Az Ujság, 1925. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-09 / 6. szám

PÉNTEK, 1925 JANUÁR 9 *AZ ÚJSÁG * Gömbös nem hajlandó Vázsonyival együtt megkoronázni a királyt. Fajvédő politizálás az Irányi­ utcában. — Gömbös szerint az ellenforradalomban csak a tömeghangulat volt meg. — „Isgy csapásra meg lehetett volna oldani a zsidókérdést." A fajvédő-programm szerint a király csak eszköze a nemzeti érdekeknek. Fajvédő válasz Andrássy Gyula gróf budai beszédére. A­­ fajvédők Irányi­ utcai klubhelyiségükben m­a este tartották heti pártvacsorájukat. Eckhardt Tibor mondotta az első felköszöntőt Gömbös Gyulára, aki hosszabb beszéddel válaszolt. — A zsidókérdés — fejtegette, — amely az ellenforra­dalomban pattant ki, nem volt megoldhatatlan feladat. Az elmúlt öt esztendő alatt igenis meg lehetett volna oldani, ha nem szuggerálták volna bele a magyar közvéleménybe azt, hogy a zsidó­ság világhatalom és hogy olyan anyagi és egyéb forrásaik vannak, amivel szemben a megcsonkított Magyarország nem tud megbirkózni. Ön lett volna valaki, aki 1919-ben de facto cselekedett volna és nemcsak népszónoklatokat hallottak volna a tömegek, akkor egy csapásra meg lehe­tett volna oldani a zsidókérdést. — Ha az ellenforradalmat történelmi szem­pontból vizsgálom, meg kell állapítani, hogy meg­volt az eszme és a tömeghangulat, a vezérek azon­ban a régi gárdából kerültek ki, akik nem tudtak az új fegyverekkel élni, nem tudták a tömegekben lakozó hatalmat erősen kihasználni, mert agyuk nem volt arra berendezve, hogy az új helyzethez alkalmazkodjék. Nekünk radikálisan félre kellett volna tolni mindazokat, akik az 1018-as bukásban része­sek akár közvetve, akár közvetlenül. Mert nemcsak az a hibás, aki a forradalomban részt vesz, hanem az is, aki forradalomba jut­tatja az országot. Akár Radics sorsát nézem, akár Mussolini kritikus helyzetét, bizonyos az, hogy az eszmékkel győzni és meghalni lehet. Radics kacérkodott a kommunistákkal és elvesztette horvátországi párthíveit. Mussolini is olyan po­litikai tényezőkkel állott szóba, akik távol állot­tak a fascizmustól. Látszatra meg is ingott a po­zíciója, ő azonban visszatért az eredeti kiindu­lási ponthoz. — Nálunk mindennek az ellenkezője történt. Bethlen ahelyett, hogy visszatért volna az eredeti alaphoz, az ellenkező irányba ment. Innen van a vajúdás. Ez az oka annak, hogy közöttünk és a kor­mány között — annak ellenére, hogy világ­nézetileg egyek vagyunk — nagyobb volt az ellentét, mint a kormány és a szocialisták között. Amikor pártvezér lettem, elhatároztam, hogy en­gem pozíciókkal nem lehet csalogatni. Sohasem tartottam szem előtt a magam érdekeit. Engem nem lehet leszerelni sem címmel, sem ranggal, sem vagyonnal. Beszéde további folyamán Gömbös Gyula An­drássy Gyula grófnak válaszolt. — Andrássy újévi cikkében azzal tisztelt meg — mondotta —, hogy foglalkozott azokkal a gondolatokkal, amelyeket felvetettem. Andrássy mindvégig lojális volt és méltó ahhoz a pozícióhoz, amelyet a magyar köz­életben betölt. Mint a fiatal generáció tagja és mint szabadkirályválasztó mondom ezt. Hálásan megköszönöm ezt Andrássynak azért is, mert ez az első alkalom, hogy a régi gárda egyik tagja lo­jálisan harcol a fiatal gárdával. Ami a dolog lé­nyegét illeti, a királyt eszköznek tekintem, épp úgy, mint a királyságot és az államformát is a nemzet érdeke szempontjából. Aki a nemzeti szuverenitást átérzi, csak egyet gondolhat: vezéreszme a nemzet érdeke és mind­az, ami ezt az érdeket fejleszti, jó, ami nem fej­leszti, rossz. Ezzel véleményemet megmondottam a királyságról azok számára, akik tisztán jogi szempontból nézik a kérdést, azok számára is, akik tisztára a legitimizmus vagy a szabad király­választás szemüvegén szemlélik a dolgokat. Esz­köz lévén a király és a királyság gondolata, min­dig a történelmi időktől és a kezdeményezéstől függ, hogy a nemzeti szuverenitás érdekei szem­pontjából a királyság gondolatát miként kelljen felhasználni.­­ Ha jogi szempontból nézem a kérdést, azt mondom, hogy az 1715:111. 1.­c. alapján állok, amely szerint, ha a férfiág kihalt, a szabad király­választás joga visszaszáll a nemzetre. Az 1723:1., II. és III. törvénycikkeket csak addig fogadom el, amíg az egyik birtoklás lehetősége fennállott, tehát nem lévén meg az egyik birtoklás, azt tar­tom, hogy a nemzet jogi szempontból is szaba­don cselekedhet. — Nem az a döntő, hogy mi a jogi helyzet és mit mondanak a törvények. Kizárólag a po­litikai opportunitás szempontja mérvadó. Tehát az, hogy a jelen és a jövő szempontjai mit mon­danak.­ Szó nélkül legitimisták vagyunk, ha szabad­­királyválasztást akarunk, mert ez a helyes, ezt kell megtenni. Ha pedig a királyság ál­lamformája lehetetlen, mindig azt az átme­neti rendszert kell fentartani, ami a király­ság gondolatát Szent István király gondola­­­­tának szellemében érvényesíteni tudja. Ezzel megmondottam azt is, hogy köztársasá­giak nem vagyunk és ezt mint politikai propa­gandaeszközt is ki kell küszöbölni. — Andrássyval megegyezü­nk a lényegben. A különbség közöttünk inkább a személyi kérdés körül tolul előtérbe. Kérdezem tőle, váljon helyes volna-e külpolitikai és belpolitikai szempontból a király bejövetele, a jogfolytonosság elismerése?­­ Én nem tartom helyesnek azt sem, hogy visszahozzam a­­ királyfit, azt sem, hogy ven­dégként jöjjön be, mert ez kifelé programmot jelentene. Ha egy államférfi azt mondja, hogy kizárólago­san magyar királyságot akar, én azt mondom erre, hogy a család tradíciója keresztülmegy ezen a fogadalmon s amit ma megígérnek, holnap op­­portunitásból annak az ellenkezőjét cselekszik. Ha bebizonyítják, hogy külpolitikai szempontból helyes a király bejövetele, bizonyítsák be. De ne úgy, mint az októberi királypuccs előtt, hanem garanciát kérjenek az illető kormányoktól, hogy nincs kifogásuk ellene. — Azután az a különbség köztem és An­drássy között, hogy az én közeledésem a keresztény gondolat érdekében történt, Andrássyé a legiti­mizmus érdekében. Andrássy szisztematikusan kerüli a zsidókérdést. Tudja, hogy a legitimisták közt zsidók is vannak és azt hiszi, hogy a zsidó­sággal együtt kell a kérdést megoldani. Vázsonyi legitimistának mondja magát és azt hangoztatja, hogy a királyt hozzuk vissza. Én azt mondom, hogy a király csak magyar király legyen, de sem szabad királyválasztó, sem legitimista szempontból nem vagyok hajlandó Vázsonyival együtt megkoronázni a királyt. Pártunk programmja azt mondja, hogy a zsi­dóság nemzeti kisebbség. Én azt mondom, hogy nekünk, akik ragaszkodunk a szent koronához! akik tudjuk, hogy magyarok tőtték a király fe­jére a koronát, a kisebbségnek nem lehet bele­szólása ebbe az ilyen súlyos kérdésbe. Amellett politikai jelképe is van a keresztnek s én erre nézve a zsidóság befolyását el nem ismerem. Gömbös beszéde végén élesen támadta a szov­­jetszerződést. — Magyarország nem engedheti meg azt — mondotta —, hogy a szovjet követe ide­jöjjön bolsevista propagandát csinálni. Különben is hogyan adná meg a honvédség tisztikara a bol­sevista követnek az idegen követeknek kijáró tisz­telgést! Még több pohárköszöntő hangzott el a vacso­rán, de a beharangozott „szenzáció“ elmaradt. Nem tart vasárnapig együttes ülést a pénzügyminiszterek konferenciája Churchill lásas tevékenységet fejt ki. Paris, január 7. A pénzügyi értekezlet­­meg­nyitó ülése után számos külön megbeszélés folyt az egyes küldöttségek között. Azon a megbeszélé­sen, amely tegnap este Winston Churchi­l angol kincstári kancellár és Logan jóvátételt bizottsági amerikai megfigyelő között folyt le, Amerikának A Dawes-tervből kifolyóan teljesített fizetésekből való követelését tárgyalták. 1023 november 26-án Logan kijelentette, hogy az Egyesült Államok a megszállási költségek fejében járó 275 millió dolláron kívül, amely­nek kifizetését 1823 májusában rendezték, még 359 millió dollárt követelnek a Dawes­­ferrből kifolyóan teljesített fizetésekből hábo­rús károk cílén. A francia, belga, olasz és japán szakértők kijelen­tették, hogy Amerikának joga van részt kapni a Németország által teljesített fizetésekből. Csak az angol delegátusok éltek fentartással a követeléseket illetően. A Malin szerint tegnap Churchill és Lo­gan tárgyalásokat indítottak, hogy ebben a kér­désben eredményre jussanak. Ez­ az eredmény ugyancsak arra fog vezetni, hogy Amerika követelését az 1923 májusában meg­állapított 12 évi periódus helyett 25—30 évi időszakra fogják, felosztani és hogy az ameri­kai követelések a kívánt összeg felülvizsgálata után is nemcsak a megszállási költséget, ha­nem a háború okozta károkat is magukba fog­ják foglalni. Churchill kincstári államtitkár nem emelt elvi kifogást a Clementel pénzügyminiszter által az Egyesült­ Államoknak küldött memorandum miatt, amelyet a kincstári államtitkár a tárgyalások posszibilis alapjául tekint. Mind a két miniszter korainak tartja az adósságértekezletet és ennek folytán Franciaország a kérdést minden egyes érdekelt hatalommal külön tartandó megbeszélé­seken fogja tárgyalni. Több lap úgy eszi a kérdést, mint az angol­­amerikai nézeteltérés szabályozásának kérdé­sét összekapcsolja az Amerika részéről Anglia számára nyújtandó aranyhitel enge­délyezésével, amely a két ország valuta­kurzusának kiegyenlítésére szolgálna. A Daily Express politikai munkatársának ér­tesülése szerint Clementel határozott ígéretet tett a brit kincstári kancellárnak, hogy bárminő fizetést teljesít Franciaország az Egyesült­ Államok javára, hasonló összeget fog Nagybritanniának is fizetni. A Morning Post politikai tudósítója jelenti, hogy hivatalos brit körökben rendkívül kielégítő benyomást keltett az értekezlet első napja. Churchill azon a véleményen van, hogy hama­rosan megtörténhetik az angol-amerikai vitás pontoknak szabályozása, amelyek a német fize­tésekből járó amerikai részesedésre vonatkoznak. Hivatalos amerikai körökben a hangulat minden­esetre nem ilyen bizakodó. A szövetségesközi pénzügyi értekezlet ma dél­után 5 órakor teljes ülésre ült össze. Az értekezlet megállapította m­unkaprogrammját és elhatározta, hogy vasárnap előtt több teljes ülést nem tart, mert módot akar adni a küldött­ségeknek arra, hogy félhivatalos és magánmegbe­széléseiket folytassák. Félórai tanácskozás után az ülést berekesztették. A szövetségközi pénzügyi értekezlet m­unka­­programmját szombaton és vasárnap az egyes küldöttségek magánösszejövetelek keretében be­szélik meg s a kiküldöttek igyekezni fognak az őket különösen érintő kérdésekben határozott rendezési formulái. Vasárnap összehívják a szakértői bizott­ságot, amelyet Aaron francia kiküldött el­nökletével megbíztak a pénzügyi értekezlet elé terjesztendő jelentés elkészítésével. Az egyhangúlag elfogadott javaslatok megszer­kesztését ez a bizottság készíti el. Ha a kis álla­mokra tartozó kérdéseket tárgyalnak, akkor a kisállamok kiküldötteit is bevonják a tanács­kozásba. A szövetségesközi pénzügyi értekezlet ta­nácskozásainak első pontja valószínűleg a ruhavidéki bevételek rendezésének és fel­osztásának ügye tesz. Az Anglia és Olaszország részéről felvetendő leg­főbb kérdés, amelyben elvi döntést kell hozni, az, vájjon a belga és fam­eia megszállási költsé­gek prioritásnak tekintendők-e, vagy mindkét állam terheire írandók át és a rájuk eső bevéte­lekből fedezendők-e. Ezenkívül, mint tudvalévő, Amerika is igényt jelentett be megszállási költ­ségeinek megtérítésére. A szakértői bizottság, amely a pénzügyminisz­terek értekezletét előkészítette, technikai tekin­tetben a többek közt meghallgatja azoknak a ha­talmaknak megjegyzéseit is, amelyek korlátozott mértékben vannak érdekelve a tárgyalásokon és a közvetlen munkálatokban nem vesznek részt, így román részről a teljes ülésen kifogást emel­tek a szakértői jelentésnek ama része ellen, amely a Spaaban megállapított felosztási kulcs fentartását javasolja, ezt ugyanis Románia nem ismerheti el. Azok közt a kérdések közt, amelyekről az ér­tekezletnek döntenie kell, a legfontosabbak s így a leggondosabb vizsgálatot igénylők a követ­kezők: 1. A ruhrvidéki számlák kiigazítása. 2. Belgium prioritása és százalékai. 3. Általános kártérítés. 4. Megszállási költségek. 5. Amerika részesedése a Duwes-féle annuitá­sokból. Az angol delegáció tudvalevőleg hozzájárult az amerikai igényekhez, vagyis ahhoz, hogy Ameri­kának a német megszállási teljesítményekből ré­szesedésre van joga, aminek ellenében az Egyesült Államok képviselői beleegyeztek abba, hogy a megszállás címén történő évi fizetések idejét, ame­lyet eredetileg tizenkét esztendőben állapítottak meg, huszonnégy évig hosszabbítsák meg, még­pedig úgy, hogy azok az annuitások, amelyeket Amerika kap, úgy a jóvátételi teljesítményeket, mint a megszállási költségeket is tartalmazzák és nem lehetnek nagyobbak, mint az az összeg, ame­lyet Amerikának az 1922 márciusi egyezmény biz­tosított. A Havas-iroda megjegyzi, hogy a német fize­tésekből Franciaországnak ítért százalékokon (52 százalék) valószínűleg nem­­ fognak változtatni. Angol részről egyébként az annuitások felosztá­sában további engedékenységre számítanak. Róma, január 8. Mint Génunból jelentik, egy házkutatás során megtalálták a kommu­nista párt tagjainak teljes névjegyzékét, egy kézitáskában pedig fontos okmányok na­gyobb halmazát. Riminiben a milícia egyik ka­tonáját tegnap este vasúti őrszolgálat közben megtámadták és saját fegyverével leütötték. A katonának azonban sikerült ellenfelét, egy ismert helyi kommunistát, revolverlövéssel leteríteni. Az ellenzéki pártok ma Di Cezaro kép­viselő elnökletével gyűlést tartottak, amelyen mintegy 80 képviselő vett részt. De Cezaro felolvasta az országhoz intézendő kiáltványt, amelyben az ellenzéki pártok kifejtik azokat az okokat, amelyek őket eddigi magatartásuk fenntartására kényszerítik. A felhívást élénk tetszés mellet elfogadták. Mint a popolari­ párt titkársága közli, a párt képviselői a legutóbbi bolognai esemé­nyek következtében lemondtak a bolognai községi tanácsban, valamint tartományi ta­nácsban viselt állásukról. A popolari­ párt képviselői a tartományi közigazgatási bizott­ságból, valamint az ottani állami jótékonysági intézetek igazgatóságából is kiléptek. A Popolo­ szerint az államügyészség elfo­gatóparancsot bocsátott ki a nemzeti milicia konzulja ellen Minzoni katolikus lelkész meg­gyilkolása­­miatt. **+**+**+*&+**?+*** *****T+ Lemondanak mandátumaikról az olasz néppárti képviselők. Elfogatási parancs a nemzeti milicia konzulja ellen. Hamis utalványokkal remetei morfiumot és kokaint csaltak ki. A rendőrség erélyes intézkedéseket tervez a narkotikumot élvezők ellen. Több morfinistát előállítottak a főkapitányságra. Megírtuk, hogy a rendőrség nyomozást folytat egy óriási morfium- és kokaincsem­pészés ügyében, melyet a Poliklinika hivata­los levélpapírjának felhasználásával követtek el. A csempészés ügyében megindított nyo­mozást még be sem fejezték, mikor most egy újabb hasonló ügyben kénytelen a rendőr­ség vizsgálatot indítani. A gyógyszertárak, kórházak és szanató­riumok morfium- és kokainszükségletüket nagykereskedőktől szokták beszerezni. A nagykereskedők a gyógyszertár vagy kórház hivatalos, pecséttel és aláírással ellátott utal­ványa ellenében szolgáltatják ki a mérgeket. A kereskedőknek feltűnt, hogy a gyógy­szertárak és kórházak az utóbbi időben rengeteg mennyiségű narkotikumot vá­sárolnak. Háromszor, négyszer ujjnyit, mint amennyi a­ rendes szükségletünk. A számla elküldése­kor derült ki, hogy sem a gyógyszerészek, sem a kórházak nem rendeltek és nem is vettek át ilyen sok mérget és ter­mészetesen a számlák kifizetését is meg­tagadták. A rendőrség elé került tehát az ügy. Az utalványokról megállapították, hogy azok va­lódiak, csak a pecsét és az aláírás hamisított. Nyilvánvaló, hogy a gyógyszertárakból és a kórházakból ellopták az üres utalvány­­blankettákat, kitöltötték és hamis pecsét­tel és aláírással látták el. Hajdú János detektivfőfelügyelő csoportja kezdte meg a nyomozást a hamisítás ügyében. A mai napon számos közismert morfilis­­tát és kokainélvezőt állítottak elő a fő­kapitányságra kihallgatás céljából. A kihallgatások eddigelé még nem jártak eredménnyel. A detektívek­­nek ma még nem sikerült támpontot szerez­niük arra, hogy hol kell keresni a méregzug - forgalom központját. De hogy egy ilyen köz­pont van, az máris bizonyosnak látszik. A rendőrség vezető emberei az utóbbi na­pok eseményeinek következtében elhatároz­­­ ták, hogy • , a legerélyesebb rendszabállyal fogják megfékezi a mindjobban terjedő imi­­kotikumorizetet és minden rendelke­zésre álló eszközzel meggátolják a mé­­­­regdscempészetet. A közeli napokban razziákat tartanak bi­zonyos helyeken, a gyógyszertárak és keres­kedők méregelárusítási jogát pedig rendelet­ben fogják megszigorítani.

Next