Az Ujság, 1923. március (21. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-24 / 68. szám
Budapest, 1928 Ara 3© korona- XXI. évfolyam, 68. szám. Előfizetési árak: Negyedévre................. 1700 K & L Egy hóra .................... 600 „ Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon 30 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 1200 osztrák korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap. HU FILM ÚJSÁG Szombat, március 24. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, Rákóczi-út 54. h*. Telefon: József 13-36. József 122 IS KIADÓHIVATAL: Budapest, Rákóczi-út 54. s*. Telefon: József 13-35, Jóózsen6-‘19, József 122-56. FIÓKKIADÓHIVATAL: Budapest, Erzsébet-körút43. ROVÁS: Isten mentsen, hogy látni óhajtanák azt a Statáriumot, melyet szükség esetén a miniszterelnök ma vállalt. De megnyugtató a nyugalmat vágyóknak, hogy a miniszterelnököt hatalommal ennyire ellátottnak tudják. Nem bíztak benne sem a nyugalom emberei, sem a veszélyeztetői, különben nem készülődhettek tervekre, melyeknek első előfeltétele, hogy a kormányt gyengének tartsák. Mihelyt bizonyos, hogy nem az, akkor az erőre már nem is lesz szüksége. Talán megismerte a kormány azt is, mennyivel erősebb ő is, a pártja is, mihelyt szélsőjobboldali szárnya — nem támogatja. Talán meggyőződött róla, hogy a rend érdekében többet bízhatik politikai ellenfeleiben, mint barátaiban. Valóban több harmóniát, képzelhetünk a kormány mai színvallása és a felforgatónak megtett liberális ellenzék között, mint közte és Gömbösék köjött. Az a gyanakvás, mellyel a liberálisok iránt vannak, nem igazolódott be, ellenben az a bizalom, mellyel Gömböséket fogadta, enyhén szólva, csalókának bizonyult. Még néhány lépés ennek a megismerésnek irányában és az összes tényezők megerősödhetnek a való tényen, hogy ennek az országnak a konszolidálása, összes intézményeivel és vezető férfiaival az állandóság biztosítékát kapja, mihelyt lemond arról a támogatásról, mely csak veszedelembe döntheti. " A pénzügyminiszter bízik a korona javulásában. A kormány mai nyilatkozata után mi is bízunk benne, mert a belpolitikai helyzet bizonytalanságának véget vetne. Hogy a korona javulása a drágaságot is enyhíti-e, ebben, sajnos, már nem tudunk bízni. Mert a rossz kurzus felveri az árakat, de a jobbnak azt mondják, hogy semmi köze az árakhoz. A spekuláció. Egy, hírlapi nyilatkozatban a közélelmezési, az egységes párt értekezletén pedig a pénzügyminiszter vezető motívumként az összes bajok okozójául a spekulációt nevezte meg. A pénzügyminiszter inkább a külföldi spekulációt hangsúlyozta, a közélelmezési ellenben a belföldi spekuláció ellen fordult s ennek megfékezését helyezte kilátásba a pénz és drágaság krízisének megoldása céljából. Hát még mindig ott tartunk, hogy nem merünk szembenézni a valósággal? Még mindig a külsőségekkel és járulékos jelenségekkel bíbelődünk? A spekuláció mint pénzrontó és drágaságcsináló? Oly plauzibilis és olyan felületes felfogás! Miért spekulálnak kint a korona romlására és miért nem a dolláréra? Siker esetén sokkal érdemesebb volna, de nem teszik, mert ott nem érnének el sikert, a koronánál pedig biztosra vehetik. S a belső spekuláció! Nem mondaná meg a dolgához jól értő Bod János miniszter úr, hogy ilyen viszonyok között a gazda, a kereskedő és az iparos hogyan tudna nem spekulálni? Lehet-e búzát eladni a kérdés nélkül, mit ér a pénz ellenértéke egy hét múlva, holott a búzáról biztosan tudja, hogy búzát ér bármikor? A kereskedő, ha ma valamit vásárol, hogyan tudhatná, hogy holnap az eladási árért megkapja-e újból a régi kvantumot — haszon nélkül? Az iparos pedig hogyan számíthassa ki az önköltségeit — fantázia és kockázat nélkül? Hiszen spekuláció m már az is, hogy ma vásároljak-e tíz cigarettát, vagy ráérek holnap ötöt venni s holnapután is ötöt, mivel mára még van, de a pénz másra kellene! Nem vélnék-e a miniszter urak, hogy a spekuláció nem oka, hanem következménye a pénzérték és gazdasági helyzet állhatatlanságának! S szívesen kerülne-e szembe a pénzügyminiszter úr azzal a szerencsétlennel, aki három hét előtt reá hallgatva bízott a koronában s takarókba tette? Nem kellene-e önvédelemből szemére hánynia, miért volt olyan ostoba? De hát maradjunk a külföldi spekulációnál, mely csakugyan oksági összefüggést mutat működése és a koronahanyatlás között. Nem lehet útját állani a szegényes belső rendőri intézkedéseinkkel, ennek szinte tehetetlenül ki vagyunk szolgáltatva. De hát valóban ok a külföldi spekuláció? Helyettesítsük csak az idegen szót magyarral. Spekulálni jelent véleményt formálni valamiről és aszerint cselekedni. Ha a vélemény helyesen van megformálva, akkor a cselekedet célhoz vezet. Ha helytelenül, akkor felsül. Nos hát, az a külföldi spekuláció is véleményt formál magának a korona értékéről s ehhez képest számbavesz minden körülményt, amelyből a koronaérték összetevődik. Ez a spekuláció valamikor összetett minden tényezőt s arra az eredményre jutott, hogy a korona jó pénz. Tartotta és vásárolta ehhez képest és — rajtavesztett, mert tévedett: a korona nem volt jó pénz. Most meg az összes jelenségek számbavételével arra a meggyőződésre jut, hogy a korona rossz pénz. Ehhez képest szabadulni akar tőle és ime, jól jár. Miért? Mert, sajnos, nem tévedett. Igaz, ez a spekuláció is ront a koronán, mert felszínre hozza a változatlan tényt. Spekuláció nélkül talán a jegyzés Zürichben még nem esett volna ennyire, de esett, volna. Ez kellemetlen és kár, de nem szól a spekuláció ellen. Hiszen ha a koronának ellenkező tendenciája volna, a pénzügyminiszter is szívesen venné a külföldi spekulációt, mert viszont az felfelé hajtja a koronát! Ne játsszunk hát a szavakkal, még kevésbé a fogalmakkal. A külföldi spekulációban megnyilatkozik a külföldi vélemény az ország gazdasági értékéről , ez a vélemény előáll gazdasági politikánk, gazdasági helyzetünk, belpolitikai viszonyaink és külpolitikai kilátásaink adataiból. Ezeket az adatokat készen kapja és nem csinálja. Ha ezek az adatok megváltoznak, akkor megváltozik a spekuláció magatartása is, ha nem változnak, marad a régi. Ezeket az adatokat kellene megváltoztatni, nem pedig a spekulációt okolni. A belső spekuláció pedig — itt természetesen nem a csalást és sikerelést értjük spekuláció alatt — nem remediuma, hanem nyűge, átka a gazdasági életnek s boldog lenne a gazda, a kereskedő és az iparos, — hozzávehetjük még a tisztviselőt és minden halandót — ha végre nyugodtan és biztosan számolhatna — spekuláció nélkül. Modern demokrácia. Irta : Lloyd'George The Right. Hon., O. M., M. P. Nagy-Britannia volt miniszterelnöke Copyright by United Press Associations o[ America in all countries, cxcept Great Dritain (copyright in Great Brilain by London Daily Chroniclej. Rcproduction in falt or in part prohibited. , Az elmúlt héten tartott angol pótválasztás meglepő eredménye Nagy-Britannia új választóinak szereplésére irányította a figyelmet és az embereket olyan lehetőségek felett való gondolkodásra indította, amire az általános választás nem lett volna képes. A demokrácia olyan értelemben, hogy egy nagy államot minden rendű és osztályú polgárainak abszolút és nem korlátozott többsége uraljon, modern kísérlet. Az Amerikai Egyesült Államok ma a világ legrégibb demokráciája. Hány embernek van fogalma róla, hogy Anglia csak 1917-ben lett demokrácia? Addig felnőtt , polgárai többségének nem volt szava ama törvények megszövegezésénél és kezelésénél, amelylyel az ő életüket szabályozták. Az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország évek hosszú sora óta az általános választói jogot fogadták el a hatalom alapjául. Ugyanez áll az angol dominionokra is. Csak maga Anglia, minden alkotmányos berendezkedésnek úttörője, riadt vissza a legújabb időkig valamennyi felnőtt polgár választójogának kísérletétől. Az 1832. évi reformtörvényig Angliában a választók összessége csak 3%-a volt a lakosságnak. A hatalom megoszlása e kis percentszámon belül is olyan volt, hogy a három százalékból a valóságban legjobb esetben egy százalék képviseltei a hatalmat. Egy emberöltőre nyúló nyugtalanságnak és izgalomnak, amely csaknem foradalomban csúcsosodott le, sikerült keresztülerőszakolni oly intézkedést, amely a választók számát három százalékról a lakosság négy és fél százalékára növelte. Bár a választójog megoszlása már méltányosabb volt, mégis nevetséges volna demokráciának nevezni ezt a nevetségesen csekély percentszámot. Folytonos nyugtalanságnak egy másik emberöltője következett. Akkor Disraels, a legbátrabb és legvakmerőbb angol államférfiaknak egyike, megduplázta a választójogot. Ez az intézkedés a választók számát a lakosság kilenc százalékára növelte. Disraeli merész lépése arisztokrata Ilivel egynémelyikét rémületbe ejtette és sok wigh-et sértett. Lord Lave már megjósolta a bajt, mint Gladstone óvatosabb javaslatainak következményét. Hét esztendővel később választották az első toryparlamentet 1841 óta. Ekkor elvált, mit lehet tartani azoknak véleményéről, akik mindig attól félnek, hogy az igazságosságból bajnak kell származnia. Tizenöt évvel Disraeli intézkedései után Gladstone kormánya további hét százalékkal növelte a választójogosultak számát. Gladstone javaslatát, amely a választók számát, tizenhat százalékra emelte, olyan erősen támadták, hogy csaknem elsőrendű alkotmányválság következett belőle. Végül azonban megszavazták és ezen a ponton maradt meg a választójog egészen a világháborúig. Az a választóközönség, amely képviselői útján elfogadta 1914-ben a német kihívást ,és így felelős azért, hogy a legköltségesebb és legvéresebb háborúba döntötte Angliát, amelyet csak valaha viselt, a lakosságnak hatodrésze és a felnőtt lakosságnak mintegy harmadrésze volt. Az újoncozási törvény meggyőzte Angliát ez állapot tarthatatlan voltáról. Milliókat kényszeCopyright United Press Associations of Americanál, a világ minden részében, kivéve Nagy- Britanniában, ahol Copyright a Daily Chroniclenél. Utánnyomás egészben vagy kivonatosan tilos,k tettek, hogy kockára tegyék életüket olyan politikáért, amelynek alakulásában semmi részük nem volt. Még annak a parlamentnek a megválasztásában sem vettek részt, amely elhatározta ilyen parancs kiadását, amelynek oly komoly jelentősége volt minden polgárra. Millió és millió asszonyt tett ki ez a politika a halálnál rosszabb gondoknak és szenvedéseknek és mégis egy nőnek sem volt megengedve, hogy leadja szavazatát a kormányzóköröknek választásánál- amelyek ezeket az áldozatokat reájuk rótták. Ennek igazságtalan voltát annyira érezték,hogy a háborús lelkesedés közepette, amely az embereket az igazságosság különösen magas fokára emelte, jóvátették ezt a nyílt jogtalanságot. Erre vezethető vissza a felszabadító törvények legnagyobbika, az 1917. évi törvény, amely az angol kormányrendszert demokráciává alakította át. Milyen volt a hatása? Korai volna még eredményéről beszélni. Chamberlain a múlt héten felhívta a figyelmet a törvény egyik hatására. Hangoztatta, amit már mindenki tud, aki mögött egy választási hadjárat tapasztalatai vannak, hogy az új választók felerésze nem tartozik semmiféle politikai párthoz. Ha a választók összes számából levonjuk a régi választók számát, akik már pártkötelékben voltak, úgy a választási eredményből azt látjuk, hogy az új választóknak több mint fele támasz és irány nélkül volt és készséggel csatlakozott az első párthoz, amely kivetette rá hálóját. Az új választók milliói túlságosan közömbösek a politikai események iránt, vagy pedig túlságosan határozatlanok, hogy valamely , pártba belépjenek. Az 1910. évi heves választási küzdelemben a választójogosultak 92%-ka járult az urnák elé. A második választásnál, amely ugyanabban az évben volt, csupán 89°/o-a. A két választás közötti csekély különbséget annak lehet tulajdonítani, hogy a választói névjegyzékek régiek voltak. Hasonlítsuk most össze ezt az eredményt azzal a két választással amelyek a választói jog kiterjesztése, az 1917. év óta lefolytak. Az 1918. évi választásnál a választójogosultaknakmindössze 64°/6-át lehetett rábírni, hogy az tinták elé járuljanak. Ezt a politikai közönyösséggel lehet magyarázni, amely nagy háborúk után rendszerint bekövetkezik. A pártélet pulzusa gyengén és egyenlőtlenül veri. A régi pártszervezetek öt évi elhanyagoltság után teljesen elárvultak. Az új pártoknak még nem volt idejük kiépíteni szervezetüket. Ennek tulajdonítható, hogy nem sikerült az a buzgó vetélkedés, amelynek célja volt, rábírni legalább hatmillió új választót, hogy új joga iránt érdeklődjék: éljen szavazati jogával. A következő négy év váltakozó politikai tevékenység ideje volt. Az új párt különösen tetterősnek bizonyult. Szervezője, Henderson Artúr, az alsóház tagja, egyike a jelenkor legtehetségesebb pártvezéreinek és az ő műve a politikai szervezetnek egy kiváló mintaképe Angliában. A régi pártoknak is maradt idejük szervezetük helyreállítására. Amikorra a választásokat kiírták, szervezetük teljes mértékben munkaképes volt. Az egyetlen párt, amelynek nem volt említésre méltó szervezete, a nemzeti liberális párt. A többiek készen voltak a küzdelemre. Mégis, amikor novemberben elérkezett a választások ideje-