Az Ujság, 1921. március (19. évfolyam, 48-68. szám)

1921-03-30 / 67. szám

­­nt ‘ 2 1921. AZ m­­­m A Kisgazdapárt a nemzetgyűlés összehívását fogja kérni. A Magyar Támtrott Trotler jelenti : A keresztény kis­gazda- és földmivespárt Budapesten időző tagjai ked­den este Mayer János elnöklésével megbeszélést tartot­tak,­­a­melyen elhatározták, hogy a sürgős politikai kér­dések megtárgyalása végett kérni fogják a nemzetgyű­lés összehívását. A megbeszélésen Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter is megjelent, a­ki a képviselők előtt részletesen beszámolt a politikai helyzetről. A nem­zetgyűlés elé kerülő politikai kérdések megtárgyalása czéljából a párt csütörtökön este értekezletet tart, a­melyet öt órakor intézőbizottsági ülés előz meg. Olcsó bőr — drága czipő. (Nagy árhanyatlás a nyers- és készbőr piaczon. — Megállanak a timárságok. — Nem szűnik a czipő* drágaság. — Mibe kerül egy pár czipő anyaga ?) Hetek óta kerül­tek különböző hírek nyilvánosságra a bőrpiac­on beállótt nagy árhanyatlásról, de ezzel szemben a kötöttség ivástá várja, hogy a czipek meg­felelően olcsóbbodja­nak. Alkalmunk volt erről a kérdés­ről több nyersbőr­ is készbőripari szakemberrel be­szélni, a­kiknek, inormác­ióit a következőkben foglal­juk össze­: • — A nyersbőr újév óta 50%-kal lett olcsóbb, s ha­sonló a helyzet a készbőröknél is. A talpnak való nyers­bőr ára január elején a budapesti közvágóhídon átvéve kilogrammonként 135 K volt, most pedig ugyanez 62 K. A boxbőrnek való borjúbőrt átvették 230 K-ért, most pedig 110 K-ba kerül. Ezzel párhuzamosan januárban 560 K-ba került a kész talpbőr kilogrammja, most pedig 370 K-ba. Ugyanakkor a boxbőr ára kvadrátonként 175 K volt, ma pedig 100—110 K.­­ Ez az árváltozás indokoltá tenné, hog­y a czipő ára is megfelelően csökkenjen, holott 2000 koronán alul alig lehet valamire való czipőt kapni. Kalkulálva pe­dig egy pár jó minőségű czipő előállítási kétségét, a következő eredményre jutunk : 3 kvadrát box 330 K, 80 deka talpanyag 296 K, bélés és egyéb segédanyag 80 K, munkadíj 200 K, összesen 906 K. Ha tehát a gyá­ros 10% hasznot számít, — a maximálás idején­ csak 6% volt engedélyezve — akkor circa 1000 koronáért ad­hatná a kereskedőnek, a­ki 30% rezsi és haszon felszá­mításával legfeljebb 1300 K-ért árusíthatna egy pár czipőt. Tekintettel azonban arra, hogy a drága árakat­­változatlanul fentartják, a közönség pedig nem tud vá­sárolni, a czipek raktáron maradnak, új áru nem kell és így a timárságok sem tudnak borkészleteiken túl­adni. Ilyen körülmények között az újpesti timárságok, a­melyek pedig igen fejlődésképes üzemek, részint kor­látozták termelésüket, részint pedig — ha a helyzet ha­marosan nem vátozik meg — kénytelenek lesznek, az egész üzemet megszüntetni és munkásaikat elbocsátani., Czipőgyárosoknál és czipőkereskedőknél is érdek­lődtünk e feltűnő ellentét oka iránt és a következő fel­világosításokat kaptuk : — A czipőgyáros és a czipőkereskedő helyzete lé­nyegesen más, mint a bőrgyárosé, a­ki hónapokkal előbb vásárolja a nyersanyagot, s így tehát mindig számolni kénytelen az időközi árváltozással, a­mit kal­­kulácziójába eleve be is állít. A­­gyáros és a kereskedő azonban rendszerint csak a tényleges szükségletét fe­dezi, s ennélfogva mindig a bőrgyárosok által számí­tott árak alapján ad el czipőt. A bőrpiac­ olcsóbbodása alig pár hetes, úgy hogy az alacsonyabb árak sem a czipőgyártásban, sem az elárusításban eddig még nem érvényesülhettek. Expressz. Irta Szőllősi Zsigmond. / Meg nem ültem a hátán, scsak láttam. És azóta egy kicsit nem vagyok egész mi itthon.­Az egymásba fűzött hosszt­ Pistlmann-kocsik sora ott húzódott el a keleti dram­tikában. A dél­előtti erős napsütés megzúzódoa, porrá törve szi­tált rá a szürke üvegburán kennsztü­l. A nagy tükörüvegek tiszták és épek, a rézrudak, kilincsek csillogók. Az ülések bársonyán frissen hullámzik a világosság. Az étkező bordás falán kecses arany­­betűk, bent az asztalokon illatosan tiszta, érintet­len fehér terítők. A lokomotív kint sütkérezik a szabad napon, csendesen ziháló tüdeje kis. Ingó fehér felhőket fúj, duzzadó széles hátán a márcziusi napfény aranyhabja villog. Friss, fiatal, derűs és feszülő az egész. Érezni kell, hogy a nyargalás, az iram, a száguldás bol­dog vágya és fáradhatatlan készsége nyugtalan­kodik benne. A kazán úgy dohog, mintha lekötött szárnyak csapkodnák a falát. A gép dombom mel­lét hevíti a türelmetlenség. A mozgás mélyében apró, éles füttyök rejtőznek és várják, hogy bele­­csaphassanak az ezüstöskék levegőbe. Nincs a világon szebb, hatalmasabb, élőbb és érdekesebb állat, mint a lokomotív. Nagyobb, mint az elefánt. Fürgébb, mint a párducz. Sörén­ye, a­mely nappal barnán, éjszaka millió szikra tűz ragyogásában leng az égen, nagyobb, dúsabb, pompázóbb, mint az oroszláné. De lehet-e elfelej­teni izzó szemét, mikor sziszegve, dübörögve fúrja előre magát a vastag sötétségben ? Nekem örök, mély szerelmem a vonat. Mint látvány és mint az élet áldása. Mint szabadító és felemelő. Ezernyi jóért, szépért, meghatott és örök emlékű gyönyö­rűségért vagyok hálás adósa. Hogy emlékeim van­nak, a­­melyek megélénkítik, km-el ragyogják, vi­gasztalásba ölelik az ellnsult imavánosság börmö­gét. Neki köszönhetem, hogy­­ láttam. Láttam havas tetőket, a melyeknek egyetlen vándora a felhők árnyéka. Vészelet, ezüstös vizeket. Tavakat. A melyeknek a vize déli verőn is olyan sötétkék, mint éjfélkor az ég Palermo felett. Toronymagas pálmákat és az északi fény szikláit a villódzó ten­ger síkja felett. Láttam múzeumokat, a­melyek évezredes kultúrák remekeit halmozták és lakat­lan földet, a­­melynek ősbozótját egy keskeny gyalog­ösvény se szántotta. Kupolás városokat, Pisa ferde tornyát, világbiró császárok palotáit, .Csodálatos alakú fákat, a próféta sírját, a keskeny vizet, a mely két világrészt választ el egymástól. Hallottam édes csengésű, muzsikáló harangodat, nyelveket,a melyeknek egy szavát se értettem és fürödtem és szinte újjászü­lettem a varázsban, a melyet az idege­n, az uj, az ismeretlen világ áraszt a megfáradt lélekre. . . * És mindezt neki köszönhettem. Ő volt az, a­ki elvitt mindenüvé, a­hová az ábrándos vágy kíván­kozott. A vonat, A világjáró expressz, úgy suhant át egyik országból a másikba," mint a hogyan át­megy egyik szobádból a másikba. Az ajtók nem voltak elzárva és h­a nagypénteken még Pesten böjtöltél, már husvét napján Velenczében, a San­ Marco-bazilika lépcsőjén hallgathattad a hazatért harangok szavát. Az újságíró lelke: maga a nostalgia. A hon­vágy az ismeretlen, a távoli, az idegen világ után, a­mely minden nap halomba küldi az asz­talára az üzeneteket a maga dolgairól. Az üze­netek az egész világnak szólnak. De ő fogja, fel őket, őt élik először és ez az örök érintkezés oly kapcsolatot teremt közte és a távoli czentrumok között, a­melyet másnak megérteni nehéz. De az újságíró képzeletét átfűti nyugtalansággal Látni akarja, a kinek a hangját folyton hallja és ezer ügyét, baját, vonatkozásét ismeri. — És ez a vágy, ez a nostalgia ilyenkor mozdult meg ben­nünk mindig a leghevesebben. Húsvét táján._ A tavaszi­­szél szárnyán. A vándormadár idegessége remegett át rajtnak és bizser­gette meg­ az ar­­tezunkat. Csalogató dal lett az ismeretlen és mint­ha légyottra­ hivott volna egy város, egy hegy,­­egy tó, a tenger, egy templom, egy múzeum, egy fali, agy ismeretlen tér. .vas­, egy friss, napsütés­ses, fenyőillatos hajnal a tiroli hegyek tövében... És mentünk.­ Mert mehettünk. Az út nyitva volt és a vonat vitt szívesen, kényelmesen, gyorsan is, ha nem ingyen,­­ olcsón. Egyszer aztán : nem vitt. Se itt nem volt töb­bé, se vonat. Csörömpölő vas sorompók omlottak alá és összetörték a világot. Láttad ugy­e a­ vonat szegény zúzott testét, a­mint úgy vonszolta ma­gát fáradtan, keservesen, mint a fennsík a gerin­­czét eltörték. Hová lett fényes pompája, dús ké­nyelme, csillogó lendülete. Kurta kis kocsik, be­törött ablakok, hektikusan lihegő mozdonyok. És hideg és sötétség és zsúfoltság és vánszorgás. Kuporgó alakok a lépcsőkön és székijén, füstben kapaszkodó emberek a tetőkön. Piszkos, csúnya, idomtalan batyuk. Mintha felgyújtott falvak koldussá lett népe menekülne ijedt riadalomban, és a gép mint roskadozó sebesült czipeli szánal­mas terhét. Egy fenékbe fú­rt, elsüllyedt világ szomorú törmeléke kavarog szédült körforgásban az örvény tölcsérében.• De ime, megint itt az expressz. Dísze és ké­nyelme még nem a régié. De már hasonlít hozzá. Vonat abban az értelemben, a­milyennek vala­mikor ismertük. A sorompók még leeresztve. De már föl is húzzák őket. Az út még n­em nyitott, de már megnyitható. Bár körülményesen, keser­vesen és drágán. Ma még csak azoké, a­kiknek nagyon kell vagy nagyon lehet. De­ ha nagyon kell vagy nagyon lehet, már­­ lehet. Még nem egészség. De már gyógyulás. A reménységnek egy darab pozitívuma. Egy lépés a N­agy Út felé,­­ melyről egy irtózatos lökéssel letaszíttattunk, hogy esztendőkön át vérben, nyomorúságban és­­sötétségben botorkálva keresgéljük. Az Emberi­ség Útja felé, a­melyen évezredek ellőtt indított­­ el bennünket egy kifürkészhetetlen akarat, bizo­­nnyár­t nem kevesebbért, mint azért, hogy majd egyszer valamikor, ha érdemessé fordu­lunk rá,­­minden, ember minden szépet pipyesmerh­essen jelölt az egész kerek Földön. RBgtSnfMW­eftsigok elé állítják a német kommunistákat. — Ig­arsiftott eljárás szerint ítélkeznek.— Berlin, márczius 29. A zendüléssel összefüggő bűntettekre a birodalmi elnök rendeletére rend­kívüli törvényszékeket állíttottak föl, melyeknek feladata, hogy az erősen elfoglalt törvényszékek helyett ítélkezzenek a most letartóztatottak százai és ezrei fölött. A belügyminiszter már fölállította ezeket a törvényszékeket, melyek legközelebb megkezdik működésüket. Az ítélkezési teendőket három polgári hivatásos bíróból alakuló tanács látja el. Bizonyos meghatározott súlyos bűn­cselekmények, zendülés, árulás és más erőszakos­ságok fölött gyorsított eljárásban ítélkeznek. Még nem szentek meg a zavargások. Es­en, márczius 29. (Wolff.) Ma éjjel itt ki­hirdett­ék az ostrom­i állapotot. Béc , márczius 25. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefon, döntése.) A berlini jelentések szerint a kommunis­ták a nyilvános­ üzemekben erőszakkal akarják meg­szüntet­ni a fjiankát, a városi vasutat, s a villamosokat az utcza ea­ Jvegásítják és az alkalmazottakat fenyegetés­sel és, erővel kényszerítik a munka abbanhagyáisára, azonban a dolgozók részéről ellenállással találkoznak. A nyilvános vállalatok gyakran kénytelenek a rendőrség­hez fordulni segélyért és a munkát a rendőrség oltalma alatt folytatni. Az ,a sztrájk,­ a­mely a Villanygyárakban kiütött, még nem érezteti hatását. Egyelőre Berlin vá­ros még elegendő árammal rendelkezik, hogy az utczá­­kat világíthassa.­­ ' • Berlin­be­n, a kommunista zavargások fészkeiben az ünnepnapok alatt újabb merényleteket kíséreltek meg. A merényletek a charlottenburgi vasúti híd és egy spandáui, valamint egy tegeji gyár ellen irányultak. .Nagyobb szerencsétlenség nem történt. A középnémet­­­­országi forrongás nyugati irányban tovább ter­jed és a fiajnavidék, valam­int­ Westfalia egyes városai­ban zavargásokra lehetett. Mesmann városát húsvét­­vasárnp reggel hat óra óta a­ zendülők tartják meg­szállva. Egténben a húsvéti ünnepek alatt véres össze­ütközésre került a­­sor kommunisták és rendőrség közt. Sollingenben rajtaütöttek több­ emberen, a­kik,fegyve­resen akartak átkelni a megszállott területről a meg nem szállott területre. Ez alkalommal hat kommunistát elfogtak. A düsseldorfi­ rendőrség fegyvereket kapott az ententetól, hogy Düsseldorfot meg­védelmezhesse a zen­­dülök ellen. Slichelnben fegyveres idegen kommunisták sztrájkra kényszerítették a bányamunkásokat. Witten­tiemben az összes nagyobb gyárakban sztrájkolnak. Zschornowitzban a munkások a kommunisták rombo­lásai ellen csendőrséget szerveztek. Leunában a munká­sok között nagy az egyenetlenkedés. Köln és Hagen között szünetel a szem­­élyforgalom, a­mi a wuppertali zavargásokra vezethető vissza. A wuppertali szakszer­­­vezetők elvetették az általános sztrájkot, melyet a kom­munisták proklamáltak. A csapatok a reggeli órákban Helbrát felszabadí­tották. Az utczák tele vannak fogolycsoportokkal, a­ki­ket részben az utczán hallga­tnak­ ki. Koscharck és Schön­­feld kommunistákat Hebbrában elfogták. .Igen sok pro­paganda-anyagot zsákmányoltak, felfedezték továbbá­­ a vörös hadsereg ujonczozási hivatalait. A mannsftildi kolostorban elfogták Müller kommunista községi elől-­­­járót. Mü­ller szökést kísérelt meg, mire agyonlőtték.­­ Lipcsében a­ kommunisták szintén proklamálták az általános sztrájkot, a­melynek azonban senki sem en­gedelmeskedik. Közép-Németországban a Leutha­­művek alkotják úgyszólván a bázist,­ melyre a kommu­nisták működése támaszkodik. A gyár, mely fojtógáz, ammóniák stb. előállításával foglalkozik, több mint húszezer­­munkásnak adott. Kenyeret. A kommunisták ide fészkelték magukat- Számlikát 2—100­-re becsülik. A rendőrcsapatok Tigyekszál­ fölszerelve ostrom alá vették a gyárat és gyorsan, fokról-fokra foglalják. A Ruhr­­vidék lecsöndesült. Pódiumban a­ rendőrség ébersége, ügyessége és a dolgozó munkások ellenállása , szintén megteremtette a rendet----— Megindul az autóbusz* forgalomi — a levegőben. (Teljes biztonsággal és olcsó tarifával biztatják az utasokat.) A magyar aviatika a háborúi alatt rengeteg sokat fejlődött. A háború után ebben­ az iparágban természet­szerűleg stagnálás­­következett be, hiszen a repülőgép­­gyártás tekintetébe elig trianoni szerződés­ig megkötötte a kezünket. A polgári személyforgalom és posta­forgalom lebonyolítása azonban nem ütközik akadá­lyokba és Németországot is sok irányban keresztül­­szelik­ prérész járatokban a karcsú repülőgépek. Nálunk­­is­ van egy ilyen­­vállalat, a­mely a békeszerződés értel­­m­­ébenn ’ feloszlatott repülőparkból megvásárolta a hasz­nálható anyagot, majd azután maga vásárolt gépeket,­­hogy repülőjáratokat létesítsen Magyarországon. Egy­előre ez, a Vállalat, a Magyar Aeroforgalmi r­­ t. az egyetlen, a­mely a­ légi közlekedés terén­­ megkezdte működését.­­ A kereskedelemügyi­­minisztérium azonban nagy agitácziót kezdett, hogy vállalatok és kereskedők minél intenzívebben foglalkozzanak a légi közlekedés jelentőségével, és n­inál több ilyen vállalat alakuljon. E ezér­t elérése érdekében a kereskedelemügyi miniszté­rium­­Aeroforgalmi Osztálya és a­ budapesti iparkamara ankétra hívta össze a budapesti kereskedőket. AZ Aero­forgalmi ez idő szerint Szabidat hely­re tart fenn járato­kat és egy utazás költsége tízezer korona. Az ára ugyan nagynak tűnik fel, de sok az üzemköltség is, mert drága a benzin. A budapest—miskolczi út ára 9000 korona, a­­kiadások­ a vállalat szer­int alig térülnek meg, a légi járatok fentartása inkább propagandisztikus czélokat szolgálnak. Most tavaszszal tervezik a­ légi autóbuszjára­tok megindítását. Egy autóbuszban ötven személy fog el­férni, lesznek külön kabinok is­ az autóbuszban. A tari­fák persze olcsóbbak lesznek, mint a „szóló-repülőgépe­­ken“. A forgalom nagyarányú kiterjesztésének egyik másik kelléke az, hogy a városokban megfelelő repülő­­terek, leg­yen­ek. Több vidéki városban készítik már a repülőtereket, úgy hogy ez­ az akadály is el fog hárulni. A statisztika szerint a légi utazások teljesen biztosak, tízezer repülésre 0,9 baleset esik. Ilyen statisztika mel­lett a legfélénkebb ember is házhoz'rendelhet 'rt'gép karcsú biplánt holdvilágom estén, ha egy­­ kis­­ friss levegőt akar, szívni a jánoshegyi glóriáit fölött -- HELYBEN telefon utján is megrendelheti AZ UJSÁG­ot. Telefonszám József 16—26, József 13—35. — VIDÉKRŐL legczélszerűbb, ha posta­utalvány felhasználásával küldi be az előfizetési összeget. Czimn­ek elég ennyi: AZ ÚJSÁG kiadó­­hivatala, Budapest, Rákóczi­ út 54.

Next