Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-28 / 71. szám

q, ! A/(rv=-u-ym r\w~i $ n | fi- a^' • ■'-■:■x Q| / ! 1 f ' ■ 5 | I | * 1923 már '-rt- ' | A Budapest, 192?. Arab korona. XXI. évfolyam. 71. szám, Szerda, március g& / Előfizetési toki ‘ ' ' -|W . Ai ^TIAA '' SZERKESZTŐSÉG: Kegyedésre......„.... 1700 K — I __ .J3L Budapest, Rákóczi-út 54. 82. Ecq l’i­ra ................... 600 „ —k!$5.3M­wE&jBk­­­Hl 39 H JKHHH EBSBL /4ff&KsBfö. Telefon•• József 13­03, József 122-51. Elf­öldre az előfizetési ir két- flwpB®! 33 Mm BEM ESS^TM"* --­szeresét számítjuk. jBfljBl If £§3 §||j ||g W»to ttmW& JgT KIADÓHIVATAL; iziiz^zizroz^t 11 # tel a *nc^^^r4r­ |fil§ j# 1 L Iá aMI I Megjelenik ünnep utáni napok M $4 ifin WET HÍ FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. H8ÍSÍ a£J$áss«Bö* 'í®*sS*F ^fifia®63 Budapest, Erzsébet­ körút43. ROVÁS Elvégre nem lehetünk meglepve, ha a szélső­jobbok pártallannak csak azt a vizsgálatot is­merik el, mely nekik ad igazat. Igazság Körzetük már igy van beállitva s az igazság csak akkor szent, ha kedvez nekik, ellenben semmiféle igaz­ság kedvéért nem óhajtanak lemondani valamiről, ami nekik hasznos. Ennélfogva a rendőri bruta­litás vizsgálata sem elégiti ki őket. Nem az a fontos, mit derít az ki, hanem mit akarnak, hogy kiderüljön. H ha máskép volna, akkor n­em is volnának szélsőjobbok. Igaz, ugyanez a felfogás érvényesül a szélsőbaloldalon is. Ez választ el bennünket mind a kettőtől, de hogy mi választja el ez azonos gondolkodás kapcsa mellett a két szélsőséget, az már nem olyan világos. * Eckh­ardt Tibornak tökéletesen igaza van: ha a kormány táborában nézeteltérések merültek fel, nem az következik belőle, hogy aki a maga nézeté­hez ragaszkodik, vonuljon ki, hanem vigye a vitát a párt elé s attól függ, hogy melyik nézet érvényesül, hogy melyiknek kell kivonulnia. A magunk részéről ezzel az eljárással teljesen egyet­értünk és sohasem is akartunk egyebet hogy az egységes párt tisztuljon m­eg­ valamelyik irány­ban. Ha mérsékelt, legyen egészben az, ha jobb­oldali, akkor támaszkodjék csak a jobboldaliakra. Az utóbbit nagy bajnak tartjuk, de még mindig jobb, mint a keverék állapot . Az utcai vadászatot a »tányérsapkások«-ra nem tartjuk érthetőbbnek és megengedhetőbbnek, mint a vadászatot zsidókra. Ezért nagy meg­elégedéssel olvassuk a fajvédő sajtóban a fel­háborodást, hogy a liberális sajtó lelketlen izga­tásainak ime ilyenek a következményei. Ha még átlátná azt is, hogy a saját izgatásainak a követ­kezései sem lehetnek érthetőbbek és megenged­­hetőbbek, akkor megelégedésünk teljes volna. Az agrárválság. A gazdák bajban vannak, — erről vitatkozni nem lehet. Az együttdolgozás ezideig nem sike­rült, az együttnyanyorgás most már teljes. Város, ipar, kereskedelem ma együtt van a faluval és a ■földeiéi és közösen küldhetik panaszukat fel a magas egekig, vagy politikai gondviselésig. Való igaz,­­ a mezőgazdaság megfullad a pénzinségtől. A legnagyobb föld- és felszereltség gazdagsága mellett nem tud arra a forgótőkére szert tenni, amely nélkül a gazdaságot vezetni nem lehet. Akárhány gazda nekikeseredve fogadkozik, hogy annyit termel, amennyire magának szüksége van, a többi földet a szelekre bízza, vessék be ők. Nem sajátságos kifejlődés ez? Kat évvel ez­előtt még minden pénzinség magyarázatául az szolgált, hogy a város pénze élelemért mind falura megy és ott eltünteti a gyanakvás és féle­lem. Sem takarékba nem teszik, — nem érdemes azért a semmi kamatért, seta értékpapírba nem fekteti — nem bolond, hogy arra a becstelen pénztársaságra bízza a maga keserves munkája gyümölcsét. S ma üres a ládafia s a mezőgazdaság banktól és kormánytól követel hitelt — teljes megokoltsággal, mert hitelre szüksége van annak a nemzettápláló munkának, mely reá van bízva. Igaza van, csak épp oly kevéssé kielégíthető igaza, mint a többi gazdasági hivatásnak, melyet szintén megbénít a pénz szűká­s csak­, ideig-óráig tud magán segíteni olyan kamatteher árán, melyet a földgazdálkodás el nem bír. Honnan e tragikus változás? Siránkozni tu­dunk rajta, csodálkozni nem. Elvégre, ami be­következett, annak nem állhatta útját, hogy lehe­tetlennek tartották. A gazdának egyszerűen azért nincs pénze, mert minden pénz végső stációként hozzá áramlik. Nem mondunk újságot, állandóan ezt fejtegettük., Az agrárgazdaságot tönkretette az agrárizmus. Az a felfogás, hogy mivel az ország agrárius, ennélfogva az agrárérdekeket minden más fölé kell helyezni. Miben érezték az agrárérdeket? A minél magasabb terményárak­ban. S itt kezdődik a boszorkánytánc. Az agrár­forgalom szabaddá tétele ugrásszerűen harminc-, negyvenszeresére emelte a gabonaárakat. Ehhez harminc-, negyvenszeresen több pénz kellett, de ekkora méretben nem szaporították. Előállt te­hát a pénzromlással párhuzamosan a pénzszűke. ,A romlás elértéktelenítette a tez,aurált pénzeket. Ezek a hétszázkor opus búzaár idejében még va­gyonok voltak, a tiz-tizenötezer koronás árak idejé­ben jelentéktelenséggé zsugorodtak. Az újonnan­­ keresett pénz tönkretette a már meglevőt s ki- s téb­és pótlás nincsen,­­ hiszen éppen azért, mert ■ a gabona- és állatának annyi pénzjegybe kerültek, s nem maradt sem fölösleg, sem szükséges­ mennyi-­­ ség a városban. Nincs haszna a gazdának a magas árakból, mert elértékteleníti a pénzt, növeli a drágaságot. Az unalomig, a kétségbeesésig hirdettük ezt s az agrárdemokratikus politika minden bajból a gaz­dát mégis újabb áremeléssel akarta kisegíteni s a gazda még ma is azt hiszi, ha kétszer annyit kapna a búzájáért, állatjáért, akkor többje volna. Ma is csak érzi a bajt, melynek jöttét nem hitte el, de nem látja tisztán az összefüggést a baja és a kiváltságos helyzete között. S követel az államtól, mely ugyanennek a bevételszaporítási rendszernek a sorvadó áldozata s követel a mobil tőkétől, mely nincsen és annál kevésbé lehet, minél nagyobb súlyt vet a gazda arra, hogy ter­ményeiért, minél nagyobb számjegyben fejezhesse ki az árat. Mégis remélnünk kell, hogy az összes gazda­sági faktorok a nyomornak ugyanarra a plati­­farmjára kerülvén, utat tör magának a megisme­rés, hogy csak úgy lehet az egyiken segíteni, ha valamennyien segítünk S az agrárizmus akkor tölti be igazán hivatását s éri el céljait, ha az ország összes tényezőinek az egyensúlyát és har­móniáját segíti elő. Íilsvét után jön a leszámolás az egységes pártban Gömbös, Eckhardt és Zsilinszky kilépésére számítana!!. Sfoyos Miksa gróf a jobbszélső radikusok Hü­ssséltelését sürgeti A fajvédő radikálisok döntést akarnak pro­vokálni az egységes pártban, amiről Eckh­ardt Ti­bor és Zsilinszky Endre nyilatkozatai is tanús­kodnak. Az előbbi nyíltan bevallja, hogy ez egy­séges párton belül lényeges nézeteltérések van­nak, olyan különböző felfogások, amelyeket tisz­tázni kell. Amennyiben nem sikerül megegyezni a pártvezérekkel, ak­kor pártértekezlet elé viszik a kérdést s bukásuk esetén levonják a konzekven­ciát. Ezzel az akcióval kapcsolatos Hoyos Miksa grófnak kaposvári párthívei előtt tett nyilatko­zata. Kaposvár képviselője, az Új-Somogy közlése szerint, a többi között ezt mondotta: — Merem mondani, hogy az egységes párt kilencvenöt százaléka velem együtt Bethlen Ist­­­­ván gróf mérsékelt, középk­ton járó politikáját vallja. Ezt annak eredményéül tekintem, hogy korosabb párttagok — amióta helyet foglalnak a kormány táborában — befolyásuk egész sú­lyával ezt a felfogást képviselték és hirdették. Én magam vetettem fel a pártban több képviselő jelenlétében az utóbbi napokban észlelt izgal­mak hatása alatt, hogy aki támogatja a kor­mányt, nem lehet egyszersmind ellenzéke is­­ annak és viszont. Akik a párt tagjainak kilenc­venöt százalékával ellentétes elveket vallanak, azoknak nincs helyük a vártban. Az a hitem, hogy az illetők le is fogják vonni a konzekven­ciáit. Ha azonban nem tennék ezt, akkor azok, akik Bethlen István gróf politikájának feltétlen­ül idei, fel fogják őket szólítani, hogy távozzanak a p­ártból. Ez a húsvéti szünet után lesz aktuális s akkor tisztázódni fog a helyzet. Általános a felfogás, hogy Gömbös Gyula, Eckhardt Tibor és Zsilinszky Endre ismert moz­galma végleg megbukott s mind a három képvi­selő ki fog lépni az egységes pártból. K5®3aaS®iies,s és Ergaffbepger. Tanulságos tüntetés volt tegnap éjszaka Ko­máromban. Klebelsberg Kunó c. gróf kultusz­miniszter győzelmének hírére az ott tartózkodó tizenöt ébredő rázendített az Ergerbergerre és ezzel a korszerű dallal ünnepelte a kultuszminisz­ter győzelmét. Végigvonultak az utcákon és nagy zajt csaptak mindenfelé. Megálltak a zsidó polgá­rok lakásai előtt. Leghosszabb ideig a Milch-féle telepen tartózkodtak, dühösen rugdosták a kaput és halálra rémítették Mileh feleségét és leányát Iofisch tudvalevően amerikai állampolgár, semmi része sem volt a választási agitációban és hosz­­szabb idő óta nem is tartózkodik Komárom­ban. Jugoszláviában jár üzleti ügyekben. Komá­romnak százhúsz főnyi rendőrsége van, de a rend­őrség nem látott okot a beavatkozásra. Karatcaky Ottón és a keresztény ellenzék. Ebben a pillanatban már minden kártevés nélkül el lehet mondani néhány részletet a komáromi választás kulisszatitkaiból. Beniczky Ödön volt belügyminiszter­nek rendkívül súlyos harcot kellett vívnia ellenjelöltjé­vel, Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszterrel. Ezt mindenki tudta s a keresztény ellenzék volt leginkább tisztában a helyzettel. S mégis mi történt? Az a parla­menti párt, amelyhez mint nem parlamenti tag Be­niczky Ödön is tartozott, nem vonta le ebből a tanul­ságot s nem állott ki olyan erővel a síkra, ahogyan ezt a politikai illem tőle megkövetelte. Mindössze Huszár Elemér és Griger Miklós agitáltak Komáromban Be­niczky Ödön érdekében, a keresztény ellenzék többi tagjai egyszerűen távollétükkel tüntettek. Igaz, hogy a keresztény ellenzék már régóta belső válsággal küzd s képtelen volt az egységes fellépésre, de a Beniczky Ödön választási harca iránt tanúsított közömbösség még így is meglepő. Komáromban is elvi küzdelemről volt szó s az elvi kü­zdelemnek nem volt hadserege abból az erőtartalékból, amelyet a keresztény ellenzék mondhat magáénak. Így történt meg, hogy a legitimista Be­niczky Ödön éppen legitimista párthívei részéről nem kapta meg a szükséges támogatást. Ennek a blokádnak érdekes háttere van. A keresz­tény ellenzék számos tagja már régóta a kormány felé kacsintgat. Ezek nem akarták kockára tenni egyéni érdeküket és előnyeiket annak a Beniczky Ödönnek a kedvéért, aki kemény ellenfele a kormánynak. Munka­társunk kérdésére Beniczky Ödön ma este nyíltan ki­jelentette,­hogy bukását ezeknek az uraknak köszönheti. Rossay 3€ár®íy kritikája, Rassay Károly így nyilatkozott munkatársunknak a komáromi választásról: — Annak idején elhatároztuk, hogy Beniczky Ödönt egységesen fogjuk támogatni. Mi kitartottunk mellette, de legitimista elvbarátai teljesen cserbenhagyták. Be­niczky Ödön csak tőlünk kapott aktív támogatást. Hasz­talan kapacitáltam a keresztény ellenzék tagjait. Huszár Elemér és Griger Miklós kivételével, egyáltalán nem is törődtek a választással. Kirívó volt, hogy csak mi és a szociáldemokraták támogattuk Beniczky Ödönt. Nem kérdéses, hogy Beniczky Ödön feltétlenül győzött volna, ha a legitimista részről is megkapja a támogatást. Ezt a tanulságot elraktározzuk a jövőre, hogy mindig emlé­keztessen arra, mennyit érhet nekünk az egy fronton való küzdelem a keresztény ellenzékkel. Walk­o Lajost is me­gválasztották. Baján ma délben hirdették ki a választás eredmé­nyét. Walko Lajos minisztert 208 szavazattöbbséggel képviselővé választották. Itt említjük meg, hogy Slle­­belsberg Kunó gróf ma délben vette át komáromi man­dátumát. &ném@f@rsz3 c sasra adta m­eg magát. Berlin, március 27. (Wolff). A birodalmi gyű­lés külügyi bizottsága ma délben ülést tartott, amelyen liosenberg külügyminiszteren kívül résztvettek Oeser, Luther, Albert, Heinze és Becker miniszterek, az újjáépítési minisztérium részéről Müller­ék­, a külügyi bizottság számos, tagja, Braun porosz miniszterelnök, valamint a bajor és a szász követ. Cuno úr­­birodalmi kancellárt betegsége meg­akadályozta az ülésen való megjelenésben. A kancellár helyett Rosenberg külü­gyminisz­­ter részletes jelentést tett a politikai helyzetről. Jelentése teljesen bizalmas természetű volt. A vita során, amelyben valamennyi párt kép­viselői részt vettek, kialakult az az egyhangú el­határozás, hogy a francia kormány részé­ről követelt feltétlen megadást meg­tagadják és folytatni fogják a passzív ellenj­­ábást, hogy ennek, valamint a nemzetközi megál­lapodásoknak segélyével a fluhr-vidéket megsza­badítsák a jogellenes betöréstől. ÍJ'öPass rsr*?sí?sz4eD’fiawá*E. Feltin, március 27. (Wolff.) A porosz kormány ma foglalkozott Severin belügyminiszternek a nagynémet szabadságpárt ellen életbe léptetett intézkedéseivel. A minisztertanács kimondta, hogy ezekre az intézkedé­­í­sekre szükség volt és egyértelműen helyeselte a belügy­­miniszter politikáját. 45 RésszeS­ak­­­sság és s német StSIesSn, Róma, március 27. A kereskedelmi kamarák nemzetközi kongresszusának határozata értelmé­ben a ném­et kölcsön ügyében nemzetközi bizott­ságot küldtek ki, amelynek az a feladata, hogy az amerikai közvéleményt a háborus tartozások leszállítására előkészítse, a német kölcsön elhe­lyezéséről gondoskodjék, Európa pacifikálása ér­dekében működjék és a háborús készülődéseit csökkentését lehetővé tegye. A bizottságban hét ország van képviselve. Mégy Elet­i SSrs zárva ,annai a Glocioums Sislets?*, Berlin, március 27. A lapok bochumi jelentése sze­rint a város francia polgári parancsnoka felhívta a bochumi kereskedőket, akik üzleteiket a francia rekvi­­rál­ások ellen való tiltakozásuk jeléül már négy hét­­óta zárva tartják, hogy április 1-éig ismét nyissák ki ren­desen üzleteiket, mert különben az üzletek tulajdono­sait, vagy vezetőit egy esztendőn túl terjedő fogház­büntetéssel fogják sújtani. A franciák ezenkívül kije­­lentették­, hogy maguk fogják az árusítást végezni

Next