Az Ujság, 1924. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1924-03-28 / 73. szám

Budapest, 1924. Ára 1500 korona. X­XII. [ C­­­IkI] k­özírttel Jm­ár­cius 28. Előfizetési áruk: Negyedévre .­­ . . . 90050 K Egy hóra......................... 30830 K Külföldre az előfizetés kétszeres. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaron hét­köznap 1500 K, vasárnap 2000 K. Ausztriában hétköznap 2000.—, vasárnap 2500.— osztrák korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap. A­Z U­J­SÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár­ ut 34.­­& Telefon 154-28, 154-21, 154-22, 154-23. Nyomdai telefon : (csak este 61 órától kezdve) 154—21. FIÓKKIADÓHIVATAL, BUDAPEST, Erzsébet­ körút­ 43. Telefon: József 16—20. ROVÁS. Szó­ sincs róla, ezeket a javaslatokat csak vacogó foggal lehet elolvasni. Rettentő terhek, melyek előáll­nak abból, hogy a kölcsön összege és a rendezkedés időtartama­ megrövidült. Kétannyi kölcsön és öt esz­tendő mellett a fele is elég volna. Félannyi kölcsönnél és­ időtartamnál meg van okolva a dupla kirovás, csak kérdés: birjuk-e?.* Az új­seprő jól seper, de az új elnök annál rosz­­szabbul, minél jobban. Buldog az az ország, melynek parlamenti" tónusából sértően kirikit a malac szó. De minálunk. Igazán zengő fuvalom ez, kákán csomó, pezsgős pohárban buborék. Ekkora kicsinyesség vagy stílusváltoztatás, mely lehetetlen, vagy szekatúra, mely politikaszámba megy. Az elnöknek ma az a feladata, h­ogy szelídebb hangulat legyen az ellenzéken, ne pe­dig írnom tónus, melytől megvadulnak. Őszintén megvallva, mikor tegnap fajvédőék h­i­­resztelték, hogy Győrffy hadbírót visszahelyezik Buda­pestre, mi bizony elhittük. Ellőttük és elszorult a szívünk. Nem a hadbíró úr visszahelyezése fájt, ha­nem bizonyos befolyásoknak a mindenhatósága, m­ely­­lyel szemben még a katona­miniszter önérzete is nyel egyet és meglapul. Hála istennek, nem igy van. Sőt a­ miniszter mai beszéde, után konstatáljuk, éppen­séggel nem igy van. Fajvédőét ma is mindenhatók, amit ők mondani akarnak, azt az­ igazság sem tudja lehetetlenné tenni. gyon sokat tett hazánkért s nagyon sokat tanult is. Most már tudja, amit akkor talán csak érzett, hogy a külföldi kölcsönnel nehezítve, a magyar pénzügy nem rendelheti magát alá a magyar pártpolitikának. Ott ország alatt az egész orszá­got értik s kötelezettség alól semmi pártot és semmi érdekeltséget nem mentenek fel. S téve­tagadta — a lefolyt évek eredményei mutatják, hogy a politikai kedvezmény csak ideig-óráig gyakorolható, mert visszaindul minden létezett baj a kedvezőttekre is. Az egyetemességben a gazdák sem volnának ekkora bajban, mint most, ha előzőleg nem szereztek volna maguk­nak kiváltságot a bajokkal szem­ben. Dönikre, talán nem is támasztanak ma már akkora politikai követeléseket irányában, mint akkor. S ha mégis, maga a kormány sincs ab­ban a helyzetben, hogy e tekinteteket honorál­hassa. Elvégre szabad kezet kapván harmadfél évre az országtól, meg van kötve ugyanannyi időre a keze a külföldi ellenőrzés által. Ha így van, a legjobb munkát éppen Ko­rányi Frigyestől várhatjuk. Ha nem így lesz, akkor sem tőle, sem mástól. A magunk részé­ről bízunk benne, a hozzáértésében, a lelkessé­gében, a férfiasságában és segítjük lelkesen és férfiasan. Ha engedik dolgozni, ezzel nagy szol­gálatot tesznek az országnak. Ha nem engedik, akkor nem a mi támogatásunk okozza a ku­darcot. Korányi Frigyes. A javaslatokkal együtt, melyek pénzügyi diktatúrát statuálnak harmadfél esztendőre,­meg­kaptuk a pénzügyi -—­ minisztert. Ő lesz-e a dik­tátor is? Ettől a kérdéstől függ, várjon mit tart­sunk az ő pénzügyim­iniszterségéről. A mai idő személyi kultuszra nem alkal­mas. Korányi Frigyes kitűnő ember, nagysze­rűen érti a szakmáját, egyénisége tiszteletre­méltó és megnyerő. Szándékai tisztára hazafia­sak, mert párisi követségét felcserélni pesti mi­niszterséggel nemcsak áldozat, hanem hőstett is. Szóval: a képzelhető hivatottak között ő a leghivatottabb és ezzel a zászlóhajtással üdvö­zölvén őt, mellőznünk kell a személyére való te­kintetet. Hogy mi a véleményünk missziója sikeré­ről? Sajnos, azzal kell kezdenünk: attól függ, hogy ... Attól függ, mennyire hagyják dolgozni a hozzáértése és a lelkülete szerint. Volt ő már pénzügyminiszter ugyanazokkal a kitűnő kvali­tásokkal s megbukott a pozíciójában, megbu­kott a munkájában, mert nem hagyták dol­gozni. A politika mást követelt, mint a pénz­ügy és a pénzügy húzta a rövidebbet. A pénzügy megfeszített és szabad munkát követelt, a poli­tika pedig megtette zsidónak a városi gazdasá­got s ezt nyomta el, hogy vele a zsidókat nyomja. A pénzügy takarékosságot és minden munká­nak értékét követelte, a politika viszont ellen­­forradalmi érdemeket jutalmazott olyan alap­ból, amely nincsen. Az ellenforradalmi érdeme­sek elözönlötték a hivatalokat s azzal, hogy vol­tak, kettős kárt okoztak: terhelték az állam költségvetését és kiszorították a munkaképessé­get. Ez a baj áthárult az egész városi közgazda­ságra, sújtották a terhekkel és meggátolták, hogy megkeresse őket. A másik pedig: a pénzügynek onnan kell vennie a fedezetet, ahol terem, a politika viszont éppen ott nem akarta őket venni. Tehát attól függ ... Ugyanúgy kénytelen-e most is elhelyezkedni, mint akkor elhelyezve volt? Nem maradunk meg a kérdésnél, noha a feleletet nem tudjuk. De azt kell hinnünk, hogy egyszer már megégetvén a körmét, másod­szor nem vállalkozott volna, ha ellenbiztosítékot nem kap. S közben ő párisi követ -volt, ott na­ Külföldi bankárok titkos tanácskozása Budapesten Sir Wiiliam Gooddal. Amióta Sir Wiiliam Good utolsó londoni útjáról Magyarországba visszaérkezett, a Dunapalotában napról­­napra nagyjelentőségű tárgyalásokat folytat részint a magyar kormány tagjaival, részint pedig külföldi finánc­­kapacitásokkal a magyar kölcsön plaszirozását illetően. Két hét óta úgyszólván minden nap érkezik Budapestre egy­-egy hírneves külföldi bankár, aki Sir William Goodot keresi. Jövetelüket és itt tartózkodásukat a legnagyobb titokzatosság és homály borítja és így majdnem minden esetben sikerül is nekik, hogy budapesti tartózkodásuk alatt inkognitóban maradjanak. Az is gyakran előfordul, hogy az idekészülő hírneves nyugateurópai bankvezérek egy-egy velük együtt érkező, de kevésbé ismert nevű pénz­ember jövetelét jelzik csupán. Tegnap újból két híres angol bankár érkezett, Martin Babanek Mar­ray és Zwekburt Jerris Londonból. Ők még mindig Budapesten tartózkodnak és naponként többször értekeznek Sir William Gooddal. Ma érkezett Budapestre a bécsi Angol-Osztrák Bank egyik főtanácsosa is, Hans Simons, aki ugyancsak Sir William Gooddal keresett a délután folyamán érintkezést. ffqrdptg Boydenrol és a két főbiztosjelöliről nyilatkozik „Az Ujság“-nak. Este van, fél nyolcra jár már az idő. A Dunapalota halljában még zeng-zsibong az élet, pedig a live o’clock a vége felé­ közeledik. A vonósnégyes lágyan, fülbemászóan hangulatos dalokat muzsikál. Az egyik szegletben három ur beszélgeti Egészen fiatalos tekintetű, ezüstszürke hajú az egyik, élénk gesztusokkal magyaráz a másik urnak, aki egy puha fauteuille-be sülyedve hallgatja. Ha se néz a beszélőre, csak figyel és a kezeivel játszik az asztal már­ványán. A harmadik ur — a legfiatalabb­­ lábait ke­resztbe fonva, előregörnyedt háttal szintén csak ügyek A három úr: Wiiliam D. G. Harding, Magyarország illusztris vendége,­ Samuel Fr­ead­ing Bertron, Harding jóbarátja és bizalmasa, egy newwyorki bank igazgatója és Lucien Janiet mérnök, aki szintén elkísérte Hardingot európai körút­jára. Délután a város szépségeit nézték meg. Gyalogosan sé­tálgattak a Duna partján és a Belvárosban. A negyedik úr, aki Harding társaságában érkezett meg, Ellis L. Phillips, néhány fővárosi bankdirektor társaságában töltötte a dél­utánt, este pedig a Lakme előadását hallgatta végig az Operaházban. Harding barátaival együtt hat óra tájban tért vissza sétájáról a szállóba. Visszavonult lakosztályába. Alig érkezik meg Harding, látogatója jön. Mikes Ármin gróf keresi fel leánya társaságában. Majdnem egy teljes órát töltött Mikes gróf Hardingnál, aki régi jó ismerőse. Már hét órát jelez a Ritz órája, amikor Har­­ding megjelenik a hallban, hogy egy kis zenét hallgasson. Azután ismét visszatér Bertronnel is Janlettel első emeleti szobájába. Mr.■ Bertron-hoz küldöm be a névjegyemet.Egy pilla­nat és az ajtóban megjelenik a hatvanesztendős amerikai financier karcsú, fiatalos alakja. Néhány szót mond an­golul. Nem értem­. Azután beszalad a másik szobába, halk beszéd szűrődik ki hozzám és mire felfigyelek,­ előttem áll Mr. Harding, komolyan, névjegyemet a kezében tartva, acélszürke szemét kíváncsian végigjártatva raj­tam. Francia nyelven mutatkozom be, mire kedves mo­sollyal a szája szegletén, kezet fog velem és bevezet a szobájába. Előadom, hogy Az Újság olvasótábora nagy örömmel és érdeklődéssel fogadna tőle egy olyan nyi­latkozatot, amelyben elmondana egyet-mást a magyar főbiztosi állással kapcsolatosan kombinációba vett hírne­ves amerikai "pénzügyi tekintélyek: Boyden és Delano Frigyes életéből, munkásságáról, egyéniségéről. Harding figyelmesen hallgatja, kívánságomat, leültet egy kis márványasztal mellé és tört franciasággal, hal­­kan,jóságos mosollyal válaszolja: — Mind a kettő jóbarátom. Boydennel találkoz­tam is elutazásom előtt Bostonban. Mind a kettő ki­váló, értékes egyéniség. Majd arra kér,­ hogy nagyon lassan beszélve mond­jam el még egyszer franciául, hogy mi érdekelné tulaj­donképen a miegyéb­ közönséget, önért ő bizony csak nagyon törve beszéli a francia nyelvet, németül pedig egyáltalán nem tanuult meg. Alig kezdek beszélni, hir­telen gondol egyet, feláll és elibém terít egy levélpapi­rost, írjam fel rá franciául a kérdéseimet. Boldogan te­szek eleget a felszólításnak. Néhány perc alatt elkészü­lök, Harding ezalatt mögöttem áll szürke felöltőjében és vár. Amikor átnyújtottam neki, újra barátságosan végigmustrál és mosolyogva nekilát az írásnak. Miután szóval nem tudtuk egymást megérteni, angol nyelven maga írta meg nyilatkozatát Bogdenről és Delano Fri­gyesről, akik a magyarországi rekonstrukciós munkála­tok főbiztosául az utóbbi időben kombinációba jöttek. Nyilatkozata magyar fordításban így szól: — Mr. Bogden egy kiváló ügyvédi iroda tagja Bostonban. Az Egyesült Államok kormánya néhány évvel ezelőtt »megfigyelő«-nek küldte Európába a népszövetségi tanács üléseire. Mr. Boyden kitűnően is­meri Európát és nagyon otthonos a háború és a béke megkötése óta felmerült problémákban. — Mr. Delano hivatása szerint magánmérnök. Szá­mos éven át vasútigazgató volt, majd elnöke a Wabash Railroad-nak, egy Detroit, Chicago, St. Louis és Kan­­sas közötti fontos vasúti vonalnak. 1914-től 1918-ig tagja és két éven át alkormányzója volt a washingtoni Federal Reserve Banknak. Igen nagy a tájékozottsága az amerikai gyáripar és pénzügyek körében. 1918 júliusától 1910 októberéig Franciaországban működött a vasútügy újraépítése körül. Világot látott ember, aki minden országban megfordult.­­ Mind a két úr kiváló férfia, egyformán hivatott arra, hogy a talpraállítás munkájában segítségére le­gyen Magyarországnak. Ezután kedvesen elbúcsúzik tőlem és barátjával, Bertronnal együtt vacsorázni megy. A hallban szebbnél­, szebb matyóhímzést árul egy asszony. Harding megáll a színes, pompás magyar munka előtt és a kezébe véve néhány gyönyörű hímzést, elgyönyörködik benne. Azután körülnéz és újból rám esik a pillantása. Mosolyogva mu­tatja, hogy szeretne még valamit írni. Visszaadom neki a levélpapirost, mire a ruhatár deszkapultjára hajolva, hozzáírja nyilatkozatához: — Szeretném, ha mindenki megértené, hogy én se felvilágosítással, se tanáccsal nem szolgálhatok arra nézve, hogy ki lesz a főbiztosa a magyar szanálási ak­ciónak. Érzésem szerint nem is illenék másként cse­lekednem. Visszaadja az írást és egy barátságos kézszorítással búcsúzik tőlem — most már véglegesen. Még egy perc és eltűnik a palota Dunára néző éttermében, Vásárhelyi Gyula. A takarékkorona mai árfolyama 1,18 papírkorona

Next