Az Ujság, 1924. július (22. évfolyam, 129-155. szám)

1924-07-24 / 149. szám

r Csütörtök­, 1924 július 24. az újsza Monstre-küldöttség megy a miniszterekhez a részletfizetéses lakás- és boltbérek ü­gyében. Az iparosok és kereskedők Walko és Korányi minisztereket kérik fel érdekeik védelmére Vass Józseffel szemben. — Erélyesen folytatják a megindított akciót. — Lakók és háztulajdonosok a népjóléti miniszternél. — A fővárosi kereskedők és iparosok izgalmas gyűlése. — Ma délelőtt a szociáldemokrata párt háromtagú kül­döttsége felkereste Vass József népjóléti minisztert és vele a lakáskérdésről hosszabb eszmecserét folytatott. A be­szélgetés során Vass József népjóléti miniszter kifejtette, hogy a rendelkezésére álló statisztikai adatok szerint a lakásviszonyok ma sokkal jobbak, mint 1910-ben vagy 1911-ben voltak. Ma ugyanis sokkal több lakás van a fő­városban, mint békében volt és a lakók száma percentua­­litál kisebb. A bajok forrását a miniszter a lakások hely­telen eloszlásában látja. A jelek úgy mutatják, hogy a javulás folyamata megindult, sokan igyekeznek már kisebb lakásokban meghúzódni, úgy, hogy a lakáshiány végül is önmagától fog megoldódni. (?­) Vass kijelentette még, hogy a lakáshiányt sürgősen csakis újabb építési hi­tel megszavazásával és folyósításával lehet megoldani. Kérdésére a szociáldemokrata képviselők kijelentették, hogy huszonnégy órán belül hajlandók megszavazni a hitel felemelését, hogy a rettenetes lakásmizériák meg­szűnjenek és új lendületet kapjon az építkezés. Ez magá­val vonja a munkanélküliség csökkenését is, amiért a szo­ciáldemokrata párt minden tőle telhetőt elkövet. Vass mi­niszter erre a válaszra kijelentette, hogy a lakásépítési hi­tel felemelése ügyében sürgősen tanácskozni fog Korányi Frigyes báró pénzügyminiszterrel. A népjóléti minisztert ma délelőtt a Háztulajdonosok Szövetségének egy küldöttsége is felkereste. A küldöttség tiltakozását jelentette be a házbéreknek részletekben való fizetése ellen és elpanaszolták, hogy a mai lakbérekből nagyobb arányú tatarozási munkálatokra képtelenek vál­lalkozni. Nem mulasztották el, hogy erre a célra a kor­mánytól megfelelő segítséget kérjenek. Vass József népjóléti miniszter nem késett megnyug­tatni a panaszkodó háztulajdonosokat. Kijelentette, hogy a pénteki minisztertanács, a házbér-részletfizetés tervét minden bizonnyal végleg elveti. Azt is belátja, hogy a mai házbérekből nem lehet gyökeresen tataroztatók Éppen ezért azt tanácsolta a háztulajdonosoknak, dolgozzanak ki tervezetet arról, hogy milyen arány­­i tatarozásra vállal­koznak és hogy a gyökeres tatarozást milyen összegű hitel segítségével tudnák végrehajtani. A miniszter úr már pén­tekre kéri a háztulajdonosoktól az erre vonatkozó tervet, mert azt még pénteken minisztertanács elé óhajtja terjesz­teni ( A lakók kívánságaival bezzeg nem siet ennyire!) Kijelentette végül a népjólét minisztere, hogy a háztulaj­donosok részére nyújtandó tatarozási hitel ügyében ugyan­csak sürgősen érintkezésbe lép a pénzügyminiszterrel. A háztulajdonosok megnyugvással hagyták el a nép­jóléti minisztert és már holnap kidolgozzák a kért ter­vezeteket. Az ipar és kereskedelem izgalmas ülése. A főváros kereskedelmi és ipari érdekképviseletei ma délután a Saskörben népes értekezletet tartottak, amelyen viharos erővel jutott kifejezésre a kereskedő- és iparos­­társadalom elkeseredése Vass Józsefnek a lakás- és bolt­bér kérdésében tanúsított rideg és elutasító álláspontja miatt. A gyűlésen egyhangú lelkesedéssel a boltbérek részlet­fizetéséért megindított harc folytatását határozták el. A küzdelem első momentuma az lesz, hogy már csütörtö­kön délelőtt a kereskedők és iparosok monstre küldött­sége megy a kereskedelmi és pénzügyminiszterhez, akiket felkérnek arra, hogy az ipar és kereskedelem jogos és méltányos kívánsá­gának a pénteki minisztertanácson szószólói legyenek. Az izgalmas lefolyású ülésről az alábbiakban adunk részletes tudósítást: VÉRTES EMIL, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének elnöke beszámolt a Vass miniszternél történt küldöttségjárásról. Elmon­dotta, hogy a kereskedők nem akartak politikai színt adni kívánságuknak, de a miniszter a küldöttséget csak együttesen volt haj­landó fogadni. Még mielőtt a kereskedelem és ipar kérését előadták volna, Vass miniszter kijelentette, hogy őt nem lehet ebben a kérdésben álláspontja megváltoztatására reábízni. Ez a brüszk visszautasítás nem maradhat,energikus válasz nél­kül. A kormány nem zárkózhatik el a kereskedők és ipa­rosok szerény kívánsága elől, amikor a terhek özönével sújtja őket. Végül köszönetet mondott a sajtónak, amely pártkülönbség nélkül támogatja az akciót. MARTON GYULA, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, a kamara nevében csatlakozott a mozgalomhoz és energikus lépést követelt. Keztyüs kézzé! szerinte már nem lehet eredményt elérni. A kormány végre is lássa be, hogy itt a kereskedők és iparosok egyetemével áll szemben. A kérdés zsebre megy és a kamara a tervbe vett impozáns tiltakozáshoz lelkesen csatlakozik. Miután az ügy már a pénteki minisztertanács elé kerül, nem hiszi, hogy a szombati demonstratív nagygyűlés ered­ményre vezetne. Éppen ezért javasolta, hogy, az első lé­pést sürgősen, még csütörtökön meg kell tenni. (Zajos éljenzés.) EPPINGER KÁROLY, a Kereskedelmi Csarnok elnöke, rámutatott arra, hogy soha még szerényebb és igazságosabb kéréssel nem for­dultak a kormányhoz, mint most. Bejelentette, hogy a Kereskedelmi Csarnok teljes erejével csatlakozik a mozgalomhoz. Erélyes megmozdulást követelt. LEDERMANN MÓR, az OKISz elnöke, a népjóléti miniszter kijelentéseivel foglalkozott. A népjóléti miniszter nem tudja magát a kereskede­lem és ipar érdekébe beleélni. De ha gondoskodni tud a háztulajdonosokról, joggal el­várhatjuk, hogy rólunk is gondoskodjon, mert ez az ál­lam elsőrendű kötelessége. SOLTÉSZ ADOLF, az Iparegyesület igazgatója, szólalt fel ezután. Az Ipar­egyesület nevében a legerélyesebben követelte, hogy a lakás- és boltbéreket részletekben fizethessék. Indítvá­nyozta még, hogy a népjóléti miniszteren kívül a keresdelemügyi mi­nisztert is keresse fel csütörtök délelőtt a kereske­dők és iparosok küldöttsége. Walkónak meg kell most mutatnia, hogy a helyén van, és nemcsak osztozik a kereskedő- és iparostársadalom követeléseiben, de azokat érvényre is juttatja. BARCZEN ERNŐ, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének alelnöke, tett ezután újabb indítványt. Javasolta, hogy a csütörtöki küldött­ség ne csak a népjóléti és kereskedelemügyi miniszterek elé járuljon, hanem Korányi Frigyes pénzügy­miniszter elé is. Walköt fel kell rázni — úgymond — letargiájából a csendes budai palotában, mint ahogy már többször tettük. Ma egy gazdasági háború közepette vergődünk, amelyben a gazdasági viszonyok legyőztek és maholnap kiterítenek bennünket. Fel kell tehát hívnunk a kormány figyelmét arra, hogy ezekben a válságos időkben helyén­való volna egy kissé támogatni az ipart és kereskedelmet. Hagyjanak élni bennünket és hagyják élni a háziurakat is. Barczen ezután indítványt tett, hogy, a minisztertanács határozata után az érdekképviseletek sürgősen határoz­zanak a további teendők felől. VARANNAY AURÉL, az OMKE titkára, volt a következő felszólaló Szerinte Vass miniszter akkor, amikor a küldöttséget a Ház­­tulajdonosok Szövetségéhez utasította egyezkedés végett, a felelősséget akarta magától elhárítani. A népjóléti miniszter tehát nem illetékes ebben az ügy­ben, hiszen önmaga zárta ki illetékességét BRÓDY ERNŐ, a Lakók Szövetségének elnöke mindenekelőtt kijelentette, hogy a Lakók Szövetsége nevében a legteljesebb mérték­ben csatlakozik a mozgalomhoz. Az a válasz, amit mi tegnap kaptunk, nem egyébb, mint folytatása annak a rendszernek, amelyet ez az ura­lom Magyarországon meghonosított. Folytatása annak a rendszernek, amely a városi lakosság és a városok életfentartó eleme, a kereskedelem és ipar ellen évek óta üldözésben nyer kifejezést. Folytatása an­nak a rendszernek, mely a kereskedők és iparosok közé idegen szerveket ékel, amelyeknek monopóliumok for­májában különféle előnyöket juttat. Folytatása annak a rendszernek, amely csak arra volt jó, hogy életképtelen elemeket a boldogság és jólét uralmával és hatalmával övezzen. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak a házbérek te­rén, de az élet más terén is — úgy mint régen — di­vatba kezd jönni a részletfizetés. A lakosság részlet­­fizetési kedvezményével senkit sem érne károsodás, 1923 október 31-én kelt­ lakásügyi rendelet 10-ik szakasza kimondja, hogy az 1923 november 1-én esedékes lakbért a bérlő jogosult három egyenlő részletben fizetni. Ez a rendelkezés lakásokra és üzletekre egyaránt vonat­kozott, akkor, sokkal kevésbé súlyos viszonyok között, a kormány indíttatva érezte magát arra, hogy Budapest és az ország lakosságának megadja a háromhavi részlet­­fizetés kedvezményét. Ma kétszeresen kötelessége a kormánynak, hogy az ország kereskedőit és iparosait élni hagyja. A kereskedők és iparosok helyzete még a lakókénál is súlyosabb, mert itt egy évvel előbb éri el a fizetendő lakbér az aranyparitás 50 százalékát. Jogos és méltányos követelés tehát, hogy a város és államfentartó ipar és kereskede-­ lem szerény kívánságát teljesítsék. A megmaradt vidéki városok ugyanezt az állapotot tükrözik vissza. Minden körülmények között követelni kell a jog, az igazság és a szabadság eszméjének uralmát. A beszéd után Vértes elnök kimondotta az értekezlet egyhangú határozatát. Eszerint csütörtökön délelőtt 10 órakor az összes ipari és ke­­reskedelmi érdekképviseletek manstre-küldöttséggel a kereskedelmi- és pénzügyminiszter elé vonulnak, ahol megismétlik kívánságukat és öntudatosan, bátorsággal erélyes harcot kezdenek a részletfizetés engedélyezésére. A küldöttség a sikló elő­csarnokában gyülekezik. Bejelentette végül Vértes elnök, hogy a jegybank kormányzójával folytatott megbeszélések a legjobb me­derben haladnak és hogy Popovics Sándor úgy a keres­kedők részére szükséges hitelek, mint a kereskedelemmel szemben folytatott helytelen devizapolitika kérdésében kedvező megoldást helyezett kilátásba. Mondjon le az állam a hátbérrészesedésről. A Kossuth-párt Rupert Rezső dr. elnöklésével ma este értekezletet tartott s a többi között a lakbér­kér­dést is megvitatta. A párt véleménye szerint az volna a helyes megoldás, ha csak a jómódúak és azok fizetnék egy összegben a lakbért, akik negyedévenként előre kap­ják meg illetményeiket Tekintettel kell lenni a házi­urakra is, mert sok háztulajdonosnak a lakbér az egye­düli jövedelme. Ellenben nagyon kívánatos volna, ha az állam lemondana a házbérrészesedésről s az így elvesztett összeget más után pótolná. 8 Bojkottálják a budai csónakházakat a vadevezősök Horribilis felbéreket követel a Csónakházak Szövetsége. Jövőre felépülnek a csónakházak a pesti oldalon. Néhány év óta hatalmas arányban lendült fel a Du­nán az evezősélet. Nemcsak a klubok folytatták rend­szeresen ezt a kitűnő sportot, de az úgynevezett „vad" evezősök száma is alaposan megszaporodott. Nagyobbára intelligens emberek adták reá magukat, akiknek viszo­nyai nem engedik meg, hogy drága fürdőhelyeken nyaral­janak, viszont így alkalmuk nyílik, hogy hatnapi fárasztó munka után szabad vasárnapjukat a szabad ég alatt, a vizen töltsék el. Vállakozó szellemű, bár az evezősport­hoz nem sokat értő néhány ember hamar felismerte, hogy a testet, lelket üdítő sport kitűnő üzletek kiépítésére is alkalmas. Egymásután épültek fel a jófekvésű­ római par­ton (a Római-fürdő mellett a budai oldalán a Dunának) a csónakhangárok, ahol a csónaktulajdonosok­ ladikjai­­kát elhelyezhették. A konjunktúrázó vállalatok azonban a nemes sport­ból csak az evezősök zsebeinek kilapátolásához értettek. Hogy teljesen diktálhassanak az árak tekintetében, szigorú kartelbe tömörültek. Határozataik ellen nincs orvoslás. Amelyik csónaktulaj­donos nem park­ozik, azt kizárják az összes hangárokból. Annak ellenére, hogy e nagy konjunktúrában olyan sok csónakház épült, hogy ma már jóformán több a csónak­­hely, mint a csónak, a kartel erősen tartja, legalább is egyelőre, a véd- és dacszövetséget, amelyet finom nyel­ven „a dunaparti csónakházak szövetségé"-nek nevez­tek el. A csónakházak aranyalapon állapítják meg a csó­nakok tartásdíját és az aranykorona kiszámításánál nem veszik tekintetbe a tényleges aranykorona­árfolyamot. Effektív aranykoronát természetesen nem fogadnak­ el. Megállapították, hogy egy aranykorona húszezer koroná­nak felel meg és ezzel kapcsolatban talán a hatóságok is helyesen tennék, ha utánanéznének, hogy a csónak­házak ilyen alapon fizetik-e adóikat is. A csónakházak sokkal jobb üzletnek bizonyultak, mint a háromemeletes bérpaloták. A csónakháztulajdonos nem fizet közüzemi pótlékot, nem fizet vízdíjat, sem házadót, sem más illetékeket és összesen hét méter hosszú, fél méter magas és másfél mé­ter széles helyet bocsát a csónaktulajdonosok rendelke­zésére. Öltözőszekrényért és kiszolgálásért, tűzbiztosí­tásért, forgalmi adóért külön összegeket számítanak fel. Egy kis sétacsónak negyedévi tartásdija 298.700 ko­rona. A hét méternél hosszabb csónakok tartásdija 536.600 korona. A római parton terméseztesen nagy felháborodást idézett elő a húszezer koronás, aranykoronában számító­ horribilis tartásdíj. A vadevezősök kiadták a jelszót: „El a római partról!" A szecesszió már meg is kezdődött. A pesti oldalon már felépült néhány kartelen kívül álló csónakház és még néhány van munka alatt. Az evezősök számára az is csábítóvá teszi a pesti csónakházakat, hogy így nem kell keresztülmenniök a borzalmas hosszú újpesti hídon. A múlt héten fordult elő, hogy néhány csónaktulajdonos megindításaképen a mozga­lomnak, átköltöztette csónakját a pesti partra. Ezek ellen a csónakházak­ szövetsége erélyesen fellépett, hogy jövő év áprilisáig fizessék meg az úgynevezett tar­tásdíjat. Ez a kérdés még nincs megoldva, de csak siet­teti az akciót, amely a csónakházak ellen irányul.

Next