Az Ujság, 1922. december (20. évfolyam, 274-297. szám)
1922-12-31 / 297. szám
Vasárnap, 1922 december 31. AZ ÚJSÁG is kitlpsonak az tűzkők... Mi van a Petőfi-Házban? — Petőfi ágya. — Petrovics húsvágó bárdja és a többi ereklye. — A papirnyomtató. — Petőfi István szerelmes levelei. — A fehéregyházi Emlékkönyv. — A Petőfi-ház sötét ablakai. A száz év feldúlóján, amikor Petőfi Sándorban a magyar lélek színe, mélysége, ereje, tüze, testi valóságba szökkent, egy egy a, barnafestésű, roskatag parasztágy elé lépek és nézem a szimbolikus jelentőségében királyi nyoszolyát, amelyen egy kis tót cseléd, ama Hruz Mária nevezetű anya áldott méhe világra vajúdta az isteni ihlet gyermekét. Ott, a Bajza utcai Petőfi- Házban csöndesen őrli a szó a kis ágyat s körülötte a Petőfi-emlékek, ereklyék kincses garmadája, a költő kéziratai és egyéb meginditóan kedves, drága tárgyai. Én, aki tíz évig éltem abban a házban, amely Petőfi ereklyéit őrzi, mindig valami mély áhitatos elfogódottságot éreztem, amikor a termeket végigjártam. Úgy hatottak rám ez ereklyék, mint hús, viszhangos katedrájéban a kegyelet szent jelei: Petőfi gyöngysseműs betűi, könyvének első kiadásai, a sok vele kapcsolatos emlék, a Heckenast-féle sajtógép, első példánya a Nemzeti dalnak, a Szendrey Júlia levelei, naplói, Zoltánka irkafüzetei, a kiskőrösi ház bútorai, a rozoga fenyőfa-ágy, amelyben száz évvel ezelőtt született. Íróasztala, a borjádi pad, az apa húsvágó bárdja, Stefanus Petrovics székálló legény ládája, az ózdi csutora, nyakkendője és száz és száz örökértékű, megbecsülhetetlen kis emlék. Az egész ország kegyelete hordta össze, de Jókai, Endrődi, Baráti Lajos, Ferenczi Zoltán, Véry Gyula, Ernst Lajos örök hálát érdemlő lelkessége kutatta ki és szerezte meg. Láttam már néhány világhírű ereklyemúzeumot, de a weimari Goethe- és Schiller-ház, a salzburgi Mozart-múzeum, a firenzei Dante-ház sem szárnyalja túl a mi Petőfi-múzeumunkat. Pedig nem is teljes. A Nemzeti Múzeum és az Ernst-múzeum ereklyéi még idekívánkoznak s érzésem szerint ide is kell kerülniök. Az én tízéves működésem alatt is szaporodott néhány ereklyével. Nem sokkal. Közbeesett a nagy világfelfordulás s a múzeum is többször volt bezárva, mint nyitva, de azért került néhány nagyértékű ereklye, így például az a négy, mázas, virágos kancsó, amely Petőfié volt abból az időből, amikor Gödöllőm a később róla elnevezett tér egyik utcájában, a Gazda-soron (a későbbi Híd-, jelenleg Darányi-utcában) lakott Szombat János földmivesgazda házában. A földmivesgazda feleségének rend- és tisztaságszeretete a messze környéken ismert volt. Szobáját, amelyben Petőfi lakott, annyira féltette, hogy kitakarítás után senkit sem engedett oda s maga is csak az ablakon át gyönyörködött benne. Gifraháznak hívták a Szombat-házat, mert az ,felsőházban« a fal köröskörül rózsás tányérral, tállal és kancsóval volt diszitve. Csodájára jártak. Négy kanesó a Petőfi szobájában volt. Szombatné büszke volt a házára, költő-lakójára, de legfőképp a leányára, aki olyan szép volt, hogy nóta is támadt a nyomában. Nincsen olyan Korcsifá,’mínt az’i'ásasfié’,’ Nincsen olyan leány, mint a Szombatnéé! Körül bodos baja, piros két orcája, .Annak a leánynak csókra áll a szája. 1917-ben sikerült megszerezni Petőfi egy barna, fényesett íróasztalát özv. Monspart Józsefné recski földbirtokosnőtől, akihez Petőfi István tulajdonából került. Petőfi első költeményének, A borozó-nak nyomdafesték alá segítője, Bajza József, nagy szerepet játszott a költő elismertetésében s igy a muzeum számára is külön érték Bajza egy pupinnyomtatója, amely Beníczkyné Bajza Lenke hagyatékából Neugebauer László révén került a Petőfi-Házba. Lévay József, a pátriárka korú jeles költő halála előtt egy évvel ajándékozta a múzeumnak a Petőfi-költemények egy 1850-iki kis nyolcadrétű kiadását, amely rendkívül becses a ritkasága miatt. Petőfi Istvánná, szül. Gaylhofer Antóniának halála után sikerült megkapni Petőfi Istvánnak szerelmes leveleit és néhány versét, amelyet a költő öccse a feleségéhez, akivel különben csak nagyon rövid ideig élt együtt, még annak leánykoriban irt. A tudós Holtay Pál, a magyar publicisztika kitűnősége éppen a múlt napokban említette előttem, hogy az ő hallomása szerint Petőfi Istvánná hagyatékában maradt volna néhány eredeti közírásu Petőfi-költemény is s megígérte, hogy bővebb értesüléseket szerez. Romantikus körülmények között került a múzeumba a fehéregyházi Petőfi-Ház néhány ereklyedarabja. 1916 őszének egyik délutánján Dienes Ödön huszárőrnagy jelent meg nálam és magával hozott egy kis szekrénykét, amelyben kartács-szilánkok és puskagolyók voltak, valamint egy hatalmas könyvét, a fehéregyházi múzeum Emlékkönyvet. Elmondta, hogy az ereklyetárgyakat a Fehéregyházi Petőfi-Házból mentette ki a román betörés elől s egy székely szőttest szőnyegbe csomagolva, hozta fel magával. Hogy sok Petőfi-ereklye volna még felfedezetlen, nem valószínű. Az a buzgó kutatás, amely évtizedeken át folyt Petőfi-kéziratok és más ereklyetárgyak után, rávetette magát minden halovány nyomra is. Magam is sok ilyen nyom után reménykedve indultam el, de mindannyiszor kiderült, hogy az* emberek hallomása*, fantáziája termi ezeket a nyomokat. Legutóbb is nagy optimizmussal fogadtam egy kerülő után Kassáról hozzám juttatott hírt, hogy ott valakinek birtokában megtalálható Petőfi egyetlen, daguerrotyp fényképe. A megindult levelezésből hamarosan kiderült, hogy egy sok példányban ismert másolatról van szó. Azért mégsem lehetetlen, hogy valahol, ismeretlen fedél alatt ismeretlen emberek, hangtalan rajongó lelkek féltékenyen őriznek egy-egy Petőf-emléket, talán egy-egy kéziratot is. De akárhogy is van, az a múzeum, amely Petőfi nevét viseli, olyan csodálatos érték, amit fel sem lehet értékelni. És amikor azt olvasom, hogy Szilveszter éjszakáján ki fognak ragyogni Budapest ívlámpái és mécsek aranyfolyama önti el az ablakokat, nem értem ésem tudom magamnak megmagyarázni, hogy mért z a Conte Torregrosso villája. — A királyi család otthona: kétemeletes nyári kastély, amelyet apró tornyok díszítenek. Az épületet fokozatosan emelkedő park veszi körül, melynek hátterében kis melléképület húzódik meg. Ide vonult vissza a tulajdonos, Conte. Torregrosso a családjával. Az épület maga igen csinos, de téli idényre nincs berendezve. Csak három szoba fűthető, aminek a hátrányát a család nagyon megérzi. — A falu lakossága a legnagyobb szeretettel és tisztelettel veszi körül a királyi családot. Különösen a gyermekeket kedvelik, szerény és mégis eleven viselkedésükért. Ottó pirospozsgás arcával, élénk tekintetével, szőke hajával és bátor fellépésével mindenkit megnyer. Hasonlókép hódolatra készteti őket a királyné magatartása is, az a méla szomorúság, amellyel sorsát, viseli, vándokol az ifjúság csupán a dunaparti Petőfi-szoborhoz, mért ünnepelnek csak színházakban s mért nem gyuladnak ki a Petőfi-Ház ablakai is azon az áldott éjféli órán, amikor a száz év előtti pillanathoz áhítattal száll el milliók megemlékezése, mert nem állja körül egy maroknyi, halástag csapat — képviselve a milliókat és milliókat — a Petőfi-múzeum rozoga, kis fenyőágyát, amelyen megfogant a mi nagy és örök dicsőségünk, a magyar géniusz isteni gyermeke: Petőfi Sándor! Pakots József. Mi lesz a királyi család vagyonával? Egy illetékes tényező szenzációs nyilatkozata. — Ji nagyköveti tanács még nem döntött. — Ji csehek aknamunkája. — Ji királyi család pénz nélkül. Lequeitióban, ahol az özvegy királyné, az ifjú Ottó és a hirtelen árvaságra jutott, királyi gyermekek, meghúzódtak, most kint járt egy közismert magyar úr, jónevű budapesti egyéniség, aki a nyár elején már El Pardo-ban is meglátogatta a király özvegyét és árváit. Ő az, akit azzal bíztak meg, hogy érvényesítse a királyi család jogi, illetve anyagi követeléseit mindazoknál az úgynevezett utódállamoknál, amelyek elsőül siettek, elkobozni az országuk területén levő királyi vagyonokat s amelyeknek szűkmarkúsága súlyosbítja a királyi család életviszonyait. Az illető fontos missziót végzett, de még korántsem jutott el a befejezéshez. Munkája azonban örvendetes reménnyel kecsegtet. A Parisban székelő nagykövetek tanácsánál és más hasonlóan sorsdöntő helyeken is latba vetette tekintélyét s meggyőző érveit, amelynek hatásaként a jég kezd megtörni s nem lehetetlen, hogy a királyi család anyagi helyzetében nemsokára javulás áll be. A fentebb említett személy hetekig tartó külföldi útja után a múlt hét szombatján, december 23-án érkezett vissza Budapestre s ebből az alkalomból sok érdekes részletet mondott el El Pardo-ról, Lequeitio-ról, a királyi család, helyzetéről és az anyagiakra vonatkozó tárgyalásokról. Miért kellett elhagyni El Pardót ? Először El Pardo-ról, a régi otthonról beszélt. — El Pardó-t hatalmas park övezi, amelyben azonban sehol egy csöppnyi zöldet, egyetlen megnyugtató Soltot nem talál a szem. Tudvalevő, hogy Madrid egy sziklamagaslat tövében áll s igy Madrid környéke is az esztendő legnagyobb részében kietlen, elhagyott, kopár. Az óriási hőség minden életet megfojt. Ez természetesen nagymértékben befolyásolja a kedélyállapotot és az egészséget. Így Róbert királyfi nagyon súlyos betegségen esett keresztül, melynek következtében még most is gyengélkedik. Ottó magyar nevelője pedig tífuszban betegedett meg. — Éppen ezekre az állapotokra való tekintettel kellett elhagyni a nyár derekán El Pardo-t. Egy castiliai ősnemes, Conte Torregrosso, a biskayai öbölben, Lequeitio-ban lévő villáját ajánlotta fel, amelyet a királyné el is fogadott. Legeuitio egy kis halászfalu, San Sebastiantól, a híres tengeri fürdőtől 60—70 kilométernyire nyugatra. Utolsó vasúti állomása Déva, ahonnan vadregényes, tekervényes szikláidon, leginkább autón lehet megközelíteni a falut. Lequeitio,amilyen kicsiny, oly szép és festői, valóságos építészeti és régészeti műremek. Az egész falu terraszszerűen van beépítve az öbölbe, amelyben tengeri fürdő van. Az ötezer főnyi lakosság halászattal foglalkozik, az ügy jelenleg folyamatban van. A királyné képviseletében benyújtottam egy mémöiret a nagyhatalmak kormányainál, az egyes nagyköveteknél, valamint a francia köztársaság elnökénél. Az eljárás megindult, amely természetesen folytatódni fog. Ezt a törekvést a spanyol király a legnagyobb készséggel, szeretettel és nyomatékkal támogatja. Ami a kilátásokat illeti mindennek dacára, könnyelműség volna ezt az ügyet eldöntöttnek hinni, mert ellenoldalról, nevezetesen a csehek részéről minden lehető megtörténik az akció ellen. Nyilvánvaló, hogy a cseheknél az a politikai célzat dominál, hogy a Habsburgok még anyagi szempontból se jussanak többé erőhöz, ami felfogásuk szerint újdonsült államukra volna veszedelmes. A királyné ellátását illetően ugyan a csehek sem helyezkedtek a végleges elutasítás álláspontjára, csakhogy amit ők felajánlottak, majdnem egyenlő a semmivel. Egy ideig arról volt szó, hogy a királyné apanázst kapjon, amelyet az összes utódállamok együttesen adnának össze. Benes cseh külügyminiszter állítólag azt hangoztatta, hogy ez az apanázs együttesen nem lehet nagyobb, mint a cseh köztársaság elnökének évi fizetése, vagyis 300.000 szoriat és ez volna az az összeg, amelyet az összes utódállamok közösen adnának, holott azoknak a birtokoknak, amelyeket egyedül a csehek koboztak el, a jövedelmes ennek az összegnek legalább a húszszorosára rúg. Érthető, hogy ezt az ajánlatot a királyné nem fogadhatta el, nemcsak azért, mert nem biztosította anyagi exisztenciáját, hanem azért is, mert függő helyzetbe került volna és mert úgy neki, mint a királyi család többi tagjainak le kellett volna mondaniok az elkobzott javakról. Ezért választották tehát azt a megoldást, hogy a nagykövetek tanácsa előtt érvényesítik jogaikat. Jó királyné és a magyarok. — Ami Zita királyné felfogását illeti, ottlétemkor mindvégig könnyekig meghatódott, ha a magyarokról beszélt'''és a Pia gyar nemzet magatartását ecsetelte. Jól tudja, hogy a trónfosztó törvény külső kényszer alatt jött létre. Hangsúlyozta, hogy bár sohasem volt a szemében kétes a magyar íemzet hűsége és lovagiassága, a tények azonban egyetlen alkalommal sem bizonyították ezt oly markánsan, mint most. Kijelentette, hogy az a szimpátia és szeretet, amelyet a magyarok iránt mindenkor érzett, olthatatlan ragaszkodássá szilárdult. Többször elpanaszolta, hogy idegenben érzi magát és vágyódik haza. — Eckartsauba vagy Laxenburgba? — kérdeztem. — Nem, Magyarországba! — És ha magyarországi látogató érkezik, akkor hosszú-hosszú ideig nem engedi távozni. Szívesen és sok érdeklődéssel beszélget el xotthonról.« Már két órát töltöttem el a lequeitioi villában, amikor jelezték, hogy a gyermekek vacsorázni készülnek. El akartam távozni, de a királyné kérlelt, várjak egy rövidke negyedórát, amíg a gyermekeket megvacsoráztatja, mert még szeretne a hazai dolgokról sok mindent, kérdezgetni. A folytatólagos beszélgetés újabb két óráig tartott, természetesen minden politika kizárásával. J? nyolcadik .. . Végül a gyermekekre terelődött a szó. — A gyerekeknek — mondotta, informátorunk — csak magyar nevelőjük van s valamennyiüket magyar szellemben nevelik. Mindnyájan, Ottót is beleértve, kitünően beszélnek magyarul és sokat érdeklődnek a »régi, nagyi Magyarország iránt. A legkisebbet, a pólyásbabát, aki nem ismerhette meg édesapját, mert már a királyné gyászában született, éppen akkor vitték keresztül a szobán, mikor ott voltam. Bájos, pufók arcú gyermek. A nyolcadik árva . . . György Endre. Megindul az akció. — A királyné a lehető legszerényebb anyagi viszonyok között él. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a spanyol királynak olyan anyagi eszközök állanak rendelkezésére, hogy a királyi családot bőségesen elláthatja. Az ily irányú támogatást valószínűleg a királyné maga sem fogadná el. Minden olyan híreszteléssel szemben, amelyek itt keringenek, meg kell állapítani, hogy a királyné szerény anyagi javainak forrása egy-két hónap múlva teljesen elapad s ekkor tényleg a spanyol király, vagy bárki más jólelkűségére lesz utalva, hogy megélhessen. Hogy mily szerény az életmódjuk, arra legjobban jellemző, hogy egy diner menüje még az esetben is, ha vendég van, csupán levesből, egy kis szeletke, húsból és süteményből áll. A helyzet megváltoztatása érdekében — folytatta informátorunk — a királyné a Habsburg-ház többi tagjaival együtt, akiket Csehszlovákia és Ausztria minden vagyonukból kizárt, a békeszerződés 208. szakasza alapján orvoslást kerestek a nagykövetek tanácsa előtt, ahol 3 A jóvátétel az angol kabinet előtt készülődés a párisi konferenciára. London, december 30. A lapok jelentése szerint, az angol kormány újabb angol jóvátételi tervet tárgyalt, amelyet a miniszterelnökök párisi értekezlete elé fognak terjeszteni. A terv részletei még nem ismeretesek, hír szerint azonban Bonar Law nagy áldozatra hajlandó a végleges szabályozás elérése érdekében. Lehetséges, hogy az angol kormány mai ülésén a szövetségesközi adósságok kérdését is mérlegelte. Válságban a lausannei konferencia. London, december 30. Az angol sajtó azt írja, hogy beavatott körökben a lausannei helyzetet igen válságosnak tartják.