Az Ujság, 1924. szeptember (22. évfolyam, 182-204. szám)

1924-09-14 / 191. szám

Vasárnap, 1924 szeptember 14. AZ ÚJSÁG Miniszterek, képviselők, polgármesterek ünnepük a százéves Nyíregyházát. Ünnepi díszben a város. Az első felszabadult jobbágyok fiainak ünnepe. Közgyűlés a város legrégibb templomában. Renoválták és újraépítették az összes középületeket. Nyíregyháza, szept. 13. (Az Újság kiküldött mun­katársának telefonjelen­­­tése.) Egy álló héten ün­nepli Nyíregyháza min­den társadalmi osztálya és mindenféle foglalko­zási ága a város felsza­badításának századik év­fordulóját. Tegnap este kezdődött meg az ünnep­ségek sora a katonai ze­nekar zeneszakarodójával és tegnap este érkezett B Bencs Kálmán polgármester meg Rákosi Jenő, akiért külön küldöttség ment fel a fővárosba. Nagy tisztelettel fogadták Rákosi Jenőt a vasúti állomáson, Bencs Kálmán polgármester üdvözölte rövid beszéddel és kísérte a lakására. Ma délben érkeztek meg a gyorsvonattal a többi vendégek, akiket ugyancsak ünnepélyesen fogadtak. Megérkezett Rakovszky Iván belügyminiszter, Kállay Tibor volt pénzügyminiszter, Koszó István állam­titkár, Moser Ernő, Szomjas Gusztáv, Erdőhegyi­­ Lajos, Kállay Tamás, Illés József nemzetgyűlési képviselők, azonkívül harminckét város és törvény­­hatóság képviselője. Bence Kálmán polgármester Üdvözölte a vendégeket, akiknek részéről Rakovszky Iván belügyminiszter mondott köszönetet, majd hosszú kocsisor vitte a vendégeket a városba. Ünnepély diedalkapu nélkül. Külsőségeken alig látszik, hogy Nyíregyháza dolgos népe ünnepet ül. Diadalkapuknak, virágdíszeknek, babér­­erdőnek semmi nyoma. Viszont olyan az egész város, mintha újraépítették volna. Renováltak és kifestettek minden középületet, parkírozták az elhanyagolt tereket és begyepesítették az utakat. Kora reggel óta talpon van a város apraja-nagyfa és a vendégek kocsisora a lakos­ság sorfala közt vonult be a városba. Nem sokkal a vendégek megérkezése után, délután 5 órakor, az ősrégi luteránus templomban, ugyanazon a helyen, ahol száz évvel ezelőtt elhatározták Nyíregyháza akkori jobbágyai, hogy megváltják magukat a hűbériség alól, díszközgyűlést tartott a város képviselőtestülete a Vendégek jelenlétében. Gyönyörű építmény a régi luteránus templom, épp a legutóbbi napokban restaurálták. Belül csupa aranyvirá­gos díszítés és a díszítések között a munka jelvényei: búzakéve sarlóval, méhkaptár mutatja, hogy ez a nép móég a templomban is a munkára gondol. Díszközgyűlés az oltár előtt. Az oltár előtt hosszú asztalnál foglal helyet a város tanácsa: a főhelyen a polgármester, jobbján a belügymi­niszter, balján Kállay Miklós főispán. Az oltár mellett a különböző felekezetek papjai kaptak helyet. Az oldalha­jókban a katonaság képviselői, tábornokok, tiszti és­ le­génységi küldöttségek, velük szemközt a rendőrség képvi­selői és a megjelent előkelőségek családtagjai. A középső hajó egyik oldalán az ország különböző részeiből érke­zett vendégek, másik oldalán a város képviselőtestülete. A még megmaradt helyeken az iskolák növendékei, az ipartestü­letek, kereskedelmi testületek és a gazdasági szövetség foglalnak helyei. Zsúfolásig telve a hatalmas templom, a karzatokról­­ bájos hölgy koszom mosolyog le, amikor Bencs Kálmán polgármester megnyit­ja a díszközgyűlést és üdvözli a ven­dégeket. Rakovszky Iván belügyminisztert említi elsőnek. Nevét halk éljenzéssel fogadja a közönség. Utána nyomban Rákosi Jenőt említi, mire zugó tapsban tör ki az egész diszkózgyűlés. Külön üdvözli a polgármester a Kállay és Dessewffy grófi családok képviselőit, akiknek ősei Nyír­egyházát felszabadították. Mikor a tirpákok felszabadultak. A polgármester üdvözlő­­­­beszéde után Szob­or Pál városi főjegyző nagy készült­ •Xil J k'í­ségre valló alapos tanul­t®j‘ JK''.)­m­mányban ismertette Nyir­ttBraBfk­a'£ W egyháza történetét, kü­lönö­.. . f- jén pedig a hűbéri megvált ,.^pUH^PP^SSMi lást. A sáros két egyszerű Wtífyffl földmives családból szárma­z,1' jv K’­ .-e js­zó­ embernek köszönheti, : ‘WrÉfy' hogy az egész országban el­sőnek rázta le magáról a jobbágyságot. Gerliczky Mi­­hály egykori főbiró kezdett V', tárgyalást a Dessewffy-csa-s n.váddal s megállapodott ve- • t? lük, hogy 320.000 rénes fo­£*'- | *. / rintért felszabadítják a vá­’is­­­rás egyik felét. Hihetetlenül­­ nagy összeg volt ez akkor, K­eskó László, Nyíregyháza amikor öt rénes forint volt nagyrafejlesztője, egy pár csizma, tíz rénes fo­rint egy debreceni szűr. A lakosság minden erejének megfeszítésével lefizette a Dessewffy-családnak a roppant summát, de jó ideig nem volt még nyugta, mert a családnak ama tagjai, akik az egyezségben nem vettek részt, később újabb és újabb kö­veteléseket támasztottak, így Dessewffy Lajos 35.000 rénes forintot, majd még egy ízben 10.000 rénes forintot, Des­sewffy Mária 40.000 rénes forintot, Semseyné Kapy Bor­bála 30.000 rénes forintot követelt a városon. Mit volt mit tenni, ezeket az összegeket is kifizették, úgy, hogy vég­eredményben a város egyik felének felszabadítása 500.000 rénes forintba került. Alig hogy ezeket az összegeket elő­teremtették, a város arra törekedett, hogy a másik felét is felszabadítsa. Ekkor már Benkő István volt a főbiró, aki a Károlyi grófi családdal bocsátkozott tárgyalásba és 1824 szeptember 13-án a pesti királyi táblán Szög­yény La­jos perszonális alatt megkötötte az egyezséget, mely sze­rint 730.000 váltó forint ellenében felszabadul teljesen a város. Százezer forintot rögtön le is fizettek, a fenmaradó részt pedig két részletben, 1825 január 1-én és december 31-én. A hátralékos részletek után ötszázalékos kamatot kellett fizetniük, késedelem esetén hat százalékot. Ezt a hatalmas összeget is lefizették, úgy, hogy 1825 végén tel­jesen szabad volt Nyíregyháza, több mint két évtizeddel előzve meg a jobbágyság általános felszabadítását. Egy miniszter és egy püspök. A nagy tapssal fogadott előadás után Rakovszky Iván belügyminiszter állott fel szólásra. Ő is a város tör­ténetéhez kapcsolta beszédét és a hűbéri megváltás tör­ténetéből azt a tanulságot vonta le, hogy az egymással szöges ellentétben lévő osztályérdekeket békességgel és kölcsönös megegyezéssel szépen ki lehet egyenlíteni. Na­gyon megszívlelendő ez, különösen a mai viszonyok kö­zött, amikor a közelmúltban láttuk, hogy csak áldatlan viszályt és károkat okoz, ha logikátlan erőlködéssel akar­juk összeegyeztetni az osztályellentéteket. A szabadság nagy kincs és felbecsülhetetlen érték, akárcsak a függet­lenség, de csak azoknak, akik élni tudnak vele. Másként a szabadság nagy veszedelmeket rejt magában. Nyíregy­háza múltjának tanulságaiból megállapítja, hogy a tra­díciókat tovább kell fejleszteni. A tradíció az a pillér, amelyre építeni kell. Csak így dolgozhatunk az egész or­szág hasznára. Most, ebben az ünnepélyes órában és a templom szent csarnokában felhívok mindenkit — fejezte be beszédét a belügyminiszter — tegyen fogadalmat, hogy minden erejével és minden akaratával arra fog törekedni, hogy az országban a békesség és a megértés legyen úrrá. Általános helyeslés és óriási taps fogadta a belügy­miniszter szavait, majd Geduly Henrik luteránus püspök Az egész iskolát,­­sőt az egyik szomszédos utcában lévő gimnáziumot is megtöltik a Nyíregyháza városa és környéke mezőgazdasági és ipari üzemeinek produktumai­ból kiállított tárgyak. Azonban a nagyszerű ipari fejlett­ségnek és mezőgazdaságnak egészen csodálatos és minta­szerű berendezését visszatükröztető mindenféle sok kiál­lított tárgynál is sokkal érdekesebb és értékesebb az a nagy terem, amelyben Nyíregyháza évszázados fejlődését visszatükröztető okmányok, levéltárakból előkerített do­kumentumok kerülnek a közönség elé. Ebben a teremben vannak kiállítva a különböző századok előtti céheknek lá­dái, jegyzőkönyvei, okmányai és különböző aktái, az ak­koriban felszabadult inasok remek munkái és sok minden olyan tárgy, amelyeknek nagyszerű kivitele és pompás művészi kiállítása a mostani ízlésnek hódoló embereket is csodálatba ejti. Ebbe a terembe vezették először a minisztert, aki a teremből a templomra nyitó erkélyre ment és a közönség előtt beszédet mondva, megnyitotta a kiállítást. Beszédé­ben arra emlékeztetett, hogy most van a London melletti Wembleyben is egy kiállítás, amely a brit birodalom gaz­dagságát és óriási hatalmát tü­krözteti vissza. Ez a sokkal szerényebb kiállítás tulajdonképen nem szolgált rá arra, hogy egy napon emlegessék a wembleyi kiállítással, azon­ban minden szerénytelenség nélkül ezt az összehasonlítást mégis meg lehet tenni, mert ezen a kiállításon is az egy­szerű és szerény magyar népnek kápráztató eredményei­ről számol be mindaz a sok kiállított tárgy, amelyet itt összezsúfoltak. A közönség óriási tapssal fogadta a miniszter beszé­dét, majd azután megnyitották a kapukat és óriási nagy embertömeg nézte meg a rengeteg látnivalót. Díszelőadás a színházban. Este nyolc órakor a nyíregyházai városi színházban művészi hangversenyt rendeztek, amelyen megjelentek a jubileumra érkezett összes előkelőségek is. A műsort a emlékezett meg Nyíregyháza tirpák népének a felszabadí­tásra irányuló küzdelméről. A hűbéri­ megváltás a Golgota alól való megváltás volt. Nem szabad lebecsülni azt az ösz­­szeget, amelyet akkor a felszabadításért fizettek. Mai ér­tékben hat­vannyolcmilliárd koronát tesz ki ez az összeg. Ha ugyanilyen körülmények között szabadult volna fel, Debrecennek 250 milliárd koronát, Budapestnek pedig 1360 milliárd koronát kellett volna lefizetnie. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy a város két részletben szabadult fel, akkor Nyíregyháza 200 milliárdot áldozott erre a célra. Ezt a nagy áldozatkészséget látva, meg kell állapí­tanunk, hogy a mai nemzedék az akkorival szemben na­gyon törpe. A megváltás összegének előteremtése őseinkre azt jelentette, hogy két egész generáció élete tartamára mondjon le minden élvezetről és minden fölösleges ki­adásról. Annyira mentek a takarékosságban, hogy a szá­juk elől vonták meg a falatot és csak így szabadulhattak fel a jobbágyság alól. Ő, mint Isten szolgája, erről a hely­ről hívja fel az ország egész népét, hogy hasonló áldozat­­készséggel igyekezzék az ország megmentésére. Mert ha ez az áldozattudás az emberekben újra feléled, joggal szólhatunk oda a határainkon ólálkodó ellenségnek. — A jelen a tiétek, a jövő azonban a miénk! Városok hódolata Nyíregyháza előtt. A püspök nagyhatású beszédét a város képviselőtes­tületének kijelölt szónokai követték, azután pedig a ven­dég törvényhatóságok első tisztviselői közül mondottak néhány üdvözlő szavakat. Ezek sorában elsőnek Somogyi Gyula kir közjegyző, Nyíregyháza város képviselőtestüle­tének legidősebb tagja fejezte ki az ősök iránt való ra­jongó hódolatát és tanúságot tett arról, hogy a jövőben Nyíregyháza városa tovább fog a város fejlesztése érde­kében dolgozni. Kovács Elek dr. kir. közjegyző a városi tanáccsal egyetértően határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben fogadalmat tesznek, hogy a lakosság szociális jóléte, a közegészségügy és a gyermekek kulturális fej­lesztése érdekében a viszonyoknak megfelelően új intéz­ményeket hívnak életre a városban. Ezután Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere, a vá­rosok nevében üdvözölte a jubiláló Nyíregyházát. Mikecz István, Szabolcs vármegye alispánja a megye üdvözlő át­iratát olvasta fel, Bernét Aladár Borsod­ vármegye, Ko­vács István pedig Szatmár­ vármegye üdvözletét tolmá­csolta. Pok­oly József a debreceni tudományegyetem és a Tisza István társulat nevében üdvözölte a centennáriumát ünneplő várost. Ezzel a szónoklatok véget is értek és a Himnusz el­­éneklésével a templomba hirdetett közgyűlés is befejezé­séhez ért. A megjelent közönség Rakovszky Iván belügy­miniszter vezetésével ezután átvonult a templommal szem­ben lévő iskolában rendezett kiállításra. Nyíregyháza város önállóságának századik évfordulója alkalmából Vass József helyettes mi­niszterelnök a magyar királyi kormány nevében üd­vözlő táviratot küldött. nyíregyházai Bessenyey György irodalmi társulat elnöké­nek, Vietorisz Józsefnek a szavalata nyitotta meg, majd pedig Szerdahelyi Árpád, a budapesti Operaház tagja éne­kelt csodálatos művészettel két gyönyörű dalt. A közön­ség szűnni nem akaró zugó tapssal fogadta. Utána Hettyey Aranka, a Nemzeti Színház művésznője, Jókai Mórnak A­ szigetvári vértanúk című drámája Anna-jelenetét adta elő páratlanul csodálatosan és nagyszerű előadásban. A műsoron szerepelt azután Sebő Miklós zongoraművész, aki szintén óriási sikert aratott. A város a késő éjszakai órákban is visszatükrözteti a nagy ünnepnek minden boldogító és csodálatosan tün­döklő külsőségét. A város minden üzletének kirakatai zsú­folva a gyönyörűséges áruktól, kápráztató villanyárban úsznak. Az utcákon óriási tömeg hömpölyög, amely kíván­csian lesi az utcán feltűnő idegeneket és óriási sikere van a törvényhatóságok képviselőinek, akik elhozták maguk­kal gyönyörű és csillogó díszegyenruhájú hajdúikat. Egész sereg ember szegődik a nyomába egy-egy ilyen hajdúnak és kiséri szállására. Az ünnepségek a mai napon a hangversennyel befejeződtek. A holnapi napon azonban egész sereg újabb történés lesz, amelyek során különösen je­lentőségteljes lesz az, hogy a magyar városok pol­gármesterei kongresszusra ülnek össze. Ennek kü­lönös jelentőséget ad, hogy Nyíregyházán időzik Kállay Tibor mit pénzügyminiszter is, aki a szaná­lási akcióval kapcsolatban ma is aktív részt vesz az ország pénzügyeinek intézésében. Azt hiszik, hogy Kállay Tibor is részt vesz a kongresszuson és ott sikerül a valamennyi városra nézve oly nyo­masztó pénzügyi helyzetre vonatkozólag oly megol­dást találni, amely az eddigi szűkös és a további időkre elviselhetetlenül súlyos helyzetet megszünteti. Nádor Jenő: A magyar we­isley-i kiállítás. Ismét csökkent a bankjegyforgalom Ausztriában. Enyhült a sztrájk a fémiparban. Bécs, szeptember 13. (Az Újság bécsi szerkesztősé­gének telefonjelentése.) Az osztrák Nemzeti Bank leg­újabb kimutatása beszámol arról, hogy a bankjegyfor­galom 203,5 milliárd és 7,79 millió koronával csökkent. Az escompte 95,47 milliárddal keresbedett. A készpénz­­állomány 99 milliárddal növekedett, de a kötelezettsé­gek is szaporodtak 206 milliárd koronával.­­ A tegnapi tőzsdének jó hangulata a mai magánforgalomban csak részben érvényesült, bár a hangulat általában kedvező volt. Rimamurányit és Semperitet amerikai számlára vásárolták. Prolongációt szívesen nyújtottak. Havipénz 17—18 százalékos kamattal volt kapható. — A bécsi vásár megtekintése végett itt időző magyar kereskedelmi és gazdasági előkelőségek részére a vásár vezetősége ma bankettet adott az Imperial-szállóban. A díszebéden, amelyen a magyar követség hivatalosan képviseltette magát, több felköszöntő hangzott el.­­ A fémipari sztrájkban némi közeledés történt a tárgyaló felek kö­zött. A fémipari munkaadók kijelentették, hogy ameny­­nyiben a kormány bizonyos adókönnyítéseket engedé­lyez, hajlandók a munkabért felemelni nyolc százalék­kal. A munkások pedig eredetileg 15 százalékos köve­telésüket 12 százalékra szállították le, úgy­hogy remélni lehet most már, hogy a holnapi tárgyaláson létrejön a megegyezés. Ha nem, akkor hétfőn Wiener Neustadt és Sandt Pollen kerületében is megkezdik a sztrájkot. A mai nap egyébként nyugodtan telt el.

Next