetelte, hogy most semmit se intézzenek a maguk szempontjából. Az egységes párt együtt van. Nem túlságosan masszív egy­ségben, de mégis együtt vám Akár Bethlen István, akár más a további kísérletezésnél mindenestre előrehaladottabb stádiumnál kezd­heti, mint azt Bethlen István tehette. # Budapestnek ma boldog napja van. Min­denki többet kapott, mint várt, mindenki dia­dalmas, mindenki győzött. A demokraták és li­berálisok dicsekednek. A keresztény irányzat mellett is a városatyaságoknak egyharmada a mienk ! — A keresztények mámorosak , még a liberális Budapesten is kétharmadot mi hódí­tottunk meg. Hát, lássák, ez a nézőszög, ez az áhított harmónia. Ha tetejébe még nem is saj­nálják a másiknak az örömét, megülhetnék a testvériség ünnepét, já­r a németek nem tudnak két millió tonnát literálni s erre a francziák megszállnák a Ruhr-vidéket. Politikailag ezt értjük s ha a megszállással el tudják érni a két millió ton­nát, akkor szenileg is értenek. De aligha kép­­­­zelhető, hogy Foch marsall munkavezetése alatt a német bányászok lelkesebben és buz­góbban dolgoznának. Ezért nem értjük a meg­­­­szállást, ha Francziaországnak szét kell­ próbált vélekedéseit. Ha meggyőződések meg­erősödnének a kapott adatoktól, ha tévedéseket korrigálnának ezekhez képest. Minden oldalon vannak ilyen meggyőződé­sek, mindenütt megvan a korrektúra szüksége. Ha erre használnák föl a nagy pörök nagy eredményeit, a közszellem csak megegészsége­­sednék, a politikai rendszerek nyernének er­kölcsi stabilitásban és az ország szekere a maga egészében kikerülne a kátyúból. Ha erre használnák! De méltók vagyunk-e biráinkhoz! Bü­npörök. A­ki a magyar bírót — akár polgári, akár­­ katonai , emberi mértékkel megközelítené,­­ tegye le a mértékét. Túlnőtt ő minden meg­szokott arány­on. Szenvedve a többiekkel és érezvén, gondolkodván az idő hőfokában, em­berfölötti, a­mire képes, hogy bírói székén ülve tárgyilagos és igazságos tud lenni. És az a legutolsó részletig, szinte idegtelenül. Azok a monstrepörök, melyek most foly­nak, arra valók, hogy igazságot tegyenek, de óhatatlanul van politikai hivatásuk is. Arra valók volnának, hogy megtisztítsák a levegőt s az ítéletekbe és állásfoglalásokba, melyeket a forradalmi hevület és a társadalmi káosz ren­dezett el, belevigyék a bíróilag megállapított adatokat, az igazságszolgáltatás által azzá avatott igazságokat. Meg fog-e ez történni? Hogy biráink, a­kik tárgyilagosságra képesek, emberfölötti embe­rek, már azt jelenti, hogy a nagy sokaság erre nem képes és alig is lehet tőlük elvárni, hogy a túrákhoz hasonlók legyenek. Idekünn most minden politika. A bírói ítéletet tisztelettel és visszafojtott lélegzettel várják, de csak azért, hogy — a szerint, miképpen hangzik majd — vagy az egyik, vagy a másik irány politikailag hasznosítsa. A tudósítások, mik a tárgyalások­ról beszámolnak, már ebben az­ irányban dol­goznak. Az ítélet pedig tisztára és egészben politikai anyag lesz mindennemű politikai irányzatnál s a szükséges objektivitást, mely az igazságszolgáltatásnál egyetemesen érvénye­sült, legföljebb úgy gyakorolják, hogy konsta­tálják a hiányát — a másiknál. Lehetetlen manapság, hogy másképp le­gyen. Kár, hogy így lesz. Ezek az ítéletek egyesekről szólván, voltaképpen a közelmúlt történelmi anyagát világítják meg. Országosan hasznos volna, ha e kétségtelen megállapítá­sokhoz mindenki igazítaná az ő eddigi ki nem A politika zöldbékás esőt jósoltak mára. A benfentes urak beharangozták, hogy Bethlen gróf szekere a személyi kérdések súlya alatt kerék­agyig fog belesüppedni a politika ázott talajába. Hát tévedtek: nem eső, hanem valóságos zápor következett be s teljesen elmosta a Bethlen-kom­­binácziót. A tárgyalás folyamán nagy büszkén verték a mellüket, hogy a személyi kérdések nem fogják meghiúsítani Bethlen gróf vállalkozását. Nos, a politikában, úgy látszik, minden visszájá­ról igaz: éppen a miatt vesztek össze, ki legyen, vagy ki ne legyen a belügyminiszter és ki igaz­gassa, vagy ki ne igazgassa az ország egészség­ügyét a népjóléti miniszter bársonyszékéből. Beth­len is beleesett abba a hibába, hogy bízott a sza­vaikban és nem vett annyi fáradságot, hogy a pszichoanalízis legagyafúrtabb módszereivel pró­báljon belekukkantani a politikus urak veséibe. Csak igy következhetett be, hogy éppen akkor gáncsolták el, a mikor a kibontakozás utolsó stá­diumát járta s a kormánylistát kellett volna el­­készítenie. Betűien gróf — mint mai számunkban említettük — a maga elgondolásában és senkinek le nem kötve ma­gát, állította össze kabinetlistáját s ma bemutatta azt az érdekelt politikusoknak. Kormányában az alábbiak­nak szánt helyet: Apponyi Albert gróf (külügy), Tóth János (bel­ügyi, Hegedűs Pál tábornok (honvédelem), Wolff Ká­roly, az udvarnagyi bíróság volt elnöke (igazságügy), Teleki Pál gróf (kultusz), Korányi Frigyes báró (pénzügy), Emich Gusztáv (kereskedelemügy), Rubinek­ Gyula (földmivelésü­gy), Haller István (népjóléti), nagyatádi Szabó István (közélelmezés), Bleyer Jakab (nemzetiségügy). Is ez a névsor, jóllehet Apponyi Albert gróf neve is szerepel a listában, nem nyerte meg a politikai vezérek tetszését. Visszautasították a listát, mire Bethlen gróf visszaadta megbízatását a kormányzónak. Hogyan lassult meg a lavina? Bethlen ma elsőnek Rubinek Gyulával tárgyalt. Ekkor még nem mutatkoztak jelentősebb nehézségek. Csakhamar hire terjedt azonban, hogy Bethlen István Tóth Jánosnak szánta a belügyi tárczát s ez perczek alatt idegessé tette a politikus urukat. Tudni vélték, hogy Tóth János csak azért kerül be Bethlen kabinet­jébe, mert régi híve Apponyi Albert grófnak. x x XXX xxx xxxxxxxx x x A volt agrárpárt úgy érezte, hogy szívén talál­ták, mert — mint ismeretes — Tóth Jánost az agrár­párti kortesek gáncsolták el Mezőtúron. Nosza, meg­indult az ostrom Tóth János ellen. Hamarosan meg­egyeztek, hogy ez a­ régi, kipróbált politikus nem kell sem testüknek, sem lelküknek, arról pedig ne is ábrán­dozzék, hogy belőle még belügyminiszter lesz valaha. Bethlen grófnak bizonyára tiszteletreméltó okai voltak, miért hívta meg Tóth Jánost erre a felelő­sségteljes posztra. Az ő erélyes kezére akarta bizni a közigazga­tás irányítását és lehetővé akarta tenni, hogy kipróbált kéz nyúljon hozzá, végre a közrend teljes visszaállításá­hoz. Lehetséges, hogy Apponyi Albert gróf adta ezt a tanácsot Bethlen Istvánnak s az egészen bizonyos, hogy Apponyi az ország javát tekintette szem előtt és nem akart tömjénfüstöt szórni a párt­bálvány felé. Ekkor már nem sok reményt fűztek a kibontakozás­hoz. Jött azonban nagyobb veszedelem is. Már hírt ad­tunk arról, hogy az agrárpárt zöme nagyatádi Szabó Istvánt kívánja földmivelésügyi miniszternek s ebből a czélból nagyszabású akcziót indított a népszerű vezér érdekében. Nagyatádi Szabó István a közhangulat nyo­mása alatt ma már magának kívánta a földmivelésügyi tárczát, s ezt tudtára is adta Bethlen grófnak a délelőtti tanácskozáson. Betetőzte a fordulatot az agrárpárti képviselőknek küldöttségjárása a közélelmezési minisz­tériumban. A falusi kisgazda képviselők Szilágyi Lajos és Kovács J. István, meg Bottlik József dr. vezetésével a déli órákban nagy küldöttségben megjelentek nagy­atádi Szabó Istvánnál és tudtára adták, hogy föltétle­nül ragaszkodnak ahhoz, hogy vállalja a földmivelés­­ügyi minisztérium vezetését. Ezzel nagy házi perpatvar kerekedett. Rubinek Gyula már magát tekintette földmi­­velésügyi miniszternek az uj kabinetben s most keresz­tülhúzták a számítását. Jött a harmadik viharfelhő. Bethlen tudatta Haller István miniszterrel, hogy neki a népjóléti tárczát szánta kabinetjében. Haller ezt az ajánlatot kereken visszautasította. Most már teljes volt a zűrzavar. Offen­zívát indítottak kegyelemdöfésül Wolff Károly igazság­ügyminisztersége ellen s mire alkonyodott, Bethlen azon vette észre magát, hogy kabinetlistája teljesen megbukott. Utolsó kísérletül meglátogatta nagyatádi Szabó Istvánt, a­ki azonban kereken kijelentette, hogy nem kér a közélelmezési miniszterségből, inkább részt sem vesz az új kormányban. Bethlen erre nyomban a kormányzóhoz sietett, föltárta a helyzetet és visszaadta megbízatását. Az „előkelő idegen". A válsághírek zajostul ontották a képviselőket az Esterházy-palotában levő klubhelyiségbe. Ott volt min­den épkézláb ember. Megállapíthatjuk, hogy egyáltalán nem búsultak Bethlen István kudarczán. Sőt ellenkező­leg: valósággal kárörömmel beszéltek a fordulatról. Cso­portokba verődve örömmel mondogatták: — Naiv ember ez a Bethlen István, x x x x x x x Tévedett, nem tűrünk oktrojt és nem kell a kabinet­ listája­, ha attól koldulunk is ! Saller István ezeket fejtegette többeknek: — Bethlennek előlegeztük a bizalmat, de ő eljátszotta azt, Tóth János nem kell nekünk, nem ismerjük el közigaz­gatási zseninek. Jött volna nagy nevekkel, akkor beszélhet­tünk volna a dologról. Azt az egyet meg kell állapítanom, hogy pártunk voltaképpen csak ma született meg, ma lett igazán egységes nagy párttá. Most már elbírjuk azt a luxust is, hogy egy-két tuczat képviselő búcsút mond nekünk a dolgok fordulása miatt. Rubinek Gyula így nyilatkozott munkatársunknak: — A főütközőpont a belügyminiszterség volt. Ehhez azonban egyéb személyi és tárgyi ellentétek járultak. Ezért Bethlen vissza is adta már a megbízatását és azt fogja java­solni, hogy a kormányzó az egységes pártból dezignáljon mi­niszterelnököt. Érthető sürgés-forgás volt a pártkörben. A minisz­terek szinte egyfolytában tárgyaltak, a képviselők a kibontakozásról­ tanakodtak kipirult arczokkal — Előkelő idegen — mondogatták — nem fog nekünk parancsolni. Vagyunk olyan legények, hogy kiállítunk öt perc­ alatt olyan listát, a­milyennel Bethlen kedveskedett nekünk. Általánosan abban állapodtak meg, hogy az új kor­­mánynak csak Rubinek Gyula lehet a miniszterelnöke, a földmivelésügyi tárczát pedig nagyatádi Szabó István fogja megkapni. Felborult a Bethlen-kombináczió! — Holnap dől el, vállalkozik-e új alapon. — (A kormányzó ragaszkodik Bethlen személyéhez. — Bethlen missziója még nem fejeződött be. — Haller, Rubinek és nagyatádi Szabó István holnap együttes kihallgatáson jelennek meg a kormányzónál. — Mégis Rubinek lesz a miniszterelnök?­ A helyzet Achilles-sarka. Munkatársunk kérdést intézett nagyatádi­ Szabó miniszterhez arra nézve, lehetséges-e, hogy Bethlen István más alapon kísérli meg a válság megoldását. Nagyatádi Szabó István miniszter azt felelte, nem hiszi, hogy Bethlen változtasson állás­ pontján. Beavatott politikusok úgy tudják, h­ogy­ a kormányzó ragaszkodik Bethlen István szemé­lyéhez és nincs kizárva annak lehetősége, hogy, Bethlen engedékenységre fogja birni a pártokat. A helyzet igen kritikus. Könnyen megeshetik, hogy a mostani holtpontról csak a nemzetgyűlés feloszlatásával lehet elmenekülni. Bethlen gróf ugyanis nem egyéni passzióból vállalkozott a sú­lyos feladatra és bizonyára súlya lesz annak, hogy az elvi kérdésekben teljes megegyezésre tu­dott ju­tni a pártokkal. Ma még egyáltalán nem eldöntött tény, hogy a személyi kavarodás meghiúsíthassa azt a tárgyi­ alapot, a melyen erős kabinet volt készülőben , a­mely kabinetnek megvoltak a garanc­iái arra, hogy rendet teremt az országban. Ezzel szemben áll azonban az, hogy a pártok túlbízott önérze­tükben még a köz javát is képesek feláldozni egyes személyek kedvéért. Könnyen lehetséges, hogy a nemzetgyűlés szintén erre a rideg állás­pontra helyezkedik és akkor — Isten óvjon tőle — beláthatatlan következményű események tolul­hatnak az előtérbe. Ma az a helyzet, hogy a kibon­takozás nem fog simán menni. Minden attól függ, hogy a személyi kulusz holnapig mennyire fog le­­tompulni a pártokban. Erre ebben a pillanatban, sajnos, semmi remény nincsen. Bethlen gróf — nagyatádi Szabó Istvánnak fentebb említett szavai szerint — befejezettnek te­kinti misszióját és nem hajlandó arra, hogy új ala­pon állítsa össze kabinetlistáját. Kérdés azonban, képes lesz-e ellenállani annak az áramlottnak, mely őt az előtérbe sodorta s azt a czélt tűzte elébe.

Next