Az Ujság, 1924. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1924-01-13 / 11. szám
i Vasárnap, jatt. II. Jutányosai! vásároltz ÚJSÁG minden előfizetője ELVONUl EMBEREK Sokan vannak. A magyar közélet égisz területéről. Politikusok, tudósok, írók, művészek, kutatták. És nem is csupa aggastyán, fáradt, kimerült, munkaképtelen. Csak: — régiek, készek, hitelesek. És — ha nem is öröm — emlékezzünk a harsogó kórusra, amellyel az újak a gyászos sziták bevonultak... Egy duhaj fentié józás döngette a mait üllőjét és a gyűlölet szikrája még tán a zsidókra se záporozott úgy, mint a régiekre. Mintha minden régi ember külön veszítette volna el és minden új külön mentette volna meg az országot. Volt, aki fölemelte havas fejét és a köriütajtókzott matt egész méltóságával nézett farkasszemet a hangos leventékkel. Volt, aki — másként cselekedett. És voltak, akik némán és szomorúan, egy hang és egy gesztus nélkül — elvonultak a színről, ahol egy élet termékeny korszakán át szavak, súlyuk, helyük és jelentőségük volt. Egyszerűen hátat fordítottak az új világnak, amelynek se erkölcsét, se levegőjét maguknak nem kívánták. Nem védekeztek és nem polemizáltak: mintha minden vágyuk, akaratuk és ambíciójuk csak az lett volna, hogy közöttük és az új világ között a közösségnek egy vonala se támadjon. Visszavonultak íróasztalukhoz, könyveikhez, otthonuk csöndjéhez és emlékeikhez és onnan többé ki nem kívánkoztak. Objektívek akarunk lenni és elismerjük: amint az újai között se mind bizonyait értéktelennek, az elvonultak között se volt mind a história nagyjaival mérhető. De mind e régieknek, azoknak is, akik közöttük a második sorban állanak, van egy közös, egy mindnyájunkra érvényes tulajdonságuk. Egy jobb, egy szebb, egy emelkedettebb, egy igazságban, boldogságban és kultúrában nagyobb kor emberei. A gubák már kinyíltak. A hangos újaknak meg kellett mutatniok: mi mást is hoztak a hangiakon kívül? És a próbatétel esztendeinek legbeszédesebb visszhangja: a magyar lelkek és magyar élet egy folyton hevesebben fölfakadó honvágya — a régiek után. Ők semmit se tettek, hogy eszünkbe juttassák magukat. És az emlékezés mégis melegen és egyre fokozódó vágygyal keresi és kívánja őket: hol vannak, mit csinálnak, miért hallgatnak?... Nem felejtettük el őket és az alakjuk, amióta elvonultak, inkább megnőtt, mint összezsugorodott a gondolatunkban. Némán magukba mélázó, szomorú magyarok érzése, érdeklődése vár és szeretne hírt hallani róluk és a tömegek telkét érezzük magunk körül, mikor bekopogtatunk az ajtain azoknak, akik elvonultak... ROHONCZY GIDA: Elmúlott, káprázatosan szép idők daliás gavallérja, Rohonczy Gida ma csöndes, elvonult ember. Abban az időben, amikor Nagy-Magyarország amerikai tempóval indult neki a fejlődésnek, amikor világvárossá igyekezett lendülni Budapest, az első sorban állott. Gavallér volt a társaságban, a reális elvek híve a politikában, áldozatkész munkás a jótékonyság terén, szakavatott gazda a birtokán. Sok erénye, sok szép tulajdonsága volt, boldog hite a jobtt jövendőben, erős akarata, sok kezdeményező ereje. Legendás alakká fejlődött a dalias külsejű, elegáns megjelenésű ember. Mindenütt ott volt, ahová társadalmi állása predesztinálta, nem volt csöndes szemlélője a történéseknek, hanem kezdeményezője cselekvéseknek. Egyenlő mértékben viselte szívén az ország, a főváros, fajtája és osztálya érdekeit. Fanatikusa volt elveinek, ezeknek mély gyökerei pedig az abszolút becsületesség és tisztesség talajáig nyúltak. Rém volt kötekedő természet, mégis rengeteg párbaja volt. Félelmetes ellenfélnek ismerték, nagyszerű céllövő volt, aki a fennen szárnyaló madarat se hibázta el. Vér mégse tapad a kezeihez. Párbajai nem végződtek sohasem súlyos sérüléssel. Nem büntetni, csak fenyíteni, példát statuálni akart. Megkörnyékezhetetlen purifikátora kívánt lenni a közéletnek, közbelépett mindenütt, ahol úgy látta, hogy elnézéssel intéznek becsületbevágó dolgokat. Ezen a téren nem ismert se engedményt, se kompromisszumot. Egy ilyen becsületbeli dologba való beleavatkozása végzetes következménnyel járt, 1896-ban történt. A Nemzeti Kaszinóban piquet játszott két sokat szereplő férfiú: Jakabffy Tódor és Springer Alfréd báró. A játék magasba ment, Jakabffy hallatlanul nagy pénzt vesztett, ötvenezer forintot. Sok figyelője akadt a játéknak, köztük Rohonczy is. Hajnal felé véget ért a partié. Jakabffy nem fizetett, elnézést kért. Nem a legjobb hírben állott már ekkor, sokat kártyázott, még többet fogadott a lóversenyeken, anélkül, hogy megfelelő vagyon állott volna a háta mögött. A. . játszma után eltelt huszonnégy óra múlva Rohonczy Gida megkérdezte Springer bárót, hogy Jakabffy fizetett-e. A báró nem hazudhatott, megmondta, hogy még nem kapta meg a pénzét. Rohonczy erre jelentést tett a fegyelmi választmánynak. Este kezdődött és hajnali öt óráig tartott az ügy tárgyalása a választmány előtt, végül is úgy határoztak, hogy Jakabflyt kigolyózzák. A vádlott a kaszinóval szomszédos, elmúlása után is híres Gammon-kávéházban várta az eredményt. Hajnalban az ülésről távozóban Schtritz Zsigmond báró fölkereste a kávéházban, közölte vele a döntést és átnyújtott neki tízezer forintot, hogy utazzék el Amerikába. Jakabffy szót sem szólt, fölállott és hazament. Az inasának megmondta, ne költse föl, bárki is keresné, sokáig kivan aludni. Bezárkózott a szobájába és amikor estére rányitották az ajtót, átlőtt koponyával hevert a tükör előtt. A gavallér tragédiájának szomorúbb és igazabb esetét költő sem írhatta volna meg. Rohonczy Gida nem az életére tört a szerencsétlen embernek, csak a becsület elvét akarta tiszteletben tarttatni. Amilyen sötét kontúrja van ennek a nevéhez is fűződő esetnek, olyan virágos, derűs, szép emlékek kapcsolódnak a Rohonczy-névhez. Nagy sportsmann volt. Egyik megalapítója a ligeti korcsolyapályának és föltalálója a Columbus-korcsolyának. Az egész világon használják ezt a korcsolyát, amelyről ma már csak kevesen tudják, hogy Rohonczy találta fel. Abban különbözik a többi korcsolyától, hogy nem szíjakkal csatolják föl, hanem duplatalpú cipőre rögzítik rá. Versenyeket és jégünnepélyeket rendezett. A nagy jég mellett fölépült vajdahunyadi vár volt a háttér, körbe pedig megvilágított színes girlandok, lampionok, virágfüzérek futottak. Éjféli szerenádok voltak a jégen és az északi vidékek virágai díszítették a korcsolyapályát. Tavasszal, a Liget legszebb idejében, májusban virágünnepélyeket rendezett a Stefánia-úton és a Ligetben. Ezekre az ünnepségekre nemcsak az egész magyar arisztokrácia adott találkát egymásnak, hanem megjelentek olasz grófok, francia márkik, angol lordok. Sohasem hiányoztak a királyi ház tagjai sem a Rohonczy rendezte ünnepségekről. Egyik alapítója volt a Park-klubnak és riválisa az első elnöknek, Aczél Béla bárónak, aki hogy díszessé, pazarrá és öszehasonlíthatatlanná tegye a felső tízezrek nyári találkozóhelyét, maga utazott Indiába és Egyiptomba, vásárolta össze az egzotikus művészi ritkaságokat. Ünnepély után ünnepély következett a Parkklubban, egyiket Aczél báró, másikat Rohonczy rendezte és bizony nem egyszer az utóbbié volt a fényesebb és sikerültebb. A lóversenyeken is nagy szerepe volt,istállójának sükéit nem egyszer húzták föl a győztesek jelző árbocára. Ő hozatta el az első néger zsokét, aki meghonosította az addig divatos angol lovaglással szemben az amerikait. Trénert Angliából hozatott és hirtelen minden versenyt Rohonezy lovai nyertek meg. A győzelmeknek nagy ára volt, a lovak letörtek. Rohonezy előtt érthetetlen volt a dolog. Vizsgálatot indított és megállapította, hogy paripáit a tréner doppingolta. Addig erre még nem volt eset Magyarországon. Rohonczy maga jelentette a csalást , a Lovaregyletnek és kérte a zsoké és tréner kiutasítását. Meg is történt. Politikus is volt. Tisza Kálmánnak a követője, hűséges katonája. Párthűségének és vezére iránt való rajongásának fenséges példáját adta a véderőjavaslat körül támadt viharos tüntetések idején. A nyolcvankilences évelső napjaiban az egyetemi ifjúság heves demonstrációkkal kelt ki a javaslat védelmezői ellen. Különösen Tisza Kálmánt támadták. Egy nap az egyetemi ifjúság behatolt a régi képviselőház folyosóira és ott tüntettek. Különösen egy Samorsill Kálmán nevű műegyetemi hallgató volt hangos a miniszterelnök szidalmazásában. Rohonczy Gida elébe ugrott és lehordta tiszteletlenségéért. Az ifjú erre pökhendi módon válaszolt, ami Rohonczyt annyira fölingerelte, hogy elővette revolverét és rásütötte. A golyó Samosill lábába fúródott, de nem okozott súlyosabb sérülést. A szenvedelmes véderővitában Rohonczynak nem volt része. Ellenben, amikor a javaslatból törvény vált és fölállították a népfelkelőkereteket, több képviselőtársával szolgálatra jelentkezett. Gajári Ödön, Oray Lajos, Münnich Aurél, Visy Imre képviselőkkel egyszerű közlegényként végezték el a népfelkelő tiszti tanfolyamot. Hetekig, gyakorlatoztak s tanultak és boldogok voltak, hogy elsősorban maguk bizonyíthatták be: a véderőtörvény nem jelent csapást a magyar nemzetre. ... A Szabadelvűpárt minden mozgalmában részt vett, de ritkán szólalt föl. 1898 február havában fölállott és leleplezte magát. Elmondotta, hogy amikor az ellenzéki lapok visszaélésekkel gyanúsítgatták Tiszát, megingott a hite és elhatározta, hogy végez vele. Revolverrel, a kezében ment be a miniszterelnök szobájába.. Tisza ránézett és csak annyit mondott: — Hát te azt hiszed, hogy jellemtelen vagyok! Rohonczyt ez lefegyverezte. Odaadóbb, Inrebb katonája kívánt lenni vezérének,, de mégsem tudta megbocsátani önmagának, hogy pillanatig is hitelt adott a gyanúsítóknak. Kilépett a pártból, de továbbra is rajongója maradt Tiszának. Ez a sokoldalú férfiú, aki mindenféle közüggyel foglalkozott, elsőrendű gazda volt. “ Törökbecsei birtokán mintakertészetet rendezett, be. A Troconczy-dinnyék világhíresekké váltak, épp ugy a szőlleje és bora. A Kecskeméti-utcában boltja is volt az uradalomnak. Itt árulták az ország legszebb, legjobb gyümölcseit. Utoljára a háború alatt hallottak Rohonczy Gidáról. A Mentőegyesület alelnöki tisztét viselvén, ő szervezte meg a sebesültek szállítását. Éjjel-nappal dolgozott, parancsnoka volt az Auguszta-vonatnak. Olyan lelkiismeretességgel végezte a dolgát hogy csak két-három órája tellett alvásra. Ebbe rokkant bele. • Most már nem hallani róla. Elmúlott nevének tündöklő varázsa. Abba a korszakba tartozik, amikor nagy volt az ország, nagyok a vezetői, tiszták, hatalmasok, föl-, élhetetlenek. A népek nagy katasztrófái között is legsúlyosabb tragédiát elszenvedő Magyarország szomorú sora, hogy nemcsak területe nincses részeit, testvéreinek drága millióit vesztette el, hanem nagy férfiait is." Rohonczy Gida itt él közöttünk, élő valóság és mégis úgy hat, mint elmúlt idők dolgát végezte ember, legendás férfia. Másvágású emberek a kamránykeréknél, a Rohonczy Gidák pedig már csak a múlt emlékei közé tartoznak. Nádor Jenőt. , i-r írt———R—Vl— és S,—A. 'VP„ 'U- e 1 Sy U . Szabadlábra helyezték Tóth- Kossik Ilonát (Tisztázta magát a kémkedés vádja, alól.) A rendőrség a Kopinits-ügyben befejezte a nyomozást. Tóth-Kossik Ilona szerepe tisztázódott, mert beigazolta, hogy nem tudta kicsoda futólagos barátja, Kopinits. Abban a hitben volt, hogy a bukaresti ismerőse egy magyar siker, aki szőnyegeket és selyemárukat visz ki és hoz be. Tóth Ilona csak azért vállalkozott a budapesti utazásra, mert ittlakó férfiismerősei gyakran hívták, hogy a Bukarestben töltött kellemes napokat itt megismételjék. Tóth Ilona, miután bűnrészességet nem lehetett rábizonyítani, a mai est folyamán átvitték a toloncházba s miután foglalkozása, nincs és állandó tartózkodási helye sincs, megindítják ellene a közigazgatási eljárást. A kémkedés vádja alól is teljesen tisztázta magát. Annál bűnösebb Kiss Jenő Gábor, aki kénytelen volt bevallani, hogy a Kopinits által a nővérének küldött ötmilliót elsikkasztotta, Kiss tagadta, hogy átvette volna Tóth Ilonától a pénzt, de a szembeötés alkalmával kénytelen volt vallomást tenni. Kopinits nővérének, Czakó Ferencnének a szerepe is tiszta és szabadlábra helyezték. Kiss, Jenő Gábort kihallgatása után letartóztatták s politikai bűncselekményét csak a jövő hét folyamán veszik elá, amikor a csongrádi bombamerénylet és az alföldi brigádra vonatkozó akták a budapesti rendőrség rendelktezésére állanak., A rendőrség már most is megálapitotta, hogy Kiss Jenő Gábor, ki mint tegnap megírtuk, erdélyi menekült," 1921-ben lézengett Budapesten, az ébredők anyagi segítségéből tartotta fenn inasát s a múlt év "nyárán az ébredők nemzetvédelmi osztályánakhelyettes vezetője és ügyésze, Dániel Sándor dr. — aki szintén erdélyi ménnökint —küldte le Szentesre, hogy ott és Csongrádiál, Makón, Kiskunfélegyházán és még néhány községben"-szervezze meg a nemzetvédelmi osztagokat. Nagyszámú fegyvert és muníciót adtak rendelkezésére, és a múlt, évben ezek az osztagok sjéljas fennhatósága alá kerültek.» Kiss Jenő Gábor négy város és négy nagyközség brigádjának főparancsnoka volt. "• ■ : A budapesti rendőrség Bukarestből , Kopinits-ügyre vonatkozólag eddig semmiféle értesítést nem kapott.. A rendőrség azt is megállapította, hogy Kopinits szökése óta állandó összeköttetést tartott fenn apróhirdetések útján rokonaival és más hozzátartozóival. Ezen apróhirdetések a fővárosilapokban jelentek meg és azokra mindenkor megérkezett a válasz is. A rendőrség most a lappéldányokat is beszerezte.