Az Ujság, 1922. május (20. évfolyam, 99-122. szám)
1922-05-16 / 110. szám
Előfizetési árak: Egész évre................ 1100 K — 1 Félévre ...................... 660 „ ——„ Negyedévre...........200 „ —„ Egy hóra..................... 100 „ —„ Egyes szám ára Budapesten, vidéken és a pályaudvarokon S korona, Ausztriában hétköznap 80, vasárnap 100 osztrák korona. XX. évfolyam, llö.1 szám* Budapest, 1922. Arab korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap.AZ ÚJSÁG Kedd, május 16. " SZERKESZTŐSÉG: ”” Budapest, Rákóczi-ut 54. sa.] Telefon: József 13-36. József 122-54" KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-ut 54. sa. Telefon: József 13-35, József 16-23, József 122-56. FIÓKKIADÓHIVATAL : Budapest, Erzsébet-körut 43. ROVÁS Szombathelyi kudarca végre alkalmat ad nekünk, hogy tiszteletünket fejezzük ki Bethlen István miniszterelnöknek. Hogy Szombathely hogyan gondolkodik, nem volt titok előtte. Hogy mégis elment oda, igaz hitre és meggyőződésre vall. Mert oda csak ellenkező nézetnek meggyőzésére indulhatott, erre pedig csak az vállalkozik, aki hisz igazsága meggyőző erejében. Mi az ő igazságaiban kételkedünk, mert nem tudjuk, melyik az övé s Szombathely után sem tudjuk. De lojálisan megértettük, hogy ilyen igazsága van. S nem kisebbíti őt, hogy ott beleütközött az ellenkező meggyőződésbe s nem kárörvendünk: minek megy oda, ahol nem látják szívesen. Ellenkezőleg. Az igazi alkotmányos küzdelem az volna, ha mindig a más nézetét kapacitálná mindenki, mert a vele gondolkodót úgy sem kell meggyőznie. S ha mindenki a másik elé lépne, nem is volnának csúnya összeütközések.Van valami keserű és megrendítő abban, amikor a miniszterelnök a becsületszavával erősíti azt az állítását, hogy a kormány igenis őszintén üldözi és akarja megtorolni a bűntényeket. Miniszterelnökök nem igen szoktak rászorulni a szavuk ilyetén felfokozására és azt, hogy a bűnt büntetendőnek tartja, kisebb embernek is el szokták hinni, ha nem is esküszik meg rá. Vájjon levetik-e most már a tettesek az inkognitójukat, eldicsekedni vele, hogy az ismeretlenségük szenzációs sikerét, íme, tisztás, a saját ügyességüknek köszönhetik? • A feltételes ellenzék vezére kifejezi azt a lojális meggyőződését, hogy Bethlen nem folytatta volna a reakció politikáját, ha bele nem kényszerítik a támogatói. De most választás készül és a miniszterelnök semmi jelét se mutatja annak, hogy nem tartaná tovább is kívánatosnak azokat, akik őt beletámogatták a reakcióba. El kell hinnünk Lukács Lászlónak, hogy Bethlen szívesen lenne liberális és Bethlen is bizonyára erről kívánja meggyőzni, mikor teljes gőzzel támogatja azokat, akikre rámutathat, mikor majd azt kell demonstrálnia, hogy miért nem lehet az gát. Az is feltűnhetett a választási kampány alatt, hogy a legitimizmus és szabad királyválasztás jelszava nem bizonyult oly platformnak, mely tömör táborokba sorakoztatja a választókat. Benső érzületek vagy elméleti mérlegelések dolga ez, amelyeket ma nem érez aktualitásnak az ország zöme s melyekről a higgadt magyar elme igen bölcsen úgy gondolkozik, hogy mindent a maga idejében. S ebben a kérdésben még távol a döntésnek úgy szüksége, mint lehetősége. A harmadik és nem utolsó jelentőségű tanulság, mely úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti programra és kortesbeszédekből levonható, hogy a belső rend helyreállítása és a békés polgári munkára való törekvés az, ami a választók hangulatából kiárad s amellyel tehát elsősorban számolni kell. Fölötte tanulságos volt e részben a kormány tegnapi kortesutja, a beszédek alatt meg-megújuló közbeszólásokkal s az ezekhez alkalmazkodni törekvő válaszokkal. Lehetetlen ki nem érezni az ország igazi hangulatát, amikor a miniszterelnök becsületszavára kénytelen kijelenteni, hogy a kormány minden bűncselekménnyel szemben férfias eréllyel jár el és fog eljárni. Hát igen, a miniszterelnök érzi, hogy az ország áhítja a jogrendet s nem áll azoknak a pártján, akik azt lekicsinylik és kurzusjelszavaikhoz képest alárendelt jelentőségűnek hirdetik. S ugyancsak az ország hangulatával és mind erősebben megnyilvánuló akaratával számol a pénzügyminiszter, aki az 1867-iki liberalizmus Szélesre tárt kapuit idézte fel, amelyeken nyelvi és felekezeti különbség nélkül mindenki beléphetett, aki az építés munkájában részt kívánt venni. Igaz, hogy a mai analógiát némileg eltorzítja az, ami utána következik; a máról csak azt mondja a pénzügyminiszter, hogy a kapuk most sincsenek be-k zárva, ami pedig lényeges különbség. Mert a be nem zárt kapu még nem zárt kapu s hogy mennyire nem az, a legutóbbi két év törvény- hozási alkotásai és kormányintézkedései eléggé, illusztrálják. Ezeka szembeötlő tanulságok egyúttal hangulatképet is adnak. Fordulatot jeleznek a közgondolkozásban, fordulatot a kívánalmakban és fordulatot a helyzet megítélésében. A fordulat lényege pedig az, hogy az ország túlnyomó része kiábrándult a legutóbbi két év politikai és kormányzati irányzatából, mely ígéretekben és fogadkozásokban túl sokat, de tettekben és eredményekben túl keveset produkált. Sem gazdasági, sem társadalmi, sem kulturális téren nem látható az újjáépítésnek komoly, alapvető munkája. Az ország pedig munkára áhítozik, dolgozni szeretne nyugodt, békés polgári miliőben, meg nem zavarva kilengésektől, egyéni akcióktól, kivételes rendszabályoktól, nyílt vagy rejtett vexaturáktól és a személyi és vagyonbiztonság teljes garanciája mellett. Ez az országszerte uralkodó hangulat már erősen kialakult s azon sem közigazgatási trükkök, sem választási atrocitások lényegesen aligha fognak változtatni. A legutóbbi két év jelenségei és tapasztalatai sokkal többet és sokkal alaposabban érleltek meg, semhogy az egyheti némasági rendelet a választási terméseredményt megváltoztathatná. Az ország azon fog gondolkozni e hét alatt csendben, aminek az urnáknál annál hangosabban fog kifejezést adni. Az utolsó Mim. A politika nagy vasárnapja volt a tegnapi. A választási háborúnak most folynak a döntő ütközetei s a verbuváló beszédek áradata tegnap dagadt a legmagasabbra. Még egy heti utócsatározás s aztán a kormány rendelete lefújja a hadjáratot. Május 22-én halálos csendet parancsol egy hétre a kormány. Nem tudjuk, az ország magábaszállásának szánta-e ezt a némaságot, vagy választási esélyeinek javulására spekulál azzal, hogy az ellenzéki hangot a választás előtti héten befagyasztja? Mindenesetre érdekes lesz megfigyelni, vájjon a kormánypárt is felveszi-e önként a szájkosarat, vagy akadnak-e ezen a téren is kilengések, melyeknek majd az egyéni akció jelszava szolgál mentségül. Mi a jobbik esetet akarjuk feltételezni, azt, hogy Bethlen István gróf egy nyugodt kedélyű, lelki egyensúlyba s higgadt elhatározásra jutott országot kíván az urnák elé bocsátani. Ebben az esetben már ma meg lehet rögzíteni néhány mozzanatot, részben mint tanulságot, részben mint választási hangulatképet,egészben pedig mint jövendő perspektívát. Az első és legszembeötlőbb tanulság, hogy azok a szélsőséges jelszavak, melyek az előbbi választást a fékevesztett indulatok és az üldözésig fajuló gyűlölködés szellemével töltötték el, az idén csaknem teljesen elenyésztek s ahol nagyritkán felbukkantak, szordínózva hangzottak fel. Kétségtelen jele ez annak, hogy a jelöltek is, a kortesek is meggyőződtek róla, hogy ez a szellem elvesztette minden varázsát a választóközönségre s hogy az ország végleg elundorodott azoktól a jelszavaktól, amelyekben a rajfik nemzetgyűlés annyira kitombolta ma i t Cystarecal ér vésel a astnsaai k@rofer@n£ia Eredmény: egy m| sxaScér&ai bizottság asie*®£e kérdésben. — A kisebbségek kérdésének tárgyalását is elejtették. Páris, május 15. (Havas-jelentés Genuából.)bek között a Vilna-kérdés, a keletgaliciai határok és a kisebbségi védelem kérdése. Az értekezlet tulajdonképpen véget ért. Lloyd George tegnap este kijelentette, hogy a konferencia kedden befejezi munkálatait, ha a szakértői bizottság működéséről a megállapodás létrejön. A konferencia lényegében véget ért és már csak külsőségek, a temetés ceremóniái vannak hátra. Az orosz kérdés gordiusi csomóját úgy vágták ketté, hogy egyszerűen levették a napirendről és nemzetközi szakértői bizottság elé utalták, amely Hágában ül össze. Európa gazdasági talpraállítása helyett ez valóban nagyon sovány vigasztalás és ha még ehhez hozzászámítjuk, hogy a kisebbségek ügyét se fogják tárgyalni, akkor igazán meg lehet állapítani, hogy Magyarország szempontjából a konferencia eredménye a semminél is kevesebb. Nekünk nemcsak hogy semmi pozitívumot nem hozott, hanem még azt a kis eredményt is elrontotta, amelyet a portoresei konferencián kivívtunk, amennyiben az ottani megállapodásokat is problematikussá tette. A francia sajtó — érezvén Franciaország felelősségét — azzal kecsegteti a világot, hogy a hágai szakértői konferencián Amerika is részt fog venni s így az nagyobb súlyt nyer, mint a genuai tanácskozás. Ezt valószínűvé teszi, hogy a petróleum-kérdés Amerika érdekeit oly közelről érinti, hogy a washingtoni kormány nem zárkózhatok el a közvetlen tanácskozások elől. Ezazonban távolról sem jelenti, hogy egy brüsszel—páris—varsó— prága—washingtoni csoportosulás fog szembe kerülni a london—berlin—moszkvai formulával. A helyzet teljesen tisztázatlan, a gazdasági káosz a régi marad, bár a konferencia bizonyáraoly méltóságosan üres szavakkal és gesztusokkal oszlik szét, mint ahogy összeült. A felelősség Európa újabb válságáért s a konferencia kudarcának be nem látható következményeiért egész súlyával Poinearéra nehezedik. Sersstei utáni Maga llenna, május 15. A meghívó hatalmak döntése roppant nehézségek után megtörtént. Hogy Franciaország élesen elutasító magatartása következtében az értekezlet félbeszakítását elkerüljék, megállapodtak, hogy a szakértők értekezletét egybehívják, előreláthatólag Hágába és rövid lejáratú egyezményt kötnek. Ezek voltak az egyedül elérhető koncessziók, amelyek ezzel a formálisan semmitmondó határozattal a genuai konferencia munkáinak befejezését jelentik. Ezzel a jelenleg másként nem orvosolható krízissel elesik a többi probléma tárgyalása is, töb bi Gareeiaország és Belgium nem vesz részt a politikai bizottság teljes ülésén. Genua, május 15. Facha elnök ma délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg a politikai albizottság ülését. Sehanzer miniszter felolvasta a meghívó államoknak a Villa Albertiben tartott tegnapi üléséről felvett jegyzőkönyvet. Barthou Csicserinnek Factához intézett tiltakozó jegyzék felolvasását kívánta. Indítványát elfogadták. Schanzer jelentést tett arról a hosszas megbeszélésről, amelyet ma délelőtt Csicserinnel folytatott. Csicserin igen izgatott volt. Schanzer iparkodott megnyugtatni. A vita során érdemleges kérdést nem tárgyaltak. Barthou kijelentette, hogy a politikai bizottság teljes ülésén nem vesz részt, mert Franciaország nem járult hozzá a május 2-iki jegyzékhez s nem akarja, hogy olyan események megkössék, amelyeket az erre a jegyzékre adandó orosz válasz esetleg felidézhetne. Barthou egyébként közölte, hogy annak a jegyzéknek szövegével, amelyet az oroszoknak most átadnak, teljesen egyetért. A holnapi ülésen, amelyen az oroszok is részt vesznek, megkérdezik tőlük, elfogadják-e a javaslatokat. Elterjedt hírek szerint az ülésen Belgium sem vesz részt. Ciisse.gsM tiltakozik a szakértői bizottság elleni. Genua, május 15. Csicserin az orosz delegáció nevében levelet intézett Lehanzer miniszterhez, melyben tiltakozik az ellen, hogy: Oroszország képviselőit a bizottságból kizárják és őket csak véleményezési joggal ruházzák fel, ezt is azonban csak akkor, ha a bizottság többi tagja ezt helyesnek látja. 2. A Genusban képviselt hatalmakat arra kötelezik, hogy Oroszországgal különszerződést mindaddig nem kötnek, míg a bizottság munkálatai folynak. A levél rámutat arra, hogy ezek a határozatok ahelyett, hogy Oroszország és a többi hatalom közt az egyetértést előmozdítaná, oda fognak vezetni, hogy a közeledést, amely a genuai konferencián a hatalmak és Oroszország közt mutatkozott, megakadályozzák és az orosz kérdések tárgyalásánál ismét a régi eljárást léptessék életbe, amely, mint bebizonyult, nem csak meddő, hanem káros is volt. A második határozat, amely a hatalmakat arra kötelezi, hogy a konferencia tartama alatt Oroszországgal szerződést ne kössenek, abban az esetben, ha ez a tilalom politikai szerződésekre is vonatkoznék, újabb leplezett blokádot jelent, amely az orosz nép érdekei ellen irányult