Az Ujság, 1922. december (20. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-08 / 280. szám

Apponyi vezérségével nagy ellenzéki párt van alakulóban. Szilágyi Lajos nyilatkozik Az Újság­nak. — Koholt hírek, robbantó aknák az új párt ellen. Közismert tény, hogy­­Szilágyi Lajos nem barátja a polgári gondolkodású ellenzéki pártok és a szociál­demokraták­­ együttműködésének. Hosszú idő óta azt a tant hirdeti, hogy a nemzeti alapon álló ellenzéki frak­cióknak kellene tömör párttá, vagy szövetséggé alakul­­niok. Ebben az irányban tevékenykedett hónapok óta s legutóbb Apponyi Albert­­gróf elé terjesztette politi­kai tervét, felkérve, hogy álljon­ az uj ellenzéki párt­­élére. Ma az egyik estilap hírt adott erről a bizalmas tanácskozásról s a többi között azt is közölte, hogy Apponyi Albert gróf elutasította az ajánlatot, mert nem látta a szövetkezéshez szükséges előfeltételeket. Ez a beállítás nem felel meg a tényeknek, már csak azért sem, mert az át­ alakulás a kezdet kezdetén áll s Apponyi Albert gróf még nem került abba a helyzetbe, hogy a priori jobbra vagy balra döntsön. Az akció zászlóvivői titkos aknákat és robbantási kísérletet lát­nak a fentebb említett közleményben. Kérdést intéz­tünk erre vonatkozóan Szilágyi Lajoshoz, aki az aláb­biakat mondta munkatársunknak: — Állandóan arra törekedtem, hogy a nemzeti alapon álló ellenzéki pártokat és pártonkivüli poli­tikusokat egy táborba tömörítsem. Ennek az­ alaku­lásnak az élére Apponyi Albert grófot kivánnak megnyerni. Lehet, hogy tömör párt alakul, lehetséges az is, hogy szoros pártszövetség bontakozik ki, de mind a két esetben az a fontos, hogy Apponyi Albert gróf vegye kezébe a zászlót. Ebből a célból látoga­tást tettem nála Beszélgetésünk szigorúan bizalmas volt, négyszemközt tanácskoztunk, kívülünk senki más nem­ volt jelen az eszmecserén. Az említett estilap közleménye nem világos, népi teljes, nem is egészen hűt, és ezért csak arra alkalmas, hogy a közvéleményt megtévessze. Ennek az akciónak lendületet ad az , a körülmény, hogy a kormány éppen az új rend-törvény r­évén nagy szakadékot vágott pártja és az ellenzék között. Erődeit lehetővé tette, hogy a kormánypárttal szemben egysé­ges ellenzéki front alakuljon és még idején ügy­elmez­­tesse a kormányt az új rend-javaslatban­­rejlő nagy veszedelemre. A keresztény c­énzért éppen ebben a kér­désben olyan harcias, mint a liberális ellenzék csoport­jai. Friedrich István messzebbmenő tervvel foglalkozik az alkotmányoság védelmére. Szándéka a ma esti kon­ferencián is szóba került. Taktikai célból azonban egyelőre még nem tanácskoztak érdemileg erről a par­lamenti lépésről. Egyelőre az a helyzet, hogy amennyi­ben a kormány erőnek erejével ragaszkodik a rend­tör­vényhez és majoritással dönti el annak sorsát, akkor nem marad, más megoldás, mint az, hogy az ellenzék realizálja Friedrich István javaslatát és annak meg­történte után kiáltványt intéz a nemzethez. Ebben az esetben a passzivitáson túlmenően az ellenzék tényleg ki is vonul a parlamentből, ami mindenféle szempont­ból kritikussá teszi majd a kormány helyzetét. Ezt a gondolatot izmosítja az Apponyi Albert gróf elnöké­­sével kialakulóban lévő középbalpárt. Információnk szerint Andrássy Gyula gróf, Zichy János gróf, a pár­­tonkivüliek és a nemzeti demokraták nem látnak le­küzdhetetlen akadályt az Apponyi-párt útjában. Párisban nincs Scövetünk. Hivatalosan közüik, hogy Praznovszky Iván rend­­kívül követet és meghatalmazott minisztert a párisi magyar királyi követség és a spanyol királyságban fel­állított magyar királyi követség vezetésétől felmentet­ték. A kormányzó megengedte, hogy Praznovszky Iván­.....— ........■in..— —­. .............. ..........A nak ebből az alkalomból­ nehéz körülmények közt telje­sített­­eredmények működéséért elismerése tudtul adass­ék, ... ’■ ' Parisban'tehát nincs követünk, pedig Párisban tár­gyalják­ a magyar jóvátétel ügyét. •­ A Földreform-Szövetség kiáltványa. A Földr­eform­-SzöVetség m­egbizta Grieger J­iklítst. Hogy­ a jövő héten terjessze,­ ért a nemzetgyűlésen a földreform­­ gyo­rs végr©htíjlását célossó kiáltványt,.• Dénes István ugyaniakért, a szö­vetség meg­bizásából indítványt fog előterjeszteni a parlan­entben a­ földbirtoktörvény, revíziójára.. Meskó Zoltán pedig­­azt indítvá­nyozza, h­ogy parlamenti bizottságot küldjenek ki a 'földgyirtok­­reform ellenőrzésére. . . .•' '■ ■ £.y .'sam­ ! í? ■ .iy ’• v 2 Wnintertanács. Ma este­­ minisztertanács volt, amelyen a kormány tagjai folyó ügyeket'tárgyaltak. . ", Nagy János. írta Szöllösi Zsigmond. A tragikusságában olyan fantasztikus, hogy az ember egyszerűen azt mondja:­Nem is igaz! — és elsöpri a gondolatából, mint egy beteg, lázas kieszelést. De mégis igaz. Az élet élt a maga korlátlan tehetése jogával és produkált valamit, amit h­a kigondolni ne merjen, mert minden hite­lét elveszíti. A fantasztikum már a beállításnál kezdődik. Színre lépi egy gyermek és hozza mind­azt, ami normálisan nem lehetséges, tehát nem, is hihető. Minden tanulás nélkül tudja azt, amit ki­vételes tehetségeknek is hosszú esztendők kemény igyekezetével kell eltanulniok és tud olyat is, amit semmiféle tanulással megtanulni nem lehet. A génié diabolikus ereje tör ki belőle és a holt eszközökbe élet száll az érintéséből és minden hangszer az engedelmesség ex­tázisos készségével ad ki magából hangokat, amelyeket a legnagyob­bak is csak a művészetük teljes raffinériájával tudnak kicsalni belőle. A te­nt lehetőségeinek minden titka kitárul előtte­,és az ötéves gyermek szeme az ítélet abszolút biztosságával és fölényes­ségével mosolyog le- mindet­ megtévesztő vagy­­sikertelen kísérletet, amely csak egy zöngéssel­ is mást ad, mint a legigazi­bbat. Észreveszik, mert lehetetlen észre nem venni, hogy­ itt valami isteni ragyog a jászolban. Még gyermek, de már szám­on tartják és már nem lesz többé meglepetés, ha majd a­­ világot birtokába veszi. Az okmányai már rendben vannak és biztos, hogy megkapja a vízumot az egész kerek földön mindenhová, ahol a kultúra és a megértés hódoló vággyal várja a nagyokat­ Már mindenfelé hallot­ták a hírét, hogy itt Budapesten él valaki, aki meg fogja kapni minden világtájak virágainak koszorúját, de egyelőre még nem kapta meg az első­­ hosszú nadrágot. Az apja, az öreg szabad­kai pék mosolyogva nézi a saját lisztes kabátját és úgy viseli, mint egy tréfás álruhát. Hiszen a fiából fejedelem lesz és máris elismert váromá­nyosa a maga nagyszerű rangjának. Még néhány kis esztendő és megy birtokba venni a jussát. A dicsőséget, a diadalokat, az ünneplést, a gazdag­ságot. Mindazt a mérhetetlenséget örömben és kincsben, ami az idejében megismert nagyoknak e földön kijár. Neki is ritka ünnep, ha látja a dicsőség ifjú hercegét, akinek megsimogathatja a fejét, mert az ő gyermeke, ő adta a világnak. És a dicsőség fiatal hercege szerető, jó gyermeke az apjának. Egész éjszaka muzsikál neki, fürdeti a zengő kincsben, amelynek egy-egy hullámáért majd nemzetek és királyok vetekednek és fizetnek tapssal, arannyal, virággal, ordóval, hódolattal. . Azután reggel elmennek valamiért a városba. És kivág az utcasarkon egy autó és elkapja és szétroncsolja a tizennégy éves Nagy Jani gyer­mektestét Ott fekszik már fáradtan, összetörve a a csatakos kövön. Vége. A dicsőség hercege meg­halt a dicsőség világa elsülyedt, a halhatatlan­ság elenyészett Elmaradnak a diadalmas nagy­­tournék, a tündéri fényű koncertek, a hírnév, a­­gazdagság,­ egy mesebéli sors minden tündöklő járuléka. Káprázat volt...‘a !­ ,Mindei, szülői akinek a gyereke meghalt egy ,világot veszített el. Ez a világ­ rendesen gazda­gabb, szebb, rendkívülibb, mint amilyen a való­ságban lett volna. A szülők jobban és gavalléro­­sabban tudják méltányolni a­ gyermekeik kiváló tulajdonságait mint az élet. A szabadkai pék­munkás esete azonban nem a rendesek sorából való. A pékségét­ fantáziája a kisfia bölcsőjénél aligha szárnyalt a nagy sorsok magasságában. Az ő fantáziájának nem volt ehhez való iskolája.­­ Gondolhatta, remélhette, hogy derék, jóravaló, érdem­es embert nevel a fiából. Sorsában szeren­csésebbek jobban boldogul­t az édesapjánál, ön­­álló, sőt nagy péket, akinek a saját házában lesz az üzlete a­ piactéren. ,s­e, hogy az egész világnak adott valakit, hogy egy nemzet büszkesége és te­­hetségének, kultúrájának bizonysága lesz az ő csenevész és hibás testű fiacskája, ezt se álmodni, se­m■ az imáiban kérni­­nem merhette. Megadatott néki, hogy ráeszméljen arra, amit sejteni, sőt elképzelni­­ se tudott. Olyan ígéret föld­jét láthatta meg, amilyet álmodni millió szülő kö­zül egynek se adatott. Micsoda nagy, édes, mámo­rító és­ szédítő rémület áradhatott szét a szegény pék erein, mikor tudós és hiteles emberek meg­magyarázták neki, ki az ő béna fiacskája? Milyen csodát érezhetett és milyen csodában élhetett azóta ez az ember? Micsoda képek és látomások rajzol­tak a lelkében, mikor ,a kisfiára gondolt, a sze­mébe nézett és­ a kezét megfogta? Vagy, amikor­­újságokban a már boldog útjukon haladó nagy hanyászek diadalairól és ünnepléséről olvasott? Mikor ,a plakátokon méteres betűkkel látott híres neveket és­ tudta, hogy az ő fia nevének is ide és igy kell következnie? Micsoda mosoly ragyogha­tott a szegény pék ajkán és lángolhatott diadalmas­­tekintetében?....Hogy harsoghatott fel a szívében otthon a boldogság és hogy feszülhetett benne az extázisos áhitat: — Te édes, jó Istenem, hogy ezt nekem, ne­kem adtad!­­ Az autó... Már megkerült és, ki­derült, hogy el se szökött. Az autó­­megvan, d­e mi van meg vele rabból, ami elveszett? Mit lehet ebből behajtani a sofferjén, ha még úgy elítélik, a gazdáján, ha még­oly­'milliomos? A végzet ereje, épp oly határtalan és kimeríthetetlen a pusztításban, mint az alko­tásban. Ahogy világra hoz idiótát és génjét, úgy­­tud­ ölni egy síkos járdakővel, egy autóval, egy leeső téglával, egy elsülyedő óceán­hajóval. És hány millió embert nem gázol el a sebesebben is ,száguldó hűtő és hány millió gyermek és felnőtt is van, akik közül egy se génié, egy se Nagy János és ime -- éppen ennek­­kellett lennie, akit a bal­­jegyet lefejti. Ennek a halhatatlanságnak kell a halálba elvetélnie. Nem­­olyan eset, ez, amelynek tanulsága van. Legfölebb tanulságai" gsip-csup,. apró, közönséges és jelentéktelen "tanulságai, amelyek­ misztériumá­­nak és.'tragikumának magasságát, föl nem érik és arányaihoz nem méltók. Egy rendkívüli sors ve­szett itt: máris nagyobb, semhogy csak magának és a háza népének vesztesége lenne. Nagy és meg­rázó, mint emberi tragédia. De több is ennél. Ez a fiúcska egy hatalmas szárny volt, amely egy ki­fosztott és_ legázolt _ nemzet geniejét röpítette volna a világ fölé. Már nem röpül, összetört. AZ ÚJSÁG Péntek, 1922 december 8. Ilem lik­oi síi parlamenti bizottsági­ Izgalmas jelenetek az egységes pártban. A nemzetgyűlés mai ülésén beterjesztették a­ kivéte­les hatalom­­hatályának megszűnése következtében.szük­­ségessé vált javaslatokat. Majd a soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásához Östör József,T.Csík Jó­zsef és Peidl Gyula szóltak hozzá. Bethlen István gróf miniszterelnök: A soproni­ nép­szavazásnak azért van nagy jelentősége, mert bebizo­nyította, hogy az a feltevés, amelyből a trianoni, szer­ződés kiindult, hamis és valótlan. (Zajos helyeslés.) A soproni népszavazással megdőlt a trianoni­­szerződés morális alapja. Ezzel a javaslattal pálmaágat nyújtunk át Soproni városának. (Éljenzés a jobboldalon■ és a kö­zépen.) . . ,vi. . Rupert Rezső személyes kérdésben szólal fel s rá­mutatott arra, hogy a veszprémi zsidósággal a kom­mü­n alatt együtt dolgoztak néhány zsidógyerek dirigálása ellen. A huszonegy ember meggyilkoltatása ” a siófoki különítmény dolga volt. -1 . Az elnök napirendi indítványával szemben, mely a legközelebbi ülést hétfő délelőttre javasolja, Kegymegi Kiss Pál szólal fel és indítványozza, hogy a Ház kü­ld­­jö­n ki egy parlamenti bizottságot azoknak a vádaknak a tisztázására, amelyeket Ulain Ferenc a tegnapi ülé­sen Rassay Károly és pártja ellen hangoztatott. A par­lamenti tisztesség nevében kéri ezt, amely nem lehet pártkérdés. (Helyeslés a baloldalon.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Indítványozom az elnöki napirend elfogadását. Pesthy Pál: Már tisztázva van, hogy Usain vád­jait bizonyítani még nem tudja. Remélem én is, hogy a megfelelő konzekvenciákat le fogja vonni. Rassay Károly: Követelem, hogy a vád tisztáztas­­sék. Most már nem a képviselőtársaimhoz, hanem az úri­emberekhez fordulok. (Zajos tetszés a baloldalon, óriási zaj a jobboldalon.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Kikérjük ma­gunknak ezt a hangot. (Óriási zaj a Ház minden oldalán. A jobboldalon és a baloldalon összeszólalkoznak a­ képviselők. Szi­lágyi Lajos és Hoyos Miksa gróf­­között igen éles szóharc fejlődik ki. Mándy Samu rákiált az előtte ülő Gömbös Gyulára: Akkor lépjen ki a pártból! Nagy tetszés a baloldalon. A miniszterelnök felemel­kedve igyekszik pártjának tagjait és elsősorban Gömbös Gyulát csalapítan. Majd Bessenyey Zeno és Gömbös­ Gyula közt keletkezik szenvedélyes vitat­kozás. Csak hosszú idő után tudja az elnök a rendet annyira helyreállítani, hogy a vitát folytatni leh­e­e­hessen.) Rassay Károly: Én az ilyen ügyeket nem szoktam könnyelmű módon,­eüintézni. Ha valakiről bebizonyoso­dik az a vád, hogy hazaáruló, az alkalmatlan arra, hogy vele lovaglás harcot vívjanak. (Tetszés a baloldalon.­ )De ugyancsak alkalmatlan az, is, aki olyan vádat emel amit nem tud bizonyítani. (Taps a baloldalon.) Bethlen István gróf miniszterelnök: Hangsúlyoztam, hogy Illáin köteles­­ bizonytani, különben az úri­­becsület tekintetében nem fogadok el kitanítást.­­ Gömbös Gyula: Szólítsák fel Ulain Ferencet, hogy vádjait ismételje meg a nyilvánosság előtt, vagy von­ják felelősségre Ulain képviselő urat, mint lovagok (Óriási derültség a baloldalon. E pillanatban lép ki Ulain képviselő a terembe, mire a baloldal kórusban kezdi kiairálni: Itt a lovag! Megjött a lovag!) A síáz ezután hatvanegy szavazattal negyvenöt sza­vazat ellen elveti-" Hegymegi Kiss Pál indítványát és nem küld ki parlamenti bizottságot. A szavazás megle­hetős izgalmas jelenetek közepette zajlik le, mialatt Szi­lágyi Lajos élesen­ kiáltja Bethlen István gróf minisz­terelnök felé: ... — Tisza Istvánra pedig soha többé ne merjenek M­­eg­ h­i­vatkozni! Ezután áttérnek a sürgős interpellációkra. • Bénárd Ágoston: A gyógyszerészek és alkalmazot­taik harcáról interpellál, Vass József népjóléti minisz­ter pedig megígéri, hogy, mindent megtesz, de ebbe a harcba nem avatkozhat bele. Megvédelmezi a gyógy­szerészi­­ kart minden rágalommal szemben. Haller István: A lakáskérdés a legizgatóbb anyag, ezért a­­ Lakáshivatal egy-egy intézkedése egész utca­sorokat háborít fel. Vannak, akik évek óta ötven-hatvan kérvényt­ adtak, már, ácsorogtak és vesztegettek és még mindig nincs lakásuk. A Lakáshivatalnak két elnöke, tíz osztályvezetője,n negyvenk­ilenc segédhivatali­ tisztje, negyven napi díjasa, tizenkilenc szolgája, tizenkét ál­landó és huszonhat napidíjas nyomozója van. Sürgős intézkedéseket kér. . ■ •. . , Vass József népjóléti miniszter: A lakáskérdést le­hetetlen adminisztrativ után megoldani. A bajon segí­teni csak építéssel lehet. Jogászi értelemben vett igaz­ságtalanságot nem követ el a Lakáshivatal, d­e elisme­rem, hogy humánus szempontból lehet kifogásokat emelni. Változtatni akarunk a lakáshivatali ácsorgá­­son. Elintézzük, hogy előbb szabadítsák fel a lakásokat és csak azután utalják ki. A kilakoltatásnál a kilakol­tatás költségeit mindig a kilakoltató fedezze. Az állami lakások építése teljes erővel folyik. Kérem a válasz tudomásulvételét. ■: A Ház a választ tudomásul vette. Az ülés 114 óra után ért véget. A lausannei konferencia elnapolása várhEtó. Paris,december 7. Párisi politikai körökben mind­­nagyobb hitelt nyernek azok­­ a hírek, amelyek a lau­­sannei konferenciának­, ha nem is teljes csődjéről, de legalább is elnapolásáról szólnak.

Next