Az Ujság, 1921. április (19. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-09 / 75. szám

g 192»« AZ UJSAS '^V. ^ 9­ A Király utazása tisztító hatással volt Ausztria politikai életére — Rchner volt kanczellár nyilatkozata, — —írta Újság bácsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Béce, április 8. Az U­jság bécsi szerkesztőségének ma alkalma nyílt beszélgetést folytatnia benne- (K­. volt szövetségi kanczellárral, a­ki a király utazásáról és annak az osztrák politikára való hatásáról a következő­képp nyilatkozott : — Károly király utazása az osztrák politikai vi­szonyokra, valamint a lakosság gondolkodására nézve is általába­n tisztító és felvilágosító hatás­sal volt. A monarchista körök, melyek eddig ab­ban a gondolatban tetszelegtek maguknak, hogy Károly visszatérése esetén a nagy en­tente részé­ről segítségre számíthatnak, a kis entente részé-' ről pedig semmiféle ellenállásra nem találnak, —­ most kénytelenek belátni azt, hogy a Habsburgok restaurác­iója Ausztriában nemzetközi­­jog sze­rint lehötetlen. A monarchista párt erős megráz­kódtatást szenvedett és kénytelen beletörődni a megváltozhatatlanba. — Nagyon valószínű, hogy a király utazásá­nak az osztrák politikára még erős kihatása lesz. A volt császár ugyanis nyilatkozatában a prag­matika szankc­ió elvi alapjait feladja és Ausztriá­ról önkéntesen is lemond.­­ Azokra, a hírekre vonatkozólag, melyek egy várható politikai koalíczióról rebesgetnek, rövi­den csak annyit mondhatok, hogy ezek a hírek valótlanok és koaliczióról egyáltalában szó se lehet. Fü­löp René: Fogadalmi á&imp&tok yZtngiHt&an. (Jtfeszlyíttas Mfrszfjfc5t? fejfiSduk a bsíny&sz* — Az Újság bécsi szerkesztőségének telefon jelentése. — Pécs, április .8. Zürichből jelentik, hogy Angliából olyan hírek érkeznek, melyek szerint Anglia területén a forradalmi moz­­galon­ nagyon erősen fokozódik. A forradalmi nyugtalanságról szóló híreket az angol kormány eddig visszatartotta, de most már azok kiszivárognak. Ezekből meg lehet állapítani, hogy Angliát forradalom fenyegeti. Skótország és Wales egyes bányavidékein bol­sevista terror áll fenn. A kormánycsa­patok és a felkelők között erős harczok folynak. A­ kormány ezeken a vidékeken te­hetetlennek mutatkozik. Londonból jelentik, hogy ez idő szerint majdnem semmi kilátás sincs a bányászsztrájk ügyében a megegyezésre. Hogy ha holnapig nem találják meg a kivezető utat, akkor vasárnap éjjel tizenkét órakor kimondják az általános sztrájkot, a­melyben immár­ nemcsak a bányászok, hanem a hármas szövetség­­i nek másik két csoportja: a szállítómunkások és a vasutasok is részt fognak venni. F. R. Hága, április 8. Londonból jelentik : A bányaterü­letekben a helyzet változatlanul kritikus, különösen Wa­lesban, Skótországban és Észak-Angliában, a­hol a bányászok magatartása felette fenyegető. Linlinthow kerületben önkéntesek ellátták a legsürgősebb munká­latokat, a­ sztrájkolók azonban kézigránátot dobtak kö­zéjük, úgy hogy kénytelenek voltak a munkát abba­hagyni. Edinbourgjiban a sztrájkolók fosztogatásokat követtek el. Delreth bányakerü­letben egész sor épületet ■megrongáltak, Fife kerületben véres összeütközések voltak a sztrájkolókkal. Tanner/John házassága, vígjáték 4 felvonásban, írta G. Bernard Shaw, fordí­totta Hevesi,/ Sándor; előadták a Nemzeti Színházban / 1921 április 8-án. Szinte restéli az ember, hogy egy színdarab­bal szemben, melynek íróját a közönség jelenté­kenynek, sőt jelesnek fogadott el, ellenkezésbe helyezkedjék. De hát­ mit csináljunk? Sok minden­félét megtehet az ember, csak azt az egyet nem, hogy mulasson, mikor unatkozik. Már­pedig Shawnak Tanner John-ján meglehetősen jól unat­koztunk. És a főpróba­­ disztingvált, de hadinyere­ségektől mentes közönségének hangulatából úgy vettük ki, mintha osztotta volna szelíd lehangolt­­ságunkat. Aztán az április is hideg; ne csodál­kozzanak tehát, ha leheletünk belefagy a dicsőítés trombitájába. Három szerelmet köt a hírneves író bokrétá­ba, hogy e darabot gazdagon földiszítse: White­­field Annáét, ki az apja által egyik gyámjának rendelt Tanner John-t szereti; Robinson Octa­­vius-ét, ki a vele együtt nevelkedett Annát imádja ifjúkori hévvel; és az amerikai dúsgazdag Malone Hectorét, ki­vel-hal a szép Robinson Violet-ért, ki­vel, minthogy Angliát gyűlölő atyja ellenkezését nem reméli legyőzhetni, titokban egybe is kelt. Három szerelem, mely többé-kevésbé egymásba kapcsolódik! Ez csak gazdag téma arra, hogy érdekes drámát adjon! Ha ezt hiszik, akkor szá­mításon kívül hagyták Bernard Shaw-t; you number your chickens before they are hatehed, mint ők mondják. Shaw oly­a­ sem­, hogy képes három szerelemből nem csinálni semmit és he­lyükben megtölteni darabját csupa veszekedések­kel, vitákkal, elmélkedésekkel, velős mondatokkal, epés megjegyzésekkel és megdöbbentő para­doxon­okkal. És ezt ebben a darabban meg is teszi. A három szerelmet az első felvonás elején bemutatja, még­pedig — meg kell adnunk — elég ügyesen és érdekesen. A helyzet, melyet így meg­ismertünk, aztán állva és megdermedve marad a darab végéig, hol a két utolsó jelenetben kima­gyar­ázások és beszédharczok révén előáll a meg­oldás: John nőül veszi Annát; Hector apja" meg­békíti, Octavius pedig félrevonul nagy szerelmi bánatával. És egész az utolsó perczig John rágja nőgyűlöletének kemény zabláját. Hector apja anaglophobiájának szívós gummi-elasztikumját és Octavius bánatos szerelmének édesgyökerét. Akkor hát mivel tölti meg Shaw a förtelme­sen hosszú négy felvonást ! Csevegéssel fecsegés­­sel, köteted# beszMnk^] ›ο« t­ irrig­ornó a fé­rfi és a nő viszonylatáról bölcseskedő és élcselődő maximákkal.­ körmönfont aforizmákkal és csip­kedő gondolatokkal. Ezek vannak a darabban túl­­­sulylyal. Elöntik, elárasztják az egész darab­bot. Oly tömérdek számban vannak, annyira halomra nőnek benne, hogy mikor elhagyjuk a színházat, egyetlen egy sem maradt meg emlékezetünkben. Gondoljanak issza azok, kik bent voltak a szín­házban, tudnának-e idézni csak egyet is Shaw tengersok bölcselméiből! Nem, mr. Shaw, csupa mazsolából népi lehet kugloffot csinálni. Kell ahhoz egy kis közönséges drámai nullásliszt is, mely az apró megfigyelése­ket és szellemes ötleteket hiszül és édességül ma­gába foglalja. De csupa édesség? Huh! Azaz, pardon ! Azt mondják, hogy middingót csupa mazsolából és aprószőlőből csinálnak. Le­het. De hogy az magyar gyomornak való volna, azt kötve hiszem. Az előadás viszont fényes volt. Jolin-nak sze­repét Odry adta felülmúlhatatlan, majdnem azt mondtuk, hogy lehetetlen virtuozitással. Az egész darabot végig kellett beszélnie. Képtelen nagy feladat, hogy a színész ily szerepben egyhangúvá­­ ne váljék. Reá csak az oly elsőrangú művész vállal­­tkozhatik, mint Odry. Hogy e feladatot oly nagy sikerrel m­g tudta oldani, mindig nagy érdeme­inek fogjuk betudni. Választékosan finom, mintá-á nak beillően előkelő, nemesen művészies volt Anna szerepében Paulay Erzsi, és oly szép , és oly angolosam fölényes magatartásában. Busn­au megérdemelte a dicsérő elismerést, melylyel a köz­­­önség körében mindenki elhalmozta. Ue j/’/r.tá­­jkeny eredménynyel működtek közre a többi na­­­­gyobb szerepekben Horváth Jenő, Abonyi Géza,­­ Cs. Aczél Ilona, Hegyesi Mari, Bartos Gyula, Kiss Ferencz. Fehér Gyű!-' és Kűri őrmi. Ez ti! ",bbi , egy nagyszerű műveit soffőr volt. Ha egy ameri­kai milliomos látná, azonnal szolgálatába fo­gadná. Mindnyájan érdemén felül jól szolgálták­ a darabot és zajos tapsokban részesültek. Keszter József. / y­ Gratz Gu­sztáff^kü­lügyminiszter nyilatkozi, a kis enteniesról és a király kérdésről. — A királykérdés nem zavarja meg a szomszédos államokkal való viszonyon* — A p áriám artben elfoglalt őszinte és férfias ál­lásfoglalása és a lemondásával kapcsolatos híresz­­telégekre vonatkozólag Az Újság ma kérdést in­tézett Gratz Gusztáv dr. külügyminiszterhez, a­ki munkatársunknak a következőket mondotta : — Lemondásom okait a nyilvánosság előtt — úgy hiszem — teljesen világosan feltártam. Van egy bizonyos határ, a­melyen túl, nézetem szerint, az embernek nem szabad kompromisszumot kötni önmagával. Miután elhatározásomban nem poli­tikai, de kizárólag lelkiismereti szempontok vezet­tek, természetes, hogy elhatározásomat nem is vagyok képes megmásítani.­­ Azt hiszem, hogy a király ideérkezésével megindult események most már teljesen le van­nak­ zárva, és hogy mindazok a törekvések, a­me­lyek az utóbbi időben részünkről is, más államok részéről is érezhetők voltak és a­melyek arra irá­nyultak, hogy az egészséges gazdasági vérkerin­gés közöttünk és szomszédjaink között újra meg­induljon, ismét fel fognak éledni. Ezt magam ré­széről feltétlenül szükségesnek és kívánatosnak tartom. — Az a felindulás, a­melyet egyes külső ál­lamoknak jogilag teljesen benső magyar ügyekbe való erőszakos beavatkozása nálunk joggal kivál­tott,­ nem indokolhatja azt, hogy ne törekedjünk továbbra is magunkat és törekvéseinket a szom­szédos országokkal, a­kikkel vglő sűrű érintke­zésre geográfiai okokból is épp úgy rá vagyunk utalva, mint ők a velünk való érintkezésre, job­ban megértetni. — Úgy látom különben, hogy ezt a felfogáso­mat a felmerült inczidensek daczára a szomszéd­­államok is osztják és ennek egy örvendetes jelét látom a római konferencziának egy ma tudomá­somra, jutott elhatározásában, a­mely szerint a konferenczia három alelnöki állása közül egyet Magyarország hivatalos képviselőjének juttatott. Nem fogunk senki után futni, de barátságos haj­landóságokra mindenütt barátságos hajlandósá­gokkal fogunk felelni. Nem kételkedem benne, hogy ezen politikai törekvésünkben a külügymi­nisztériumból való távozásom semmi változást nem fog jelenteni. A külügyminiszter távozásával kapcsolatosan fel­merültek olyan kombin­ác­­iók is, melyek szerint Gratz Gusztáv dr. fontos külföldi diplomácziai szerepet fog­­ vállalni. A külügyminiszter ezt a híresztelést a legha­tározottabban megc­áfolta. Egyelőre teljesen­ visszavo­nul a politikától és néhány fontosabb közgazdasági­­ munka megírására szenteli minden idejét. A Városi Színház Ábrányié marad. Folytatólagos közgyűlés. — Végig annyi huzavona, akadékoskodás, gálcsvetés és kellemetlenkedés után ma dűlőre jutott a Városi Stzínház oly régen húzódó ügye. A népszínházi bizottság uitór­elhtározottsága, melyet a maga autonóm jogának védelmében kifejtett és a közgyűlés mai állásfoglalása eldöntötte a küzdelmet és most már biztos, hogy a Városi Színház Ábrányié marad. A közgyűlés rövid vita után megszavazta az át­alakításnak a. fővárosra eső költségeit és — mint velünk illetékes helyen köztik — a­ főváros a közeli napokban meg is köti Ábrányi Emillel a bérleti szerződést. Joan­o­­vits Pál dr. volt az egyetlen, a­ki az előterjesztést elle­nezte. Szabó Imre dr. tiszti főügyész a főváros autonó­miájának szempontjából világította meg az ügyet, míg Bródy Ernő dr. -- általános helyeslés közepette - arról beszélt, hogy az Ábrányi név maga­ magyar kultúrát jelent. E név viselőjétől lehet csak elvárni azt, hogy a magyar népszínmű újból hajlékra talál és lehetővé válik, hogy Blaha Lujza, művészetében még gyönyör­ködni­­ lehessen. Az előterjesztés mellett beszéltek még Weisz Konrád és Trovszky János is, mire a közgyűlés nagy többsége magáévá tette a tanács javaslatát. A napirend többi pontja nem sok vizet zavart, de sokaknál kínos meglepetésként hatott, hogy az előadók között szerepel Zilahi Kiss Jenő dr. tanácsnok is,­­ a­ki még mindig a­ tanügyi osztály élén áll. A mai rend­szernek nem nagy dicsőségére válik, hogy az jó forradalmár áll a tanügyek élén, a­ki jóval az októberi forradalom kitörése előtt hir­­­­dette a kommunizmus eszméit, a­melyek aligha egyez­­t­­ethetők össze a mai közgyűlés többségének elveivel és­­ felfogásával. Mindenesetre helyesebb volna, ha a ta­nácsnok úr ügyének elintézéséig kevésbé exponált he­lyen fejtené ki áldásdús tevékenységét. Még hat óra sem volt, a­mikor már az interpellácziókra és indítványokra került a sor. Tekintettel arra, hogy ezeknek kitalálásá­ban és kitálalásában a­ közgyűlés tagjai — pártra való tekintet nélkül — rendkívül termékenyek, senki sem csodálkozhatik, ha még fél kilenc­ után is ilyeneket hallgatott az a néhány városatya, a­ki részben mint indítványozó, részben mint interpelláló, türelmetlenül várt a sorára. Lázár Ferencz dr. az utczák locsolása, ü­gyében interpellált. Tilt tanácsnok felelt neki. Bibiti Horváth János a tejellátás rendkívül fontos kérdésében terjesztett elő alaposan megokolt interpellácziót. Rá­mutatott arra, hogy a mai rendszer mellett a főváros tejellátása csőd előtt áll. Felhívta a polgármester figyelmét a fenyegető vesze­delmekre és azt kívánta, hogy a főváros üü­nesei­t kö­vessen el a tej forgalmának szabaddá tétele ellen. Ál­talános helyesléssel fogadták Törökné Kovács Hermin­­nek, a legszorgalmasabb városanyának, interpelláczió­­ját„ a­melyben élesen kikelt a budapesti pékek ellen, a­kik főzőlisztből entik az előírásnál kisebb súlyú zsem­lyéket. Vajna Ede tanácsnok adott erre az interpellá­­czióra megnyugtató választ. Vörösvári Miklós oly. a­ kör­úti közlekedés miatt interpellált. A választ is rögtön megkapta s azt a közgyűlés tudomásul vette.­­ Miután még két régebbi interpelláczióra feleltek, rátértek az indítványokra. Ezek közül említésre méltó a, Horváth Károlyé, a­ki az adófelszólamlási bizottságok szaporítá­sát kívánta. A közgyűlés ezt az indítványt sürgősen le­tárgyalta és Hont­. Arnold államtitkár, Gál Jenő dr. és Kozma Jenő dr. felszólalása után el is fogadta. Külö­nösen megnyugtatta a közgyűlést Hann­­felszólalása, a­ki kijelentette, hogy az adókra vonatkozóan — bár a határidő lejárt — még nyolc­ napig adnak felvilágosí­tást a kerületi adófelügyelőségek. Gáspár Fülöp indítványa következett a tüzelő­ellá­tásról. A tárgy rendkívüli fontosságára való tekintettel az indítványozó,­ azt­­ szerette volna, ha a legközelebbi közgyűlésen terjeszthette volna elő mondanivalóját. Hetek óta várta Gáspár, hogy ebben a százezreket ér­deklő kérdésben — mint szakértő — elmondhassa a maga praktikus javaslatait, de nem kerülhetett szóhoz. Ma aztán a nyolcz városatya jelenlétében volt kényte­len beszélni, mert a „többségie nem volt, hajlandó ha­lasztást adni. Gáspár el is mondott egyet-mást, de vé­gül mégis arra az elhatározásra, jutott, hogy a fonto­sabb dolgok elmondását elhalasztja. Szerencse, hogy a többi indítványozó már nem volt jelen,­­mert különben­­ éjfélig is eltartott volna a közgyűlés, a­melyet Buláth­­ alpolgármester öt városatya jelenlétében háromnegyed kilenczkor rekesztett be. Károly király Svájcziban maradhat. Bern, április 8. (Svájczi Távirati Iroda.) A Svájcai szövetség-tanács mai ülésén elhatározta, hogy Ká­roly királynak megengedi, hogy a­ továbbiakig is svájcai szövetség területén tartózkodhassék. Genf, április 8. (Svájczi­ Távirati Iroda.) Meg­bízható forrásból kapott értesülés szerint Károly király családja április végén hagyja el a pran­­ginsi villát.

Next