Az Ujság, 1922. október (20. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-31 / 248. szám

Budapest 1922. óra 1© korona. XX. évfolyam. 248. szám^.^ 47UEITE ^ ' ~7~7r~7A------.........................................................................................................................................“ “ SZERKESZTŐSÉG­: 7 Előfizetési árak: .­­ ___ JH.­­ Budapest, Rákóczi-ut 54. A. 2ff27=‡. ssfb! mm aesy a ® m 0tm fM dfk­ “ffSfeSSSA * mm | KTM, mm Egyes szám éra Budapesten, vidé* MS .,*2| ja/M |á®.| Ífer Budapest, RákóCZi-ut 5*. SZ. ken és pályaudvarokon 10 korona. Pl “XI Telefon: József­­Já5, József IS-Sír Ausztriában hétköznap és vasár- &&' fel t A '^.-4 .; v5 József 122-56. nap 1000 osztrák korona. mii, itb'l fpm. Jam “sS Wm ~ I iái i l~i ROVÁS. Holnap négy éve, hogy Tisza István hősi halált halt. Ugyanaznap sok szomorú, ország­­sorsot jelentő esemény, zúdult ránk, előtte is, utána is egy se volt a csapáshoz mérhető, amit Tisza halála jelentett. Ahogy­­Antonius mondja sirató beszédében:­ »Oh, mily esés volt ez! Elestem akkor én, ti és mi mind!...« Egy örvény ,nyitott meg s hanyatthomlok belezuhant országunk, sorsunk, mink magunk és minden reménységünk. Férfikort élő emberek azóta kétféleképp osztályoz­zák a sorsdöntő eseményeket: ami Tisza, előtt és alatt történt, ami Tisza után történt. Az egyik fölfelé hajló íve a haladásnak, a másik lefelé hajló. Az egyik a növő hold, a másik a fogyó. Október Sl­ike szomorú napja a magyar történet­nek. Áll minden történt azóta! És mi minden tör­tént volna másképp!...­­ ' # A politikai helyzetbe a kormányzó irányítóam nyúl bele az ő nagy tekintélyével. A helyzet alatt nem a politikusokét értjük, hanem az országét. Salgótarján és Balassagyarmat népe előtt mutat rá a közel szebb jövőre, melyet csak egy akadá­lyozhat: az eddigi állapotok kiélesítése, a viszály az osztályok, és vallásfelekezetek között. Sohasem hirdetett a kormányzó mást, de sohasem oly félre nem érthetően arra is vonatkoztatva, amit­ az uralkodó áramlat értelméből ki szeretne kap­csolni. Szocialista munkásoknak is szólt az elisme­rése és a vallásfelekezetek közé most már igazán bele kell érteni azt a felekezetit is, amellyel egye­dül van baja a türelemnek és önfegyelemnek. #­ Egy­ magyar író halt meg. Igénytelenül, ahogy élt. Zajtalanul, ahogy magyar­ emberhez illik, akinek vannak gondolatai és ábrándjai, aki ád a nemzetének lelke nemzeti kincseiből. Egy tucat­­politikus halála nagyobb emóciót vált ki a köz­­napiságból, mint Gárdonyi Géza elveszte, aki pedig igazán magyar volt s amióta ezt a szót ioly nagy nyomatékkal ejtik ki, még mélyebbre húzódott meg vackában s innen nézett az új ma­­gyar világba, csodálkozó szemmel és megriadt lélekkel s osztogatta neki a költői gondolatokat s nem nézett már utánuk, hogy mi lesz belőlük. Egy magyar nagy íróval kevesebb, — sebaj, egy lakással több­ van most Eger városában. A kommiéns. V­égtel­enül szomorú jelenség kapcsán, az arra legilletékesebb körben, került vasárnap szóba az a téma, amelyről e lapok hasábjain is annyiszor és oly sokat elmélkedtünk. Megcsonkítottak, meg­raboltak és megnyomorítottak bennünket, de minden nagy és pótolhatatlan anyagi vesztesé­günk dacára megmaradt egy hatalmas erkölcsi és szellemi kincsünk, kultúrfölényü­nk. Hogy ez ma még megvan, azt nemcsak mi konstatáljuk, ha­nem megállapították és hirdetik azok a külföldi kiválóságok, akik a legutóbbi hetekben itt időztek körünkben. Az ő ajkaikról hallottuk, az ő meg­­vesztegethetlen ítéletükből tudja meg a civilizált világ, hogy ebben a fájdalmasan megkicsinyített országban oly kuliúra és a kulturáltak oly intéz­ményei vannak, melyek a nyugati művelt államok szintjét közelítik meg és messze túlragyogják mindazt, ami közvetlen szomszédságunkban, a benn­­ünket sarcoló és kifosztó nemzeteknél található. Ez a kultúrfölény az, amibe jövendőnk horgonyát vetjük; ettől várjuk majdani megújhodásunkat, az elveszettek visszaszerzését, a teljes, csonkítat­­lan Magyarország feltámadását. Ám e kultúrfölény fentartása sokkal többet kíván tőlünk, mint a­­ veszteglést egy bizonyos ponton. Nem csupán konzerválni azt, ami volt, hanem gyarapítani , és egyre magasabb szín­vonalra kell emelni kultúránkat. Erre és sok min­­­denre, ami ebbe az eszmekörbe vág, figyelmezte­tett bennünket a Felsőoktatási Egyesület tegnapi közgyűlésén annak illusztris elnöke, Tciuffer pro­fesszor. A közgyűlésen szóba került szomorú je­lenség pedig, amelyről fentebb szólottunk, a fő­iskolai tanárok nyomasztó helyzete. Ezt a hely­zetet lesújtóan illusztrálja, az az ott hangoztatott tény, hogy egy főiskolai tanár illetménye ma ná­lunk ugyanannyi, amennyit egy gazdasági cseléd kap, lakáson kívül. Megdöbbentő adat ez, mert arra vall, hogy kultúránk egyik legerősebb osz­lopa alatt lazulni készd a talaj. A lecsuszamlás veszedelme fenyeget s ha idejében és alaposan meg nem erősítjük azt az alapot, elháríthatlanul lejtőre kerül az a kulturfölény, amellyel ma még joggal dicsekedhetünk. Ez annál végzetesebb­­ lenne, mert kultúránk egyes területein, a napi­ politika s a jelszavas irányzat máris kikezdett­­ egyet s mást, oly kulturterületeket, amelyek meg­óvása pedig arra szolgálna, hogy belső egységün­ket szilárdítsa s tekintélyünket, méltatásunkat kifelé megóvja. A tudós professzor, aki a vasárnapi közgyűlé­sen a kulturközösségről és a kultúrfölényről be­szélt, megjelölte a kultúra fokmérőit, a születő emberanyag megóvását, a tudomány megbecsülé­sét, a nő helyzetének méltánylását, az­ ipar és kereskedelem, megbizatatóságát, a törvények tiszteletét, a nép vallásos hitét, a tekintély elismerését. Ezeket kell előmozdítani s­ ezeket kell szolgálni mindenkinek a maga hivatásá­ban. És vissza kell térni a szívekbe a szeretet világának, a vallásos lelkű fetnek­, s csak az ily értelmű kulturfelsőbbség vezethet hazánk integri­tásának visszaszerzéséhez. S külön emeljük ki, mint ahogy Tauffer tanár is különösen h­angsú­­lyozta, a nép- és közoktatást mint kultúrfokmérőt. Ezen a ponton, fordul meg elsősorban az, amit kulturfölénynek nevezünk. Mert ettől függ egy bizonyos átlagúin­veltség, valamint a szakképzett­ség a nemzeti élet feladatainak teljesítésében. Nem ok­ nélkül veti fel tehát Tojd­or professzor azt a nagy horderejű kérdést, vájjon legféltettebb kincsünk, a tanszabadság részesül-e feltétlen, semmivel meg nem alkuvó védelemben, mindent­ akár felülről, akár alulról jövő támadással szem-' ben? S biztosítja-e törvény a tanszabadságot, az 1848-as évek fenkölt szellemének emez értékes ajándékát a­ nemzet minden fia részérel, vallás- és­ fajkülönbség nélkül? Ezekben a kérdésekben el­­fojtott aggodalmaik lappanganak s annál sulyo­­sabbak, mert a legilletékesebb s arra leghivatot­­tabb testületben hangzottak el. A felelet ezekre­ a fájdalom, átcsap a politika mezejére, holott amik­ ről a közgyűlésen beszéltek, messze esik és messze­ is akar esni minden politikától. A szomorú az,a­mikor a politika tör be ezeknek a k­ultúrkérdések­­nek a tilosába, holott úgy kellene lennie, hogy ezekben a ne­m politikai kérdésekben domináljon jelenleg Magyarország politikája. Abban, ami nem politika, kellene politikánknak szeretettel, odaadással és megértéssel elmerülnie, mert a kultúra az az erő, amelyet nem tud tőlünk semmi hatalom sem­­ elvenni, hacsak magunk prédára nem bocsátjuk azt. " .. Koalíciós kormányt alakított Mussolini, öt tárcát kaptak a nacionalisták, ötöt a fassisták. Bécs, október 31. (Az Újság bécsi szerkesztősé­gének telefonjelentése.) A király Mussolinit vasár­nap reggel kihallgatáson fogadta és megbízta a kabinetalakítással. Észak- és Dél-Olaszország min­den nagyobb városa ellentállás nélkül a fascisták kezébe ker­ült. A főhadiszállás Milanóban van. Róma környékén az állomásokat fascisták szállották meg. A hidakat gyalogság és tüzérség őrzi, a hídfőket drótakadállyal biztosítva. Palo és Civita-Vecch­ia közt kétszáz méter hosszúságban felszedték a síneket. A lapok rendellenül és kor­látozott oldalszámmal jelennek meg. Róma felett fascista terrü­lők keringenek, Dél-Olaszországot elvágták az ország többi részétől s a csapatokat Milánóban és Monte-Rotondóban (Róma mellett) vonják össze. Pisxssa­isssé segssgEzsassSéJ©, Róma, október 30. (Havas,) Mussolini Civita Vecchiában szemlét tartott s azután a több ezer főnyi fascista előtt, akik őt lelkesen ünnepelték, beszédet mondott, melyben felszólította a fascistá­­kat, hogy őrizzék meg nyugalmukat és énekeljék el a királyi és nemzeti himnuszt. A szemle után Rómába utazott, ahol egész éjjel óriási tömeg várakozott a Piazza Barberinin, Mussolini lakása előtt megérkezésére. Ma délelőtt is nagy néptömeg lepte el a Quirinal teret és a Piazza Barberinit, várva Mussolini megérkezését és a fascisták bevonulását. A hatóság elrendelte az üzletek bezárását és a háromszinű nemzeti zászló­ kitűzését. Délelőtt, amikor végre megérkezett, az óriási tömeg viharos lelkesedéssel fogadta. Mussolini a Quirinálba ment és audiencián jelent meg a ki­rálynál. Mikor eltávozott a Quirinálból, a reá­várakozó tömeg viharosan megéljenezte. Mussolini így kiáltott fel: Testvéreim! Néhány órán belül nemcsak minisztériumotok lesz, hanem kormányo­tok is! uf feos­imafty., Róma, október 30. (Stefani.) Az­­uj kormány névsora a következő:­ Miniszter­elnök, belü­gy- és kínügyminiszter Mussolini, hadügy Diaz tábor­nok, tengerészet Thaon di Révai, kincstári minisz­ter Einaudi (nacionalista), iparügy Rossi Teofil (nacionalista), pénzügy de Stefani (fascista), gyar­matügyi Federzoni (nacionalista), a felszabadult területek minisztere Guicinati (fascista), igazság­ügy Oviglio (demokrata), földmivelésügy de Ca­­pitani (fascista), közmunkaügy Carnazza (nacio­nalista), posta- és távirda-ügy Colonna di Cesaro (nacionalista), munkaügy és népjólét Cavazzoni (néppárti). Államtitkárok: miniszterelnökség Acerbo (fascista), belügy Finzi, külügy­­Pascalini Vasallo (demokrata), hadügy Debono (fascista), tengeré­szet Giaro (fascista), nyugdijü­gy de Vecchi (fascista). M faseSsSSlk reistíce­­n8ifo híveik®?, Hóma,­ október 30. A fascisták kiáltványokat ragasz­tottak ki a városban, amely a­ következőket mondja: A győzelem a mienk, minden, egyéni akció felesleges. A középületek ellen irányuló támadásokat úgy tekintjük, mintha azokat Mussolini ellen intézték volna. A fascisták négyes tanácsa­ felszólította pártöveit, maradjanak lakóhelyükön. A Róma határán belül kon­centrált fascistákhoz külön utasításokat intéztek. Az a külön, kiadásokban közzétett bejelentés, hogy a fascisták este bevonulnak a városba, nem bizonyult valónak. A hangulat Rómában nyugodt, bár izgatott. A munkásne­gyedekben elszórtan összeütközésekre került a sor. Az Il Paese, az Epoca, az Il Monda és a kommunista Aziorte jelenhetnek meg. Milano, október 30. A Corriere di Itália, az Avanti és a Giuettzia megjelenését megakadályozták. A fascisták egy csoportja megrohanta az Avanti épületét, mire a katonaság lett és a tömeget visszaszorította. Hat katona és hat fascista megsebesült.­­ A faseistótt Steel­ és, regi!p®tftife££a, Milano, október 30. (Havas.) Mussolini program­ja az állami közigazgatás haladéktalan egyszerűsítésének végrehajtását követeli, továbbá a lakossággal meg akarja értetni, hogy a legbuzgóbb munkára van szük­ség és a pénzügyi helyzet követelte áldozatok elviselé­sére, végül pedig intézkedéseket szándékozik foganatosí­tani, amelyek a közigazgatási szolgálat szabályszerű működését biztosítják a sztrájkjog megtagadása alapján és meg akarja nyitni a harcot a devlimspekttláció ellen. Paris, október 29. (Havas.) A fascisták megállapítot­ták külpolitikájuk alapelveit. Azt követelik, hogy a dal­­mát partra vonatkozóan Olaszország és Jugoszlávia közt megkötött minden szerződést semmisítsenek meg, a washingtoni egyezményt változtassák meg, hogy Olasz­ország szaporíthassa flottáját. Olaszországnak a jóváté­telekből való részesedését, emeljék fel, a lausannei kon­ferenciát pedig halásszák el, módot adva így Olaszor­szágnak a keleti probléma gondos tanulmányozására. Tirol és ©SssscrssSg­kSx3St megcssattant minden nssssk­S&tQrtés. Bécs, október 30. (Az Újság bécsi szerkesztő­­ségének telefonjelentése.) Mint Inskrjipsk­ból jelen­tik, a határ felől nyugtalanító hírek érkeznek a fascisták mozgolódásáról. Az osztrák csendőrsé­get megerősítették. Tirol és Olaszország kö­zött tegnap megszakították a vasúti forgalmat, ma pedig a postai, telefon- és távir­óösszekötte­­tést is. , ■ , / A Jövőtételi Bizottság BiarBssifeesB. Bsnae Law séfen [Ja a© engetfetagnysisget. London, október 29. (Reuters) Bradbury pénteken megérkezett Londonba s miután a miniszterelnökkel és a kincstári kancellárral tárgyalt, ma este Berlinbe uta­zott. Irányadó helyen kötlik, hogy a jóvátételi bizottság azzal a nyílt szándékkal megy Berlinbe, hogy tisztán tárgyi alapon megállapítsa, mit tehet Németország kö­telez­ettségeinek teljesítésére. Lantersu­s, Stájer kormány, Berlin, október 30. A Wolff-iroda értesülése szerint a Lerchenfeld-kormány lemondása befejezett tény. A bajor országgyűlést az új miniszterelnök megválasztása céljából nemsokára összehívják. Magyar fascista-vasscfaang. Az olasz fascista-moz­galom élénk visszhangot kel­tett a Friedrich-féle pártban. Mussolini­ kormányalakí­tásáról beszélgettek ma este a pártkörben és a várható fejleményeket latolgatták. Megszólalt Friedrich István is s a többi között ezt mondotta a Nemzeti Sajtótudó­­sító Iroda munkatársának:­­— Látszólagos hatalmak és erők egy országban csak­­bizonyos ideig maradhatnak uralmon. A történelem is megmutatta, hogy csak tényleges erőkkel lehet kormá­nyozni. Ez ismétlődik meg Olaszországban. Tény, hogy az olasz-jugoszláv ellentét ismét feszültté véli, ami azt vonja maga után, hogy Magyarország is más külpolitikai orientációt keres. Ezt a külpolitikát várjuk a kormány-­­­tól s elég baj, hogy akkor, amikor ilyen fontos külügyi kérdések merülnek­ fel, a kormány arról sem gondosko­dik, hogy a beteg külügyminisztert valakivel helyet­tesítse.

Next