Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

­ Ezer korona jelenléti díjat kapnak a képviselők. A nemzetgyűlés ülése délelőtt 11 órakor kezdődött Scitovszky Béla elnökletével. Napirenden volt a mező­gazdasági munkásviszonyok közigazgatási, szabályozásá­ról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. A nem­zetgyűlés a javaslatot Szabó István földművelésügyi mi­niszter hozzászólása után általánosságban elfogadta, majd áttért a részletes tárgyalásra. A hatodik szakasz­hoz Rupert Rezső azt javasolta, hogy az ügyvédi költ­ségeket az viselje, aki a pert okozta, ezt a módosítást azonban Szabó István földmivelésügyi miniszter felszó­lalása után elvetik. Ekkor Zsilinszky­­Endre személyes kérdésben kért szót. Beszédét ezzel kezdte: — Már másodszor kell Rupert miatt felszólalnom. Az ilyen nagyszájú népbarát... (Erre óriási zaj tört ki. Az ellenzék a padokat verte.) Farkas István: Azt hiszi, hogy Békéscsabán va­gyunk? Zsilinszky Endre: Rupert azt mondotta, hogy én még több pénzt kapok, mint az ügyvédek, még­pedig rombolásokért. Rupert Rezső: Igenis azt mondottam. Zsilinszky Endre: Ezek után megkérdezem, mit ért ez alatt. Rupert Rezső: A Szózatnál húzott fizetését. Zsilinszky Endre: A Szózatnál a fizetésem kisebb, mint bármely budapesti főszerkesztőé. Ha másképp ér­tette, akkor ez alávaló gyalázatos... (Nagy zaj az el­lenzéken. Farkas István: Nem vagyunk Békéscsabán! Rupert Rezső: Ne dicsérje önmagát!) A Ház ez után az intermezzo után a javaslatot rész­leteiben is elfogadja. Csetty Ferenc, a gazdasági bizott­ság előadója beterjeszti a bizottság jelentését a nemzet­gyűlés 1922/23. évi költségvetésében mutatkozó túlkiadá­­sokról. Jelentés szerint a rendes kiadások 36,5 millióra, a tulldadások pedig 52.5 millióra rúgnak. A költségve­tési év végéig még lényeges kiadások merülnek majd fel. A személyi járandóságok részletezésénél az előadó kifejtette, hogy a képviselők jelenléti díjának fedezésére 10 millió koronát irányzott elő a gazdasági bizottság. Az ország súlyos helyzetében az illetmények további fel­emelése nem helyes, de a mai viszonyok mellett mégis indokolt, hogy jelenléti díjak állapíttassanak meg azok részére, akik a képviselőházi és bizottsági üléseken részt vesznek. Az elnök az előadói jelentés alapján java­solja, hogy ezek a jelenléti díjak napi 1000 koronában állapíttassanak meg. Az 1000 korona azonban csak ab­ban az esetben adassék ki, ha a Ház elnöki irodájában levő képviselők névjegyzékébe egy elnökségi tisztviselő jelenlétében a képviselők nevüket aláírják. Ugyanez legyen az eljárás a bizottsági üléseknél is. Indítvá­nyozza, hogy a távollevő képviselők még abban az eset­ben sem kapjanak jelenléti díjat, ha távolmaradásukat igazolják. Kivételt csak a miniszterekkel és a politikai államtitkárokkal tegyenek. A Bás az elnöknek az igazo­lásra vonatkozó javaslatát elfogadja. A legközelebbi ülés pénteken délelőtt 10 órakor lesz. A mai nap legsúlyosabb és legmegdöbbentőbb eseménye a korona nagy zuhanása. Már hosszabb idő óta csökken koronánk külföldi árfolyama, ami azonban csak lassú lemorzsolódásban jutott ki­fejezésre és általában azt hitték, hogy az időköz­ben megindított nagyarányú exporttal útját lehet állni a nagyobb letörésnek. Ez a reménység ma annyiban szétfoszlott, hogy eddig példátlan mér­tékben 0,10-re csökkent a korona zürichi árfo­lyama. Félhivatalos jelentés szerint ez téves volt, ámde a zárlat szintén ezen a színvonalon történt, s így a hanyatlás mértéke felől már nem lehet semmi kétség. Olyan kritikus körülmények elé kerültünk, ahol egész gazdasági és társadalmi éle­tünknek össze kell fogni, hogy a lejtőn megáll­hassunk. Közönségünk tájékoztatása céljából alább közöljük több kiváló szakember­ felfogását koro­nánk romlásáról, annak okairól és a kibontakozás lehetőségeiről. Paupera Ferenc nemzetgyűlési képviselő, a Földhitelbank alelnök-vezér­­igazgatója kérdéseinkre a következőleg válaszolt: —­ Ha azt kérdezzük, mi indította meg a ko­rona esésének újabb folyamatát, úgy a korona árfolyam-változásainak közelmúlt történetéből néhány érdekes adat tűnik szemünk elé. — A korona Korányi báró pénzügyminiszter­sége idején, tavasszal, a jó termés reményében 3,85 centime-os árfolyammal kulminált Zürichben. Mint emlékezetes, a gabonaexporthoz fűzött vára­kozások nem valósultak meg és a korona, 1920 augusztusában esni kezdett és lement 115-ig. Ek­kor jött Hegedűs Lóránt. Nyomban megkezdte he­ves propagandáját, de a korona épp úgy, mint elődje alatt, csak tavasszal kezdett megmozdulni és nyárig felment 2.85-ig. Ám a zuhanás kezdete megint összeesik az időponttal, amikor kétségte­lenné vált, hogy exportunk nem lesz számottevő.­­ Rámutathatunk még néhány olyan krízisre, amelynek hatását a korona kevéssé, vagy sehogy­­sem tudta kiheverni. — Az első királylátogatást közvetlenül meg­előzően, 1921 március 26-án, a korona 2.25 volt. Utána, március 31-én 1.75. A második királyláto­gatást megelőzően, 1921 október 22-én 0.75, utána pedig 0.45 volt. — Végzetes hatással volt a koronára a márka csődje. Ekkor, 1922 júliusában zuhant le a korona folyamatosan 0.60-ról 0.17-re. Egy másik alkalom, mely a láztábláról tisztán leolvasható, az idei kül­politikai bonyodalmak voltak.­­ Ezek a példák, melyeknek útját a legmeré­szebb vonalak jelzik a korona zürichi grafikonján, azt mutatják, hogy a közreható okok között első­sorban szerepel termelőképességünk, továbbá a külső és belső politikai helyzet. Az infláció vagy defláció egymagában véve nem képes a korona árfolyamát szabályozni. Hegedűs Lórántnak a pénzmennyiség deflációjára vonatkozó intézkedése nem hozta meg a várt hatást. Hiába jelentette ki, hogy »megállítottam a bankóprást«, hiába jött a pénzmennyiség legszűkebb market megszorítása, a korona hanyatlása bekövetkezett. Ami annak a jele, hogy ezek az eszközök nem is tartoznak a korona árfolyamára elsőrendűen ható okok sorába.­­ Szintúgy pusztán technikai eszköznek bizo­nyult a Devizaközpont ügye. A Devizaközpont ki­tűnő híd lehetett volna a háborús és békés gazdál­kodás között, de a Devizaközpont rendelkezésére szükséges valutákról és a békegazdaság visszaál­lításáról természetesen egyidejűleg nagyszabású közgazdasági intézkedésekkel kellett volna gon­doskodnunk. Az a vélemény ma sem ingott meg, hogy ha a devizaszabályozás tisztán átmeneti in­tézkedés lett volna, akkor annál a kitűnő vezetés­nél fogva, melyben része volt, megfelelhetett volna hivatásának.­­ Sajnos azonban, eszköz helyett a Deviza­központ is öncélú intézmény lett. Kizárólagos cso­daszer, ahelyett, hogy egy általános kúrának csu­pán egy részét alkotta volna. Ha akkor, amikor fel tudta kelteni a külföld és a belföldi tömegek hitét abban, hogy a ko­ronát felviszik 30—40 centimesre és a közönség önként beszolgáltatta ennélfogva valutakész­leteit, ha akkor a korona emissziójával nem bántak volna olyan szűkmarkúan és valuta­­készleteket szereztek volna be, akkor ma meg tudnánk építeni azt a gátat, melyet a korona iránt való bizalmatlanság ereje nem­ törhet át. Most ugyanazokat a készleteket igyekszik a kor­mány nehezen nélkülözhető áruk exportjával megszerezni, amelyeket rossz koronáért is besze­rezhetett volna.­­ Meggyőződésem az, hogy vannak teendőink a korona körül, hogy vannak módjai a segítésnek, de az is bizonyosnak látszik, hogy a segítőszerek között nem foglalhatnak helyet­ a csodaszerek. Fentebb, közölt néhány adat mutatja, hogy koro­nánk árfolyamára legnagyobb hatással gazdasági életünk produkció volta, külpolitikai viszonyla­taink és belpolitikánk eseményei vannak A valuta én az­értj­i, melyet a külföld pén­­zünknek tulajdonít s ezen vélemény kialakulásá­nál a termelés erejének és a politika helyességé­nek van a legnagyobb szerepe. Minden reménységünk meglehet arra, hogy nyugodt belső életfolyamat közepette, mely biztosítja a rendet, a békés fejlődést, a jogi­folytonosságot és a gazdasági termelés mene­tét, a magyar korona a külföld értékelésében is meg fog erősödni, ám feltétlenül bizonyos, hogy rossz belpolitikai helyzet, izgalmak, nyugtalanságok szétverik utolsó reménysé-­­ geinket is. , — Adataink éppen azt bizonyítják, hogy sem államkönyvelési bravúrok, sem adótechnika, sem­ bankjegypolitika egymagukban nem szilárdítják meg a gazdasági fejlettségnek, termelőképesség­nek, a magunkban és az irántunk való bizalomnak azt a komplexumát, melynek a pénz legfeljebb méri, de nem adja az értékét. Windisch Hermann, a Pénzintézeti Központ ügyvezető igazgatója a következ­­őket mondotta: "­­ Devizaközpontunk tartalékai a nagyarányú igénybevételek folytán legyengültek és ma az igénylések messze túlhaladják a beszolgáltatások mértékét. Ha a kereskedelmi és fizetési mérle­günk mai passzivitásához, amelyet a külföldi tar­tozások címén fizetett összegek is erősen befolyá­soltak, hozzászámítjuk még azt a hatást, amelyet a nagy hiányt feltüntető költségvetés a külföldön felidézhetett, ezt a folyamatot még érthetőbbnek fogjuk találni. Hozzájárultak még ehhez politikai momentumok és egyéb imponderabiliák is. A je­lenleg kezdett exporttevékenység hatását termé­szetszerűleg még nem éreztethette s mihelyt ez bekövetkezik, a koronának egy újabb, sajnos ala­csonyabb nívón történő stabilizálódása remélhető. Ennek bekövetkeztével azután egészen komolyan és céltudatosan kell hozzálátni ahhoz, hogy meg­felelő­­intézkedésekkel ezt a stabilizációt biztosít­suk mindaddig, amíg a valutajavítás terén elha­tározó intézkedéseket lehet tenni. Serger Mór, a Mercur Váltóüzlet vezérigazgatója, a következőket mondotta: — Nem szívesen említem fel, de azt hiszem, lelkiismereti kötelesség a mai nehéz helyzetben az őszinte szó, hogy az ország belpolitikai viszo­nyait külföldön igen kedvezőtlenül ítélik meg s lépten-nyomon beleütközünk a nyugati tőkés­­csoportok ellenszenvébe. Am­iig ezek Ausztriát me­leg szeretettel karolják fel, —­ ahol pedig szintén keresztény párt van a hatalmon — addig irán­tunk szinte szikrázó gyűlölettel viseltetnek s min­den alkalmat — igy legutóbb a külföldi érték­­letétele felszabadítása folytán kiözönlött korona­­tömeget is — felhasználnak, hogy nekünk ártsa­nak. Bármily szembeötlő ennek igazságtalansága, a helyzet mégis ilyen s amíg ezen nem tudunk gyökeresen változtatni, sajnos, hiábavaló minden erőfeszítésünk, mert külföldi hitelre nem számít­hatunk, e nélkül pedig nem tudunk segíteni az országon. Gazdasági helyzetünk elválaszthatatlan a belpolitikától, tehát ez utóbbinak egészséges ki­alakulása támaszthatja alá koronánkat is. A korona kiváló pénzügyi szakemberek véleménye. Szóvá teszik azt is, hogy hír szerint Budapestre rendelték húsvétra a vidéki egyetemek ifjúságát és állítólag olyan arányúvá fejlesztik a mozgalmat, ami alapjában veszel­ezteli a nyugalmat és a békés munka lehetőségét. Ha a miniszterelnök válasza nem­ nyugtatja meg az ellenzéket, zárt ülést fognak kérni s ott tisztáz­zák a helyzetet. Rassay Károly, amennyiben felszólal, csak az egyetemi verekedésekről­ fog beszélni és rendet fog sürgetni. Zichy János és a tü­ntetők, Zichy János gróf ma megjelent a Nemzeti Összetar­tás Társaskörében, ahol hosszasan elbeszélgetett elvba­rátaival. Szóba került a többi között a vasmunkások mai­­felvonulása, valamint az egyetemi ifjúság utcai tünte­tése. Zichy János kifejtette, hogy a kormánynak erélye­sen kell közbelépnie minden forradalmi jellegű jelenség­gel szemben. Hangsúlyozta, hogy elítéli a szélsőséges törekvéseket, bárhonnan is jöjjenek azok. Az eszme­csere folyamán az az álláspont domborodott ki, hogy az arany középúton kell haladni, ami akár azért is kívá­natos, mert valutánk romlása szükségképpen szoros ösz­­szefüggésben van a belső politikában mutatkozó nyug­talanságokkal. Többen úgy vélekedtek, hogy a szabad­forgalomról átmenetileg nem ártana talán visszatérni a kötött forgalomhoz s ideiglenesen egészen meg kel­lene szüntetni az exportot. Péntek, 1923 március 23. az Ifjság Félhivatalos némeet-francia tárgyalás Svájcban? Bécs, március 22. A­­Daily Mail párisi ki­adásának jelentése szerint Németország és Fran­ciaország között megkezdődtek a félhiva­talos tárgyalások a jóvátétel kérdésének rendezése ügyében. Az elmúlt héten Svájcban találkozott Dubois svájci bankár Bergmann ál­lamtitkárral, aki nagy vonásokban vá­zolta előtte a németek jóvátételi ter­vét. Dubois azonnal elutazott Parisba és közölte a német tervet Poinearéval. A lap tudósítója azt hiszi, hogy három héten belül sor kerül a békejavaslatra. A német hivatalos körök véleménye szerint ennek a jelentésnek csak az a célja, hogy azt a látszatot keltse, mintha a németek várva-várnák a tárgyalások megkezdését. Letartóztatják a jobboldali radikálisok vezéreit. Bécs, március 22. (Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonjelentése.) Berlinből jelentik. Néhány nappal ezelőtt letartóztatták Rostbach hadnagyot, egy volt szabadcsapat vezetőjét, mert bebizonyosodott róla, hogy a jobboldali radikális szervezet segítségével ellentállást akart szervezni a Ruhr-vidéken. Rostbach vallomása súlyos terhelő körülményeket tartalmazott a német nacionalista szabadságpárt ellen. Ezért a berlini rendőr­főnökség elrendelte, hogy a német nacionalista szabad­ságpárt összes irodáiban, melyek számos városban működnek, házkutatásokat tartsanak. A házkutatásokat ma megtartották és igen sok helyi csoport vezetőjét letartóztatták. Úgy látszik azonban, hogy a berlini iroda idejében értesült a hatóságok készülő intézkedéseiről, mert a házkutatásnál részben üresen találták az irat­­szekrényeket. Azt hiszik, hogy Müller, Greiser és Henn­ig képviselők immunitásuk védelme alatt elren­delték, hogy az iratokat vigyék a német nemzeti sza­badságpártnak a birodalmi gyűlés épületében levő párt­helyiségébe, ahol az iratokat is az immunitás védi a rendőri beavatkozás ellen. Parlamenti körökben azt hiszik, hogy a három képviselő ellen letart­ózta­tási pa­rancsot fognak kirdni, de csak akkor tartóztatják le őket, ha a bíróság hozzájárul a büntetőjogi üldözésük­höz. Eddig hét ember van Berlinben letartóztatva és azt hiszik, hogy még egy vezetőt tartóztatnak le, egy őrnagyot. Rablótámadás a Teréz­ körúton. A főkapitányságon ma este megjelent Treuhart Emánuelné 62 éves amerikai asszony, aki rokonai látogatására jött Budapestre és itt Damjanich­ utca 46. szám alatt lakik. Elmon­dotta, hogy ma este a Teréz-körút 31. számú ház­ban volt látogatóban. Mikor innen elment, a Te­­réz-körút 43/a. számú h­áz előtt két fiatalember megtámadta, két oldalt megragadták és a kapu alá cipelték. Itt az egyik támadó befogta a száját, hogy ne sikolthasson, a másik ezalatt ujjairól le­húzta értékes brilliáns gyűrűit, retikü­ljéből ki­vett körülbelül 7000 korona készpénzt, karjáról lehúzták karkötőit, füléből kitépték brilliáns bu­­tonjait és melléről levették ezüst tűjét. A Teréz­­körút 43/a. számú ház a körút egyik leg­forgalmasabb pontján van. A kapualj, ahol a rab­lás Treuhaftné szerint történt, fényesen ki van világítva és közvetlen közelében van a házmester­­lakás, amelynek ablakai a kapura néznek. A ház­mester egész este nem vett észre semmi gyanúsat. Az asszony elmondotta azt is, hogy kára mintegy 15 millió korona. A rendőrség a rejtélyes rabló­­támadás ügyében folytatja a nyomozást.

Next