Az Ujság, 1921. április (19. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 74. szám

A­HOL A KIRÁLY LAKOTT. Svájcában volt dolgom, de már itthon elhatároz­tam, hogy a húsvéti ünnepeket Lausanne-ban töltöm. Innen Pranging alig háromnegyed óra, s gondolam, ha lehetséges, kihallgatást fogok kérni a két ismerőshöz fordultam, a­kikről kijött foomása, hogy megfelelő eszéköttetésekkel rendalJiáSnek s nagyon meg voltam lepelbe, a mikor kffc^semre igen feltűnő ide­gességet tapasztal­tam.^pátfMlóle­vél nélkül utaztam el, de Zürichben a, kiE^la^egyik bizalmasa megígérte, hogy a kihallgatás ujra legyengetni fogja. Utólag most meg­állapíthatom, hogy itt is meglehetős nyugtalanságot észleltem az első pillanatban, a­mi azonban, szintén nem tűnt fel. E tüneteket mégis felemlítem, mert az a benyomásom, hogy a király elutazásáról meglehetős széles körben lehettek bizalmasai informálva. Rómában vagyok és a pápát nem látom, — hát ebbe belenyugodtam, de a Vatikánt már is mégis csak megné­zem.. Súsvét hétfőjén ültem vonatra, a­mely Prangins­nél is megáll. A tulajdonképpeni vasútállomás Nyon, a­mely Pranginstől alig néhány perczre van. Prangins egész igénytelen­ kis megállóhely. A váróterem nyitott verandaszerű fabódé,, a­melynek a végében kis zárt kamra van, a­hol a pályaőr felesége adja ki a jegye­ket. Az állomástól mintegy száz lépésnyire van a fa­lucska, mely alig néhány házból áll. De ezek aztán ra­gyogóan tiszták. Az egész helységben mindössze egy boltocska akad, a­hol csokoládétól petróleumig mindent lehet kapni. A­mikor bemegyek, csak pár percz múlva jön elő egy fiatal asszony. Ki­ van pirulva, kötényének egyik széle a kerezba dugva. Nyilvánvalóan a dejeuner főzésében zavartam­­meg. Veszek egy pár apróságot, s közben próbálom faggatni. *— Tudja hol lakik Itt a magyar királyi — Nagyot néz, gondolkozik egy­­ kicsit. — Az osztrák császár, ugy­e, — mondja mosolyogva. Ráhagytam, hogy, legyen hát osztrák császár. Kér­déseimre elmondotta, hogy eddig csak nagyon ritkán látta meg a királyi családot, mert ha mennek is vala­hová,’s többnyire a ny­oni pályaudvarra.­­ rendszerint zárt autóban vannak. Általában látogató is csak elvétve ,érkezik hozzájuk, s szóval visszavonult életet élnek. Lassan ballagtam lefelé a dombocskáról, a melyen Prangins" fekszik, s kiértem az országútra, hangyán szabad ezzel a, névvel illetni olyan aszfaltozott és pél­dátlanul tiszta utat, a­milyennek a főváros legelső út­vonalát is szeretném látni. Alig egy kilométerre csillo­gott előttem a genfi tó, melynek vize kéken fodrozódott át tiszta égbolt alatt. A túlsó partról tükröződtek a svájczi havasok. Alighanem friss hó esett az éjjel, mert a hegyek csúcsa szikrázva villogott az erős napsütésben. A Villa Prangins, a­hol a király lakott, a nyon— lausanne-i országúton fekszik. A falutól körülbelül 25— 30 pereznyi séta. Az egész jó pár száz holdas területet alacsony kőfal veszi körül s közvetlenül a sarkon fut be egy elég sebes áramlásu folyó a parkba, melynek százados fái között kanyarogva ömlik a tóba. A fronton két, egyszerű vaskapu van s a kerítésen belül mindegyik előtt egy-egy kis házacska.­ Csöngetek az elsőnél. Több­rendbeli szívós­ és kitartó kutyaugatás a válasz. A má­sik kapunál egy fiatal leány nyitja ki az ajtót és közli, hogy csak V. százados úr engedélyével lehet a parkba lépni. A bejárattal, szemben van­ egy elég nagy villa­mosor, a­melynek a gépésze egyúttal a park felügye­lője is. Innen telefonálok a kastélyba és V. százados úr őszinte sajnálkozással közli, hogy a király rövid idő óta beteg és így csak egy pár nap múlva adhatna ne­kem részletesebb felvilágosítást. Nem szükséges mon­dani, hogy e kijelentést malóden gyanakvás nélkül és tökéletes bizalommal fogadtam, hisz senkinek — a­kik­kel beszéltem — még csak sejtelme sem volt arról, hogy a király Pranginsből elutazott. Mégis alkalmam volt végignézni a gyönyörű és ritka művészettel gondozott parkon, a­melynek a tó felé eső részén van a palotá­nak is beillő villa. Valamikor ez Napóleon Jerom­e her­­czegé volt, de utóbb svájczi tulajdonos kezébe került s ettől bérelték ki a királyi család részére. Talán érdekes részlet, hogy kedden délelőtt még nem tudott senki Bernben­ti király elutazásáról, én is csak másnap délután olvastam Luganóban az egész esetet. Nyomban telefonáltam Bernbe és érdeklődtem, hogy a hivatalos körök milyen álláspontra helyezkednek. Ér­tes­ülésem szerint Seljub­sics szövetségtanácsi elnöknek megelőző éjjel jelentették csak a király elutazását és Magyarországra való érkezését. Az elnök teljes nyuga­lommal fogadta a hírt, s reggelre kért az ügyről jelen­tést. Igen figyelemreméltó, hogy a svájczi hivatalos kö­rök már ekkor számoltak a király esetleges visszatéré­sével és informác­ióm szerint szerdán tartottak ez ügy­­­­ben értekezletet. Katona Béla: G Ztll I WíwwinriMi'iiiMBHBHannnJ zaasaaoMpnnf u.i,nJ Mw«ca.wniBU' j ' j. >iiaaeaceauwg«aiamaES«a ; — Mért oly későn? — Majláth püspök memoranduma a román királyhoz. Bukarestből jelentik, hogy Majláth gróf erdélyi püspök eskütétele alkalmával a kö­vetkező memorandumot adta át a királynak : Királyi Felség! Midőn érett megfontolás után és az apostoli szentszék engedélyével a hűségeskü le­tételére jelentkeztem, tettem ezt abban a meggyőző­désben, hogy ezzel is tartoztam hiveimnek, a­kikhez a gondviselés immár negyedszázad óta fu­t. Szeret­ném, ha ezen ténykedésemből áldás fakadna és vi­gasztalás mélyen sújtott híveimre, a­kiknek ezeréves hazájuk szétdarabolása mélységes fájdalom. Tehát bizalomteljes kérésemmel fordulok Felségedhez, hogy királyi szavával nyugtassa meg a híveiért aggódó ■ pásztor lelkét és teljesítse igazságosan kérésünket, hogy az erdélyi katolikusoknak évszázados törvényes alapon nyugvó autonómiájukat változatlanul meg­őrizhessük, és önállóan intézhessük annak keretein belül egyházi, iskolai és gazdasági ügyeinket. Birto­kainkat, a­melyekkel kultúrintézményeinket eddig fentartott­uk, hagyják meg nekünk és kérjük, hogy autonómiánkat és kulturális czéljainkat szolgáló bir­tokaink sérthetetlenségét a román állam törvény­­könyvéből iktassák. — Nem engedélyezték a köztársasági párt nagy­gyűlését Az országos köztársasági párt április tizen­­negyedikére tervez##!"nagygyűlése ügyében Nádassy kikapj­­­a aj­­­uinWtíle határozatot hozott és a­ nagygyűlés, valamint az ezzel kapcsolatban tervezett emlékünnepé­lyek és felvonulások megtartását betiltotta. A főkapi­tány döntése utal arra a miniszteri rendeletre, a­mely­­politikai jellegű népgyűlések tartását tiltja. A döntést Nagy György és társai megfelebbezték. — Mattyasovszky államtitkár memoranduma. A kommün bukása után Mattyasovszky György dr. belügyminiszteri tanácsost nevezték ki Bu­dapest rendőrfőkapitányává, egyévi működés után azonban itimen­tették állásától és mint bel­ügyi helyettes államtitkárt a rendőri osztály ve­zetésével bízták elő meg. Mattyasovszky nem fog­lalta el új hivatal­át­ fírrrrem hosszabb szabadságra ment, a­melyet újabban május elsejéig meg­hosszabbítottak. A volt főkapitány ez év február elején hosszabb memorandumot intézett a belügy­miniszterhez és ebben több hivatali, kebelbeli ügyet hozott fel, a­melyek sérelmesek és ezek­nek a sérelmeknek a reparálását kérte. A me­morandum nem került nyilvánosságra, sikerült azonban annyit megtudnunk, hogy szó van benne arról is, hogy Mattyasovszky György helyettes államtitkár nem hajlandó együttműködni azok­kal a tisztviselőkkel, a­kik a Károlyi-forradalmat és a vörös uralmat is végigszolgálták, minden helyzettel megalkudtak és most jól elhelyezkedtek a magyar nemzeti, keresztény ügy szolgálatában. A memorandumban foglaltakra vonatkozólag a belügyminisztérium vezetésével ideiglenesen megbízott Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­miniszter elrendelte a vizsgálatot és annak veze­tésével Madarász Elemér miniszteri tanácsost bízta meg. A vizsgálat most folyik, a napokban történtek az első kihallgatások és elsősorban Mattyasovszky helyettes államtitkárt hallgatták ki. Az ügy természete — értesülésünk szerint —­­teljesen politikai és a személyi kérdéseket is ebből a szempontból tárgyalja. A vizsgálat befejeztéig Mattyasovszky távolm­­arad hivatalától. — Kiss József annak közlésére kér fel bennünket, hogy ^egészségi állapota nem engedi meg, hogy nyilvá­­nosakSs^Mepjijen s éppen ezért felolvasásra szóló meg­hívást piáig nem is fogadott el s ilyen szereplésre a jö­vőben sem vállalkozik. — Nyilatkozat: Egyes, lapok folyó hó 6-iki számában czikkek jelentek meg, melyek egy leleplezett kártyázó-társaség­gal kap­csolatban személyemmel is foglalkoznak. Az ezen csikkekben fog­lalt kádakra nézve a következőket jelentem k! : ?Nem felel me£ a valós)^jy­.a.k a­., hogy én rendőrségi besúgó lettem volna. A tény az, hogy a­ katonai rendőrség tagja voltam, mint a nyomozó­­osztály csoportvezetője. A katonai rendőrség megszűntével az ál­­lamrendőrséghez helyeztek át, a­hol a román megszállásig teljesí­tettem szolgálatot. A­mi pedig a leleplezett kártya-partit illeti, annak szervezésében nekem semmiféle részem nem volt, a mit 1 ü­lemben, az ez ügyben megindított rendőrségi nyomozás , is iga­zolni fog. H­a­­ ti ii ska .1 ez s ti f. — Házasság. Szeniczey Kálmán és Geiger Mar­gitka f. hó 12-én d. u. 3 órakor tartják esküvőjüket Rákospalotán. .Vaj.?­ Lajos mérleggyáros eljegyezte Morva Jolánkát, Morva Rezső szakiró leányát. Orvosi dir. Perlusz­­Miklós dr. bőrgyógyász orvosi renik­- i lvját VII., Ker­técz-K arcza 37. es. alá helyezte át. A Vilist ningim elölről véssve, A Vilit* Prangin­a öldalféi: „Mx Újság** htpfletési rovates a megséi*d£fcasefo& olvasmány. Itt közlik a kereskedők az árak leszállítá­sát. Saját magát károsítja meg, ha nem kiséri figyelemmel Az Újság hirdetéseit. Helyben telefonon is megrendelhető­­f az Újsági Telefonszámok: József 16—26 és József 13—35. 1921, AZ ITJIMO IV. 8. 3 — Elmaradt /Footballmérkőzés. Bécsből jelentik.­­A lapok szerint a­ Budapesti Torna­ Klubnak és a bécsi Vienna csapatának mára, csütörtökre, hirdetett sim­­meringi labdarúgóversenyét a magyar csapat több já­tékosának megsérülse miatt nem játszsza le. — Az uj fajegyek. A forgalom ideiglenes felszabadításával a fajegyek használatát felfüggesztették ugyan, de az uj faje­­gyelvet május első napjaiban mégis kiadják és a főváros tanácsa, figyelmezteti a közönséget, hogy ezeket a jegyeket gondosan önzze meg. — A szegénysorsú tüdőbetegekért. A gyulai szanatóriumban szegény sorsú tüdőbetegek javára sikerült nagy kabarét rendezett néhány igen mű­ülypöe siket ért el felső­bükki dr. Négy Vándorné előadó mű­vészetével, Friedmann Lea játékával, Stanek Lujza és Krall Ferencz énekével, Ebrenreich Bözsi dr. zongorajátékával. Németh Ferencz dr. és Jakubovics mint rendező és conferencier működtek közre. Pesti album. — Erős , kéz fogja Németország terkét! — mondja Briand­ur, a franczia miniszterelnök. A háborúban,­mint azt tudomásul kellett vennünk, tudvalevőleg a czivilizáczió győzött, a művelt emberiség emelkedett szelleme a barbársággal szemben. A békét nem a boszu vagy a megtorlás, iatve,1,u az igazság és az engesztelékenység lelke diktálta SSjjjferBOTnt czél, a­melyet nemes mérsék­lettel, sőt önmegtagadással folyton a szeme előtt tartott, szt volt, hogy a háború soha többé meg ne zavarja az emberiség testvéri ölelkezését. A béke aláíratott. Wilson remek gondolata : a népszö­vetség is megalakult. A­kik a borzalmas mérkő­zésben szemben álltak és vak indulattal taposták egymás testét, nem ellenségek többé. A kezek és a szívek megtr­lálták egymást. A győzelmes szö­vetségesek ü­nnepiesen jelentették ki, hogy eszük ágában sincs­ bármely nemzetet is megsemmisí­teni, azért, mert a háborúban ellenségük volt. Sőt minden törekvésük az, hogy a vesztes orszá­gok életképességét gondosan megőrizzék. A há­borúban az akkor még czári vitéz orosz hadsereg hivatalos jelentésében olvastunk ilyen mondato­kat : „Bátor kozákjaink körülkerítettek egy ellen­séges zászlóaljat és lemészárolták". Akkor egy gerpárás, mámoros, vad világot éltünk. És az ilyen mondat mégis végigmarta a gerinczünket. De Oroszország akkor is a félig barbár országok közé számított. A fele Ázsia, nemcsak a fök­rajz, hanem a kultúra térképén is. Ma, a Sors akara­tából, egy megújhodott világban élünk. A diadal­mas czivilizáczió, igazság, emberség és a vissza­tért béke világában. És Briand egy oly nemzet első felelős politikusa, a melyik mindig a czivili­záczió és az emberi jogok tisztelete élén haladt.„ (sz.) — Helyreigazítás. A Magyar Távirati Iroda a Korizsánszky hadbíró­ százados letartóztatása tárgyában megjelent közlemények helyreigazításául illetékes helyről vett értesülés alapján közli, hogy az illető nem hadbíró-,­hanem hadbiztos-százados. — A holnapi napfogyatkozás. Irni kell róla, mert különben senki sem venné észre, hogy hol­nap, pénteken gyűrűs napfogyatkozás lesz. Any­­nyira sorsüldözöttek vagyunk, annyira nem törő­dik velünk s^kL^Jj^y­­meg a nap is Észak-Nor­végiában, Skócziában fogy el teljesen és csak a skótoknak meg a norvégeknek érdemes a drága üveget bekormozni és a kormos üvegen át gyö­nyörködni a nap produkcziójában. A mi ez égi jelenségnek tudományos részét illeti, erre vonat­kozólag Kövesligethy Radó, egyetemi tanár a kö­vetkezőket volt szíves velünk közölni: — Teljes napfogyatkozás csak Norvégiában, Skócziában és Görlandban lesz. Nálunk csak rész­leges gyűrűs napfogyatkozás lesz, a hold árnyéka két­harmadrészét takarja el a napnak. A napfény tehá­t a dXSA-.erds lesz, hogy a gyűrűs fogyatkozás nagyobb feltűnést nem is fog kelteni. A napfo­gyatkozás nálunk egyébként pénteken reggel 8 óra 42 perc­kor kezdődik, a maximumát 10 órakor éri el és féltizenkettőkor ér véget. Ennyi az egész. Kár az üvegekért. — itt. istentiszteletek. A pesti izr. hitközség Pok­ány-utczai templomában ii péntek esti istentisztelet 6, szombaton reggel 7 és Vita, délután k­i és este ’/17 órakor, a hétköznapi reggeli istentptelet 7 órakor, az esti 8 órakor tartatik meg. Ugyancsak istentszteletet tartanak a Rombach-utczai, Aréna-ut 55. és Pávát. utcza Xjp. sz. alapjelef K­rpiomban, még pedig: pénteken este 6, szam­baTBK­ "WgíftíT*T""és 9, délután Víö és este S 14 órakor, hétköz­nap reggel 7, este pedig 6 órakor. Már elég gyakran írtuk le a pesti utczát olyannak, éi milyen volt. Tegnap, tegnapelőtt, esőben, viharban, Inában, szemétben. De mindig csak a múlt utczáját. Ez m­ost kivételképpen kísérlet akar leírni, hogy a jövő utczáját ifják meg : a holnapit. Nos hát­ holnap nap­fogyatkozás lesz. És a pesti ember annyit se fog vele törődni, mintha nem volna napfogyatkozás. A vállát fogja vonni, s odébb megy. — Mit nekem a napfogyatkozást — fogják mon­dani az emberek. — Minden éjjel van napfogyatkozás, s én mégis aludni megyek tíz órakor... A másik meg így gondolkozik : — Mit törtem magamat miatta ! Majd elolvasom az újságban, milyen volt... Ha egy ablakot becsapnak, ha egy kémény füstölög, ha egy régi czégtáblát újra cserélnek ki, százakra menő tömeg verődik össze az utczákon. I­gy részeg embert megbámulnak, egy ficzánkbló kutyát tömegesen kísér­nek, egy furcsa ruházatért utczákon végig szaladgál­nak, de a napfogyatkozásra csak vállat vonogat a pesti ember. — Van nekünk napfogyatkozásunk több mint kel­­lene — mondja s nem törődik vele, h­a a pesti utcdának igaza van...

Next