Az Ujság, 1921. június (19. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-19 / 133. szám

10 miniszteri titkár vallja,­­hogy­ Friedrich állandóan gaz­embernek nevezte Pogányt kétségtelen, hogy Fényes sem tartozott a Pogány hívei közé. A legnagyobb ellen­tét volt köztük. Wagner Károly dr. volt államtitkár vallja, ho­gy Friedrich a lánczhidi tüntetés alkalmával megsebesült és akkor hazament Mátyásföldre és napo­kig nem jött be a fővárosba. A Tisza-gyilkosságról Friedrich, a legnagyobb felháborodásal nyilatkozott. Vig Géza hivatalnok azt vallja, hogy kár volt Tiszának meg­halnia, éppen az lett volna a megfelelő büntetés, hogyha megölte volna az­­átalakulást. Finn Kornélia tisztviselő Gartner idegességéről és durvaságairól tett vallomást. Halász-■ Miklós dr. ügyvéd vallja, hogy Friedrich állam­titkár korában, a­mikor egy kirabolt ügyfele dolgában nála járt, neki azt, felelte, hogy ő a katonatanácsosai semmit-féle összeköttetésben nincs. Rukovszky Iván föld­­birtokos vallja, hogy a gyilkosság után beszélt a csa­lád tagjaival. Impressziója az, hogy szemezett intelli­gens emberek követték el a gyilkosságot. Kéri erre meg­jegyzi, hogy Tiszát a gyilkosok letegezték, tehát aligha voltak intelligens emberek. Megjegyzi, hogy Tiszát a családnak kényszeríteni kellett volna az elutazásra. A felelősségét­ ők viselték és nem mi. Gartner : Én erőszak­kal elvittem­ volna. Akkor Tisza , ma is élne, mi pedig nem ülnénk itten. Búza­ Barna volt miniszter vallja, hogy Fényes mindig a mérséklet embere volt, a láncz­­hídi felvonulást is Friedrich forszírozta és Fényes ezért, összeveszett vele. Aztán elmondja, hogy a forradalmat nem ők csinálták, de látták, hogy kikerülhetetlen. Este nyugodtan lefeküdtek aludni és reggel hallották, hogy éjjel kiütött a forradalom. Az elnök megjegyzi, hogy ép­pen az volt a baj,­ hogy mindenki­­ aludt, csak a forradalmárok voltak ébren. Friedrich a lánczhidi tünte­tésre vonatkozólag tett észrevételeket, aztán a tanút meghiteltették.­ A tárgyalást hétfőn folytatják. K­iséret­t vecséei direktórium kfinfigyelően, a pes­tviszéki tör­­vényszék ma fürdette kifliccelési direktórium volt tatgjaitak bűn­ügyében az ítéletet.. .ybiróság Medveczki Jenő magántisztvise­lőt kilettes (M börtönBf­ntetésrel Sipitzert Frigyes főszámtaná­­rsost, dr. Murányi J Gyula magyar államvasúti felügyelőt 2000 korona pénzhi­teleére, Horváth Istvánt három és fél évre ítélte. KÖSZGAZDáSML A szénk­érdés. (A szénárak és a vállalatok osztalékporpikája.)­­ Nagy vonásokban m­egállapítottuk, a­iogy az illetékes hivatali tényezők mesterségesen csigáz­­ták fel a szén árát. Már az alapár magas volt, mert az üzemi kiadásokat nem is lehet szabatosan ellenőrizni és ezt további árdrágító t­ényezőkkel, mint a 6 százalékos lakásépítő pótlélyt a folyó be­ruházások 60­ százalékánáll; egy év traffit leírása, stb. még­ lényegesen növelték. A szán árának ily­­módon való kialakulása nii­i véletlenül, hanem a bányavállalatok közvetlen ^*tailaakozása útján történt, s ha ezek igen súlyos termelési viszo­nyaink között eddig is csak saját üzleti érdekei­ket tartották szem előtt, — a­mi pedig legfeljebb addig volna jogosult, a­hol ezzel a közérdeket nem sértik, vagy károsítják, s aligha remélhetjük, hogy ebben a magatartásban lényeges változás álljon be. Sőt ellenkezőleg. Igen komoly tünete­­­ arra vallanak, hogy a bányavállalatok a mai tart­hatatlan helyzetet stabilizálni vélik, s ebből a szempontból igen komoly­­mérlegelésre tarthat számot a Salgótarjáni Kőszénbánya r.-t. sorozatos tőkeemelése. Ezt néhány adattal próbáljuk meg­­világítani és indokolni. A Salgótarjáni­­Kőszénbánya r.­t. nemrég emelte fel 33 millió­s alaptőkéjét 82.500 darab részvénynyel 49,5 millió koronára. Ezeket a rész­vényeket ingyen adta a részvényeseknek a petro­­zsélyi bánya tranzakciója alapján. Most újra 75.000 darab részvénnyel szaporítja tőkéjét, s ezek ellenében Rimamurányi részvényeket fog kapni. A társaság tőkéje tehát 64,5 millió korona. Ezen a ponton igen fontos megállapítás, hogy a társa­ság hivatalos közleményben tudatta a részvénye­sekkel, hogy a múlt évre fizetett 65­­ osztalékot évek sorára biztosítva látszik. Már most egy kis számvetést kell csinálni, hogy e biztatás figyelem­bevételével miként alakul a helyzet. A társaság 1920. évi mérlegében 33 millió korona tőke mellett 7 millió korona leírással 18.9 millió korona nyere­séget mutatott ki Ebből különböző alapokra, ado­mányokra és osztalékra 18.5 millió koronát fordí­tott. Feltéve, hogy a társaság a fentebb említett legújabb alaptőkéje mellett a most említett ala­pokat, adományokat és "osztalékot — utóbbinál ígé­ret szerint 65 koronát számítva — megfelelő arányban kívánja dotálni, akkor e célból 35,6 mil­lió koronára lesz szüksége. Kérdés már most, hogy ez a jövedelem miből és miként rekrutálódik. Egyéb adat hiányában fel kell tennünk, hogy az értékpapírok jövedelme a társaság birtokában lévő Esztergom—Szászvári -és Északmagyaror­­szági bánya részvények ka­zat vagy egyéb hoza­­mából származnak s ez az összeg 2,8 millió­­. Alapul véve az Egyesült czement, és tégla jövedel­­­mát s számítván itt a részvények 55%-os birtokát, a jövedelem ezen a czimen 275.000 K. Ugyancsak az értékpapírtárczába kerül a Rimas Murányi most átvett 129.000 darab részvénye, a­mely­ a legutóbbi 14 K osztalék alapján 1.7 millió K. Ez összesen 4.8 millió K jövedelem. A petrozsényi bányában való részesedés kiszámítása már jóval nehezebb és körülményesebb. Tekintettel azonban arra, hogy a kiosztásra kerülő tiszta jövedelmet vettük irányadónak, kiindulási alapnak tekinthető, hogy a társaság a részvényeseknek 75.000 darab rész­vényt adott, még­pedig azzal az ígérettel, h­ogy 65­0 osztalékot fog fizetni. Ebből következik, hogy a társaság ministrálisan legalább 5 millió koro­nára becsüli az innen várható jövedelmet. Tegyük fel azonban, hogy­­jó értékesítési lehetőséget és a valutanyereséget is figyelembe véve, kétszer any­­nyit, vagyis 10 millió koronát fog kapni a petro­zsényi bányákból. Lássuk most már magyar bá­nyáink termelési jövedelmét. Szakemberek s köz­tük a fogyasztók igen nagytekintélyű vezetői han­goztatják, hogy a mostani rendkívül magasan és indokolatlanul megállapított q-kénti haszontétel hosszabb ideig most már semmi szín alatt sérti lesz fenntartható. Ha­­tehát csa­k félig-m­eddig, normális viszonyok bekövetkezését is remélve, a q-kénti hasznot még mindig igen magasan 1 K-ban kalkuláljuk — s ez, lehet, hogy egy, lehet, hogy két éven belül kétséget kizárólag bekövet­kezik — akkor 10 millió a termelést alapul véve, a jövedelem ezen a czímen 10 millió korona. Az itt felsorolt és szétosztásra kerülő tiszta jövedelmi tételek összege ezek szerint 24,8 millió K, tehát majd 11 millió K még hiányzik ahhoz az összeg­hez, melynek rendelkezésre kellene állni, hogy az alapok a felemelt tőkével arányban flotáltassanak s az osztalék változatlan maradjon. Miből lehet ezt a hiányt pótolni ? Három bevételi forrás áll a társaság rendel­kezésére. Elsőnek vesszük a petrozsényi bányát, a­hol azonban már magunk 190 százalékkal több bevételt kalkuláltunk, mint a­mennyit maga a társaság a részvényeseknek kilátásba helyezett. A­­második bevételi forrás az érdekkörébe tartozó vállalatok értékpapírjainak hozama, a­mely egyik-másik vállalkozás növekedő hasznával eset­leg javul. Ezt a javulást azonban akkor is nagyon kedvezőtlenül befolyásolja, vagy enyhén szólva paralizálja a Rimamurányinál vállalt érdekeltség, melynek mérlege röviden a következő: A Salgó­tarjáni adott 75.000 darab részvényt a Rimamurá­­nyinak, amely után — alapul véve a 65 korona osztalékot — 4.9 millió koronát fizet ki. Ezzel szemben kapott a Salgótarjáni 120.000 darab Rima részvényt, mely után a legutóbbi 15 korona oszta­­lékot számítva, a bevétele 1.7 millió korona, úgy hogy ezen a címen — feltéve persze, hogy a két társaság között a részvények kölcsönös hozamára nézve nem történt külön intern megállapodás — 3,2 millió korona veszteséget jelent a Salgótarjá­nira nézve. A harmadik bevételi forrás a szénter­melés haszna, a­melyből csak akkor kerülne ki a fent jelzett 11 millió korona hiány, ha a mostani drága szénárak megmaradnak. Itt kell visszatérnünk arra az állításunkra, hogy komoly tünetekből lehet következtetni, mely szerint a bányavállalatok a mai ,tarthatatlan hely­zetet stabilizálni vélik, s ebből a szempontból kell igen komolyan mérlegelni a Salgótarjáni soroza­tos tőkeemelését s ezzel kapcsolatban fixírozott osztalékpolitikáját. A fentebbi hozzávetőleges szá­mítás arra vall, hogy a bevételek között döntő súly esik arra a feltevésre, hogy ha nem is egész­ben, de legalább részben "fennmaradnak a mai" rendkívül drága szénérak. Ezzel kapcsolatban már most azt is meg kell állapítani, hogy ily 'feltevés­nek csak akkor lehet valami alapja, ha a kötött forgalom — és itt értjük úgy a hatósági ármeg­­szabást, mint peddig az állami beavatkozásnak bár­mely formáját — változatlanul fennmaradna. Ez az állapot azonban a­ közérdek sérelmét, nevezete­sen ipari termelésünk alig ellensúlyozható válsá­gát jelentené. Ilyen körülmények között újból a legnyoma­tékosabban hangsúlyoznunk kell annak szükségét, hogy mindazok az állami terhek, pótlékok, vagy egyébb olyan intézkedések, melyek a szén árát drágítják, s forgalmát pedig korlátozzák, a leg­sürgősebben hatályon kívül volnának helyezen­­dők. úgy tudjuk különben, hogy az ipari érdek­­képviseletek energikus állásfoglalással és közbe­lépéssel — valószínűleg több hozzáértéssel és sza­­kavatottsággal is mint mi — a mostani helyze­t gyökeres megváltoztatására fognak törekedni. V AZ U­JSAG Tasárnap, 1921 junius 19. •’ " ....................... * ......... ) ' • Az érdekképviseletek az Árvizsgáló Bizottság ellen. (Szerdán lesz az érdekképviseletek közös gyűlése. — Az Om­ke és a Kereskedelmi Csarnok állásfog­lal. Az Országos Ipar­egyesület — értesülésünk szerint — szerdán délután 5 órára hívja össze az érdekképviselete­ket, hogy egyörtetűen állást lehessen foglalni az Ár­­vizsgáló Bizottság megszüntetése czéljából. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés leg­utóbb tartott igazgatósági ülésén foglalkozott a bizott­ság reformjára vonatkozó rendelettel. Horváth István főtitkár egyenesen erkölcstelennek mondotta, hogy a­mikor a pénzügyminiszter nem akar olyan szerv ré­szére pénzt adni, melyet az államra feleslegesnek tart, ennek terheit most a kereskedelemre és iparra hárít­ják, a­melynek pedig épp ez a bizottság egész fenn­állása alatt legnagyobb kerékkötője volt. Azt indítvá­nyozza, hogy a kereskedelmi és ipari érdekképviseletek egységes manifesztác­ióban­ jelentsék ki, hogy az Ár­vizsgáló Bizottság szakvéleményét és működését egyál­talán nem­ veszik igénybe s kérjék fel kamarai tagjai­kat is, hogy a kamara is hasson oda, hogy tagjai sem az Árvizsgáló Bizottság elnöki tanácsában, sem szak­tanácsaiban részt ne vegyenek és azt sem anyagilag, sem erkölcsileg ne támogassák. Hotter Zsigm­ond szük­ségesnek tartja, hogy a gazdasági érdekképviseletek közös nagy ülésén tiltakozzanak a kereskedelmi minisz­ter legúj­ab kereskedelemellenes rendelete ellen. A Kereskedelmi Csarnok közgazdasági bizottsága Kaszab Aladár elnöklésével tartott ülésén Vágó István­­György titkár megállapította, hogy az egyesület már két évvel ezelőtt s azóta is többször állást foglalt az Ár­vizsgáló Bizottság működése ellen. A­helyett, hogy ezt szőkebb keretek közé szorították volna, az új rendelet több olyan új hatáskörrel ruházta fel, a­melyek nem­csak feleslegesek, de egyenesen veszedelmesek a gazda­sági élet konszolidálása szempontjából, s részletesen­ is­merteti a sérelmes intézkedéseket s konstatálja, hogy a helyzet annyira elmérgesedett, hogy ezen csakis az Át­vizsgáló Bizottság teljes megszületése segíthet. Ugyan­csak időszerű volna, ha, a megindult kereskedelmi ver­seny folytán feleslegessé vált árdrágítói visszaélések­ről­ szóló törvény hatályon kívül helyezése. A javaslato­­ k háborús vagyonok vállsága az érdekképviseletek előtt. Az érdekképviseletek mai, szombati tanácskozásán Vértessy Sándor dr. államtitkár elnökölt. A tanácskozá­son a harmadik vagyonváltságról szóló törvényjavaslat volt napirenden, és mely a háborús nagyobb vagyonok váltságára vonat­kozik. Az első telsz®aló Proszvimmer Béla dr., a­­ TÉBE ügyésze volt, a­ki nem tartotta a tervezetet szerencsés alkotásnak. Titánai Fellner Frigyes dr. szólalt fel a ja­vaslat mellett. Szerinte a reális vagyonszaporulatok el­bírják a javaslatban­­megszeglott megterheltetést. Glücksthal Samu dr., az OMKE képviseletében elvi­leg helytelenítette a javaslatot és elejtendőnek tartja. Ha már be akar a pénzügyminiszter hódolni annak a jelszónak, hogy a háborús vagyonokat meg kell fogni, akkor legjobb volna a hadinyereségadó pótlékolása arra a czélra, mert a háborús vagyonok időközben átalakul­tak, az értékmérőben nagyarányú eltolódás állott­­be és ezért a törvényjavaslat kivihetetlen lenne. Görög Fri­gyes dr. , a Pénzintézetek Országos Egyesületének kép­viseletében hangsúlyozta, hogy a javaslat a mostani közhangulatnak sem konc­esszió és tulajdonképpeni czél­­ját sem éri el. Ha a pénzügyminiszter a nagyobb vagyo­nokat súlyosabban kívánja megadóztatni, akkor helyez­kedjék arra az alapra, hogy a három milliónál nagyobb vagyonokat pótlékkal sújtsa. Az technikailag könnyeb­ben kivihető és a kincstárnak nagyobb adóbevételt is biztosít. Végül Szegő Ernő dr., a Budapesti Kereske­delmi és Iparkamara és Teles Béla dr. a háztulajdono­sok nevében ellenezte a javaslatot, mire Vértessy állam­titkár kijelentette, hogy az elhangzott aggodalmakat kö­zölni fogja a pénzügyminiszterrel. * Az ezresek és tízezresek beváltása hétfőtől kezdve már csak az Osztrák-Magyar Bankban és az állampénztáraknál történhet, mert a kicseré­lésre kitűzött hat heti idő ma lejárt. Folyó hó 19-től július 15- ig igmér.m mi­­nden levonás nélkül le­het a felülbélyegzett tízezer és ezerkoronás bank­jegyeket becserélni, ettől kezdve pedig a pénz­ügyminiszter rendelettel állapítja majd meg, hogy milyen határidőn belül és milyen időszakonként emelkedő százalékos levonásokkal cserélik majd ki a bankjegyeket.­ További három hónapra megkapják a köz­tisztviselők a rendkívüli segélyt, ami annak kö­vetkezése, hogy a katonaság leszerelésével kap­csolatban hasonló természetű­­pótdíjat engedé­lyeztek július, augusztus és szeptemberre is. En­nek folytán a pénzügyminiszter előterjesztést tett a minisztertanácsnak, hogy erre az időre a köz­tisztviselők és a­lnyu­gdíjasok rendkívüli segélye szintén folyósíttassék. Szeptember végével ,a se­gély minden körülmények között meg fog szűnni. Külföldi devizajegyzések. Zürich . (Zárlat.) Buda­pest 7.'i7'h, Berlin 8.S2V1, Hollandia 195.50, Newyork 586, London 22.28, Paris 40.15, Milanae 29.70, Prága 8.20, Zág­ráb 4.00, Bukarest 9.12V* 1 Vars/TI^’/1, Bécs 1.20, Osztrák bélyegzett korona 0.89, Annsterdam: Berlin 4.32V2, Bécs 0.60, Olaszország 15.Ígyrö A tőzsdei magánforgalomban alig volt kötés, de az irányzat javult. Inkább névlegesen : Országos fa 930—.10, Liehtig 715—30 és Lipták 365—75, Dollár 45—46%, márka 365—67, lei 385—87, cseh, korona 355—58, Napóleon 795—­ 805 és bécsi kifizetés 38­0—1/t volt. A románok kártétele a győri ágyugyárban. A Ma­gyar Agyugyár r.-t. most tette közzé 1920. évi zárszáma­dásait, a­melyekből kitűnik, hogy a román rekvirálá­­sok 805 millió korona kárt okoztak az ágyúgyárnak. Az országos fényképész és rokonipari kiállítást e hó 25-én délelőtt Vili­kor fogják nagy ünnepségek kö­zött megnyitni az Iparcsarnokban. A kiállítás tartama alatt nappali világítás mellett naponként négy mozi­­előadás lesz, a­mit a­ látogatók díjtalanul megtekinthet­nek. A kiállító fényképészektől minden ezredik láto­gató tiszteleti én­yképet kap. A kamara közlekedési szakcsoportja most tartott ülésében tárgyalták a kereskedelmi miniszter azon le­iratát, melyben kifogásolta a kamara állásfoglalását a Máv, hibáztatott üzletvitele tekintetében. A szakcsoport többek hozzáállása után Gyömrey Sándornak a válasz­iratra vonatkozó előadói javaslatát elfogadta. Ugyancsak elfogadták azt a javaslatot, melyben a szakcsoport aggo­dalmát fejezi k­i a csepeli kikötő-építés tárgyában ki­adott opezió miatt és sürgeti az autonóm kikötő-építő bizottság reaktiválását a kikötő-építés gyors és a ma­gyar érdekeknek megfelelő folytatása érdekében. A kisipar a közszállításban. Arról értesülünk, hogy a kereskedelemügyi miniszter az államvasutak igazga­tóságát­ utasíto­tta, hogy a kiírásra kerülő, közmunkáknál és szállításoknál­ a kis- és középipart és az ipari szövet­kezeteket lehetőleg közvetlenül részesítse munkálatok­ban és szállításokban mindenkor, a­mikor a munkák és szállítások term­észete ezt megengedi. Ugyanekkor fel­hívta az igazgatóságot a közszállítási szabályzatban le­fektetett, és egyúttal a helyi ipar érvényesülését is szol­gáló elvek szigorú szem előtt tartására. Felhívta to­vábbá az igazgatóságot, hogy hívja össze tájékoztató ér­tekezletre a szakmabeli érdekképviseleteket az 1921122. évre tervezett építkezések és szállítások ismertetése czéljából. Az árutőzsdén a tegnapi árak alig változtak, de meg lehet állapítani, hogy a gabonafélék irányzata tar­tott. Egy két kisebb tétel tengeri­­­és zab: 790—810 között kelt el, de különben üzletkötés nem történt. Gyapjú ma is üzlettelen. Jegyezhető áruk a következők : Dunán­túli merinó 40—45, nagy tételben 48-ig. Miskolcz—egri 46—50, nyírségi 34—40, tiszavidéki fésült 46—50, nagy tételben 54 koronáig. .. Magyarországi Festék- és Lakknagykaraskodók Országos szövetsége folyó hu­lm­án tartot­ta Spiegel Miksa, keresküdelmi tanácsos elnöklete alatt az évi közgyűlését. Horváth Ernő vírgy. alelnök­ vázolta a jelenlegi közgazdasági helyzetet, megjelölve a szövetség további működésének irányát. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Balla titkár beterjesztette a szövetség évi j­elentését, melynek tudomásul vétele után az elnökség eredmé­nyes működéséért a szövetség köszönetet szavazott és elhatá­rozta, hogy a­­magyar festékkereskedelem czéljait szolgáló szak­lapot teljes erkölcsi cstyával támogatja.............. hát egyhangúlag elfogadták s kimondották, hogy csat­lakoznak az Országos Iparegyesület által megindított akczióhoz s az összes társegyesületeket a legteljesebb­­együttműködésre, hivják fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék