Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-11 / 106. szám
6 !g~......... 1 1 ................. ................■!■■■■■■■■■■■ Üzérkedés emberi csontvázakkal. Őrizetbe vették a boncztani intézet szolgáit, mert külföldreadogatták el az ismeretlen holttesteket. A budapesti m. kir. tudományegyetem két boncztani intézetében az orvosnövendékek majdnem egy esztendő óta ritkán jutottak holttesthez s nem bonczolhattak annyit, amennyire alapos kiképzésükhöz szükségük lett volna. Hasonlóképpen feltűnt a boncztani intézet tanárainak, asszisztenseinek és adjunktusainak, hogy nagyon gyér számban kerülnek holttestek a márványasztalra. Keresték az okát, de nem találták meg. A kórboncztani intézetben csak olyan holttesteket bonczolnak fel, amelyeknek hozzátartozói nem jelentkeznek, akiket ismeretlenül vagy gazdátlanul temetnek el. Az ingyen holttestek a Szent István-kórházból, a Rókus-kórházból, a Ludoviczeum utcza 22. számú házban lévő sebészeti klinikáról, az új Szent János-kórházból és az Irgalmatok kórházából kerülnek ki. Amelyik holttestért a hozzátartozók nem jelentkeznek, azt a megnevezett kórházak alkalmazottai kötelesek hullakocsikon a törvényszéki boncztani intézet háta mögött lévő anatómiai intézetbe beszállítani. A háború előtt öt—hat holttest került naponkint az anatómiai intézet asztalaira. Akkor nagyobb ▼olt a hallgatók száma, többet is dolgoztak az orvosnövendékek. Mostanában két—három holttestre volna naponta szükség, de a múlt esztendő júniusa óta ezt a mennyiséget sem kapják meg, mert a holttestekkel nagyarányú visszaélések történtek. Az ingyenholttestekkel üzérkedtek s a csontvázak legnagyobb részét külföldi czégeknek adták el. A csontvázaknál is mutatkozott a rossz valuta hatása: Németországban majdnem félannyi márkát adnak, mint itt koronát, Francziaországban, a frankot koronára átszámítva, tízszer annyit, úgy hogy a magyar emberi csontváz a legolcsóbb a világon. (Holttestek börzéje.) Feltűnő volt, hogy az I. sz. anatómiai intézet, amelynek vezetője Lenhossék Mihály tanár és a melynek öt-hatszáz hallgatója van, alig tudott holttestekhez jutni, úgy hogy néha napok is elteltek, míg az intézetbe friss holttestek kerültek. De annál több bonczolóanyaga volt a II. sz. anatómiai intézetnek, amelynek vezetője Tellyesniczky Károly dr. tanár. Itt kevesebb hallgató van, tehát kevesebb holttestet is kellene feldolgozni, illetve, anatómiai negleven mondva: maczerálni. Az intézet vezetői végül, hogy a tanulmányi anyag csökkenésének okát megállapítsák, a rendőrség segítségét vették igénybe, annál is inkább, mert már régóta suttogták, hogy a holttestekkel valami baj van, hogy a csontvázak nagy része külföldre kerül. Mayer János detektívfelügyelőt és csoportját bízták meg a nyomozással. A detektívek megállapították, hogy a II. sz. anatómiai intézet főpreparátora, Hőgye József, a holttestekkel, illetve csontvázakkal nagy üzleti forgalmat bonyolít le, külföldi cégekkel áll összeköttetésben és silány jövedelme ellenére, jól, gond nélkül él. Hőgye már békeidőben, 1913 óta üzérkedett a holttestekkel és az akkori időben Berlinbe, Bécsbe és Parisba szállított csontvázakat. Az anatómiai intézet alkalmazottai — a preparátrok épp úgy, mint a szolgák — esküt tesznek, hogy a holttestekkel nem üzérkednek, hogy a kórházakból odaérkező holttesteket átadják az intézetnek tudományos czélokra. (Külföldi összeköttetések.) Külföldre számtani ezek szerint semmit sem lehet. Külföldön nehéz is csontvázakat vásárolni, mert ott nagyon szigorúan ellenőrzik a bonctani intézetek által szállított holttesteket és az azokból készült preparátumokat, lajstromozzák őket, minden ingyenholttestről és az abból készített csontvázról törzslapot vesznek fel. Épp ezért a külföldi cégek, mert csontvázakkal nagyban történik üzérkedés, olyan országokból szerzik be áruikat, ahol az ellenőrzés lanyhább. Két év óta Magyarországra, illetve Budapestre vetették szemüket. Megtudták, hogy a II. sz. anatómiai intézet preparátora, Hőgye, könnyen kapható jó üzletre. Hőgye Budapesten az Üllői út 12. számú házban lévő Reichert K. utóda-c cégnek, amelynek tudományos optikai szaküzlete van, de csontvázakat, anatómiai preparátumokat és orvostudományi készülékeket is ad el, évek óta szállított csontvázakat, amelyeket a Reichert-cég főképpen Berlinbe adott tovább. Az eladás nem történt titokban, mert emberi csontvázakat külföldre számtani lehet, ha ez tudományos czéllal történik. Eddig nem ellenőrizték, hogy a cég milyen módon került az emberi maradványok birtokába, mert az volt a felfogás, hogy törvényes után, az anatómiai intézetből szerezte be. A Reichert-czég, amely négy-ötezer koronát adott egy ilyen csontvázért, ezeket akárhányszor ugyanannyi márkáért adta tovább a berlini Walter Grammert és Társa tudományos czikkekkel foglalkozó czégnek. A berlini ezég később sokalni kezdte az árakat és körülbelül egy évvel ezelőtt Rugge Ottó nevű alkalmazottját, egy volt porosz katonatisztet, küldötte Budapestre, hogy közvetlenül lépjen érintkezésbe a csontvázak szállítóival. A cég így megtudta, hogy Hőgye a főszállító és az anatómiai intézet preparátorával szerződést is kötött, hogy annyi csontvázat, amennyit csak szállítani tud, a csontok alakja, fejlettsége, kora szerint öt-hat-hétezer koronáért átvesz. (Bővül az üzlet.) Hagyo most már nagyban kezdte a csontvázakkal való üzérkedést. Sorjában kereste fel az egyes kórházak halottszállítóit és rábeszélte őket, hogy WOO alátti korona borravaló ellenében a kórházakban elhaltakat ne a törvényszéki boncztani, illetve anatómiai intézetbe szállítsák, hanem vonják el a tudományos rendeltetéstől és a kórházból a hullaszállító kocsival Hegye czimére továbbítsák. Így történt, hogy ilyen hullaszállító kocsi, amely végigjárta a fővárosi kórházakat, hogy a holttesteket mindenütt felvegye, azoknak csak töredékét adta le az anatómiai intézetben, javarészét azonban Hőgyének juttatta. Hőgye a neki szánt holttesteket az anatómiai intézet pinczéiben maczerálta ,szét, meleg vízben leforrázta őket, úgy hogy a holt hústömegek könnyen lekaparhatók voltak, mert neki csak a csontvázakra volt szüksége. Hegye majdnem nap-nap után kapott holttesteket, a melyeket egész nyíltan, a szolgák, esetleg a diákok szeme láttára szedett szét s mikor csak a csontok maradtak meg, összefűzte a csontrészeket, a koponyát a törzshöz illesztette, a végtagokat pedig drótok segítségével a törzshöz. Mikor így egész csontváza volt, lemosta, preparálta őket, úgy hogy szinte vakítóan fehérek voltak. Három-négy csontvázat csomagolt egy ládába, feladta őket vasúton, a vámhivatalnál deklarálta az árut, megfizette a vámtételeket. Ez mind nyíltan történt, a ládán szerepelt a berlini cég és mint tartalom, jelezve voltak a csontvázak, külön megjegyzéssel, hogy »tudományos czélokra külföldre szállíttatik”. Minden héten ment ilyen transzport, főképpen Berlinbe a Grummer-czégnek, néha Bécsbe az Egger dr. ezégnek, egyetlenegy esetben Parisba és két esetben egy svájczi ezégnek. De ezeket a czégeket nem ismerte Högye, ezek a berlini ezég vevői voltak és tizenöt—húszezer koronás árat fizettek egy csontvázért, amelyért a kórházi szolga alig egyeztet, Högye ötezret kapott. A holttestekkel, illetve csontvázakkal tehát nagyon élénk, sokat jövedelmező lánczkereskedelem folyt és míg az utolsó kézbe került, az eredeti ár husz—harminczszorosára nőtt. (Az ismeretlen halottak.) De nemcsak az ingyenholttestekkel történtek visszaélések, hanem olyan holttestekkel is, amelyeket a hozzátartozók nem reklamáltak, mert semmit sem akartak tudni eldalt rokonukról, vagy azt akarták, hogy ingyen temessék el őket. Ez főképpen öngyilkossá lett szegény emberekkel, balesetek áldozataival történt, akiket a törvényszéki boncztani intézetben bonczoltak fel és a bonczolás után el kellett volna temetni és nem lett volna szabad csontvázakká alakítani. Ezeket a holttesteket Högye nem temettette el, hanem minden kegyeletet sértve, rideg üzletig czélokra használta fel. Mira a pozsonyi egyetemet Budapestre helyezték át és annak anatómiai intézete a Bókus-kórházban van elhelyezve. Hőgye az ottani szolgákkal szintén összeköttetésbe lépett és néhány hét leforgása alatt a Rókus-kórházban elhaltak közül nem kevesebb, mint harmincnyolcz holtholttestet vett át. Hőgye a rendőrségi kihallgatásakor bevallotta, hogy nyolc hónap óta állandóan üzérkedett holttestekkel, illetve csontvázakkal, de az üzlet főképpen ez év elején lett élénk. Ő nem tudja, hogy hány holttestet, illetve csontvázat adott el külföldre, de mindenesetre legalább százhúszat, lehetséges, hogy többet is. Ha a rendőrség Hőgyét el nem fogja, üzleti forgalmát még bővítette volna. A legtöbb kórház szolgái nem akartak neki holttestet szállítani, jóllehet előleget kaptak, mire Hőgye bebizonyította nekik, hogy más kórházi kollégáik ilyenfajta üzletekkel havonta négy-ötezer koronát, sőt még többet, tehát törzsfizetésük két-háromszorosát keresik meg. Az üzlet főleg nyáron élénkült volna, amikor sokan vízbefutnak, amikor az öngyilkosságok száma szaporodik, mikor gyakoribbak a betegségek, mint télen. Hegye bűnös üzelmeivel saját bevallása szerint, nyolcz hónap alatt kétszázhúszezer koronát szentett. Az üzletet tovább akarta folytatni, addig, míg egy fél milliója lett volna, hogy vidéken egy kis házat és néhány földet vásárolhasson és jelenlegi foglalkozásától visszavonulhasson. Hőgye segítőtársai voltak: Magyar József szolga, Holderit Árpád városi altiszt és Andódi István hullakezelő. A két utóbbi a Rókus-kórházban van alkalmazva. Ezenkívül az István-kórház hullakezelője, Lehoczky József és az anatómiai intézet preparátora, Frahler Károly. A nevezetteket a rendőrség őrizetbe vette és a nyomozás befejeztével le fogják őket tartóztatni. Bevallották, hogy tudták: nem szabad hullákkal üzérkedni, a szabályokat megszegték csak azért, hogy ép csontvázakat kaphassanak. A holttestet, amint az anatómiai intézetbe kerül, formatinba kell áztatni, mert ez konzerválja a holttestet és lehetővé teszi, hogy még nyolc-tíz nap múlva is bonczolni lehet az egyes részeket. Ők azonban mellőzték a formatin használatát, mert ennek a szernek maró hatása van, a csontokat is megtámadja, likacsos lesz a csontváz és ilyen csontvázakat nem tudtak volna eladni. A rendőrség a holttestkezelők közül azokat, akik a Rókus-kórházban vannak alkalmazva, kénytelen volt ma délután detektívek kísérete mellett elengedni, mert a kórház kezelősége helyettesekről nem gondoskodott s a kezelők nélkül ma a Rókus-kórházból, illetve a Szent István-kórházból nem lehetett volna a holttesteket eltemetni. A bűnvádi eljárás vesztegetés büntette czimén folyik, mert a büntető törvénykönyv szerint az a közalkalmazott, aki hivatali minőségében kötelességét elmulasztja és ezért pénzt fogad el, vesztegetést követ el. De nemcsak a kórházi, illetve orvosintézeti alkalmazottak, hanem a Reichértezég ellen is folyik az eljárás. A rendőrség kihallgatta a két anatómiai intézet tanárait is, akik megdöbbenéssel értesültek, hogy hosszú idő óta mik történtek az intézetekben. Szóba került az Üllői-uton levő Erdélyi és Szabó ezég neve is, akik szintén vásároltak néhány csontvázat, de ebben az esetben úgy látszik, hogy a czég jóhiszeműleg járt el, mert ez a czég miniszteri engedéllyel foglalkozik csontvázak vételével és eladásával. Beszéltünk a cég főnökével, aki a csontvázkereskedésről a következőket mondotta munkatársunknak: (8—10.900 koronába kerül egy csontváz.) — A csontvázakkal való kereskedés nem új dolog. Miniszteri engedélyivel, sőt a miniszter által jóváhagyottCsontvázak Árjegyzékeiben megállapított áron évtizedek óta adunk el csontvázat iskoláknak, tudományos intézeteknek és magánembereknek is. Tudvalevő, hogy azokat a halottakat, kiknek hozzátartozójuk nincs, tudományos czélból a boncztani intézet kapja. A boncztani intézetből a felesleges csontvázakat hallgató ■lagos megegyezéssel a szolgák kapják, akik ezt áruba , bocsátják. Az utóbbi időben előállott valutakülönbségek következtében a szolgák külföldre kezdték számtani a feleslegessé vált csontvázakat és ' pigian ennyi — Konrád bajor királyi herczeg Budapesten. Ma reggel Konrád bajor királyi herczeg és neje, Bona olasz királyi herczegnő József királyi herczeg családjának látogatására Budapestre érkezett. Látogatásuk udvariassági jellegű. — Hegedűs Sándorné temetése. Ma délután temették özvegy Hegedűs Sándornét a kerepesi temető halottasházából. A temetésen az elhunyt rokonain és barátain kívül számosan vettek részt. Koszorút küldött a család tagjain kívül az Otthonírók és Hírlapírók Köre, Ugron Gáborné és a Magyar Gazdasszonyok Szövetsége. Haypál Benő református lelkész végezte a gyászszertartást, majd Kovács Emil búcsúztatta az elhunytat. A külföldön tartózkodó Hegedűs Lóránt anyjának temetésén nem vehetett részt. — Franz bajor herczeg Szegeden. Az újság szegedi tudósítója jelenti telefonon: Franz bajor, herczeg, néhai Lajos bajor király fia, Budapestről Mezőhegyesre utazott, ahol megtekintette az állami méntelepet. Ma reggel Szegedre érkezett és megnézte a várost. Sétakocsizás után fél tízkor, visszautazott Budapestre. — Harcz az alkohol ellen. Ma estére a Társadalmi Múzeumban lelkes kis csapat gyűlt össze: a magyarországi antialkoholisták. Eljöttek, hogy meghallgassák newyorki vendégüket, Mr. Hohenthalt, aki európai körutazásában Budapestre is ellátogatott, hogy propaganda-előadást tartson nálunk a szeszes, italok ellen. A közönség mintegy hatvan főre rúg és igen érdekes. Vagy tíz öreg úr komoly ábrázattal, azután feltűnően sok hölgy, a többiek pedig rajongó diákok és diákkisasszonyok. A falakon szemléltető képek magyarázzák, hogy óvakodjunk a pálinkától, bortól és sörtől, mert az alkohol élvezete öl, buzit és nyomorba dönt. A publikum türelmetlenül várja az előadót, aki végre megérkezik. — Hurráh! Hurráh! — lelkesednek néhányan. Mr. Hohenthal — kopaszodó, negyven év körüli úr — felsiet az emelvényre és tört német nyelven buzdítja a jelenlevőket az alkoholisták elleni harczra. Azután röviden vázolja az amerikai abstinens mozgalom fejlődését: 1842-ben alakult meg az újvilágban az első antialkoholista társaság, amelynek alapszabályai szerint csupán férfiak lehettek a tagjai. De hamarosan rájöttek a vezetők arra az igazságra, hogy nagy harcrukban nem nélkülözhetik a gyengébb nem támogatását. 1851-ben létesült a Good Templar-rend. Az új szervezkedésnek rövidesen megvolt az eredménye: az egyik departement behozta az abstinens törvényt. Ennek a departementnek mások is követték a példáját és 1917-ben az Egyesült Államok 46 állama együttesen is elfogadta az abstinens törvényt, amelyet 32 állam már régebben életbe léptetett. Ezután a prohibiczió eredményeiről, beszélt s a szeme tüzelt a lelkesedéstől, ahogy elmagyarázta, hogy Amerikában a fiatal gyerekek ma már nem viszik a korcsmába a pénzüket, hanem hazaadják szüleiknek. A harczot folytatni kell minden eszközzel az alkohol és a mögötte álló tőke ellen. Ezeket mondotta Mr. Hohenthal, majd távozott, mert a vonata indul Nyáregyházára. — Autóbaleset érte Witulischgraetz Lajos herczeget és Friedrich Istvánt. Windischgraetz Lajos herczeget és Friedrich Istvánt választási körútjukon könnyen végzetessé válható baleset érte. Mezőkövesd közelében autójuk ma reggel egy telefonpóznának szaladt, neki. A politikusok és kísérőik kifordultak a gépkocsiból, de szerencsére komolyabb bajuk nem történt. Az autó súlyos defektusokat szenvedett. — A Scala és a Renaissance színháznyitási engedélye. A főváros mai közgyűlésén ez a két színháznyitási engedély is napirendre került. A Scala színház megnyitási engedélyének megadása — a mint azt Lobmayer tanácsnok előterjesztésében mondotta — akadályba nem ütközik. A régi tulajdonosnak az engedélye 1920 deczember 31-éig szólt. Ez lejárván, az uj tulajdonos, az Unió r.-t, elvégeztette a szükséges átépítési munkálatokat s igy az engedély megadása ellen nem lehet kifogás. A közgyűlés az előterjesztést elfogadta, úgy a Scala színháznak, mint a már régebben működő Renaissance Színháznak a színháznyitási engedélyt meg ít ÚJSÁG* Csütörtök, 1922 május TL megrendelést kaptak, hogy kénytelenek voltak a lebonyolításhoz olyan halottakat is eladni, akiket el kellett volna temetni. — Egy csontváz mai ára nyolcz-tízezer korona. Az ár különben a csontvázak minőségétől függ. A tízezerkoronás ár teljesen épp, jófogazatú csontvázra vonatkozik. Egyes különleges csontvázakért — mint például egy abnormális koponyájú elmebetegék tizenkétezer koronát is adnak. Egy épp csontváz békeára százharmincz korona volt. Egy koponya régen negyven-ötven koronába került, a mai kétezerötszáz-háromezer koronás árral szemben. — Holtan többet érünk, mint elevenen ?