Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-21 / 65. szám

ROVÁS. Kossuth Lajos halálának napja nem hivatalos ünnep. Régebben sem volt az, ma megint nem­ az. Nem szabad ezen megütközni, mert Kossuth Lajos az országnak sem volt soha hivatalos nagy­sága. Éppen csak a magyar lélek összes erényei­nek s a magyar gondolkodás minden gondolatá­nak volt az inkarnációja. S ennek elvégre meg­maradt. . i - * n * . Az eszmékért és elvekért vivott küzdelmek nemes köteléke fűzi Gömbös Gyulát a miniszter­elnökhöz. Ez igy van, mivel ő maga mondja. És ideje végre szakítani a középúti se hideg, se meleg politikával, hanem egészséges szélsőségbe menni át: ez a Gömbös Gyula eszméje és elve. — Ez is így van, m­ert ezt is mondotta. A kettő hogyan áll me­g együtt, ez igen érdekes kérdés lehet annak, aki nem tudja számba venni, mit jelent az, hogy tegnap és ma között egy éjszakát át kellett aludni.* Egy jól berendezett agyvelő, amilyen Csilléry képviselő úré, igen jól el tudja képzelni, hogy a rendőrség elfogult egy olyan ügy elbírálásánál, melynél érdekelt fél, amellett a tiszta igazságot a diákoknál találja meg, amely elvégre szintén érdekelt fél volna. Egy kifogástalan dobhártya, amilyen ugyancsak a képviselő úré, ugyancsak érzékenyen tud tiltakozni minden izgató hang ellen s amellett élvezettel szürcsölni a siketítő pergőtüzeket, melyeket a neki kedves sajtó tudit minden napra, nem is tagadva, hogy igenis: célja és hivatása az izgatás. Akinek az agya­­veleje és füle dobja nincs ebben a szerencsés diszpozícióban, mint jómagunké, az összecsapja a kezét csodálkozásában: hát ezt is lehet termé­szetesnek tartani? Az „incidens**. A március 15-iki botránnyal szemben hűvös nyugalmat tanúsítottunk, mint mindmeg.­nyugt­­ázom, ha a szenvedélyek lobognak és a tények álruhában járnak. Rendőrség és ifjúság ellen és mellett verekedve az ember semmit sem szolgál, ha akár az egyik, akár a másik mellett segít lármázni. Hűvös fentartással fogadtuk a két­értelmű nyilatkozatokat is, amikkel az exponált urak felszínen akarták magukat tartani igazi színvallás nélkül. S nem kutatjuk az ellentmon­dásokat, nem kompromittálunk senkit tegnapi önmagával. ha ma úgy viselkedik, ahogy az igazság és a békesség megkívánja, elfelejtjük a tegnapi mondását. Szól ez Gömbös Gyulára is, akitől nem vitatjuk el a jogot, hogy amit tegnap letagadhatatlanul a saját pártlapjában mondott, ma meggondolja és módosítsa. S minden boncolgatás nélkül megelégedéssel fogadjuk, hogy ,a nemzetgyűlés mai szavazása szerint alig féltucatra redukálódott azok száma, akik az utcai lárma és sajtójuk hetvenkedései szerint az ország közvéleményének és akaratának volnának képviselői. Véleményünket az egységes párt egységének politikai értékéről olvasóink ismerik és ki fogjuk fejteni máskor is. Ezúttal nem választ el tőlük semmi s valahányszor arról lesz szó, hogy ez a párt megkülönböztesse magát attól a töredéktől, melyet nem tud magáról le­rázni, mindig mellette leszünk. Felfogásunknak teljesen megfelel, hogy a mai interpellációk kapcsán nem arról volt szó, hogy a rendőrség, vagy az egyetemi ifjúság győzzön. Nagyon veszedelmes kérdés lenne, ha felelnének rá. A két tényező megmérkőzéséhez hiányzik a közös alap. A rendőrség állami intézmény, az ifjúság a polgárságnak egyik része, melyet ható­sággal szemben nem lehet megkülönböztetni a többi polgárságtól. Ami általánosságban tilos, nincs megengedve az ifjúságnak sem s ami ható­sági fellépés indokolva van egyáltalán, azt az ifjúság sem találhatja sérelmesnek. Ez elemi igazság minden célszerűségi szempont nélkül is. A rendőrséget nem azért nem szabad a vádlottak padjára ültetni, mert vége volna a tekintélynek, hanem mert nem oda való. S az ifjúságtól nem azért kell megtagadni az ultimátumszerűen köve­telt jóvátételeket, mert az ifjúság bűnös, hanem mert bolsevisztikus módszer szerint eljárni nem­zeti és polgári államban nem lehet. Az eset, jelentőségét azonban nem ebben a helyesen elintézett incidensben látjuk. Látjuk abban, hogy nem incidens volt, hanem egy szívó­san folytatott mozgalomnak látható felbukka­nása. Hogy mi ez a mozgalom? Legjellemzőbb vonása hogy vannak beavatottak, akik tudják. Mi például nem tudjuk s az egyetemi ifjúság szin­tén nem tudja. A parlamentben, láttuk,nincs talaja, az utcán, a hivatalokban, ismeretlen tanyákon, el­szigetelt sajtóban tömegeket tud mozgatni, be­folyásokat tud érvényesíteni s a terror hatásával lenni a társadalomra. Jelentősége az intézményes politikai rendben semmi, de a legális politikát ‘íte* k­y.­Ai X [\ \ p" WJjR 21 * J Budapest, 1923. Ara 30 korona. XXI. évfolyam, 65. szám. R ^ Szerda^ március 21. , Előfizetési alak: ................““ * árny ' ' "V VOTfeERgggZTfiScG: Hegyedévra.......„.... 1700 K­J ____—__ JUfL BtKhtjJ&si, Rákóczi-ut 54. SZ. Egy bér. 600 .­.. fggp* SSS ESS EKi MfW&k Telefon: József IS­ CS. József U2-5* Küllőidre az előfizetési át két- ‘“"•ufW fey P­s? RV*y fjsjfp5””®1 jáSj©5®*®” . — szeresét számítják. iman MM ffe ifi te8- fik. MMWk mf kiadóhivatal: I I m 1 H 13 |1 gr jg­­nwssster* mm m 8 I &­­ H mm TeU10D:J^»reflMtf-Megjelenik ünnep utáni napok M V­­ , \%*‘,V W\ FIÓKKIADÓHIVATAL, kivételével minden nap. *em ^assa&asl Budapest, Erzsébet­ körút 43. kényszerhelyzetekbe tudja hozni s annak erejé­ben való hitet tökéletesen megingatni. Ez a sajátságos folyamat most nem vezetett oda, ahová jutni remélt, de éppenséggel nem mondható, hogy az ország megmenekült tőle, hogy tudomásul vette volna elszigeteltségét és inferio­­ritását. Ez a fajta politika roppantul mozgalmas és egyhamar nem jut zavarba. Ahogy nem fontos neki, hogy igaz legyen az, ami céljai mellett izgató, azonképpen nem fontos neki, aminek meg­szégyenítő kiderü­lése másokat örökre vissza­vonultatna. Az ^incidens* politikailag el volna intézve^ a folyamat tovább tart. S incidenssel, incidens nélkül egy örökös balkáni színezetbe borítja a magyar politikát idebent s ezzel teljes bizalmat­lanságot és gyanakvást éleszt irányunkban oda­­kint. Ha a kormány komolyan akarja, ami mel­lett ma tüntetett és valóban képes is akaratát érvényesíteni, akkor általánosságban tiszta hely­zetet kell teremtenie még annak az árán is, hogy lemond nyíltan azoknak a támogatásáról, akik hátulról döfnék le, mihelyt erre alkalmuk nyílik. A miniszterelnök a sajtófizgatás elfojtására utasította az ügyészséget. Impozáns fü­ztetés a nemzetgyűlésen a szélsőséges lapok uszítása ellen* A belügyminiszter erélyesen megvédte a rendőrséget- Kijelentette, hogy nem áldozza fel a főkapitányt, sem a rendőrség más tagjait. Wolffék csúfos kudarca a plénum előtt. Benedek János az ellenzék szónoka hatal*­mas beszédben védte az ifjúságot és támadta az ifjúság felbujtóit. Izgat* más szavazás Gömbösék néma tüntetése mellett. Puskaporos levegőben gyűltek össze ma a magyar törvényhozás tagjai. Zsúfolásig teltek meg­­ a karzatok, megerősített rendőrőrszemek védték a parlament épületét, méhkasszerűen zsongott a folyosó. Ma kellett eldőlnie annak a nagy kérdésnek, sarkára váer-e állam a kormány­­ a kormánypárti sajtó uszításaival szemben s meg-­ védi-e a rendőrséget azzal a sok váddal szemben,­­ amellyel a legutóbbi diáktüntetések kapcsán éppen a kormánypárt táborában illették. El kel­lett dőlnie annak a második kérdésnek is, meny­nyien tapsolnak a magyar parlamentben annak a szélsőséges politikának, amelyet Wolffék és Göm­bösék hirdetnek. A magyar közvélemény nyugodtan veheti tu­domásul, hogy a kormány ura a helyzetnek. Ez a legfontosabb tanulsága a mai gyűlésnek. Wolffék akciója csúfos kudarcot vallott a plénum előtt s a magyar rendőrség diadalmasan került ki az el­lene indított hajszából. Csillér András, a szélső­sége- hiddpws -egyik tagja, r­ffujc ivrfcede»,.•'• mondhatta el interpellációját. Benedek János, az ellenzék szónoka viszont, olyan szónoki sikert ara­tott, hogy büszkén sorozhatja legnagyobb sikerei közé. A belügyminiszter — ezt az ellenzék is meg­­állapította — korrekt választ adott, s a miniszter­­elnök is olyat üzent jobbfelé, aminek egyáltalá­ban nem fognak örülni azok, akik frázisokon él­degélnek ebben az országban. Gömbös Gyulát és törzskarának több tagját a tegnap esti hangulatváltozás miatt, nem érde­kelték a mai parlamenti események. Sem ő, sem több elvbarátja nem jelentek meg az ülésterem­ben. Több fajvédő viszont azzal tüntetett, hogy nem vette tudomásul a kormány válaszát. Köztük Eckhardt Tibor járt­ elől jó példával. Egy óra hosszat közös politikai mesgyén haladt az egész nemzetgyűlés, kivéve a jobboldali csoportot. Az ellenzék tüntetően és szíve szerint tapsolt a bel­ügyminiszternek és a miniszterelnöknek. Szinte ünnepi kibékülés volt, ami ma a parlamentben történt, de egyúttal azt is visszatükrözte, hogy csak elenyésző törpeség helyezkedik szembe nem­csak a kormány akaratával, hanem egyúttal a közvéleménnyel is. Bethlen István gróf megmu­tatta, hogy ura a helyzetnek és van ereje ahhoz, hogy félretolja az útból azokat, akik merész és veszedelmes álmokat hajszolnak. A mai kormánynyilatkozattal megszabadult a közvélemény attól a lidércnyomástól, amely a szélsőjobb-csoport akciója révén ránehezedett. A miniszterelnök megállj-­ parancsolt az uszítóknak ,s szavának remélhetően nemsokára tettekben is érvényt szerez. A nevezetes ülésről részletes tudósításunk alább következik: Csákérfi gias Reeiása sz elfanzékisei. Scitovszky Béla e­lök féltizenkettő tájban nyitotta meg az ülést. Jelentette, hogy három képviselőnek sür­gős interpellációra adott engedélyt. A napirend során a gazdasági munkásházakról szóló törvényjavaslatot tárgyalták le, majd a munkai­­árszabályozás­ról szóló földművelésügyi javaslat általános vitáját kezdték meg. A napirendi idő letelte után a nemzetgyűlés megválasz­totta a Mayer János ellen tett összeférhetetlenségi be­jelentés ügyében a bizottságot. A bizottság tagjai azon­nal letették az esküt és kivonultak az ülésteremből, hogy megkezdjék az ügy érdemi tárgyalásai. Szünet után, háromnegyed háromkor tértek át az interpellációk előterjesztésére. Csillért­ András volt az első szónok, aki az ifjúsági tüntetéseket hozta a nem­zetgyűlés elé. Beszédében, amelyet az ellenzék részéről jóformán megszakítás nélkül zajos közbekiáltásokkal kísértek, azt fejtegette, hogy ha az ifjúság hibát­ is kö­vetett el, de mindenesetre több tapintattal kellett volna velük szebben eljárni, amikor azok ellen tüntetett, akik a nemzet összeomlását előkészítették. — Bíróság elé kell azokat a lapokat állítani! —­ kiáltozták az ellenzéken a szónok felé. — Csak lazítson tovább, úgy mint a Nép és a­­Szó­zat! — szólt közbe erélyes hangon Pikler Emil. Csilléry csak nehezen tudta folytatni beszédét. ■ • Nekünk? — mondotta — csak egyféle jogrend kiül, ma­gyar és nemzeti. — Orgoványi jogrend kell maguknak! — zúgott fel a kijelentésre a baloldal. Csilléry András azután azt fejtegette, hogy az ifjú­­ság zárt rendben vonult fel és csak véletlenül találko­zott a nagykörúton. A tüntetés vége az lett, hogy szét­verték őket és másnap ugyanez megismétlődött az Andrássy­ úton. Nem annyira a rendőrség beavatkozá­sában látja a hibát, mint inkább magában a rendszer­ben. Ez a rendszer arra uszít, hogy a diákság és a rendőrség egymással szembekerüljön. Fábián Béla: Maguk uszítanak folyton. A Nép és a Szózat uszít. Kúpért. Rezső: Az önök redukcióiban vannak az Uszoltók, Zsirkay és társai. (Nagy zaj.) — A rendőrség rossz ?i oly kétben van folyt.. i.:­­ CsÖSÉry —­ a sok szolgáióitól­­.:d» é . -nu vissza, hogy ily kilengések megtörténhettek. Horváth Zoltán: Rossz a rendőrség joga. (Derült­ség.) Csilléry András: Elvárja, hogy szigorú vizsgálat indul meg. Kívánatosnak tartaná, ha a belügyminisz­térium járna el, mert­ a rendőrséget nem tartja illeté­kesnek arra, hogy a saját ügyében eljárjon. (óriási zaj támadt erre az ellenzéken: Micsoda beszéd est­e 'T­­­kintélyrombolás!) Droedy Győző: Csoda, hogy nem a vitézi széket akarja megbízni a vizsgálattal! Csilléry András: Teljes reorganizációját kívánja a rendőrségnek, akik nem oda valók, távolítsák el azokat követeli, hogy azok a lapok, amelyek uszítanak, t­­tas­sanak ki a rendőrségről. (Nagy zaj.) Kassay Károly: Meg kell vonni a szubvenciót a Szózat-tól és A Nép-től! Fábián Béla: Tegnap még a főkapitány eltávolítá­sát­ követelte! Pikler Emil: Essünk már túl az új kormány bemu­tatkozásán. (Zajos derültség. Felkiáltások a baloldalon: Wolff a rezignált miniszterelnök!) Csilléry András: Az ifjúság nem fog visszariadni attól sem, hogyha a dolgok így folynak, még véráldozot­­tok­ árán is elégtételt szerezzen magának. (Óriási, zaj. Francia-Kiss kellene magának főkapitánynak!) Nagy Ernő: Gulácsyt hozzák ide! (Zajos derültség.) Csilléry András végül állandó zajban előterjesztette« interpellációját, amelyben elégtételt követel az ifjú­ságnak. Az ellenzék szónoka, Benedek János volt a második interpelláló. Az el­lenzéki pártszövetség megbízásából elengedhetetlen ha­zafias aggodalma, hogy szóvátegye az ifjúsági tünte­­téseket.­­• Mi szeretjük az ifjúságot. — folytatta — tót szeretjük az igazságot is s kérdezzük, hogy a munkás­ságnak megengedték volna-e a csoportos felvonulást Az ifjúság nem vonult fel olyan méltóságteljesen, min ahogyan azt Csilléry beállította. Ergerbergert énekelte­ az utcán, pedig Petőfi napján ezt énekelni anakroniz­mus. Petőfi az egyenlőség, a szabadság halhatatlan köl­tője volt: sziporkázó cikket írt azok ellen, akikben már akkor megnyilatkozott a túlzott antiszemitizmus. Én az eseményekért nem az ifjúságot vádolom. Tudom, hogy az a legkevésbé hibás, hiszen az ifjattág­­fogékony lelke könnyen idomítható. . Magyarországé: nem lehet talpraállítani használ­ással és üldözéssel. A használlás megboszulja magát, még akkor is, h­a jogoi. És éppen azok legyenek a boszu áldozatai, akik a leg­kevésbé részesei valami törvényellenes magatartásunk. Szíriai fajnak vannak bélyegezve, na­pról-napra folyik ellenük az uszítás, igazoltatják őket, pedig minden po­fon, amely az egyetem kapujában elcsattan, nem a zsidó arcon csattan el, hanem elsősorban a törvényt és Ma­gyarország jó hírnevét érinti. (Taps a baloldalon.) Kiss Menyhért: Magyarország a magyaroké! Pikler Emil: De nem az ébredő magyarokét

Next