Az Ujság, 1923. június (21. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

Budapest, 1923. Ár­a 50 korona.___XXL évfolyam. 117. szám­ , Rt Péntek, junius 8. ROVÁS. Háromfajta fedezetet jelölt meg Szilágyi La­jos a szükséges tisztviselői fizetésjavítás fedezé­sére: fölösleges államkiadások beszüntetését, új bevételek nyitását, vagy pedig jobb gazdasági politikát. A mi véleményünk szerint sem az első, sem a második mód nem pótolja a harmadikat, ellenben ha jobb gazdasági politikát csinálnak, a másik kettő magától előáll. A jó gazdasági po­litika maga is jelenti az egyszerű és célszerű adminisztrációt, azaz fölösleges kiadások mellő­zését és az állami bevételek emelkedését. Ha többet létrehoznak, akkor többől többet űzethet­nének is. Ita nem szaporodnak a javak, több bevétel lehetetlen, még ha vagyonokat koboznak is el, mert ez csak nagyobb bevételt jelent, nem pedig többet. Ezzel a tisztviselőkérdés meg volna oldva, ha ugyan a tisztviselők várhatnának eddig. Aranyparitás a tisztviselőknek is, a munká­inknak is — épp oly jogosult, mint a gazdának és gyárosnak is. De ha lehetséges, akkor volta­­képen nincs különbség köztünk és a gazdag nem­zetek között, ha pedig van különbség, amint­hogy van, akkor a rongyos koronánkból nem i­­dik annyi, mint a ragyogó aranyból. A tiszt­viselőnek és munkásnak nem tudunk arannyal űzenni, az már szent és keserves igazság. De nem szent, ellenben keserves igazságtalanság, ha a gazdának és a gyárosnak elismerjük a jogát, hogy aranyat követeljen. Amennyit a fix- és bér­­fizetésű ember veszít az aranyértékből, annyiról le­ kellene mondania a termelőnek­­is. Ezzel szem­ben a mi gazdasági bölcs­ségü­n­k egyszerűen konstatálja és elfogadja, sőt örömmel látja, hogy V­. árak nálunk mind általánosságban a világ­piaci nívóra emelkednek. A felek nem békültek ki. Már tudniillik Rassay Károly és Benárd Ágoston politikus urak. A mi nézetünk szerint emberek, akik párbaj után nem békédnek ki, nem jogosultak párba­jozni. A párbaj egyetlen értelme, hogy megold olyan bonyodalmat is, melyet sem biró, sem tör­vény megoldani nem tud. A kardcsapás feloldja a görcsöt s nem létezővé teszi az esetet, mely hozzá vezetett. Verekedni azzal, hogy verekedés után minden a régiben marad, értelmetlenség. Csak olyan emberek párbajozzanak, akik között a párbaj rendet teremt. Akik között ez lehetetlen, azok párbaj nélkül is gyűlölhetik, vagy megvet­hetik egymást, még sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. Ez is perspektíva. Jelenti, hogy a dolgok rendesen valahogy rendbe szedődnek, hogy a bajba jutott is valamikép tud magán segíteni, kivéve persze, mikor nem szedődnek rendbe és nem tudunk magunkon se­gíteni. A halál azért földi szempontból oly lesújtó, mert végleges véget jelent, elvág minden perspektívát. Európa pedig most fuldokol a maga perspektívát­­lanságában. Ki fog engedni: a francia vagy a német? Nem lehet előre látni. Igazán nem akar reparációt fizetni Németország? De hiszen akkor bizonyosan tönkremegy. De ha nem tud fizetni? És mi a franciák végső célja? Németországot megsemmisíteni? De hi­szen az mégis lehetetlen. Rabságba kergetni? Annyi katonája mégsincs! Nincs perspektíva! Az út nem megy végtelenig előre, egyenesen, nem is kanyarodik, de se megszakadni, se folytatódni nem látjuk. Nincs perspektíva! Hát a kis-entente mért nem engedi Ma­gyarországot lélekzeni? Azt hiszi, megfulladunk? De jó volna ez neki? Ezt a kérdés-felelet-játékot folytat­hatnék, például Angliát, Oroszországot, Lengyelorszá­got illetőleg, de kevés volna a változatosság benne. Csak a legkisebb államoknak van perspektívájuk, tudniillik hogy élik életüket, ameddig a hatalmasok megengedik. A zugnak a boldogsága, mondja egy né­met szólás. Mindezeket a kérdéseket egy nagy kétség nyomja háttérbe: Vannak-e egyáltalán a nagy vezéreknek gya­korlati érvényesítésre való céljaik? Kell-e nekik per­spektíva? Nekünk kell, de nekik? Némelyek közülük tán beérik vele, hogy megmaradnak helyükön, hogy a holnapot biztosítják maguknak. Nem vagyunk meg­győződve róla, hogy­ Poincaré terve nagyon hosszú lélekzetű. Németországnak meg kell adnia magát, ez a közvetetlen célja. Hát azután? Mi lesz azután? Kommunizmus Németországban, francia megszállás, cseh-lengyel mobilizáció? Poincaré azt mondja, ő csak azt akarja, hogy Németország fizessen. De ez bizonyosan nem igaz! Ha Golkonda összes kincseit raknák Poincaré elé, elrúgná. Neki csak egy kell: a tehetetlen Németország. Hát mi lesz? Új bábom? Az már van. Egy nemzet pusztulása vagy több nemzeté? Igaz, hogy még sohasem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna, de van egy eset, amikor sehogy sincs, tudni­illik halál esetén! Nem lesz-e itt emberhalál, nemzet­halál, kultúrahalál, a legyőzőnek halála után a győz­teseké? Mi lesz? Az a legnagyobb bajunk, hogy ezt nem tudjuk. A. B. Perspektíva. Nem lehet tagadni: Európa népei többé-kevésbé le vannak törve. A győztes államokat is nyomasztó érzés fullaszt­ja, sőt még a semlegeseket is, a legyő­zöttek pedig mind fuldokolnak. Voltakép miért? Azért, mert nincs perspektívájuk. Nem az a fontos, hogy jól menjen az embernek a dolga, nem is oly nagy b baj, ha bajai vannak, a magyarnak sohasem ment jól a dolga, ha jó dolga volt —­ az szükséges, hogy az embernek legyen per­spektívája, hogy lásson utat maga előtt, hogy lásson elérendő és elérhető célokat, végső célokat, persze nem a szónak abszolút értelmében, mert az abszolút végcél a halál, amely pedig biztos. Ha pedig vezérei vannak, királyai, miniszterei, akkor az hitedleti meg őket vezérekül, ha föltesszük róluk, hogy végcéljaik vannak, hogy tudják, mit akarnak és ha hisszük ró­luk, hogy oda vezetik az embereket. Csak támolyogni ne lássunk vezető embert, ő is csak ember és neki is vannak pillanatai, mikor a kétség marja, hogy jó úton jár-e, nem kellene-e megfordulnia vagy abba­hagynia a játékot, nem kár-e makacskodnia, de ha ezeket a habozásokat el nem tudja nyomni, akkor menjen, távozzon el mentől előbb. Perspektívát adja­­­tok az embereknek, különben el vagytok veszve, ti is,­­ és a vezetésiekre bízott emberek is. Nem tudunk élni,­­ ha sehogy se­­tudjuk, mi lesz. Nagyszerűen fejezi, ki s ezt az érzést az a magyar szólás, mely a legszélsői tréf-'j formájában a legfelső igazságot hirdeti, hogy Németország tízmilliárd aranymárkát ajánlott fel a jóvátétel biztosítására. Zálogul leköti egész gazdaságát, iparát és jövedékeit. — Ma adták át a pótjegyzéket a szövetségeseknek. Berlin, június 7. (Wolff.) A német kormány mai május 2-iki jegyzékének magyarázatául és kiegészí­­­­téséü­l a londoni, párisi, brüsszeli, washingtoni és to­kiói kormánynak memorandumot adott át, amelyben felajánlotta, hogy a fizetések összegéről és módozatairól elfogadja egy pártatlan nemzet­közi fórum döntését. A német kormány kész a német teljesítőképesség megítéléséhez szükséges adatokat rendelkev­ésre bocsátani. A végleges jóvá­tételi tervezet végrehajtása céljából a német kormány a következő garanciákat javasolja: A bíródal­mi vas­utak á­t­v­á­lt­o­z­ta­t­á­s­a az általános pénzügyi igazgatástól független, házi keze­lésben lévő különvagyonná. Tíz milliárd aranymárka birodalmi bankkötetezvény kibocsátása, amelyek 1027 július 1-től kezdve 5 százalékos kamatozásúak és így évi 500 millió aranymárkát garantálnak. A né­met kormány, hogy 1027 július 1-től kezdve további 5­00 millió aranymárkát garantáljon évenként, kézi­­zálogul leköti az eg­ész német közgaz­daságot, ipart, bankokat, kereskedel­met, forgalmat és mezőgazdaságot és ezt a garanciát annak birtokára 10 milliárd aranymárka összegben zálogjogilag első helyen fogja bekebelez­­tetni. Az ily módon biztosított 500 milliót vagy közadó útján, vagy pedig közvetlenül a megterhelt ingatla­nokról fogja megszerezni. Ezenkívül biztonságul elzálogosítja a vám­jövedelmet, a do­hány-, sör-, bor- és cukorfogyasztási adókat és a pálinkaegyedáruság bevé­teleit. London, június 7. A Heuter-iroda jelentése szerint hivatalos kerékben tartózkodnak attól, hogy a német jegyzékről nyilatkozzanak. A helyzetet sokkal kényesebb­nek tartják, semhogy türelmetlenséget tanúsítsanak vagy meggondolatlan nyilatkozatokat tegyenek, mielőtt a szö­vetségesek felfogását ismerik. A kormány a jegyzékkel rövidesen tartandó minisztertanácson fog foglalkozni. Azt hiszik, hogy London, Páris, Brüsszel és Róma között eszmecsere lesz, hogy a szövetségesek részéről teenett lé­pésekben megállapodjanak. A lipcsei zavargás áldozatai. Lipcse, június 7. A rendőrfőnökség jelentése szerint tegnapig egy halottat és ötvenegy sebesültet szállítottak kórházba. A sebesültek közül húszat ambuláns kezelés után ismét elbocsátottak. A visszamaradt harmincegy sebesü­lt közül három az éjszaka folyamán meghalt. A halottak­ közt egy rendőr is van. Hét ember sebesülése súlyos. A rendőrség tizenöt súlyosan sebesült tagja eb­ben a számban nincs benn. »iw\Ajir. <■,»*«■ jwuwu'irwwi'nrryiiy-M-i-ri-i-riOri-ri-^-i-rr-i*......................................*■ ■ Bethlen revideálja a földbirtokreform novelláját. A földmivelésügyi miniszter a jövő héten tanácskozik a miniszterelnökkel. — A párton­­kívüliek politikai vacsorája. — Wolffék házszabályrevíziót kívánnak. A parlamenti botrányok néhány napra a háttérbe szorították a földbirtokreform-novella ügyét. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha a sokat vita­tott probléma már elintéződött volna. Az ellentétek a földbirtokreform-novella körül meglehetősen éle­sek, mert a különböző érdekképviseletek mind arra törekedtek, hogy saját álláspontjukat vigyék dia­dalra a novella szövegében. Beavatott forrásból most arról értesülünk, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök a különböző kívánságok kiegyenlítésére revideálni fogja a földbirtokreform novellájának tervezetét. A miniszterelnök a közeli napokban Szabó István földmivelésügyi miniszerrel fog tanácskozni s in­formátorunk szerint ezen a tanácskozáson dől el vég­legesen a novella kérdése. A miniszterelnöknek az a kívánsága, hogy a novella tervezetet olyan formában szövegezze meg véglegesen, hogy az egységes párt szélsőjobboldali tagjai ne­­használhassák azt fel a ma­guk céljaira, agitációs eszközül, informátorunk sze­rint a földmi­velésügyi miniszter is hajlandó bizonyos módosításokat tenni a novella mostani tervezetén s így megvan a remén­y arra, hogy a miniszterelnökkel teljes megegyezésre jusson. A pártonkívüli képviselők a Heinrich-párt leg­­legutóbbi vacsoráján leszögezték, hogy, a mérsékelt ellenzéki elemek tömörülésére az egységes párt válságának megoldása után a po­litikai helyzet szanálása érdekében szükség lesz. A pártonkívüli képviselők egyelőre még csak bizalmas tájékozódó megbeszéléseket folytatnak, amelyeken a politikai élet közeli alakulásának eshe­tőségeit beszélik meg. Ma este vacsora keretében gyűltek öss­ze ilyen fesztelen eszmecserére, amelyen nyilvános pohárköszöntők nem hangzottak el. A résztvevők súlyánál fogva azonban politikai jelentő­sége volt a ma esti összejövetelnek, amelynek a kö­zeli napokban folytatása is lesz. A vacsorán többek között a következő képviselők vettek részt: Apponyi Albert gróf, Botlik István báró, Gaál Gaszton, Bárczy István, Cziráky József gróf, Huszár Károly, Almássy László, Ugrón Gábor, Paupera Ferenc, Szilágyi La­jos és Strausz István. Érdekes határozatot hozott ma esti értekezletén a keresztény nemzeti egység pártja, amelynek tagjai közé tartozik Benárd Ágoston is. A párt elhatározta, hogy felszólítást intéz a kormányhoz a házszabályok módosítása ügyében. Azt kívánják, hogy a kormány a parlament tekinté­lyének megóvása céljából olyan módosításokat kez­­­­deményezzen a jelenleg érvényben lévő házszabályok

Next