Az Ujság, 1922. október (20. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-31 / 248. szám

Budapest 1922. óra 1© korona. XX. évfolyam. 248. szám^.^ 47UEITE ^ ' ~7~7r~7A------.........................................................................................................................................“ “ SZERKESZTŐSÉG: 7 Előfizetési árak: . ___ JH. Budapest, Rákóczi-ut 54. A. 2ff27=‡. ssfb! mm aesy a ® m 0tm fM dfk “ffSfeSSSA * mm | KTM, mm Egyes szám éra Budapesten, vidé* MS .,*2| ja/M |á®.| Ífer Budapest, RákóCZi-ut 5*. SZ. ken és pályaudvarokon 10 korona. Pl “XI Telefon: JózsefJá5, József IS-Sír Ausztriában hétköznap és vasár- &&' fel t A '^.-4 .; v5 József 122-56. nap 1000 osztrák korona. mii, itb'l fpm. Jam “sS Wm ~ I iái i l~i ROVÁS. Holnap négy éve, hogy Tisza István hősi halált halt. Ugyanaznap sok szomorú, országsorsot jelentő esemény, zúdult ránk, előtte is, utána is egy se volt a csapáshoz mérhető, amit Tisza halála jelentett. AhogyAntonius mondja sirató beszédében: »Oh, mily esés volt ez! Elestem akkor én, ti és mi mind!...« Egy örvény ,nyitott meg s hanyatthomlok belezuhant országunk, sorsunk, mink magunk és minden reménységünk. Férfikort élő emberek azóta kétféleképp osztályozzák a sorsdöntő eseményeket: ami Tisza, előtt és alatt történt, ami Tisza után történt. Az egyik fölfelé hajló íve a haladásnak, a másik lefelé hajló. Az egyik a növő hold, a másik a fogyó. Október Slike szomorú napja a magyar történetnek. Áll minden történt azóta! És mi minden történt volna másképp!... ' # A politikai helyzetbe a kormányzó irányítóam nyúl bele az ő nagy tekintélyével. A helyzet alatt nem a politikusokét értjük, hanem az országét. Salgótarján és Balassagyarmat népe előtt mutat rá a közel szebb jövőre, melyet csak egy akadályozhat: az eddigi állapotok kiélesítése, a viszály az osztályok, és vallásfelekezetek között. Sohasem hirdetett a kormányzó mást, de sohasem oly félre nem érthetően arra is vonatkoztatva, amit az uralkodó áramlat értelméből ki szeretne kapcsolni. Szocialista munkásoknak is szólt az elismerése és a vallásfelekezetek közé most már igazán bele kell érteni azt a felekezetit is, amellyel egyedül van baja a türelemnek és önfegyelemnek. # Egy magyar író halt meg. Igénytelenül, ahogy élt. Zajtalanul, ahogy magyar emberhez illik, akinek vannak gondolatai és ábrándjai, aki ád a nemzetének lelke nemzeti kincseiből. Egy tucatpolitikus halála nagyobb emóciót vált ki a köznapiságból, mint Gárdonyi Géza elveszte, aki pedig igazán magyar volt s amióta ezt a szót ioly nagy nyomatékkal ejtik ki, még mélyebbre húzódott meg vackában s innen nézett az új magyar világba, csodálkozó szemmel és megriadt lélekkel s osztogatta neki a költői gondolatokat s nem nézett már utánuk, hogy mi lesz belőlük. Egy magyar nagy íróval kevesebb, — sebaj, egy lakással több van most Eger városában. A kommiéns. Végtelenül szomorú jelenség kapcsán, az arra legilletékesebb körben, került vasárnap szóba az a téma, amelyről e lapok hasábjain is annyiszor és oly sokat elmélkedtünk. Megcsonkítottak, megraboltak és megnyomorítottak bennünket, de minden nagy és pótolhatatlan anyagi veszteségünk dacára megmaradt egy hatalmas erkölcsi és szellemi kincsünk, kultúrfölényünk. Hogy ez ma még megvan, azt nemcsak mi konstatáljuk, hanem megállapították és hirdetik azok a külföldi kiválóságok, akik a legutóbbi hetekben itt időztek körünkben. Az ő ajkaikról hallottuk, az ő megvesztegethetlen ítéletükből tudja meg a civilizált világ, hogy ebben a fájdalmasan megkicsinyített országban oly kuliúra és a kulturáltak oly intézményei vannak, melyek a nyugati művelt államok szintjét közelítik meg és messze túlragyogják mindazt, ami közvetlen szomszédságunkban, a bennünket sarcoló és kifosztó nemzeteknél található. Ez a kultúrfölény az, amibe jövendőnk horgonyát vetjük; ettől várjuk majdani megújhodásunkat, az elveszettek visszaszerzését, a teljes, csonkítatlan Magyarország feltámadását. Ám e kultúrfölény fentartása sokkal többet kíván tőlünk, mint a veszteglést egy bizonyos ponton. Nem csupán konzerválni azt, ami volt, hanem gyarapítani , és egyre magasabb színvonalra kell emelni kultúránkat. Erre és sok mindenre, ami ebbe az eszmekörbe vág, figyelmeztetett bennünket a Felsőoktatási Egyesület tegnapi közgyűlésén annak illusztris elnöke, Tciuffer professzor. A közgyűlésen szóba került szomorú jelenség pedig, amelyről fentebb szólottunk, a főiskolai tanárok nyomasztó helyzete. Ezt a helyzetet lesújtóan illusztrálja, az az ott hangoztatott tény, hogy egy főiskolai tanár illetménye ma nálunk ugyanannyi, amennyit egy gazdasági cseléd kap, lakáson kívül. Megdöbbentő adat ez, mert arra vall, hogy kultúránk egyik legerősebb oszlopa alatt lazulni készd a talaj. A lecsuszamlás veszedelme fenyeget s ha idejében és alaposan meg nem erősítjük azt az alapot, elháríthatlanul lejtőre kerül az a kulturfölény, amellyel ma még joggal dicsekedhetünk. Ez annál végzetesebb lenne, mert kultúránk egyes területein, a napi politika s a jelszavas irányzat máris kikezdett egyet s mást, oly kulturterületeket, amelyek megóvása pedig arra szolgálna, hogy belső egységünket szilárdítsa s tekintélyünket, méltatásunkat kifelé megóvja. A tudós professzor, aki a vasárnapi közgyűlésen a kulturközösségről és a kultúrfölényről beszélt, megjelölte a kultúra fokmérőit, a születő emberanyag megóvását, a tudomány megbecsülését, a nő helyzetének méltánylását, az ipar és kereskedelem, megbizatatóságát, a törvények tiszteletét, a nép vallásos hitét, a tekintély elismerését. Ezeket kell előmozdítani s ezeket kell szolgálni mindenkinek a maga hivatásában. És vissza kell térni a szívekbe a szeretet világának, a vallásos lelkű fetnek, s csak az ily értelmű kulturfelsőbbség vezethet hazánk integritásának visszaszerzéséhez. S külön emeljük ki, mint ahogy Tauffer tanár is különösen hangsúlyozta, a nép- és közoktatást mint kultúrfokmérőt. Ezen a ponton, fordul meg elsősorban az, amit kulturfölénynek nevezünk. Mert ettől függ egy bizonyos átlagúinveltség, valamint a szakképzettség a nemzeti élet feladatainak teljesítésében. Nem ok nélkül veti fel tehát Tojdor professzor azt a nagy horderejű kérdést, vájjon legféltettebb kincsünk, a tanszabadság részesül-e feltétlen, semmivel meg nem alkuvó védelemben, mindent akár felülről, akár alulról jövő támadással szem-' ben? S biztosítja-e törvény a tanszabadságot, az 1848-as évek fenkölt szellemének emez értékes ajándékát a nemzet minden fia részérel, vallás- és fajkülönbség nélkül? Ezekben a kérdésekben elfojtott aggodalmaik lappanganak s annál sulyosabbak, mert a legilletékesebb s arra leghivatottabb testületben hangzottak el. A felelet ezekre a fájdalom, átcsap a politika mezejére, holott amik ről a közgyűlésen beszéltek, messze esik és messze is akar esni minden politikától. A szomorú az,amikor a politika tör be ezeknek a kultúrkérdéseknek a tilosába, holott úgy kellene lennie, hogy ezekben a nem politikai kérdésekben domináljon jelenleg Magyarország politikája. Abban, ami nem politika, kellene politikánknak szeretettel, odaadással és megértéssel elmerülnie, mert a kultúra az az erő, amelyet nem tud tőlünk semmi hatalom sem elvenni, hacsak magunk prédára nem bocsátjuk azt. " .. Koalíciós kormányt alakított Mussolini, öt tárcát kaptak a nacionalisták, ötöt a fassisták. Bécs, október 31. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) A király Mussolinit vasárnap reggel kihallgatáson fogadta és megbízta a kabinetalakítással. Észak- és Dél-Olaszország minden nagyobb városa ellentállás nélkül a fascisták kezébe került. A főhadiszállás Milanóban van. Róma környékén az állomásokat fascisták szállották meg. A hidakat gyalogság és tüzérség őrzi, a hídfőket drótakadállyal biztosítva. Palo és Civita-Vecchia közt kétszáz méter hosszúságban felszedték a síneket. A lapok rendellenül és korlátozott oldalszámmal jelennek meg. Róma felett fascista terrülők keringenek, Dél-Olaszországot elvágták az ország többi részétől s a csapatokat Milánóban és Monte-Rotondóban (Róma mellett) vonják össze. Pisxssaisssé segssgEzsassSéJ©, Róma, október 30. (Havas,) Mussolini Civita Vecchiában szemlét tartott s azután a több ezer főnyi fascista előtt, akik őt lelkesen ünnepelték, beszédet mondott, melyben felszólította a fascistákat, hogy őrizzék meg nyugalmukat és énekeljék el a királyi és nemzeti himnuszt. A szemle után Rómába utazott, ahol egész éjjel óriási tömeg várakozott a Piazza Barberinin, Mussolini lakása előtt megérkezésére. Ma délelőtt is nagy néptömeg lepte el a Quirinal teret és a Piazza Barberinit, várva Mussolini megérkezését és a fascisták bevonulását. A hatóság elrendelte az üzletek bezárását és a háromszinű nemzeti zászló kitűzését. Délelőtt, amikor végre megérkezett, az óriási tömeg viharos lelkesedéssel fogadta. Mussolini a Quirinálba ment és audiencián jelent meg a királynál. Mikor eltávozott a Quirinálból, a reávárakozó tömeg viharosan megéljenezte. Mussolini így kiáltott fel: Testvéreim! Néhány órán belül nemcsak minisztériumotok lesz, hanem kormányotok is! uf feosimafty., Róma, október 30. (Stefani.) Azuj kormány névsora a következő: Miniszterelnök, belügy- és kínügyminiszter Mussolini, hadügy Diaz tábornok, tengerészet Thaon di Révai, kincstári miniszter Einaudi (nacionalista), iparügy Rossi Teofil (nacionalista), pénzügy de Stefani (fascista), gyarmatügyi Federzoni (nacionalista), a felszabadult területek minisztere Guicinati (fascista), igazságügy Oviglio (demokrata), földmivelésügy de Capitani (fascista), közmunkaügy Carnazza (nacionalista), posta- és távirda-ügy Colonna di Cesaro (nacionalista), munkaügy és népjólét Cavazzoni (néppárti). Államtitkárok: miniszterelnökség Acerbo (fascista), belügy Finzi, külügyPascalini Vasallo (demokrata), hadügy Debono (fascista), tengerészet Giaro (fascista), nyugdijügy de Vecchi (fascista). M faseSsSSlk reistícen8ifo híveik®?, Hóma, október 30. A fascisták kiáltványokat ragasztottak ki a városban, amely a következőket mondja: A győzelem a mienk, minden, egyéni akció felesleges. A középületek ellen irányuló támadásokat úgy tekintjük, mintha azokat Mussolini ellen intézték volna. A fascisták négyes tanácsa felszólította pártöveit, maradjanak lakóhelyükön. A Róma határán belül koncentrált fascistákhoz külön utasításokat intéztek. Az a külön, kiadásokban közzétett bejelentés, hogy a fascisták este bevonulnak a városba, nem bizonyult valónak. A hangulat Rómában nyugodt, bár izgatott. A munkásnegyedekben elszórtan összeütközésekre került a sor. Az Il Paese, az Epoca, az Il Monda és a kommunista Aziorte jelenhetnek meg. Milano, október 30. A Corriere di Itália, az Avanti és a Giuettzia megjelenését megakadályozták. A fascisták egy csoportja megrohanta az Avanti épületét, mire a katonaság lett és a tömeget visszaszorította. Hat katona és hat fascista megsebesült. A faseistótt Steel és, regi!p®tftife££a, Milano, október 30. (Havas.) Mussolini programja az állami közigazgatás haladéktalan egyszerűsítésének végrehajtását követeli, továbbá a lakossággal meg akarja értetni, hogy a legbuzgóbb munkára van szükség és a pénzügyi helyzet követelte áldozatok elviselésére, végül pedig intézkedéseket szándékozik foganatosítani, amelyek a közigazgatási szolgálat szabályszerű működését biztosítják a sztrájkjog megtagadása alapján és meg akarja nyitni a harcot a devlimspekttláció ellen. Paris, október 29. (Havas.) A fascisták megállapították külpolitikájuk alapelveit. Azt követelik, hogy a dalmát partra vonatkozóan Olaszország és Jugoszlávia közt megkötött minden szerződést semmisítsenek meg, a washingtoni egyezményt változtassák meg, hogy Olaszország szaporíthassa flottáját. Olaszországnak a jóvátételekből való részesedését, emeljék fel, a lausannei konferenciát pedig halásszák el, módot adva így Olaszországnak a keleti probléma gondos tanulmányozására. Tirol és ©SssscrssSgkSx3St megcssattant minden nsssskS&tQrtés. Bécs, október 30. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Mint Inskrjipskból jelentik, a határ felől nyugtalanító hírek érkeznek a fascisták mozgolódásáról. Az osztrák csendőrséget megerősítették. Tirol és Olaszország között tegnap megszakították a vasúti forgalmat, ma pedig a postai, telefon- és táviróösszeköttetést is. , ■ , / A Jövőtételi Bizottság BiarBssifeesB. Bsnae Law séfen [Ja a© engetfetagnysisget. London, október 29. (Reuters) Bradbury pénteken megérkezett Londonba s miután a miniszterelnökkel és a kincstári kancellárral tárgyalt, ma este Berlinbe utazott. Irányadó helyen kötlik, hogy a jóvátételi bizottság azzal a nyílt szándékkal megy Berlinbe, hogy tisztán tárgyi alapon megállapítsa, mit tehet Németország kötelezettségeinek teljesítésére. Lantersus, Stájer kormány, Berlin, október 30. A Wolff-iroda értesülése szerint a Lerchenfeld-kormány lemondása befejezett tény. A bajor országgyűlést az új miniszterelnök megválasztása céljából nemsokára összehívják. Magyar fascista-vasscfaang. Az olasz fascista-mozgalom élénk visszhangot keltett a Friedrich-féle pártban. Mussolini kormányalakításáról beszélgettek ma este a pártkörben és a várható fejleményeket latolgatták. Megszólalt Friedrich István is s a többi között ezt mondotta a Nemzeti Sajtótudósító Iroda munkatársának:— Látszólagos hatalmak és erők egy országban csakbizonyos ideig maradhatnak uralmon. A történelem is megmutatta, hogy csak tényleges erőkkel lehet kormányozni. Ez ismétlődik meg Olaszországban. Tény, hogy az olasz-jugoszláv ellentét ismét feszültté véli, ami azt vonja maga után, hogy Magyarország is más külpolitikai orientációt keres. Ezt a külpolitikát várjuk a kormány-tól s elég baj, hogy akkor, amikor ilyen fontos külügyi kérdések merülnek fel, a kormány arról sem gondoskodik, hogy a beteg külügyminisztert valakivel helyettesítse.