Az Ujság, 1924. szeptember (22. évfolyam, 182-204. szám)
1924-09-16 / 192. szám
/ Budapest, 1924. Ára 2000 korona. XXII. évfolyam. 192. számig ^ stfi* szeP*em*ter __ Előfizetési árak: Bfcfcy SZERKESZTŐSÉG Negyedévre 120.00 K ■■ am mmm ÉS KIADÓHIVATAL: Ptr bóra ..............*0.000 k |HR ggB&B pgl téS f§|j| w&mm V„ Vilmos csiszár-ut 34. u. KÜ,,SWr*9* ké,8,er" n W m m n llr^ Sfm, Jr Tei«i.» »*-«. u*-» Egyes fiám éra Budapesten, vidé- Bm flB M&W flH SBn ’Spssfew flw IBS j9r IM—ZZ. hrn ti pályaudvaron hétköznap SB W ^B SH H H MB Ha BE MSmSS Nyomdai telefon (csak este m I 1^ 1 mA. m sS 6 órától kezd): 154_21’ aarnap 2500 Petrák korona. im W*. M& ffe, MU StI lg mk. Jfe lll lll VBkH FIÓK KIADÓHIVATAL: Megjelenik ünnep utáni napok jjwB Bt BUDAPEST, Erzsébet-körút 43. t*. kivételével minden nap. Telefon: József 1F-28. i ROVÁS. Ahogy régebben betyárból lett a legjobb pandúr, azonképen kurzusokból lett a törvény legéberebb őre. Ulainék kiáltottak jogrend után, ébredőek rajongtak sajtószabadságért és Csilléryék tartják törvényellenesnek a pesti kormánybiztosságot. H Ha igazuk volna is, nincs igazuk, mert az általuk esetleg helyesen konstatált törvénytelenségre ők teremtették a precedenst.* Ebben a hónapban a szenvedélyes politizáló könnyen nélkülözheti a nemzetgyűlést. Majdnem véges-végig a törvényszéki tárgyalás dolgozgatja fel a politikai anyagot. Gyilkosság, merénylet, panama, sikkasztás, — ezek ha akarom büntetőjogi, ha nem akarom is, politikai fogalmak. S a bíróság elfogulatlanul keresi az igazságot, s a vádlottak elvbarátai már eleve felmentenek.* Estélyruhás hölgyek és urak zárt sora, amint rendőrök között a főkapitányságra masíroznak, ez már aztán igazán demokrácia. Eddigelé ezek a zárt szakaszok vagy századok rongyosak voltak és a bazodukból szedte ki őket a rendőri razzia. Most az elegancia egy zajba került a meztelenséggel. Egészen uj, de más vonatkozásokban már régen így van. tik a kórházakat, elsorvasztják a közlekedést, megdrágítanak minden kultúrtényezőt: vasutat, távírót, telefont, postát. Vájjon mit képzelhetnek Rakovszky Ivánék magyar kultúra alatt, ha a városi kultúrának minden reális tényezőjét, mindazt, ami a Nyugat kultúrájában dominál, indexre teszik? S mi marad meg egyáltalán városi kultúrának, ha a nyugati kultúrát kiüldözik belőle? A városok kongresszusa Nyíregyházán nem fogja megváltoztatnia Rakovszky Ivánok eddigi szellemét és kultúrfelfogását. Négy esztendei kül-Dr. Ernst Ottótól az alábbi nyilatkozatot vettük. A legkevesebb, amire vele szemben kötelezve érezzük magunkat, hogy minden korlátozás nélkül rendelkezésére bocsátjuk publicitásunkat. A kívánságára közölt fakszimilére azonban teljes tárgyilagossággal meg kell jegyeznünk: az, hogy Márkus Miksa a Iaff. megbízásából vállalta a teljes és ilyen mi értelben természetes , ismir rétjét, még nem jelenti, hogy Márkus Miksa szegte meg. Nagyon elképzelhető, hogy Bécsben elvégezvén, amivel megbízták, átadta referádáját s a többi már mások dolga volt. Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! A Pesti Hírlap pénteki számában «I. Ferenc József eredeti levelei» címmel egy, az olvasóközönséghez intézett «felvilágosítás» jelent meg., Minden túrarontást nem lehet huszonnégy óra alatt jóvátenni. Mert a városokat és kulturhivatásukat a belügyminiszter csak erre a huszonnégy órára fedezte fel. Amit ők négy esztendő alatt cselekedtek, az valóságos kultúrarombolás volt. S ha komolyan arról lehetne szó, hogy a városok legyenek gócpontjai a kultúrának, akkor nem a fejlesztést kell nekik hirdetni, hanem mindannak az ellenkezőjét cselekedni, amit eddig cselekedtek. Akkor tán sikerülne a romokat eltakarítani s helyükbe újból megalapozni az igazi kultúrát. —Apolémia helyett, amelyre a szóban forgó ferdítés igazán nem méltó, beszéljenek a tények. Julius végén feljött hozzám a Pesti Hírlap megbízásából Márkus Miksa és vevőként jelentkezett Ferenc József-anyagomra, amelyet akkor már több külföldi kiadó megvett. Kérésére — nem feltételezhetve, hogy ezzel vissza fog élni — odaadtam neki az egész anyagot átolvasásra. Az anyag minden egyes levelén rajta áll, hogy melyik archívum milyen számú dobozából, milyen számú aktacsomóból kerestem elő. Márkus méltóságos úr egy teljes napon és egy éjszakán keresztül birtokában volt ezeknek az aktáinak. Azután pedig insistált, hogy az anyag egy részét és egy csomó fényképet levihessen mutatóba Légrádyéknak és zsebében ezzel és egy augusztus 2-án lejáró opcióval elutazott. Pestről azután elkezdtek alkudozni, közben az opció rég lejárt és ők Légrádyék azon «üzleti elvéhez« ragaszkodtak, hogy a könyvkiadás joga «ráadás» — tehát abból a szerző nem kap semmit. Én Növekszik a botrány a Ferenc József-levelek körül Ernst Ottó dr. nyilatkozik a P. H.-val való tárgyalásairól. Mi a diszkréció? Bécsben nagy izgalmakat keltett a botrány. Schratt Katalin a hozzáintézett levelek mellőzését kérte Az Ujság-tól. ^ y^7^-v f / — "CZ J / , . , Ferenc József leve^ /(J jmAndsf lezése cimű német 4 . CUQ-aJJ p. h. részére átvet- I ^ tem, azzal a köte^ /? lezettséggel, hogy /y # ' q J //X? legdiszkrétebben keV visszaküldöm. víwMwvM/f • DISTK MÁRKUS/ zelem és aug. 2-ig Msikus Mikád névj^ojjánek két oldala a kéziratok átvételének elismerésével. T a felfedezett város. Rakovszky Iván, Magyarország belügyminisz- stere, Síhegyházán felfedezte a városokat. Sőt többet. Felfedezte a kultúrát, amelynek gócpontjai a városok. S a magyar kultúra megmentését és továbbfejlesztését tűzte ki ezeknek programul. S biztató ígéretet is tett. Kijelentette, hogy nekik, akik az országkormányrúdja mellett állanak,arra kell törekedniük, hogy a városok cselekedetét minél könnyebbé s eredményesebbé tegyék. Mert — s ez indokolás egyenesen szenzáció — egy agrárállamban sokkal nagyobb szerepe van a városoknak, mint az ipari és kereskedőállamokban. Mi eddig úgy tudtuk, szavaikból és tetteikből tapasztaltuk is, hogy Rakovszky Iván s a vele egyivású politikusok négy éven keresztül a falut helyezték szembe a várossal. A falu volt a képviselője minden szépnek, jónak, nemesnek. Benne virágzott minden, ami érték, ami nemzeti kincs, ami igazi, hamisítatlan magyar kultúra. A városok pedig gócpontig a destrukciónak, a léha nemzetköziségnek, a kultúra fattyúhajtásainak. A kurzus vezérei és orgánumai a városokról úgy beszéltek esztendőkön keresztül, mint Szodomáról és Gomorrháról. Vissza a faluba, — volt a kiadott jelszó. S e jelszó alatt hadat üzentek a kultúrának s ostorcsapásaik sűrűn hullottak a bűnös városokra, amelyekben a liberalizmus és a demokrácia méregfái tenyésznek. S a városok cselekedeteit ugyancsak nehézzé és eredménytelenné tették. A rettentő adókat és egyéb terheket a városok lakóira rótták ki: a gyámkodásukatt, amelynek egyetlen célja kortespolitikájuk sikere volt, tűrhetetlenné tették; kurzus-szervezeteik felzavarták a városok nyugalmát, a társadalom békéjét s szították a faji és felekezeti szenvedélyeket. A városok kereskedelme és ipara ettől a gyámkodástól koldul s kultúrájuk ápolását a beszüntetett iskolák, a méregdrága tandíjak, a kultúrintézmények koplaltatása szomorúanllusztrálja. Négy esztendőn, át a Hamupipőkénél is megvetettebb és elhanyagoltabb volt a kormányzat részéről a város. A gyűlölet annak a kultúrának szólt, amelyet a liberális korszak évtizedeken keresztül a legnagyobb odaadással és áldozatkészséggel fejlesztett ki. Hiszen nyíltan hirdették, hogy a városok kultúrája mételyezte meg a közszellemet. S Rakovszky Ivánék még ma is ellentétbe állítják a nyugati kultúrával a magyar kultúrát. A belügyminiszter Nyíregyházán Csonka-Magyarország megmaradt városainak azt a hivatást szánta, hogy a nyugati kultúra helyébe a magyar kultúrát ültessék. Mintha azzal válnék magyarrá a kultúra, hogy ezer meg ezer ifjút fosztanak meg a tanulás lehetőségétől, hogy világhírű professzorokat elüldöznek katedrájukról, hogy pusztulni engednek kulturális intézményeket, tengődni engedik a tudományos szerveket, lezüllesz