Az Ujság, 1923. június (21. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

Budapest, 1923. Ára 73 korona. XXI. évfolyam. 129. szám. . .. Vasárnap, junius 10. ....... 1 ""* ** " " ' " 1 .....................................................1 ...............11 I . ......................... . ........... Előfizetés! áraki gpr * SZERKESZTŐSÉGI ElbáraTM­I ! * I ! 1000 | — | fflHV S|| |81 g|| Budapest, ^Rákóczi-ut ^54^ sz. vidéken és ^pályaudvariam |||f rajiji MM SÍ Wa |||| (mí íjji ||g Budapest, Rákóczi-ut 54. sz. Ausztriában hétköznap 150®*—, mmlamslSBL MBf alj­asj? g/SÍS BSfl ^il| R'SMifei Egal József 122­00. vasárnap 2000— osztrák kor. vlÉIV, ^ () 18 kivételével” "m híd' n" naP P°k Budapest, Erzsébet­ körut 43. ROVÁS. A százéves Himnusz — szinte visszás érzés. Hát volt magyar nemzet, mely nem énekelte a Himnuszt'.’ Hiszen tudjuk, az iskolában is tanultuk, ki volt Kölcsey Ferenc, mikor élt és hogy ő irta a Himnuszt. De a magyar nemzetnek ez a szent fohásza annyira a magyar léleknek s a magyar történelemnek a meg­nyilatkozása, hogy lelkünkben azonosul a megnyilat­kozás magával a lélekkel. S a Himnusz is százéves és annyi nagyunknak az emléke is százéves, most, éppen most, a teljes sivárság és teljes lesújtottság 1923-as évében. Mit akar ezzel a sors nekünk mon­dani? Huny­olni,­­hogy milyen gazdagok voltunk? Vagy élénkbe ragyoghatva a dicsőséges múlt halha­tatlan gazdagságát, vigasztalni, hogy milyen gazda­gok maradtunk?.* És Kölcsey Ferenc glóriás napján mutat rá Ma­gyarország kormányzója a magyar föld fentartó és megváltó erejére. Az összefüggésre, amely a szülő anyaföld és gyermeke, a belőle sarjadt magyar kul­túra között elpusztíthatatlan és int bennünket egy­ségre és közösségre a föld kapcsa révén és óv ben­nünket elkülönüléstől osztály és felekezet szerint. Hát van osztály és van-e felekezet, mikor a magyar föld még mindig magyar és­ minden, ami rajta él és küzködik, egyaránt belőle termett, akár búza, akár gondolat?* Tehát a jövő héten elválik, vájjon elhagyja-e az olló a rákját. Rendszerint a rák hagyja el az ollóját, de az egységespárti krízisben az ollón áll, mi legyen helyie. A ráknak a régi helyett új ollója nő, külön­ben nem­ tudna boldogulni. Az egységes párt boldog­sága ellenben azon múlik, vajha ne adja az Isten, hogy más ollója nőjjön. Szerb panasz és vád. Nincsics külügyminiszter a szkupslina nyílt ülésén keményen kifakadt Magyarország ellen s a szkupstina szenvedélyesen reagált. Számunkra ez nagyon fontos incidens, amellyel foglalkoz­nunk kell, nem akarván elébevágni a magyar kormánynak, amely természetszerűen szintén nem mellőzheti hallgatólag a szerb nyilatkozatot. Midőn az ügyhöz hozzászólunk, a magyar kormánynak két nyilatkozatát tartjuk szem előtt, mind a kettőről tudván, hogy őszinték. Az egyik, hogy eddig is iparkodott jó viszonyt te­remteni minden szomszédunkkal, a másik, hogy párisi útja után ezt a törekvést csak fokozni kész. Gondolunk régebbi, még súlyosabb és még illetékesebb ismételt nyilatkozatokra: Magyar­­ország hátsó gondolat nélkül kész teljesíteni a trianoni szerződést és gyöngeségének tudatában pillanatra sem gondol háborúra, ellenkezőleg: aránylagos konszolidációja érdekében csakis a békét kívánja s minden háborús bonyodalmat Magyarországra veszedelmesnek tart. Ezeket tudván, gondoljuk, ha jó viszonyt akarunk szomszédainkkal, tisztának tudván ma­gunkat minden békebontó szándéktól, törekvé­seinkben nem szabad magunkat megzavartatni ezzel a célunkkal ellenkező incidensek által. Ha a szerb miniszter ellenségesen nyilatkozott, ez nem tántoríthat el bennünket jó viszonyt te­remtő igyekezetünktől. Akkor ez az ellentétes cselekedet csak újabb nehézség, mely utunk elé tornyosul, de nem ok, hogy törekvésünkkel fel­hagyjunk. Mi nagyon gyengék vagyunk, de ön­magunk felett kell, hogy erőnk legyen. A szerb külügyminiszter panaszkodik ránk, hogy minden baráti igyekezete megtörik ellen­séges magunk tartásán és vádol bennünket, hogy üldözzük szerb alattvalóinkat, nehézsége­ket gördítünk a jóvátételi bizottság munkája elé s ellentétben a trianoni szerződéssel, fegy­verkezünk. Ezeket a panaszokat és vádakat lehet szub­­jektive is kezelni s akkor tiltakozunk, megfor­dítjuk a nyársat, ellenpanaszokkal és vádakkal hozzájárulunk ahhoz, amit Szerbia akar, ha Nincsics valóban provokálni akar bennünket s elhagyjuk a magunk kitűzött célját. ___ Ha ezt az utóbbit nem akarjuk, akkor félre kell tenni minden szubjektív momentumot s a felhozott vádak és panaszok tisztázására szo­rítkoznunk. Ha Szerbia hiszi azt, amit minisz­tere állított, akkor őt világosíthatjuk föl s nyug­tathatjuk meg, ha nem hiszi, csak mondja, akkor a külföldi közvéleményt győzhetjük meg erről. Üldözünk, internálunk, halálra ítélünk-e szerb nemzetiségűeket? Ez ténykérdés. Kiderít­hető, megállapítható. Rezisztálunk-e a jóvátételi bizottságnak? Erről maga ez a bizottság is tud­hat egyet-mást. Háborúra készülünk-e? Ha az eddigi nemzetközi megállapítások nem nyugtat­ják meg Szerbiát, nekünk ugyan semmi okunk nincs újabb vizsgálat ellen tiltakoznunk. Vállaljunk tehát minden vádat és minden panaszt, ahogy a határincidensek esetén vállal­tuk és ajánljuk fel és követeljük meg ezeknek objektív fórum által való megvizsgálását. Szol­gáljunk bizonyítékokat a kételkedő Szerbiának és ellenbizonyítékokat a tudatosan vádaskodó­­nak. Nekünk ez a módszer van előírva, helyze­tünk, gyöngeségünk és a magunk elhatározása alapján, mely Bethlen Istvánt és Kállay Tibort a nagyhatalmakhoz indította. S tisztáznunk kell az alapvádat, melyből az esetleg őszinte gyanú fakad. E vád szerint Ma­gyarország a trianoni békét csak ideiglenes állapotnak tekinti, amely csakhamar véget fog érni. Erről ismételten szó volt s magunk is és minden hivatalos nyilatkozat kifejtette. A ma­gyar nemzet lelke szerint a trianoni béke csak­ugyan nem örökérvényű, de ez nem jelenti, hogy amíg érvényben van, nem respektálja. Megváltozását a históriai alakulásoktól s a béke belső természetellenességétől várja, nem a sa­ját hozzátevésétől. Már most, ha igazunk van, a mai helyzetet nem menti meg, ha másképp gondolkodunk is. Ha pedig nincs igazunk, akkor fölösleges szomszédainknak törődni azzal, hogy mit gondolunk. Ez a mi felfogásunk nem lehet akadálya semmiféle békés együttélésnek s nem lehet ok szerződésállásunkban való kételke­désre. Ezzel a kételkedéssel csak ártani lehet a jelennek, de nem megmenteni a múltat. Ha a mai állapot szomszédaink hite szerint állandó, akkor éppen ezért békét kell csinálniok velünk. Ha pedig a mi hitünk szerint nem állandó, akkor az egész magyar nemzet megsemmisítése sem teszi életre képesebbé, ami már születésénél fogva elmúlásra van predesztinálva. Forradalmi átalakulás Bulgáriában A macedóniai forradalmárok halálos fenyegetése megdöntötte Stambulinszky uralmát. Rendszerváltozás a király hozzájárulásával. — Az Újság bécsi szerkesztőségének telefonj­elentése. —« Bécs, junius 9. Mint Szófiából jelentik, Stambul­­­ioszki kormánya ma megbukott. A kormány buká­sának közvetlen előzménye egy fenyegető levél, ame­lyet Trojano belügyminiszter ma Reggel az újságírók-­­ nak felolvasott. A levélben Alexandrosz és Petrics,­­ a macedóniai forradalmárok titkos szervezetének vezetői megfenyegették a kormányt, hogy Szam­­botinszki miniszterelnököt, Muranjev hadügyi­­ minisztert és az uralmon lévő agrárpárt vezetőit meg fogják ölni, ha a tervezett reformokat meg akarják valósítani. A belügyminiszter még biztos volt a dolgában és ki­jelentette, hogy a forradalmárok ugyan már meg­érkeztek Szófiába, de a rendőrség emberei már nyo­mukban vannak és rövidesen letartóztatják őket. Az eddig beérkezett jelentések szerint a mace­dóniai forradalmárok a katonai liga és az ellenzéki btok segítségével döntötték le Stambulinszki uralmát. A forradalmárok a parlament épületét körülvet­ték, behatoltak és a jelenlévő képviselőket és mi­nisztereket elfogták. A többi minisztereket a lakásukon tartóztatták le. Vér nem folyt. Boris cár Alexander Czankoff egyetemi tanárt nevezte ki miniszterelnökké. Az új kormány a legszigorúbb rendszabályokat léptette életbe, hogy megakadályozza a Stambu­linszki híveinek ellenmozgalmát. Kihirdették az ostromállapotot. Mint a Neue l'reie Presse jelenti, Alexander Czankola, az új miniszterelnök, évek óta a Stambulinszki-elle­­nes párt vezető férfia, a Naroden Zgovor­ egyesület megalapítója, egyetemi tanár, aki különösen az intel­ligenciát szervezte meg Stambulinszki erőszakos uralma ellen. Negyvenhárom éves, európai művelt­ségű ember, aki kezdetben Stambulinszki híve volt. Mikor barátját, Gregoryot Stambulinszkiék meggyil­kolták s mikor látta, hogy a kormány eltiporja a szabadságot, külföldre menekült és az elégedetlenek élére állott. Czankoff tiszti körökkel a legszorosabb össze­köttetést tartotta fenn, jó barátja Protogerolf tábor­nok, aki az ellenforradalom másik vezére. Czankoff a királynak is jó barátja, úgy hogy minden jel szerint Szambulinszki uralmának­­ megdöntése a király­­adtával és beleegyezésével történt. Szófiából egy vonat sem indul, a­ határokat mindenütt lezárták. Az új kormány tagjai az intelligencia köré­ből, valószínűleg egyetemi tanárokból kerülnek ki. Hivatalos közlés a rendszerváltozásról. Szófia, június 9. (Bolgár Távirati Iroda.) A ma reg­gel bekövetkezett kormányváltozás csupán incidens az ország belső életében. Azok’ az okok­, amelyek­ ezt a vál­tozást előidézték­, sokkal ismertebbek, semhogy azokat most részletezni kellene. Bulgária, amely negyven év óta alkotmányos élethez szokott, nem tűrhetett oly kormányt, amely a törvé­nyességet semmibe sem vette és a belpolitikában az erőszakot jelölte meg, mint legalkalmasabb elvet. Az a hirtelenség, amellyel ezt a kormányt meg lehetett dönteni,­ a legjobb bizonysága a kormány népszerűtlen­ségének és korrupciójának. Az új kormányt mindenfelé, a lakosság minden ré­­tegében nagy lelkesedéssel fogadták­. Az új kormányt a törvény és a demokrácia megdönt­hetetlen elveinek tisztelete hatja át. Törekvése az, hogy Bulgáriának a belső békét, a rendet és így azt az egyetértést adja vissza, amely az ország természe­tes fejlődésére nélkülözhetetlen Ez fogja az ország gazdasági talpraállítását biztosítani. Mindezek a politikai momentumok nagyon kedve­zően fognak visszahatni a bolgár népre, amely a legna­gyobb lojalitást fogja szüntelenül tanúsítani nemzetközi kötelezettségeivel szemben. A bolgár nép óhaja, hogy a nagy nemzetek jóindulatát és bizalmát biztosítsa magá­nak és hogy mind szorosabbra fűzze a jószomszédság és barátság kapcsait a környező államokkal. Ezek az elvek szolgálnak a kormány nemzeti politikájának erős alapul Béke az országban és béke a külfölddel. Ez jellemzi az új kormány programmját. A megkötött szerződések tiszteletben tartása megmá­síthatatlan vezérlő elv az új kormány számára. Az új kormány: Belgrád, június 9. Az új kormány a következőképpen alakult meg: Miniszterelnök és külügyminiszter: Cankov, belügyminiszter Ruszev tartalékos tábornok, földm­­ive­­lési és közoktatási miniszter Ivan Sivolov, aki a demo­krata párthoz tartozik, igazságügyminiszter Szmilov, pénzügyminiszter Todorov Péter, kereskedelmi miniszter Cvetko Pobocsenkij, közlekedésügyi miniszter Tino Kar­zaszov szocialista, közmunkaügyi miniszter Jankó Szto­jencsen. * r " -i-

Next