Az Ujság, 1924. április (22. évfolyam, 76-83. szám)
1924-04-16 / 82. szám
Budapest, 1924. Ára 1500 korona. XXI. évfolyam. 82. szám. Szerda, április 11. mmm Előfizetési árak: Negyedévre ..... SflOÍD K hóra •«...' 30000 K Külföldre az elöfizetés kétszeres. Egyed szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvaron hét köznap 1500 K, vasárnap 2000 K. Ausztriában hétköznap 2000.—, vasárnap 2300.— osztrák korona. Megjelenik ünnep utáni napok kitételével minden nap. AZ ÚJSÁG 5 SZERKESZTŐSÉG ,4 ÉS KIADÓHIVATAL 4 X., Vilmos császár ut 34. tg. Telefon 154- 20, 15 21, 154-21, 154—13. Nyomdai telefon: (csak eelg 6 órától kezdve) ISI—21* FIÓKKADÓHIVATAl, BUDAPEST, Erzsébet körút, Telefon: József 16-28. ROVÁS. SőtMik volt-e inkább vagy kizárás, bérharc vagy hatalmi kérdés? Gyötört-e a munkaadó vagy ellenkezőleg, igazán nem fontos és nem izgató kérdések. A tapasztalás az, hogy a sajtó is a gáz, villany és víz vezeték sorába tartozik, amely üzemek mint egyetemes életszükségletek nem dobhatók oda a partikuláris érdekharcba, mint a selyem vagy antilopbőr. Az egész ország megszenvedte ezt a lefolyt sajtó nélküli hetet s haszna belőle senkinek sem volt. Még azoknak sem, akik esetleg győztek.* Önszédül-e a magyar világ nagypénteken, ha a vita még befejezetlen? Akik összedöntenék, remélik, hogy nem. Sőt esküsznek rá, hogy nem. De azért őszintén bevalljuk helyettük, hogy belül bizony megremegnek a gondolatra: istenem, hát csakugyan sikerül a munkánk? Igazán nem akadályoznak meg benne? Valóban azt kell majd jajgatnunk, hogy győztünk s nem diadalkiálthatunk, hogy lábbal tiporják az igazságot?] Sajátságos, hogy a miniszter urak mindent most hallanak először, amiről minden újságolvasó köteteket tud. Nem sértjük a miniszter urakat azzal, hogy kételkedünk tájékozatlanságukban, de nem is hízeleghetünk nekik azzal, hogy tájékozatlanok. Egész kormányzatunk, minden felfakadó fekély, minden gazdasági és társadalmi jajgatás arra vall, hogy a miniszter uraknak csakugyan nincs sejtelmük arról az életről, mely intézkedéseiktől függ. Volna. Ha más belpolitikánk lett volna, nem mentünk volna idáig. Ha két év előtt, mondja Strakosch úr, hozzáláttunk volna, a külföld segítségenélkül is talpra állhattunk volna. Akármibe fogunk, akármerre megyünk, beleütközünk ebbe a kétségbeejtő volna-ba. De hát az Isten szerelmére, mért nem volt annyi eszünk annak idején, mint most van? Vezető embereink nagyjában ugyanazok, mint voltak, bölcsességünk ugyanazt mondta régebben is, mint most. Egyetlen egy új gondolat, elv nem merült fel, egyetlen egy eddig hangoztatott nézet nem másult meg, hát miért került minden jobb megismerés, célravezető cselekedet a mulasztás zsákjába, mért csak tudtunk volna és mért nem tudtunk? !A kétségbeesett felkiáltás még kétségbeesettebb visszhangba fullad. Hát túl vagyunk már a romákon? Minden jel arra vall, hogy mához egy esztendőre ismét halljuk, ha tavaly ezt, meg azt így és amúgy csináltuk volna! Szakasztott ez mutatkozik majd sajnált mulasztásnak, amit most is látunk, ismerünk és elismerünk és nem tesszük meg. Az Apponyi Albert demokratikus axiomája világosan előttünk áll, tapsolt neki mindenki, nem mond ellene senki s • nem csináljuk meg. De hát miért nem? Halljuk a terhek igazságos elosztásának a szükségét, de hát miért nem osztjuk el igazságosan?] A szanálás akcióját keresztül kell hajtanunk iS- fakadhat belőle áldás és átok egyaránt. Mért fűződik az áldás ahoz az átkozott volnához, mért kell számolnunk merev bizonyossággal az átokkal? A törvények megszavazásával csak odáig jutottunk, hogy mehetünk kölcsönt kérni. Hogy megadják és hogyan, az attól függ, milyenek a belső viszonyaink és kereseti lehetőségeink. S ezekről a csalogató, megnyugtató előfeltételekről csak azt halljuk, hogy majd előállanak fokozatosan, szép lassan a szanálási periódus folyamán. Majd lesz több szabadság, holott a terhek viselésére, az adók fizetésére már előzetesen szükségünk van rá, hogy megkereshessük őket. Lesz majd demokrácia, azaz homogén termelő lehetőség és abszolúte megbízható gazdasági jogbiztonság. De mikor már előre keresik rajtunk, mert különben nem bíznak bennünk?. Egy csomó ellenforradalmi jelszó megdőlt, tiltakozunk ellene, hogy ma is vallanak. De mért gyakorolják meg mindig. Ha mar, saegta. gadták? Mi tartja a Rakovszky Iván belügyi politikáját, ha a kormány az ellenkezőjét hirdeti s ő maga letagadja? A fajvédőkkel halálos harcban áll a kormány, miért mégis jobban ügyel, nehogy az ő jelszavaikba ütközzék, mint a saját programmjára, hogy érvényesül? Miért vak a kormánypárti oldalról akciót indítottak a szanálási vita gyors befejezésére. Ez a mozgalom ma már konkrét megbeszélésekre vezetett. Bethlen István gróf miniszterelnök délben hosszasan cserélt eszmét az ellenzék egyik vitarendezőjével Ugyanebben az időben Berky Gyula kormánypárti képviselő Peyer Károllyal beszélte meg a helyzetet a parlament folyosóján. Erre a kezdeményezésre az ellenzék precizírázta kívánságait, amelyeket Boross János, Szilágyi Lajos és Kiss Pál közöltek Almási Lászlóval, a kormánypárt ügyvezető alelnökével és Sleinrich Ferenccel. Ezt a megbeszélést a pénzügyminiszter parlamenti szobájában tartották meg,. Értesülésünk szerint az ellenzék az alábbi hat pontba foglalta követeléseit: 1. Tegyen ünnepélyes nyilatkozatot a miniszterelnök a plénumban, hogy záros határidőn belül a nemzetgyűlés elé terjeszti az alkotmányosság teljes visszaállásához szükséges löt vérig javaslatokát. 2. delentse ki ugyancsak ünnepélyesen, hogy életbelépteti az 1920. évi 1. t.-c.-ben törvényesített választójogi rendeletül a hosszu paragrafusok kihagyásával. 3. Tegyen igéretet an)k, hogy egy nevén belül e választójog alapján elrendeli az általános képviselőválasztást. 4. Kötelezze magát arra, hogy teljes egészükben helyreállítja az i.tH. évi szabadságjogokat. 5. ígérje meg, hogy a szanálási javaslatokból kikapcsolja a lakáskérdést. 5. ígérje meg, hogy az egész vonalon életbe lépteti a progresszív adózást. Almásy László és Heinrich Ferenc a megbeszélés után referáltak a miniszterelnöknek. Almásy László a referáció után kijelentette a folyosón, hogy, a helyzet sző és botor a tett? Ha nem így volna! Tarka szijipompábanl mutatkoznék a magyar jövő. Mindn korlát ledőlt, melyet mások állítottak. Minden korlát megvan, melyet magunk. Ha nem igy, lett volna!, Ha nem igy volna! reménytelen. Estefelé az ellenzék megbeszélést tartott a parlament jegyzői szobájában. Szilágyi Lajos, Kiss Pál, Baross János, Lélay Ernő, Stupert Dezső, Nagy Vince és Rákóczi Ferenc vettek részt az eszmecserén. Értesülésünk szerint kiderült, hogy az ellenzék nem egységes ebben a kérdésben. A harcias szárny mereven ragaszkodik a hat ponthoz. HIPERT REZSŐ éjfélkor így nyilatkozott munkatársunk előtt: — Harcolni fogunk a végsőkig és hetekig ki-, hozzuk az általános vitát. SZILÁGYI LAJOS ezt mondotta a helyzetről: : — Azt beszéltük meg, mik legyenek a további lépéseink. Elhatároztuk, hogy részt veszünk a szavazásban s belemegyünk a részletes vitába is. Nem lesz tehát demonstratív kivonulás. Nekem az az impresszióm, hogy holnap, szerdán véget ér az általános vita. Én leszek az utolsó szónok. A szocialisták tartózkodóan viselkedtek. Úgy létezik, ez acsoport bizonyos módosítások ellenében készségesen hozzájárul a vita gyorsabb befejezéséhez! Értesülésünk szerint az ellenzék kapott is garanciát több olyan módosításra nézve, amelyek nem érintik a javaslatok integráns részeit, így a lobbi között engedményeket fog tenni a kormány a lakbérkérdésben és a progresszív adó ügyében. Politikai körökben nagy, érdeklődéssel várják a fejleményeket s bizonyosra veszik, hogy a nemzetgyűlés még húsvét előtt megszavazza a szanálási javaslatokat. Kompromisszumos tárgyalás indult meg a kormány és az ellenzék között. Szilágyi Lajos már csak egynapi általános vitát jósol. — Az ellenzék hat pontba foglalta kívánságait. Hét szónok reggeltől éjfélig. Sándor Pál és Rassay Károly komoly kritikája. Hét ülésnap rövid története. Április 7-én elnémult a sajtó s emiatt a parlamenti események bizony alaposan háttérbe szórnnak. Meskó Zoltán találta fején a szöget, amikor hírül hozták, hogy megállt a munka a nyomdákban: — Vonuljon ki az ellenzék, mert nem érdemes beszélni! — jelszót adta ki. Azért mégis beszéltek! Április 7-én és 8-án még elég lassú volt a tempó, mert rövidek voltak az ülések, szerdán és csütörtökön azonban már tíz-tízórás ülésen tárgyalták a szanálási javaslatokat. Majd jött a fekete péntek az első tizenhatórás illései. Mind a két oldalról alaposan felkészültek a döntő csatára. Bőven termettek szónokok az ellenzéki sorokban s a kormánypárt szintén bőségesen gondoskodott hallgatóságról. Turnusokba osztották a kormánypárti képviselőket s becsületszavukat vették, hogy pontosan megjelennek az üléseken. Páronként váltották fel egymást, akár csak az atlétikai stafétákban, így aztán mindig tanácskozóképes tudott maradni a nemzetgyűlés. Kezdetben nagyot féltek, hogy baj lesz reggel hét órakor, de a kormánypárt vezetősége kellemesen csalódott. Nemcsak a jó falusiak jelentek meg pontosan a reggeli üléseken, hanem a városi képviselők is megemberelték magukat. Az ellenzék pedig mindig talpon volt. Hegymegi- Kiss Pál toborozta a szónokokat, Szilágyi Lajos és Gömbös Gyula szorgosan inspiriáltak, hogy baj ne legyen. A szocialistát kezdettől fogva fegyelmezetten tartottak sort s nemcsak szónoklatokból, de a közbeszólásokból is bőven kivették a részüket, így lett-múlt az idő. Elmúlt hét kemény nap, elhangzott 31 beszéd s ma is áll a harc, mert még közel busz szónok akar beszélni. Sohasem volt olyan népszerű a karzat, mint az elmúlt napokban. A közönség valósággal megostromolta a ház,nagyi hivatalt, hogy jegyhez juson. Volt is rekord-hallgatóság. Pedig valójában semmi olyan nem adódott elő, ami jogosulttá tette volna a nagy kíváncsiságot. Mindössze annyi történt, hogy a sajtó kikapcsolódott a hírek közvetítéséből s a közönség ellensúlyozni próbálta a kényszerű böjtöt. Heinrich Ferenc nyitotta meg a vitát a hétfői ülésen. Nagy Emil vette át tőle a szót. Érdeklődéssel várt felszólalása bizony csalódást okozott. Semmi különösebbet nem mondott s vihart sem tudott kelteni. Kedden Andrássy Gyula gróf beszélt. Elegánsan és sok-sok iróniával. Ugyanezen a napon Marschall Ferenc, Hegymegi- Kiss Pál és Szakács Andor mondtak beszédet. Szerdán Lukács György volt kultuszminiszter, Rupert Rezső, Peyer Károly és Pikler Emil álltak ki a porondra. Peyer Károly végig akarta beszélni az ülést. Ismételten kért szünetet, de az elnök ezt megtagadta. Közben annyira kimerült, hogy váratlanul le kellett ülnie, így ugrott be utána Pikler Emil. Csütörtökön Nagy Vince, a Berinkeykormány volt minisztere állt ki rekordszónoknak. Éles fegyverrel vagdalkozott és keményen csatázott a kormánypárton ülő néhány volt kormánybiztosával. Puky Endre és Baross János beszéltek még a csütörtöki ülésen. Az utóbbi akkora beszédre készült el, hogy irataival telerakta az egyik padot. Beszéde közben hol ide, hol amoda ugrott, hogy előkapja a szükséges adatokat. Valósággal kitornászta magát. De bele is fáradt a nagy, műveletbe. Állítólag öt zsebkendőt nedvesített tele izzadságcseppjeivel. Pénteken nagy eseménye volt a nemzetgyűlésnek. Ekkor hangzott el Apponyi Albert gróf beszéde. Előkelő kritika a szanálási javaslatokról és komoly intelem a demokratikus átalakulásra. Apponyi érvei valósággal lebilincselték az egész hallgatóságot. Eőry-Szabó Dezső, Reisinger Ferenc, Berki Gyula és Zsirkay János voltak még az első tizenhatórás ülés szónokai. Zsirkay Jánosra este hat óra tájban került a sor. Az volt a parancs, hogy ki kell beszélnieaz éjszakai ülést. Sikerült is neki, de még a legfanatikusabb fajvédő sem örülne, ha ezt a beszédet szó szerint elolvasná nyomtatásban. Nagy retorm A takarékkorona mai árfolyama 1,16 papírkorona