Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-14 / 109. szám

Budapest, 1920. Ara­b korona. XX. évfolyam, 109. szám.­­ fc Vasárnap, május 14. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. raj Telefon: József 16-30, József 12­M KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. ra.­ Telefon: József 13-35, József 16-28,­ József 122-56. FIÓKKIADÓHIV­ATAL : Budapest, Erzsébet­ körút 43.* Előfizetési árak: Egész évre---------- 1100 K — 1 Félévre ...__ 660 „ —„ Negyedévre 280 „ ~m Egy hóra ........... 100 „ Egyes szám óra Budapesten, vidé­ken és a pályaudvarokon 6 korona. Ausztriában hétköznap 80, vasár­nap 100 osztrák korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap. ROVÁS Várjon micsoda nagy taktikai érdek dik­tálta azt a vastag titkolódzást, amelybe a mi­niszterelnök dunántúli kortesútjának pro­­grammját burkolták? Hogy egy olyan céltuda­tos és nagy koncepciójú politikusnak, mint a miniszterelnök, ne lenne kész terve egy pár­napos agitációs körútra, azt igazán fel se lehet tenni. Bethlen gróf bizonyára nagyon jól tudja, hová akar menni és kikhez akar szólni. Amit még nem tudhat, csak az, hogy hol várják szí­vesen és kik, akik lelkesen kiváncsiak a sza­vára. Ezért fog majd csak azután kiderülni, hogy indulni i£ oda indult, ahová valóban meg­érkezett. Kadmosz király székébe nem engedtek többé más halandót ülni a hálás hellének. A bihari főszolgabíró némaságot parancsol har­minc kilométer széles sávban a vonal mentén, amelyen a miniszterelnök szózatos kortesútján elhalad. Törökszentmiklóson ugyancsak a fő­szolgabíró kiadja, hogy azon a napon, amelyen Gömbös Gyula volt választóitól búcsúzik, senki más­ial beszélni nem szabad, ez a nap legyen minden percében a búcsúzásé, hogy az emberek zavartalanul kisírhassák magukat. A destruk­ció elboríthatja rágalmaival a főszolgabírókat. De azt nem tagadhatja le, hogy szívük, az van. • J A­ hírek arról, hogy a választók hangulata nem kedvez a kormánynak, nemcsak számban gyarapodnak, hanem hitelességben is. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy ez a han­gulat a választások programai szerint való eredményét befolyásolhatná. A kormány a vá­­­lasztók nélkül is tudja, hogy mi az igazi nem­zeti akarat és bizonyára tud gondoskodni is róla, hogy a nemzet akarata a választók aka­ratával szemben is érvényesüljön. Csak magunk. Nagyon keveset érzünk idehaza abból a kedvező atmoszférából, mellyel Genuából visz­­szatért delegátusaink biztattak bennünket Sőt úgy vesszük észre, hogy a genuai hangulat, legalább ami bennünket illet még mindig a fagypont körül jár, sőt időnként az alá sü­lyed. Hogy egyebet ne említsünk, azok az újabb meg újabb jegyzékek, melyeket az állatjóvátétel tárgyában a jóvátételi bizottság hozzánk küld, a sürgetés erélyével s a büntető szankciókkal való fenyegetőzéssel, a ridegség atmoszféráját lehelik felénk. Vagy az a másik hír, hogy a román megszállás okozta károkért nem akar­nak nekünk kártérítést megítélni, mert ezt a megszállást mi provokáltuk a bolsevizmussal, szintén nem érezteti a Genuában kifejlődött kedvező atmoszférát. Lehet, hogy ez a hír csak­ a román óhaj egy fattyúhajtása, de még így is jellemző arra a hangulatra, amely az államok képviselőinek egymásközti érintkezése során kialakult s melyet delegátusaink biztató alap­nak hirdettek a jövőre. Nem tudjuk, mi csalódunk-e a genuai atmoszféra megítélésében vagy külügyi kormá­nyunk esett tévedésbe a külállamo­­ képvise­lőinek lelki diszpozíciója tekintetében; de hogy a bennünket közvetlen érdeklő szomszédálla­mok genuai kiküldötteiben nem igen mutatko­zik barátságosabb hangulat irányunkban, azt lépten-nyomon tapasztaljuk. A nagyhatalmak hangulatáról és intencióiról pedig tán jobb is nem beszélni. Ma már világosan látható, hogy az egész genuai színjáték hátterében az orosz petróleumüzlet dominál s e nagy üzlet mellett bizony nem csoda, ha a magyar kérdések fölött a­ genuai rendezők egy gyönge kézlegyintéssel napirendre tértek. Poincaré és Lloyd-George szíve a Donec-medence naftakincseiért dobog: milliárdos üzleteken marakodnak, amelyeket az orosz föld méhéből­ akarnának kicsiholni. Mit ígér nekik ez a rettentően megcsonkított, sokszorosan kifosztott ország, hogy akár csak egy futó órát is szenteljenek neki? A mi kü­l­­­figyi képviseleiünk­ fölött bizony, ridegen-elnéz­tek, mert hisz az csak panaszokkal, sérelmekkel és kérésekkel kellemetlenkedhetett s igazságra próbált appellálni, nem pedig zsíros üzletekre. Fölényes tekintélyt, európai nevet, hathatós erélyt pedig nem igen vethetett latba ott, ahol még az igazi tekintélyek és varázsos nevek is eltörpültek az üzleti atmoszféra jeges fuvalla­tában. Lecsúsztunk bizony Genuában is. Ez a me­zítelen valóság. Nem értenek s nem is akarnak megérteni bennünket; elnéznek fölöttünk, mint kicsi pont fölött, mely nem érdekli őket. Jó ezzel tisztában lennünk, hogy tudjuk és meg­ismerjük értékrelációnkat Európa szemében s ahhoz szabjuk szándékainkat és elhatározá­sainkat. Nem mindig igaz ugyan, hogy a ma­gányos ember a legerősebb, de bizonyos, hogy egy magára hagyott nemzetnek önmagában kell keresnie és megtalálnia az erőt, mely életét biztosítja és jövő sorsát irányítja. Csak ma­gunk segíthetünk magunkon, csak magunkban velünk támaszt a kitartásra, az újjáépítés mun­kájára, a jobb jövendő kiküzdésére. De ennek a magunkban bizakodásnak az a feltétele, hogy összefogjunk, hogy egy cél felé irányítsunk;­ minden akaratot s egy feladatba tömörítsünk,­ minden erőt. Az az út, amelyen eddig jártunk, nem bizonyult annak, mely célhoz vezet a ziláltság, melyben vergődtünk, a kilengések, amelyekben hányattattunk, a széthúzás, amely­ ma is sorvasztja erőinket, a gyűlölködés szell­­eme, amely még mindig itt lebeg fölöttünk,, sohasem válnak konstruktív erőkké, bármily fellengős jelszavakba burkolják is azokat, Genuában nem termett meg a nekünk kedvező­ atmoszféra, meg kellene próbálni azt itthon megteremteni magunk közt, magunknak. For­­­dítani egyet az eddigi irányon, amely emésztő belső harcok útvesztőjébe vezetett s bátran ki­lépni az igazi szabadelvűség, az ember- és test­vérszeretet széles országútjára, ez az egyetlen, mód visszavarázsolni a lelkekbe a bizalmat, visszaplántálni az elmékbe az akaratot s visít­szaadni a karokba az erőt az együttműködésre. Minket nem biztat semmi konjunktúra kívül-* ről; rajtunk nem segít és nem segíthet a kül­föld. Magunk vagyunk s nem segíthet más -raj-* tünk, csak magunk. Május 22-től kezdve tilosak a politikai gyűlések Megjelent a kormány tiltó rendelete. Nagyatádi és Gömbös nem merték elkísérni a miniszterelnököt dunántúli útjára. A kormány m­a rendeletet adott ki arról, hogy május 22-től kezdődően június 13-ig­ bezárólag semminemű politikai gyűlés nem tartható és egyéb célú nyilvános népgyű­lések vagy felvonu­lások sem engedélyezhetők. Aki a rendeletet meg­szegi vagy kijátssza— amennyiben cselekménye nem esik súlyosabb büntető rendelkezés alá — kihágást követ el és e szerint bűnhődik. A kor­mány érdekesen okolja meg legújabb rendeletét. Először is kijelenti, hogy a kivételes hatalomról szóló törvényes rendelkezésekben nyert felhatal­mazás alapján teszi meg ezt a lépést. Utal arra, hogy legutóbbi nemzetgyűlés feloszlása óta el­telt , hosszú idő alatt a politikai pártoknak és je­löltjeiknek már eddig is minden lehetőségük meg­volt arra, hogy elveiket a választóközönséggel alaposan és részletesen megismertessék, s így a választók már most is abban a helyzetben vannak, hogy politikai állásfoglalásukban határozott vé­leményt alkothattak maguknak. Azt mondja to­vábbá az indokolás, hogy a kormány minden kö­rülmények között meg akarja óvni a belső békét és megfékezni a közrendet veszélyeztető pártszen­vedélyeket, s éppen azért rendeli el a gyűléstiral­mat, hogy a választópolgárok nagyobb izgalmak­tól mentesen, az ország mostani súlyos helyzeté­hez illő komoly nyugodtsággal lépjenek az ur­nák elé. " A kormány rendeletével szemben rá kell mu­tatni arra, hogy számos ellenzéki jelölt egyálta­lán nem volt abban a helyzetben, hogy rend­szeresen érintkezzék választóival, miután a leg­több programmbeszédet egyszerűen betiltották, sőt egyik-másik helyen még az ajánlási íveket is elkobozták. A rendelet indokolásában kifejezésre juttatott felfogás inkább a kormánypárti jelöl­tek helyzetére vonatkozik, akik minden akadály nélkül mondhattak programmbeszédet. Abban bi­zonyára igaza van a kormánynak, hogy a vá­lasztópolgárság már megalkotta a véleményét, amiről egyébként a választás beszédesen fog ta­núskodni. Bet­llanék­ dunántúli útja. Bethlen István gróf miniszterelnök ma este tíz órakor­­utazott el Budapestről dunántúli útjára, V­ass József kultuszminiszter kíséretében. Munka­társunk érdeklődött az iránt, hol áll meg a minisz­terelnök különvonata, hol lesz népgyűlés, melyik lesz a főattrakció, de mindenütt óvatosan begom­bolkoztak és nem akartak nyilatkozni. Nagyképű­ titokzatossággal kelt útra ezúttal a miniszterelnök ami világos jele annak, hogy fontos titkolnivalója van az útiprogrammot illetően. Dunántúl egész te­rületén túlnyomó részben a legitimizmus zászlaja alá sorakoztak a választópolgárok, s ez a hangu­lat egyáltalán nem kedvez a miniszterelnöknek. Ha nincsenek is pozitívumok, annál érdekesebbek a negatívumok. Legfeltűnőbb az, hogy Gömbös Gyula egyszerűen törökszentmiklósi volt válasz­tóihoz sietett búcsúzára, amikor, a miniszterelnök vonata átrobogott a Dunán. A Választási diktá­tor eddig minden útjára elkísérte a miniszterelnö­köt, a dunántúli útra nem merte elkísérni. Nagyk­atádi is kimaradt ezúttal a kíséretből. Neve nem hangzik csengőn a dunántúli részeken , már nem­csak a városokban, hanem a falvakban is bukott embernek tekintik. Bethlen István gróf éppen ezért nem vitte magával, mert nem akarta feliz­gatni az amúgy is temperamentumos dunántúli ellenzékieket. Még Mayer­ János­ miniszternek sem szexitátták helyet, a különvonatok­, az exponált szabadkirtályválasztók mind k­ikert maradtak a Dunán. Szombathelyi tudósítónk egyébként azt jelenti telefonon, hogy a különvonat vasárnap reggel ér­kezik Celldömölkre, ahol a miniszterelnök Gyö­­mörey György támogatására mond beszédet. In­nen Kőszegre utaznak tovább s ott Rakovszky Ivánt fogja ajánlani a választók figyelmébe a mi­niszterelnök. Körmenden is megáll a vonat, hogy a miniszterelnök Sigray Antal gróf ellen hadakoz­zék pár perces beszédben. Szombathelyen délután fél három órára tervezik a gyűlést. Kedvező idő­járás esetén a Főtéren beszél a miniszterelnök, el­lenkező esetben a Kultúrpalotában. Szombathely­ről Vasvárra robog autón a miniszterelnök Vasa József kultuszminiszter vasvári jelölt támogatá­sára, ahonnan még este térnek vissza Szombat­helyre. Este ünnepi bankett lesz a szombathelyi Sabariéban. Éjjel tovább robog a különvonat és hétfőn reggeltől késő estig eddig még ismeretlen­ tájakon hirdeti programmját a minisztrelnök. Végállomás Sopron városa lesz.V Bomlik a ke?essz ái?s,y kiS*s€gi part. Wolff Károly politikai törtetése meghozta az első eredményt: a keresztény községi párt ketté­szakadt. Eddig mintegy hatvan városatya hagyta ott a pártot. Wolfféknak egyébként is elég okuk van a fejfájásra. Nem tudnak ötezer aláírót sze­rezni északi listájuk­ra s igy hamarosan szégyen­szemre vissza kell vonuln­iok. Ezzel Csilléry András listavezető és a listán szereplő többi is­meretlenek végleg visszasülyednek a névtelenség homályába. Annak idején megírták a lapok, hogy a jegy­zők egyesülete az egységes párthoz csatl­akozott. Viszonzásul azt az ígéretet kapták a jegyzők, hogy nekik is juttatnak néhány mandátumot. Idestova két hónapja és a választási diktátor más jelölteket küldött azokba a kerületekbe, ahol eredetileg a jegyzői kar egyik-másik tagja, kívánt fellépni. Ez a mellőzés arra késztette Koncz János dr.-t, a jegyzői egyesület elnökségi tagját, hogy tisztségé­ről lemondjon. Lemondását azzal indokolja, hogy ő volt a választási akció indítványozója s mint ilyen, a bekövetkezett sikertelenség miatt elvesz­tette a bizalmát, A­kor lép fel . Eckhardt Tibor sajtófőnök a nagylaki kerületben lép fel az egységes párt programmjával. Aszódon Saly Árpád legitimista és pártonkívüli pro­grammal indul a választási küzdelembe. A Nemzeti Polgári Párt ferencvárosi szervezete hét­főn délután 6 órakor pártgyű­lést tart a Bakáts-téri pol­gári fiúiskola tornystermében (Knazits­ utca 17.). A párt­­gyű­lésen Oaár Vilmos, Isési Géza dr., Csécsi-Nagy Miklós dr., Konkoly Elemér dr. és Székely Ferenc be­­szélnek. Miskolcon holnap mondja el programmbeszédét Szentpály István, a Nemzeti Polgári Párt jelöltje. A gyűlésen Tolnay Kornél és Harkányi János báró volt miniszter is megjelennek. Apponyi Albert gróf hétfőn Sátoraljaújhelyre utazik Kutkafalvy Miklós támogatására. Collas Tibor­ báró keresztény ellenzéki programmal hivatalos jelölt a surányi kerületben.

Next