Az Ujság, 1924. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
Budapest, 1924. Ára 1500 korona. XXII. [ CIkI] közírttel Jmárcius 28. Előfizetési áruk: Negyedévre . . . . 90050 K Egy hóra......................... 30830 K Külföldre az előfizetés kétszeres. Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaron hétköznap 1500 K, vasárnap 2000 K. Ausztriában hétköznap 2000.—, vasárnap 2500.— osztrák korona. Megjelenik ünnep utáni napok kivételével minden nap. AZ UJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: V., Vilmos császár ut 34.& Telefon 154-28, 154-21, 154-22, 154-23. Nyomdai telefon : (csak este 61 órától kezdve) 154—21. FIÓKKIADÓHIVATAL, BUDAPEST, Erzsébet körút 43. Telefon: József 16—20. ROVÁS. Szó sincs róla, ezeket a javaslatokat csak vacogó foggal lehet elolvasni. Rettentő terhek, melyek előállnak abból, hogy a kölcsön összege és a rendezkedés időtartama megrövidült. Kétannyi kölcsön és öt esztendő mellett a fele is elég volna. Félannyi kölcsönnél és időtartamnál meg van okolva a dupla kirovás, csak kérdés: birjuk-e?.* Az újseprő jól seper, de az új elnök annál roszszabbul, minél jobban. Buldog az az ország, melynek parlamenti" tónusából sértően kirikit a malac szó. De minálunk. Igazán zengő fuvalom ez, kákán csomó, pezsgős pohárban buborék. Ekkora kicsinyesség vagy stílusváltoztatás, mely lehetetlen, vagy szekatúra, mely politikaszámba megy. Az elnöknek ma az a feladata, hogy szelídebb hangulat legyen az ellenzéken, ne pedig írnom tónus, melytől megvadulnak. Őszintén megvallva, mikor tegnap fajvédőék hiresztelték, hogy Győrffy hadbírót visszahelyezik Budapestre, mi bizony elhittük. Ellőttük és elszorult a szívünk. Nem a hadbíró úr visszahelyezése fájt, hanem bizonyos befolyásoknak a mindenhatósága, melylyel szemben még a katonaminiszter önérzete is nyel egyet és meglapul. Hála istennek, nem igy van. Sőt a miniszter mai beszéde, után konstatáljuk, éppenséggel nem igy van. Fajvédőét ma is mindenhatók, amit ők mondani akarnak, azt az igazság sem tudja lehetetlenné tenni. gyon sokat tett hazánkért s nagyon sokat tanult is. Most már tudja, amit akkor talán csak érzett, hogy a külföldi kölcsönnel nehezítve, a magyar pénzügy nem rendelheti magát alá a magyar pártpolitikának. Ott ország alatt az egész országot értik s kötelezettség alól semmi pártot és semmi érdekeltséget nem mentenek fel. S tévetagadta — a lefolyt évek eredményei mutatják, hogy a politikai kedvezmény csak ideig-óráig gyakorolható, mert visszaindul minden létezett baj a kedvezőttekre is. Az egyetemességben a gazdák sem volnának ekkora bajban, mint most, ha előzőleg nem szereztek volna maguknak kiváltságot a bajokkal szemben. Dönikre, talán nem is támasztanak ma már akkora politikai követeléseket irányában, mint akkor. S ha mégis, maga a kormány sincs abban a helyzetben, hogy e tekinteteket honorálhassa. Elvégre szabad kezet kapván harmadfél évre az országtól, meg van kötve ugyanannyi időre a keze a külföldi ellenőrzés által. Ha így van, a legjobb munkát éppen Korányi Frigyestől várhatjuk. Ha nem így lesz, akkor sem tőle, sem mástól. A magunk részéről bízunk benne, a hozzáértésében, a lelkességében, a férfiasságában és segítjük lelkesen és férfiasan. Ha engedik dolgozni, ezzel nagy szolgálatot tesznek az országnak. Ha nem engedik, akkor nem a mi támogatásunk okozza a kudarcot. Korányi Frigyes. A javaslatokkal együtt, melyek pénzügyi diktatúrát statuálnak harmadfél esztendőre,megkaptuk a pénzügyi -— minisztert. Ő lesz-e a diktátor is? Ettől a kérdéstől függ, várjon mit tartsunk az ő pénzügyiminiszterségéről. A mai idő személyi kultuszra nem alkalmas. Korányi Frigyes kitűnő ember, nagyszerűen érti a szakmáját, egyénisége tiszteletreméltó és megnyerő. Szándékai tisztára hazafiasak, mert párisi követségét felcserélni pesti miniszterséggel nemcsak áldozat, hanem hőstett is. Szóval: a képzelhető hivatottak között ő a leghivatottabb és ezzel a zászlóhajtással üdvözölvén őt, mellőznünk kell a személyére való tekintetet. Hogy mi a véleményünk missziója sikeréről? Sajnos, azzal kell kezdenünk: attól függ, hogy ... Attól függ, mennyire hagyják dolgozni a hozzáértése és a lelkülete szerint. Volt ő már pénzügyminiszter ugyanazokkal a kitűnő kvalitásokkal s megbukott a pozíciójában, megbukott a munkájában, mert nem hagyták dolgozni. A politika mást követelt, mint a pénzügy és a pénzügy húzta a rövidebbet. A pénzügy megfeszített és szabad munkát követelt, a politika pedig megtette zsidónak a városi gazdaságot s ezt nyomta el, hogy vele a zsidókat nyomja. A pénzügy takarékosságot és minden munkának értékét követelte, a politika viszont ellenforradalmi érdemeket jutalmazott olyan alapból, amely nincsen. Az ellenforradalmi érdemesek elözönlötték a hivatalokat s azzal, hogy voltak, kettős kárt okoztak: terhelték az állam költségvetését és kiszorították a munkaképességet. Ez a baj áthárult az egész városi közgazdaságra, sújtották a terhekkel és meggátolták, hogy megkeresse őket. A másik pedig: a pénzügynek onnan kell vennie a fedezetet, ahol terem, a politika viszont éppen ott nem akarta őket venni. Tehát attól függ ... Ugyanúgy kénytelen-e most is elhelyezkedni, mint akkor elhelyezve volt? Nem maradunk meg a kérdésnél, noha a feleletet nem tudjuk. De azt kell hinnünk, hogy egyszer már megégetvén a körmét, másodszor nem vállalkozott volna, ha ellenbiztosítékot nem kap. S közben ő párisi követ -volt, ott na Külföldi bankárok titkos tanácskozása Budapesten Sir Wiiliam Gooddal. Amióta Sir Wiiliam Good utolsó londoni útjáról Magyarországba visszaérkezett, a Dunapalotában naprólnapra nagyjelentőségű tárgyalásokat folytat részint a magyar kormány tagjaival, részint pedig külföldi finánckapacitásokkal a magyar kölcsön plaszirozását illetően. Két hét óta úgyszólván minden nap érkezik Budapestre egy-egy hírneves külföldi bankár, aki Sir William Goodot keresi. Jövetelüket és itt tartózkodásukat a legnagyobb titokzatosság és homály borítja és így majdnem minden esetben sikerül is nekik, hogy budapesti tartózkodásuk alatt inkognitóban maradjanak. Az is gyakran előfordul, hogy az idekészülő hírneves nyugateurópai bankvezérek egy-egy velük együtt érkező, de kevésbé ismert nevű pénzember jövetelét jelzik csupán. Tegnap újból két híres angol bankár érkezett, Martin Babanek Marray és Zwekburt Jerris Londonból. Ők még mindig Budapesten tartózkodnak és naponként többször értekeznek Sir William Gooddal. Ma érkezett Budapestre a bécsi Angol-Osztrák Bank egyik főtanácsosa is, Hans Simons, aki ugyancsak Sir William Gooddal keresett a délután folyamán érintkezést. ffqrdptg Boydenrol és a két főbiztosjelöliről nyilatkozik „Az Ujság“-nak. Este van, fél nyolcra jár már az idő. A Dunapalota halljában még zeng-zsibong az élet, pedig a live o’clock a vége felé közeledik. A vonósnégyes lágyan, fülbemászóan hangulatos dalokat muzsikál. Az egyik szegletben három ur beszélgeti Egészen fiatalos tekintetű, ezüstszürke hajú az egyik, élénk gesztusokkal magyaráz a másik urnak, aki egy puha fauteuille-be sülyedve hallgatja. Ha se néz a beszélőre, csak figyel és a kezeivel játszik az asztal márványán. A harmadik ur — a legfiatalabb lábait keresztbe fonva, előregörnyedt háttal szintén csak ügyek A három úr: Wiiliam D. G. Harding, Magyarország illusztris vendége, Samuel Freading Bertron, Harding jóbarátja és bizalmasa, egy newwyorki bank igazgatója és Lucien Janiet mérnök, aki szintén elkísérte Hardingot európai körútjára. Délután a város szépségeit nézték meg. Gyalogosan sétálgattak a Duna partján és a Belvárosban. A negyedik úr, aki Harding társaságában érkezett meg, Ellis L. Phillips, néhány fővárosi bankdirektor társaságában töltötte a délutánt, este pedig a Lakme előadását hallgatta végig az Operaházban. Harding barátaival együtt hat óra tájban tért vissza sétájáról a szállóba. Visszavonult lakosztályába. Alig érkezik meg Harding, látogatója jön. Mikes Ármin gróf keresi fel leánya társaságában. Majdnem egy teljes órát töltött Mikes gróf Hardingnál, aki régi jó ismerőse. Már hét órát jelez a Ritz órája, amikor Harding megjelenik a hallban, hogy egy kis zenét hallgasson. Azután ismét visszatér Bertronnel is Janlettel első emeleti szobájába. Mr.■ Bertron-hoz küldöm be a névjegyemet.Egy pillanat és az ajtóban megjelenik a hatvanesztendős amerikai financier karcsú, fiatalos alakja. Néhány szót mond angolul. Nem értem. Azután beszalad a másik szobába, halk beszéd szűrődik ki hozzám és mire felfigyelek, előttem áll Mr. Harding, komolyan, névjegyemet a kezében tartva, acélszürke szemét kíváncsian végigjártatva rajtam. Francia nyelven mutatkozom be, mire kedves mosollyal a szája szegletén, kezet fog velem és bevezet a szobájába. Előadom, hogy Az Újság olvasótábora nagy örömmel és érdeklődéssel fogadna tőle egy olyan nyilatkozatot, amelyben elmondana egyet-mást a magyar főbiztosi állással kapcsolatosan kombinációba vett hírneves amerikai "pénzügyi tekintélyek: Boyden és Delano Frigyes életéből, munkásságáról, egyéniségéről. Harding figyelmesen hallgatja, kívánságomat, leültet egy kis márványasztal mellé és tört franciasággal, halkan,jóságos mosollyal válaszolja: — Mind a kettő jóbarátom. Boydennel találkoztam is elutazásom előtt Bostonban. Mind a kettő kiváló, értékes egyéniség. Majd arra kér, hogy nagyon lassan beszélve mondjam el még egyszer franciául, hogy mi érdekelné tulajdonképen a miegyéb közönséget, önért ő bizony csak nagyon törve beszéli a francia nyelvet, németül pedig egyáltalán nem tanuult meg. Alig kezdek beszélni, hirtelen gondol egyet, feláll és elibém terít egy levélpapirost, írjam fel rá franciául a kérdéseimet. Boldogan teszek eleget a felszólításnak. Néhány perc alatt elkészülök, Harding ezalatt mögöttem áll szürke felöltőjében és vár. Amikor átnyújtottam neki, újra barátságosan végigmustrál és mosolyogva nekilát az írásnak. Miután szóval nem tudtuk egymást megérteni, angol nyelven maga írta meg nyilatkozatát Bogdenről és Delano Frigyesről, akik a magyarországi rekonstrukciós munkálatok főbiztosául az utóbbi időben kombinációba jöttek. Nyilatkozata magyar fordításban így szól: — Mr. Bogden egy kiváló ügyvédi iroda tagja Bostonban. Az Egyesült Államok kormánya néhány évvel ezelőtt »megfigyelő«-nek küldte Európába a népszövetségi tanács üléseire. Mr. Boyden kitűnően ismeri Európát és nagyon otthonos a háború és a béke megkötése óta felmerült problémákban. — Mr. Delano hivatása szerint magánmérnök. Számos éven át vasútigazgató volt, majd elnöke a Wabash Railroad-nak, egy Detroit, Chicago, St. Louis és Kansas közötti fontos vasúti vonalnak. 1914-től 1918-ig tagja és két éven át alkormányzója volt a washingtoni Federal Reserve Banknak. Igen nagy a tájékozottsága az amerikai gyáripar és pénzügyek körében. 1918 júliusától 1910 októberéig Franciaországban működött a vasútügy újraépítése körül. Világot látott ember, aki minden országban megfordult. Mind a két úr kiváló férfia, egyformán hivatott arra, hogy a talpraállítás munkájában segítségére legyen Magyarországnak. Ezután kedvesen elbúcsúzik tőlem és barátjával, Bertronnal együtt vacsorázni megy. A hallban szebbnél, szebb matyóhímzést árul egy asszony. Harding megáll a színes, pompás magyar munka előtt és a kezébe véve néhány gyönyörű hímzést, elgyönyörködik benne. Azután körülnéz és újból rám esik a pillantása. Mosolyogva mutatja, hogy szeretne még valamit írni. Visszaadom neki a levélpapirost, mire a ruhatár deszkapultjára hajolva, hozzáírja nyilatkozatához: — Szeretném, ha mindenki megértené, hogy én se felvilágosítással, se tanáccsal nem szolgálhatok arra nézve, hogy ki lesz a főbiztosa a magyar szanálási akciónak. Érzésem szerint nem is illenék másként cselekednem. Visszaadja az írást és egy barátságos kézszorítással búcsúzik tőlem — most már véglegesen. Még egy perc és eltűnik a palota Dunára néző éttermében, Vásárhelyi Gyula. A takarékkorona mai árfolyama 1,18 papírkorona