Az Ujság, 1921. október (19. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-14 / 229. szám

e­ nándy Gyula, Orffy Imre, Schandl Károly, Bu­­binek István, Szabó Balázs, Patacsi Dénes, Szabóky Jenő, Borbéhy-Maczky Emil, Temes­­váry Imre, sokorópátkai Szabó István, Va­­sady-Balogh György, Héjj Imre, Széchenyi Viktor gróf, Hír György, Erődi-Harrach Béla, Bárány Imre. Ezenkívül bizonyosba j­ótö&takv&fíffe ,$tyí­­mos képviselőt sikerül nságiVklozM^«#^»m­íg^igy különösen Köspó­ Istvánt, Mosgr Ernőt, Nitschi Mátyást, a­­kikről feltételezik, hogy nem fognak engedni a nyomásnak 'és’fi­vek maradnak eddigi gi érsek­elt álláspont.]­u­kh­­oz. • V V • Ostrom a kivételes J§r.vín^ek ellen. ...... * • Bottlik József javaslatára tudvalévően azt' 'ha­tározta el tegnap a kisgazdapárt, hogy csak olyan kormányt támogat, a­melyek búcsút mond ti ren­deletekkel való kormányzabilak, meg^anMi a kivételes hatalomról szóló állítja a, teljes polgári szabadságot. Ez az­ akczió élénk visszhangot keltett az összes aktív politiku­sok körében. Az ellenzék ötösö­mel üdvözli a meg­mozdulást, de Ugyanígy tesz Andrássy Gyula gróf pártja is. A kereszténypártban az a felfogás, h hogy a kisgazdáknak nagyon is szükségük volt erre a szépségflastromra, miért eddig mindig hátul hú­­­zódtak meg,­­valahányszor a szabadságjogok vé­delmére kellett volna sietniük. Így történt, hogy éppen­ a kereszténypárt exponálta magát a kor­szerű gondolat mellett és ismételten bebizonyí­­ totta a miniszterelnökkel­ szemben, hogy harczolni is tud a sajtószabadság és a jogrend védelmében.­­Arra hivatkoztak a kereszténypártban, hogy Be­­hiczky Ödön ismert akc­iója idején a kisgazda­párt mindig hajlott gerinc­czel viselkedett,­­ugyanakkor, a kereszténypárt számos tagja, sőt egy esetben az egész kereszténypárt­­ a kormány ellen­ szavazott. Informátorunk azt is megemlí­tette, hogy Prónay Pál ügyének tárgyalásakor éppen a kereszténypárt állt a front élén. Rámuta­tott arra is­­informátorunk, hogy a Tomcsányi-féle sajtónovellát a kereszténypárt egységes fellépése buktatta meg. Általában Andrássy Gyula gróf tá­borában az a felfogás, hogy a kereszténypárt nem kér leczkét senkitől a szabadságjogok­­visszaállítá­sára irányuló küzdelemben s az első között fog­ küzdeni ebben az irányban. Szász Károly a legújabb szabadságharcsiké! Munkatársunk­­ felkereste Szá.Sz . Károlyt,­­ a nemzeti középpárt' elnökét és vnétskérdezte, írti a párt véleménye a Bottlik-féle akczióról. — Örömmel fogadjuk ezt,a 'lépést mondotta. — Mi, régi politikusok, a szabadságjogok korában éltünk s ezt a kort várjuk vissza. A háború tette szükségessé, hogy megszülessék­ a­ kivételes hata­lomról szóló törvényes intézkedés. A kormány kö­telessége, hogy olyan állapotokat teremtsen, a­me­lyek nélkülözhet­ővé teszik kivételes hatalom gyakorlását. Fokozott fejlődés szükséges ehhez, mert a politikusnak mindig számolnia kell a hely­zettel, de mi reméljük, hogy a lehiggadás hama­rosan bekövetkezik és­­újra élvezhetjük a teljes polgári szabadságot. Dánér Béla sopánkodik. Megírtuk, hogy Dánér Béla a tegnapi értekezleten Indítványt adott be s azt­ kívánta, hogy a tíz pont közül száműzzék a jogrendre vonatkozó kitételt. Dán­ér Béla, mint értesülünk, zokon, vette, hogy a sajtó leleplezte ezt a vakmerő lépését. Nyilatkozatot küldött egyik­­másik lapnak s ebben nekiront Bottlik Józsefnek, a­kiről azt állítja, hogy olyan eszmeáramlatot inditott meg pótlásával, a­milyen eszmeáramlat, a proletárdik­tatúra kikiáltása előtt kűzlött az országban. Csodálatos, hogy Dánér Béla még mindig nem lépett ki abból a pártból, a­melyben Bottlik József javaslata lelkes tap­sokkal találkozott. Új jelölt: Mohácson Polgár József curiai bíró lép fel a ke­reszténypárt hivatalos jelöltjeként. Itt említjük meg, hogy a dorogi kerület­ben novem­ber 6-án lesz a választás. A nemzeti kisebbségek ügyét szombaton tárgyalja a népszövetség tanácsa. Bécs, október 13. (Az Újság bécsi szerkesztősé­gének telefonjentése.) Ma d­élelőtt kezdődött a népszövetség főtanácsának ütesezése, melyen Giesswein Sándor magyar meghívott is­ felszólalt, a­ki a békeegyesület nevében beszélt. Ador elnök kijelentette, hogy­ a békeegyesületet a tavaszi prágai kongresszus fogja fölvenni a népszövet­ségbe. A nemzeti kisebbségek kérdésének tárgya­lásába a mai tanácskozás nem ment bele. A Ma­gyarországra nézve oly fontos kérdés tárgyalása a szombati ülésre marad. Holnap általános termé­szetű gazdasági és pénzügyi dolgokkal foglal­koznak. az Ujság Péntek, 1921 október 1i Népszavazás Sopronban nyolcz nap alatt. T­e kell szerelni a felkelőket. — Két hét múlva kezdődnek a pénz­­ügyi tárgyalások. Velen­cze, október 13. A magyar és osztrák kormány­ között létrejött megállapodás szerint a n.vugijjijjfxi^^aygr.^zági felkelője, leszerelésének meg­­történítő­l Sopronban és a­ kör­nyékén népszavazást tarth'naiu az ottani tábornoki bizottság ellenőrzése mellett. A határvonal többi részére nézve elvi megállásodig,jött,létre, hogy annak rendezése a magyar*Kf#í|Alö|Bi$ihez csa­­plevélben foglaltak érteinkben fog törn­i íkáfjst ,U tó* jj\ r1 Hh visel­ők és nyugdíja­sok kervesdr a* iejMn#lj»«k­..pedig Ausztria am­nesztiát biztosított. Az átadás következtében Ausztriával szemben tárna^stpU^pm^zügyi követe­lésekről két hét múlva tárgijjMmj fimndiának meg. A mennyiben ezek zároktstetáridőmtJffcit nem ve­zetnének eredményre, a fonanomS szlföfedés hatá­­rozvlányaihoz képest m­ég a kér­désben dönteni.­­•,1 Mdirták a zárófegyzínkönyvet. Velencze, október 13. A mai­ záróülés lefolyásáról a következő részleteket jelentik: Della, Torretta márki az ülés megnyitása után beje­lentette, hogy a jegyzőkönyv­ elkészült és felhívta a megbízottakat, hogy írják alá a jegyzőkönyvet. A négy oldalra terjedő franczia nyelvű jegyzőkönyvet­ olasz nemzetiszinű szalag fűzte össze. Először Delta Torretta márki írta alá Olaszország nevében, majd Schober kan­czellár Ausztria nevében, végül Bethlen István gróf és Bánffy Miklós gróf Magyarország nevében. Vala­mennyien pecsétgyűrűjükkel pecsétjüket is rátették a jegyzőkönyvre. Della Torretta márki ezután köszönetet mondott az osztrák és a magyar kormánynak a vele szemben tanúsított bizalomért. A megegyezésnek igen nagy jelentősége van, nemcsak abból a szempontból, hogy a mostani vitás kérdést, sikerült békésen megol­dani, hanem azért is, mert ez lehetővé teszi, hogy a két ország szomszédi viszonya a jövőben szívélyes legyen, a­mihez Olaszországnak fontos érdekei fűződnek. Bethlen István gróf francziául válaszolt a külügyminiszter sza­vaira és a következőket mondotta: — Elnök Úr ! Engedje meg, hogy a magyar delegáczió ne­vében legmélyebb hálánkat * ki­fejezzem, a miért szives volt meghívni minket Velenczébe és ellátni Ausztria, és Magyarország közt a közvetítés munkáját. Kötelességemnek tartom megköszönni azt is, hogy egyéni áldoza­tokra való tekintet nélkül, éjjel és nappal, az igazság szintemében, teljes jól nekiláttal vezette munkálatainkat és nemcsak azon volt, hogy a két ország közötti egyenetlenség okát kiküszö­bölje, hanem megerősítette azt a rokonérzést is, a­melylyel Magyarország viseltetik az ön nagy hazája iránt. Schober kanc­ellár végül német nyelvű felszólalás­ban méltatta Delia Torretta márkinak a közvetítés kö­rül szerzett érdemeit és a maga­ részéről is kifejezte azt a reményét, hogy a mostani egyezmény megkötése után Ausztria és Magyarország viszonya fokozatosan javulni fog. A delegátusok ezután szívélyes búcsút vettek egy­mástól és pontban. Vi órakor elhagyták a prefektúra épületét, den óvintézkedést meg kell tenni annak megaka­­dályozására, hogy a nyugatmagyarországi ügy másképp, mint békésen intéződjék el.. . Nekünk, Olaszországnak gyakran szemünk­re vetették, hogy mi egyrészt a cisentente-ot meg­­akadályozzuk a fegyveres beavatkozásban, más­részt pedig mi magunk bemasírozunk. Erre vonat­kozólag azt­ válaszolom, hogy a­mint az események mutatják, mi gondját viseltük annak, hogy leg­előbb is barátságos megértés útján intéződjék el a kérdés. Mi ellene vagyunk minden erőszakos be­avatkozásnak, mi a békés, barátságos megértést keressük úgy Magyarországgal, mint Ausztriával, valamint az összes többi államokkal. Hangsúlyo­zom azonban, hogy én evvel nem mondom, hogy mi a trianoni béke megszegését tűrni fogjuk. A szoc­iáldemokraták és a katolikus párt éppúgy a barátságos­­ békés megoldás mellett vannak, mint az olasz néppárt. Tapponyi a megegyezésről. Apponyi Albert gróf a velenczei tárgyalások befejezése alkalmából az elért eredményekre vo­natkozólag munkatársunknak a következőket mondotta .* s — A velenczei tájgyalások eredménye veszett fejsze nyele. Mimlei^fetre Sopron városának meg­tartása becses viamiány, feltéve, hogy gazdasági létfeltétele, a környékező falvak révén biztosítva van. Egyebet a jelen pillanatban nem mondhatok, Sopron Örömmámorban. Sopron, október 13. Sopronban a délután fo­­lyamán terjedt el a velenczei konferenczia ered­ményének a híte, a­mely általános örömet keltett. Azt, hogy Sopron megmarad Magyarország mel­lett, természetesnek találták mindenütt és hang­súlyozták azt is, hogy érthetetlen, miért van szük­ség még külön népszavazásra, a­mikor Nyugat- Magyarország népe már számtalanszor kifejezést adott Magyarországhoz való törhetetlen hűségé­nek. Az általános örömet csak az a szomorú kö­­rülmény zavarja, hogy Velenczében nem sikerült a többi elszállításra ítélt területek lakosságának hasonló meggyőződését érvényesíteni.­ ­ Két hét múlva új tárgyalás kezdődik. Bécs, október 13. (Az Újság bécsi szerkesztősé­gének telefon jelentése.) A Velenczében befejezett tárgyalások végeredményképpen kompromisszu­mot jelentenek Magyarország és Ausztria között. A megegyezés hidat épít a két ország állás­pontja között. A tárgyalások tegnap éjszakáig tartottak, ma délelőtt a jegyzőkönyvet véglegesen összeállítot­ták. Mint mértékadó forrásból értesülök, Magyar­­ország köteles Nyugat-Magyarországot a felkelők­től azonnal megtisztítáni és az egész odaítélt te­rületet Ausztriának átadni. Ausztria belegyezett abba,, hogy Sopronban és két mellette fekvő községben az entente ellenőrzése alatt népszava­zás döntsön e terület hovatartozása­ felett. Mint értesülök tizennégy nap múlva újabb konferenczia lesz Magyarország és Ausztria kö­zött, melyen pénzügyi-technikai kérdéseket beszél­nek meg. Ha nem végződi­k a megegyezéssel a ta­nácskozás, döntőbíróság fog­áig érvényesett ha­tározni.­­ — 51­­ Olaszország külpolitikája a béke jegyében. Bécs,­­október 13. (Az Újság ’g­écsi szerkesztő­ségének telefonjelentése.) Don Vicesi, a népszö­vetségben Olaszország képviselőit, olasz néppárti képviselő. Az Újság bécsi munkatársa előtt kö­vetkezőképp nyilatkozott Olaszországnak Magyar­­országgal szemben elfoglalt álláspontjáról: — Rendkívül örülök, hogy épp­ ma nyilat­­kozhatom, a­mikor az olasz külügyminisztérium olyan szép eredményt ért el a béke terén. Az olasz­­külügyminisztériumnak, valamint a összes olasz pártoknak fő törekvése, mindent elkövetni, hogy Közép-Európában a békesség szellemi életre hív­ják. Olaszország éppen úgy hű mand szövetsé­geseihez, mint a békeszerződésekhez és mindent elkövet, hogy Közép-Európában vőleges rend legyen.­­ Mindnyájan egy nézeten voltak abban a tekintetben, hogy Közép-Európában een az ala­pon kell a végleges rendet teremteni.De a mód­szer tekintetében azt a nézetet, valljuk,hogy mi a­ NAGYVILÁG. Leszerelés vagy a fegyverkezés korlátozása a­ washingtoni konferenczián. — Európa adósságait — Rekonstrukczió előtt a német kabinet. A washingtoni leszerelési konferenczia amerikai de­­legátusai október 12-én összeültek. Herrding elnök ak­c­iója tehát, melyet három hónap előtt megindított, élt érkezett első állomásához. A konferenczia elé súlyos­­ nehézségek hárulnak, mert a mai világpolitikai helyzet mellett a legtöbb állam nem szimpatizál azzal a gondol­­attal, hogy hadseregét leszerelje, vagy fegyverkezését korlátozza. Érthető idegességet keltett tehát Harding elnök felszólítása, mikor a nagyhatalmak kiküldötteit Washingtonba hívta össze, hogy ott tárgyaljanak azokr­ról a módozatokról, melyek az áldatlan fegyverkezési versengésnek véget vetnének s módot találnának arra, hogy az így felszabaduló energiákat produktív téren működtessék. Harding elnök akczióját eleinte minden oldalról igen szkeptikusan fogadták. Az európai politi­kusok jó része Harding akczióját a népszövetség elleni támadásnak minősítette, mivel az Egyesült­ Állam­ok el­nöke a saját vezetése alatt álló konferenczián akar el­­intézni olyan kérdést, a­mely a népszövetségi egyezmény értelmében a népszövetség hatáskörébe tartozik. Japán is aggályosnak tartotta a konferenczia­­ washingtoni­­megtartását, mert így magát éppen annak az államinak vezetése alá adná, a­­kivel a Csendes-óc­eánon legna­gyobb mértékben rivalizál s a­kitől háborús konfliktusa esetén elsősorban tartania kell. Francziaország hallani sem akart a lefegyverzésről, mert így Németország elleni agresszív politikája létalapját veszítené el, ké­sőbb azonban álláspontját oda módosította, hogy a fegy­verkezés korlátozását csak az esetben viheti keresztül,­ ha a győzelmi békék zavartalan végrehajtását az összeg­­hatalmak garantálják. Harding elnök a különböző oldalakról felmerülő kí­vánságok szerint ismételten a konferenczia pro­gramm­jának változtatására kényszerült s a programm végül is olyan formát öltött, hogy a konferenczia a leszerelés problémájával foglalkozni egyáltalában nem fog s leg­feljebb a fegyverkezés korlátozása felől tárgyal. Har­ding elnök is legutolsó nyilatkozatában bizonyos fokú rezignáczióval állapítja meg ezeket a tényeket s a fegy­verkezés korlátozásával vigasztalja magát, a­melyre­­vé­leménye szerint eleve garanczia, hogy a konferenczián az összes nagyhatalmak képviselői megjelennek.­­Mac­Kena, a britt kormány volt pénzügyminisztere, az angol bankvilág egyik legtekintélyesebb­ vezére, hi­vatalos megbízásból Amerikába utazott, hogy Anglia függő adósságainak rendezéséről tárgyaljon. Az am­e­'­rikai adósságok rendezése régi problémája az entente­­hatalmaknak. A békekonferenczián először Keypeg an­gol szakértő mutatott rá, hogy Európa gazdasági kon­­szolidácziója csakis úgy vihető keresztül, ha Amerika áldozatot hoz s az európai államok, függő adósságait­ól-

Next