Az Ujság, 1920. július (18. évfolyam, 155-181. szám)
1920-07-15 / 167. szám
- - VV /f/h.., Budapest, 1920. __________________XVIII. évfolyam, ragszám. ^ ft______Csütörtök, julius 15. Előfizetési árak: mm SZERKESZTŐSÉG: Egész évre ....... 280 K —f _. . . _ . " _ Budapest, Rákóczi-út 54. sz. Negyedévre----- *70 » Z * ||||| RQ WildSISMM. Telefon:József 13-36.József 122-58 Egy bóra.....UVZ 25 »-*| jjjW Bf §1 fi |1L Jwlfl Ml KIADÓHIVATAL: Egyes számára Budapesten, ffljgf Wfk £wf ® §|| |||§ vöe Iga aggá# Budapest, Rákóczi út 54. sz. ,vidéken és a pályaudvarokon BmmmXm MW gög SÜ . EH SBJ Telefon: József 13-38.József 16-28 1 korona. JpatóO M lg B |g H A JE J|PIg| B £§ Józsefina is. Megjelenik ünnep utáni napok ff ffi MbSS Imf IMf mSsM B M ^rm8 FIÓKKIADÓHIVATAL S kivételével minden nap. ■■ mmmmm sál H Budapest, Erzsébet-körút 43. ROVÁS. A szobor talapzatot kívánt magának és mikor ez megvolt, a talapzatnak nem kellett a szobor. Nem akarjuk tragikusan venni Bethlen István mai rossz napját, idegeskedni pedig semmiesetre sem szabad. Magunk is úgy látjuk, hogy Bethlen István tovább ment a kelleténél, amikor azoktól, akik eddig a politikában mindent a maguk szempontjából intéztek, megkövetelte, hogy most semmit se intézzenek a maguk szempontjából. Az egységes párt együtt van. Nem túlságosan masszív egységben, de mégis együtt vám Akár Bethlen István, akár más a további kísérletezésnél mindenestre előrehaladottabb stádiumnál kezdheti, mint azt Bethlen István tehette. # Budapestnek ma boldog napja van. Mindenki többet kapott, mint várt, mindenki diadalmas, mindenki győzött. A demokraták és liberálisok dicsekednek. A keresztény irányzat mellett is a városatyaságoknak egyharmada a mienk ! — A keresztények mámorosak , még a liberális Budapesten is kétharmadot mi hódítottunk meg. Hát, lássák, ez a nézőszög, ez az áhított harmónia. Ha tetejébe még nem is sajnálják a másiknak az örömét, megülhetnék a testvériség ünnepét, jár a németek nem tudnak két millió tonnát literálni s erre a francziák megszállnák a Ruhr-vidéket. Politikailag ezt értjük s ha a megszállással el tudják érni a két millió tonnát, akkor szenileg is értenek. De aligha képzelhető, hogy Foch marsall munkavezetése alatt a német bányászok lelkesebben és buzgóbban dolgoznának. Ezért nem értjük a megszállást, ha Francziaországnak szét kell próbált vélekedéseit. Ha meggyőződések megerősödnének a kapott adatoktól, ha tévedéseket korrigálnának ezekhez képest. Minden oldalon vannak ilyen meggyőződések, mindenütt megvan a korrektúra szüksége. Ha erre használnák föl a nagy pörök nagy eredményeit, a közszellem csak megegészségesednék, a politikai rendszerek nyernének erkölcsi stabilitásban és az ország szekere a maga egészében kikerülne a kátyúból. Ha erre használnák! De méltók vagyunk-e biráinkhoz! Bünpörök. Aki a magyar bírót — akár polgári, akár katonai , emberi mértékkel megközelítené, tegye le a mértékét. Túlnőtt ő minden megszokott arányon. Szenvedve a többiekkel és érezvén, gondolkodván az idő hőfokában, emberfölötti, amire képes, hogy bírói székén ülve tárgyilagos és igazságos tud lenni. És az a legutolsó részletig, szinte idegtelenül. Azok a monstrepörök, melyek most folynak, arra valók, hogy igazságot tegyenek, de óhatatlanul van politikai hivatásuk is. Arra valók volnának, hogy megtisztítsák a levegőt s az ítéletekbe és állásfoglalásokba, melyeket a forradalmi hevület és a társadalmi káosz rendezett el, belevigyék a bíróilag megállapított adatokat, az igazságszolgáltatás által azzá avatott igazságokat. Meg fog-e ez történni? Hogy biráink, akik tárgyilagosságra képesek, emberfölötti emberek, már azt jelenti, hogy a nagy sokaság erre nem képes és alig is lehet tőlük elvárni, hogy a túrákhoz hasonlók legyenek. Idekünn most minden politika. A bírói ítéletet tisztelettel és visszafojtott lélegzettel várják, de csak azért, hogy — a szerint, miképpen hangzik majd — vagy az egyik, vagy a másik irány politikailag hasznosítsa. A tudósítások, mik a tárgyalásokról beszámolnak, már ebben az irányban dolgoznak. Az ítélet pedig tisztára és egészben politikai anyag lesz mindennemű politikai irányzatnál s a szükséges objektivitást, mely az igazságszolgáltatásnál egyetemesen érvényesült, legföljebb úgy gyakorolják, hogy konstatálják a hiányát — a másiknál. Lehetetlen manapság, hogy másképp legyen. Kár, hogy így lesz. Ezek az ítéletek egyesekről szólván, voltaképpen a közelmúlt történelmi anyagát világítják meg. Országosan hasznos volna, ha e kétségtelen megállapításokhoz mindenki igazítaná az ő eddigi ki nem A politika zöldbékás esőt jósoltak mára. A benfentes urak beharangozták, hogy Bethlen gróf szekere a személyi kérdések súlya alatt kerékagyig fog belesüppedni a politika ázott talajába. Hát tévedtek: nem eső, hanem valóságos zápor következett be s teljesen elmosta a Bethlen-kombinácziót. A tárgyalás folyamán nagy büszkén verték a mellüket, hogy a személyi kérdések nem fogják meghiúsítani Bethlen gróf vállalkozását. Nos, a politikában, úgy látszik, minden visszájáról igaz: éppen a miatt vesztek össze, ki legyen, vagy ki ne legyen a belügyminiszter és ki igazgassa, vagy ki ne igazgassa az ország egészségügyét a népjóléti miniszter bársonyszékéből. Bethlen is beleesett abba a hibába, hogy bízott a szavaikban és nem vett annyi fáradságot, hogy a pszichoanalízis legagyafúrtabb módszereivel próbáljon belekukkantani a politikus urak veséibe. Csak igy következhetett be, hogy éppen akkor gáncsolták el, a mikor a kibontakozás utolsó stádiumát járta s a kormánylistát kellett volna elkészítenie. Betűien gróf — mint mai számunkban említettük — a maga elgondolásában és senkinek le nem kötve magát, állította össze kabinetlistáját s ma bemutatta azt az érdekelt politikusoknak. Kormányában az alábbiaknak szánt helyet: Apponyi Albert gróf (külügy), Tóth János (belügyi, Hegedűs Pál tábornok (honvédelem), Wolff Károly, az udvarnagyi bíróság volt elnöke (igazságügy), Teleki Pál gróf (kultusz), Korányi Frigyes báró (pénzügy), Emich Gusztáv (kereskedelemügy), Rubinek Gyula (földmivelésügy), Haller István (népjóléti), nagyatádi Szabó István (közélelmezés), Bleyer Jakab (nemzetiségügy). Is ez a névsor, jóllehet Apponyi Albert gróf neve is szerepel a listában, nem nyerte meg a politikai vezérek tetszését. Visszautasították a listát, mire Bethlen gróf visszaadta megbízatását a kormányzónak. Hogyan lassult meg a lavina? Bethlen ma elsőnek Rubinek Gyulával tárgyalt. Ekkor még nem mutatkoztak jelentősebb nehézségek. Csakhamar hire terjedt azonban, hogy Bethlen István Tóth Jánosnak szánta a belügyi tárczát s ez perczek alatt idegessé tette a politikus urukat. Tudni vélték, hogy Tóth János csak azért kerül be Bethlen kabinetjébe, mert régi híve Apponyi Albert grófnak. x x XXX xxx xxxxxxxx x x A volt agrárpárt úgy érezte, hogy szívén találták, mert — mint ismeretes — Tóth Jánost az agrárpárti kortesek gáncsolták el Mezőtúron. Nosza, megindult az ostrom Tóth János ellen. Hamarosan megegyeztek, hogy ez a régi, kipróbált politikus nem kell sem testüknek, sem lelküknek, arról pedig ne is ábrándozzék, hogy belőle még belügyminiszter lesz valaha. Bethlen grófnak bizonyára tiszteletreméltó okai voltak, miért hívta meg Tóth Jánost erre a felelősségteljes posztra. Az ő erélyes kezére akarta bizni a közigazgatás irányítását és lehetővé akarta tenni, hogy kipróbált kéz nyúljon hozzá, végre a közrend teljes visszaállításához. Lehetséges, hogy Apponyi Albert gróf adta ezt a tanácsot Bethlen Istvánnak s az egészen bizonyos, hogy Apponyi az ország javát tekintette szem előtt és nem akart tömjénfüstöt szórni a pártbálvány felé. Ekkor már nem sok reményt fűztek a kibontakozáshoz. Jött azonban nagyobb veszedelem is. Már hírt adtunk arról, hogy az agrárpárt zöme nagyatádi Szabó Istvánt kívánja földmivelésügyi miniszternek s ebből a czélból nagyszabású akcziót indított a népszerű vezér érdekében. Nagyatádi Szabó István a közhangulat nyomása alatt ma már magának kívánta a földmivelésügyi tárczát, s ezt tudtára is adta Bethlen grófnak a délelőtti tanácskozáson. Betetőzte a fordulatot az agrárpárti képviselőknek küldöttségjárása a közélelmezési minisztériumban. A falusi kisgazda képviselők Szilágyi Lajos és Kovács J. István, meg Bottlik József dr. vezetésével a déli órákban nagy küldöttségben megjelentek nagyatádi Szabó Istvánnál és tudtára adták, hogy föltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy vállalja a földmivelésügyi minisztérium vezetését. Ezzel nagy házi perpatvar kerekedett. Rubinek Gyula már magát tekintette földmivelésügyi miniszternek az uj kabinetben s most keresztülhúzták a számítását. Jött a harmadik viharfelhő. Bethlen tudatta Haller István miniszterrel, hogy neki a népjóléti tárczát szánta kabinetjében. Haller ezt az ajánlatot kereken visszautasította. Most már teljes volt a zűrzavar. Offenzívát indítottak kegyelemdöfésül Wolff Károly igazságügyminisztersége ellen s mire alkonyodott, Bethlen azon vette észre magát, hogy kabinetlistája teljesen megbukott. Utolsó kísérletül meglátogatta nagyatádi Szabó Istvánt, aki azonban kereken kijelentette, hogy nem kér a közélelmezési miniszterségből, inkább részt sem vesz az új kormányban. Bethlen erre nyomban a kormányzóhoz sietett, föltárta a helyzetet és visszaadta megbízatását. Az „előkelő idegen". A válsághírek zajostul ontották a képviselőket az Esterházy-palotában levő klubhelyiségbe. Ott volt minden épkézláb ember. Megállapíthatjuk, hogy egyáltalán nem búsultak Bethlen István kudarczán. Sőt ellenkezőleg: valósággal kárörömmel beszéltek a fordulatról. Csoportokba verődve örömmel mondogatták: — Naiv ember ez a Bethlen István, x x x x x x x Tévedett, nem tűrünk oktrojt és nem kell a kabinet listája, ha attól koldulunk is ! Saller István ezeket fejtegette többeknek: — Bethlennek előlegeztük a bizalmat, de ő eljátszotta azt, Tóth János nem kell nekünk, nem ismerjük el közigazgatási zseninek. Jött volna nagy nevekkel, akkor beszélhettünk volna a dologról. Azt az egyet meg kell állapítanom, hogy pártunk voltaképpen csak ma született meg, ma lett igazán egységes nagy párttá. Most már elbírjuk azt a luxust is, hogy egy-két tuczat képviselő búcsút mond nekünk a dolgok fordulása miatt. Rubinek Gyula így nyilatkozott munkatársunknak: — A főütközőpont a belügyminiszterség volt. Ehhez azonban egyéb személyi és tárgyi ellentétek járultak. Ezért Bethlen vissza is adta már a megbízatását és azt fogja javasolni, hogy a kormányzó az egységes pártból dezignáljon miniszterelnököt. Érthető sürgés-forgás volt a pártkörben. A miniszterek szinte egyfolytában tárgyaltak, a képviselők a kibontakozásról tanakodtak kipirult arczokkal — Előkelő idegen — mondogatták — nem fog nekünk parancsolni. Vagyunk olyan legények, hogy kiállítunk öt perc alatt olyan listát, amilyennel Bethlen kedveskedett nekünk. Általánosan abban állapodtak meg, hogy az új kormánynak csak Rubinek Gyula lehet a miniszterelnöke, a földmivelésügyi tárczát pedig nagyatádi Szabó István fogja megkapni. Felborult a Bethlen-kombináczió! — Holnap dől el, vállalkozik-e új alapon. — (A kormányzó ragaszkodik Bethlen személyéhez. — Bethlen missziója még nem fejeződött be. — Haller, Rubinek és nagyatádi Szabó István holnap együttes kihallgatáson jelennek meg a kormányzónál. — Mégis Rubinek lesz a miniszterelnök? A helyzet Achilles-sarka. Munkatársunk kérdést intézett nagyatádi Szabó miniszterhez arra nézve, lehetséges-e, hogy Bethlen István más alapon kísérli meg a válság megoldását. Nagyatádi Szabó István miniszter azt felelte, nem hiszi, hogy Bethlen változtasson állás pontján. Beavatott politikusok úgy tudják, hogy a kormányzó ragaszkodik Bethlen István személyéhez és nincs kizárva annak lehetősége, hogy, Bethlen engedékenységre fogja birni a pártokat. A helyzet igen kritikus. Könnyen megeshetik, hogy a mostani holtpontról csak a nemzetgyűlés feloszlatásával lehet elmenekülni. Bethlen gróf ugyanis nem egyéni passzióból vállalkozott a súlyos feladatra és bizonyára súlya lesz annak, hogy az elvi kérdésekben teljes megegyezésre tudott jutni a pártokkal. Ma még egyáltalán nem eldöntött tény, hogy a személyi kavarodás meghiúsíthassa azt a tárgyi alapot, a melyen erős kabinet volt készülőben , amely kabinetnek megvoltak a garanciái arra, hogy rendet teremt az országban. Ezzel szemben áll azonban az, hogy a pártok túlbízott önérzetükben még a köz javát is képesek feláldozni egyes személyek kedvéért. Könnyen lehetséges, hogy a nemzetgyűlés szintén erre a rideg álláspontra helyezkedik és akkor — Isten óvjon tőle — beláthatatlan következményű események tolulhatnak az előtérbe. Ma az a helyzet, hogy a kibontakozás nem fog simán menni. Minden attól függ, hogy a személyi kulusz holnapig mennyire fog letompulni a pártokban. Erre ebben a pillanatban, sajnos, semmi remény nincsen. Bethlen gróf — nagyatádi Szabó Istvánnak fentebb említett szavai szerint — befejezettnek tekinti misszióját és nem hajlandó arra, hogy új alapon állítsa össze kabinetlistáját. Kérdés azonban, képes lesz-e ellenállani annak az áramlottnak, mely őt az előtérbe sodorta s azt a czélt tűzte elébe.