Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1922-05-16 / 110. szám

Előfizetési árak: Egész évre................ 1100 K — 1 Félévre ...................... 660 „ ——„ Negyedévre...........200 „ —„ Egy hóra..................... 100 „ —„ Egyes szám ára Budapesten, vidé­ken és a pályaudvarokon S korona, Ausztriában hétköznap 80, vasár­nap 100 osztrák korona. XX. évfolyam, llö.1 szám*­ Budapest, 1922. Ara­b korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap.AZ ÚJSÁG Kedd, május 16. " SZERKESZTŐSÉG: ”” Budapest, Rákóczi-ut 54. sa.] Telefon: József 13-36. J­ózsef 122-54" KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-ut 54. sa. Telefon: József 13-35, József 16-23,­ József 122-56. FIÓKKIADÓHIV­ATAL : Budapest, Erzsébet-körut 43.­ ROVÁS Szombathelyi kudarca végre alkalmat ad nekünk, hogy tiszteletünket fejezzük ki Beth­len István miniszterelnöknek. Hogy Szombat­hely hogyan gondolkodik, nem volt titok előtte. Hogy mégis elment oda, igaz hitre és meg­győződésre vall. Mert oda csak ellenkező né­zetnek meggyőzésére indulhatott, erre pedig csak az vállalkozik, aki hisz igazsága meggyőző erejében. Mi az ő igazságaiban kételkedünk, mert nem tudjuk, melyik az övé s Szombathely után sem tudjuk. De lojálisan megértettük, hogy ilyen igazsága van. S nem kisebbíti őt, hogy ott beleütközött az ellenkező meggyőző­désbe s nem kárörvendünk: minek megy oda, ahol nem látják szívesen. Ellenkezőleg. Az igazi alkotmányos küzdelem az volna, ha min­dig a más nézetét kapacitálná mindenki, mert a vele gondolkodót úgy sem kell meggyőznie. S ha mindenki a másik elé lépne, nem is vol­nának csúnya összeütközések.­­Van valami keserű és megrendítő abban, amikor a miniszterelnök a becsületszavával erősíti azt az állítását, hogy a kormány igenis őszintén üldözi és akarja megtorolni a bűn­tényeket. Miniszterelnökök nem igen szoktak rászorulni a szavuk ilyetén felfokozására és azt, hogy a bűnt büntetendőnek tartja, kisebb embernek is el szokták hinni, ha nem is eskü­szik meg rá. Vájjon levetik-e most már a tette­sek az inkognitójukat, eldicsekedni vele, hogy az ismeretlenségük szenzációs sikerét, íme, tisz­tás­, a saját ügyességüknek köszönhetik? • A feltételes ellenzék vezére kifejezi azt a lojális meggyőződését, hogy Bethlen nem foly­tatta volna a reakció politikáját, ha bele nem kényszerítik a támogatói. De most választás készül és a miniszterelnök semmi jelét se mu­tatja annak, hogy nem tartaná tovább is kívá­natosnak azokat, akik őt beletámogatták a reakcióba. El kell hinnünk Lukács Lászlónak, hogy Bethlen szívesen lenne liberális és Beth­len is bizonyára erről kívánja meggyőzni, mi­kor teljes gőzzel támogatja azokat, akikre rá­mutathat, mikor majd azt kell demonstrálnia, hogy miért nem lehet az­ gát. Az is feltűnhetett a választási kampány alatt, hogy a legitimizmus és szabad király­­választás jelszava nem bizonyult oly platform­nak, mely tömör táborokba sorakoztatja a vá­lasztókat. Benső érzületek vagy elméleti mérle­gelések dolga ez, amelyeket ma nem érez aktua­­litásnak az ország zöme s melyekről a higgadt magyar elme igen bölcsen úgy gondolkozik, hogy mindent a maga idejében. S ebben a kér­désben még távol a döntésnek úgy szüksége, mint lehetősége. A harmadik és nem utolsó jelentőségű tanulság, mely úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti programra­ és kortes­beszédekből levonható, hogy a belső rend helyreállítása és a békés polgári munkára való törekvés az, ami a választók hangulatából ki­árad s amellyel tehát elsősorban számolni kell. Fölötte tanulságos volt e részben a kormány tegnapi kortesutja, a beszédek alatt meg-meg­­újuló közbeszólásokkal s az ezekhez alkalmaz­kodni törekvő válaszokkal. Lehetetlen ki nem érezni az ország igazi hangulatát, amikor a miniszterelnök becsületszavára kénytelen ki­jelenteni, hogy a kormány minden bűncselek­ménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog eljárni. Hát igen, a miniszterelnök érzi, hogy az ország áhítja a jogrendet s nem áll azoknak a pártján, akik azt lekicsinylik és kurzusjel­szavaikhoz képest alárendelt jelentőségűnek hirdetik. S ugyancsak az ország hangulatával és mind erősebben megnyilvánuló akaratával számol a pénzügyminiszter, aki az 1867-iki liberalizmus Szélesre tárt kapuit idézte fel, amelyeken nyelvi és felekezeti különbség nél­kül mindenki beléphetett, aki az építés munká­jában részt kívánt venni. Igaz, hogy a mai analógiát némileg eltorzítja az, ami utána kö­­vetkezik; a máról csak azt mondja a pénzügy­­miniszter, hogy a kapuk most sincsenek be-k­ zárva, a­mi pedig lényeges különbség. Mert a be nem zárt kapu még nem zárt kapu s hogy mennyire nem az, a legutóbbi két év törvény-­ hozási alkotásai és kormányintézkedései eléggé­, illusztrálják. Ezek­­a szembeötlő tanulságok egyúttal hangulatképet is adnak. Fordulatot jeleznek a­ közgondolkozásban, fordulatot a kívánalmak­ban és fordulatot a helyzet megítélésében. A­ fordulat lényege pedig az, hogy az ország túl­nyomó része kiábrándult a legutóbbi két év­ politikai és kormányzati irányzatából, mely­ ígéretekben és fogadkozásokban túl sokat, de tettekben és eredményekben túl keveset produ­kált. Sem gazdasági, sem társadalmi, sem kul­turális téren nem látható az újjáépítésnek komoly, alapvető munkája. Az ország pedig munkára áhítozik, dolgozni szeretne nyugodt, békés polgári miliőben, meg nem zavarva ki­lengésektől, egyéni akcióktól, kivételes rend­szabályoktól, nyílt vagy rejtett vexaturáktól és a személyi és vagyonbiztonság teljes garan­ciája mellett. Ez az országszerte uralkodó han­gulat már erősen kialakult s azon sem köz­igazgatási trükkök, sem választási atrocitások lényegesen aligha fognak változtatni. A leg­utóbbi két év jelenségei és tapasztalatai sokkal többet és sokkal alaposabban érleltek meg, semhogy az egyheti némasági rendelet a vá­lasztási terméseredményt megváltoztathatná. Az ország azon fog gondolkozni e hét alatt csendben, aminek az urnáknál annál hango­sabban fog kifejezést adni. Az utolsó Mim. A politika nagy vasárnapja volt a tegnapi. A választási háborúnak most folynak a döntő ütközetei s a verbuváló beszédek áradata teg­nap dagadt a legmagasabbra. Még egy heti utócsatározás s aztán a kormány rendelete le­fújja a hadjáratot. Május 22-én halálos csendet parancsol egy hétre a kormány. Nem tudjuk, az ország magábaszállásának szánta-e ezt a némaságot, vagy választási esélyeinek javulá­sára spekulál azzal, hogy az ellenzéki hangot a választás előtti héten befagyasztja? Minden­esetre érdekes lesz megfigyelni, vájjon a kor­mánypárt is felveszi-e önként a szájkosarat, vagy akadnak-e ezen a téren is kilengések, me­lyeknek majd az egyéni akció jelszava szolgál mentségül. Mi a jobbik esetet akarjuk feltéte­lezni, azt, hogy Bethlen István gróf egy nyu­godt kedélyű, lelki egyensúlyba s higgadt el­határozásra jutott országot kíván az urnák elé bocsátani. Ebben az esetben már ma meg lehet rögzíteni néhány mozzanatot, részben mint ta­nulságot, részben mint választási hangulat­­képet,­­egészben pedig mint jövendő perspek­tívát. Az első és legszembeötlőbb tanulság, hogy azok a szélsőséges jelszavak, melyek az előbbi választást a fékevesztett indulatok és az üldö­zésig fajuló gyűlölködés szellemével töltötték el, az idén csaknem teljesen elenyésztek s ahol nagyritkán felbukkantak, szordínó­zva hangzot­tak fel. Kétségtelen jele ez annak, hogy a jelöl­tek is, a kortesek is meggyőződtek róla, hogy ez a szellem elvesztette minden varázsát a vá­lasztóközönségre s hogy az ország végleg el­undorodott azoktól a jelszavaktól, amelyekben a rajfik­ nemzetgyűlés annyira kitombolta ma­ i­ t Cystarecal ér vésel a astnsaai k@rofer@n£ia Eredmény: egy m| sxaScér&ai bizottság as­ie*®£e kérdésben. — A kisebbségek kérdésének tárgyalását is elejtették. Páris, május 15. (Havas-jelentés Genuából.)bek között a Vilna-kérdés, a keletgaliciai határok­ és a kisebbségi védelem kérdése. Az értekezlet tulajdonképpen véget ért. Lloyd­ George tegnap este kijelentette, hogy a kon­ferencia kedden befejezi munkálatait, ha a szakértői bizottság működéséről a megállapo­dás létrejön. A konferencia lényegében véget ért és már csak külsőségek, a temetés ceremóniái vannak hátra. Az orosz kérdés gordiusi csomóját úgy vágták ketté, hogy egyszerűen levették a napi­rendről és nemzetközi szakértői bizottság elé utal­ták, amely Hágában ül össze. Európa gazdasági talpraállítása helyett ez valóban nagyon sovány vigasztalás és ha még ehhez hozzászámítjuk, hogy a kisebbségek ügyét se fogják tárgyalni, akkor igazán meg lehet állapítani, hogy Magyarország szempontjából a konferencia eredménye a semmi­nél is kevesebb. Nekünk nemcsak hogy semmi pozitívumot nem hozott, hanem még azt a kis eredményt is elrontotta, amelyet a portoresei kon­ferencián kivívtunk, amennyiben az ottani meg­állapodásokat is problematikussá tette. A francia sajtó — érezvén Franciaország fe­lelősségét — azzal kecsegteti a világot, hogy a há­gai szakértői konferencián Amerika is részt fog venni s így az nagyobb súlyt nyer, mint a genuai tanácskozás. Ezt valószínűvé teszi, hogy a petró­leum-kérdés Amerika érdekeit oly közelről érinti, hogy a washingtoni kormány nem zárkózhatok el a közvetlen tanácskozások elől. Ez­­azonban távol­ról sem jelenti, hogy egy brüsszel—páris—varsó— prág­a—washingtoni csoportosulás fog szembe ke­rülni a london—berlin—moszkvai formulával. A helyzet teljesen tisztázatlan, a gazdasági káosz a régi marad, bár a konferencia bizonyára­­oly mél­­tóságosan üres szavakkal és gesztusokkal oszlik szét, mint ahogy összeült. A felelősség Európa újabb válságáért s a konferencia kudarcának be nem látható következményeiért egész súlyával Poinearéra nehezedik. Sersstei utáni Maga­­ llenna, május 15. A meghívó hatalmak dön­tése roppant nehézségek után megtörtént. Hogy Franciaország élesen elutasító magatartása követ­keztében az értekezlet félbeszakítását elkerüljék, megállapodtak, hogy a szakértők értekezletét egybehívják, előreláthatólag Hágába és rövid le­járatú egyezményt kötnek. Ezek voltak az egye­dül elérhető koncessziók, amelyek ezzel a formáli­san semmitmondó határozattal a genuai konferen­cia munkáinak befejezését jelentik. Ezzel a jelenleg másként nem orvosolható krí­zissel elesik a többi­ probléma tárgyalása is, töb­­ bi Gareeiaorszá­g és Belgium nem vesz részt a politikai bizottság teljes ülésén. Genua, május 15. Facha elnök ma délelőtt ti­zenegy órakor nyitotta meg a politikai albizottság ülését. Sehanzer miniszter felolvasta a meghívó államoknak a Villa Albertiben tartott tegnapi üléséről felvett jegyzőkönyvet. Barthou Csicse­­rinnek Factához intézett tiltakozó jegyzék fel­olvasását kívánta. Indítványát elfogadták. Schan­­zer jelentést tett arról a hosszas megbeszélésről, amelyet ma délelőtt Csicserinnel folytatott. Csi­­cserin igen izgatott volt. Schanzer iparkodott meg­nyugtatni. A vita során érdemleges kérdést nem tárgyal­tak. Barthou kijelentette, hogy a politikai bizott­ság teljes ülésén nem vesz részt, mert Francia­­ország nem járult hozzá a május 2-iki jegyzékhez s nem akarja, hogy olyan események megkössék, amelyeket az erre a jegyzékre adandó orosz válasz esetleg felidézhetne. Barthou egyébként közölte, hogy annak a jegyzéknek szövegével, amelyet az oroszoknak most átadnak, teljesen egyetért. A holnapi ülésen, amelyen az oroszok is részt vesznek, megkérdezik tőlük, elfogadják-e a javas­latokat. Elterjedt hírek szerint az ülésen Belgium sem vesz részt. Ciisse.gsM tiltakozik a szakértői bizottság elleni. Genua, május 15. Csicserin az orosz delegáció nevében levelet intézett Lehanzer miniszterhez, melyben tiltakozik az ellen, hogy:­­ Oroszország képviselőit a bizottságból ki­zárják és őket csak véleményezési joggal ruház­zák fel, ezt is azonban csak akkor, ha a bizott­ság többi tagja ezt helyesnek látja. 2. A Genusban képviselt hatalmakat arra kö­telezik, hogy Oroszországgal különszerződést mindaddig nem kötnek, míg a bizottság munká­latai folynak. A levél rámutat arra, hogy ezek a határozatok ahelyett, hogy Oroszország és a többi hatalom közt az egyetértést előmozdítaná, oda fognak ve­zetni, hogy a közeledést, amely a genuai konferen­cián a hatalmak és Oroszország közt mutatkozott, megakadályozzák és az orosz kérdések tárgyalá­sánál ismét a régi eljárást léptessék életbe, amely, mint bebizonyult, nem csak meddő, hanem káros is volt. A második határozat, amely a hatalmakat arra kötelezi, hogy a konferencia tartama alatt Oroszországgal szerződést ne kössenek, abban az esetben, ha ez a tilalom politikai szerződésekre is vonatkoznék, újabb leplezett blokádot jelent, amely az orosz nép érdekei ellen irányult

Next