Az Ujság, 1925. március (22. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
14 SZÍNHÁZ — ZENE Pletykálkodás. Igen fájdalmas bepillantást enged a következő történet a vidéki színészet súlyos küzdelmébe. Legutóbb történt Gyöngyösön. Kitűnő társulat működött ott három hétig, a közönségnek nem túlságosan nagy érdeklődése mellett. De hát az üres- és félházak nem is a gyöngyösiek közönyében, hanem a gazdasági viszonyokban lelik szomorú magyarázatukat. Végül ez a háromhetes gyöngyösi szezon is jelentékeny deficittel végződött és a huszonegy előadás után ott állott a színtársulat és nem tudott elutazni. Mert éppen csak annyi pénze volt, amelyből a vasúti költség felett. A szállodás, akinél a derék színészek laktak és kosztoltak, szemben ezzel a végtelen reménytelenséggel, magához kérette az irodájába az igazgatót. — Kedves direktor úr — mondotta —, én szívből és őszintén sajnálom magukat. Sajnálom magamat is, mert hát én sem vagyok régi értelemben vett milliomos. Amit azonban megtehetek magukért, azt megteszem, ha nem tetszik rossz néven venni. Én elengedem önöknek az egész tartozásukat, szaldírozom a számlájukat, mit mondjak? — önök a vendégeim voltak! Azonkívül adok önöknek kocsikat, melyeken kimehetnek a vasútra és végezetül egy jó tanácsot: a jövőben gondolják meg, hogy a mai viszonyok mellett eljöjjenek-e vendégszerepelni Gyöngyösre? A direktor nem győzött eléggé hálálkodni a szállodásnak, aki valójában nagy jót tett egy csomó nagyon derék és nagyon szegény emberrel. A társulat nyomban felpakolt és sietett ki a pályaudvarra, hogy új állomáshelyére utazzon. A díszleteket, jelmezeket saját maguk rakták fel egy vagonba, mely egészen megtelt ezekkel a cifra holmikkal. És éppen ez volt a baj. Mert csakhamar kiderült, hogy ennek a vagonnak a bérlete a társulat legközelebbi állomásáig tízmillióba kerül. Erre ugyanazzal az serénységgel, mellyel a színházi díszlet és jelmeztárt felrakták a vagonba, ismét levették arról. És ezzel beültek a váróterembe és ott gondterhesen és tanácstalanul egyedül a jó Istenbe vetették bizalmukat. Aztán jöttek vonatok és mentek vonatok már kétszer huszonnégy óra óta és a színtársulat tagjai még mindig ott ültek a cókmókjuk tetején a váróteremben és lesték a csodát. A dolognak végre is hire ment a városban és Gyöngyös közönsége elhatározta, hogy itt tenni kell valamit. Amig azonban a megoldáson tanakodtak, három gyöngyösi bankár összeállt és kifizette a vasútnak a tizmilliót. Ketten háromhárom, a harmadik négymilliót adott és igy végre a szegény színészek elutazhattak Gyöngyösről, új reményekkel, egy jobb és más vidékre. A Frasquita körül tudjuk, hogy micsoda súlyos komplikációk voltak a Városi Színházban. Amikor már Lehár maga ült a karmesteri székben és csaknem készen állt az egész nagyszabású operett, egyszerre csak megbetegedett Serák Márta, a Frasquita személyesítője. A színháznál egyre fokozódott az izgalom, mert nem olyan egyszerű dolog a mai viszonyok között anyagi szempontból sem, elhalasztani egy ilyen nagy érdeklődéssel várt premiert, melyre a jegyeket mind egy szálig eladták, sőt amelynek második és harmadik előadására is temérdek előjegyzés történt Az utolsó pillanatig remélték és bíztak benne, hogy Serák Márta péntekig felgyógyul és ezt annál is inkább remélték, mert hiszen a művésznő kijelentette, hogy ha másként nem lehet, hát félholtan is eljátssza pénteken a Frasquitát. Dehát mint tudjuk, ez a lelkes fogadkozás Városi Színház hivatalosan közzétette volna, mégegyszer elküldött Serák Márta lakására, mert titokban abban reménykedett, hogy hátha mégis... Együtt volt a Frasquita egész személyzete, amikor a színház várva várt küldönce a művésznőtől visszaérkezett. — No mi van Lerákkall — rohanták meg tizen is egyszerre. A küldönc fájdalmasan legyintett a kezével: — Olyan beteg az kérem, hogy: se rák, se hall . . . Mert éppen a budapesti klubéletről van szó . . . Ezelőtt pontosan tizenöt sztendővel a Lipótvárosi Kaszinó meghívására eljött Budapestre Jean Richepin, a nagy poéta, a negyven francia halhatam egyike. Szegény Ivánfrenő kalauzolta itt Budaesten, ahol egyedül a kazinótól kétezer köreve tiszteletdíjat kapott a felolvasásáért, ami akkortájt igen jelentős összeg volt. Dehát ez a nagy esemény minden pénzt megért, — a kaszinó díszterme szorongásig megtelt és ott volt Richepin felolvasásán Budapest szine-java, az egész arisztokrácia, az irodalom és művészet legkiválóbb képviselői, sőt a kormány is képviseltette magát. Előadásának befejezéséül Richepin Napoleon-legendát szavalt. Egy katonáról, aki ötvenhat sebből vérzett. A császár magához hivatta. — Mutasd a sebeidet — mondotta Napóleon, a katonája pedig levette kabátját és a császár számlálni kezdte a sebeket. Egy, kettő, kilenc, tizenöt... húsz... harminc . . . negyvenöt . . . ötvenhárom . . . ötvennégy, ötvenöt, ötvenhat. Csakugyan! Most fordulj meg! A katona megfordult. Napóleon összeráncolta a szemöldökét: — De hiszen a hátadon is hal seb nyoma látszik! — Igen, a golyóktól, melyek keresztülmentek a testemen ... Ma már őszintén bevallhatjuk, hogy a közönségben voltak sokan, akik nem tudták odáig, hogy kicsoda Richepin. Azt hitték, valami híres tenorista. Egy sas-utcai nagykereskedő, aki feleségével kissé megkésve érkezett, az ajtóban találkozott Lazics Jánossal, a kaszinó népszerű igazgatójával. És izgatottan megkérdezte tőle: — Már énekel? Sorry. iki. Ma két hete keresztrejtvényt közöltünk e rovatban, melynek helyes megoldása ez. A megfejtők között két-két színházjegyet sorsoltunk ki, melyeket a következők nyertek meg: Simonovics Blanka, IX., 011.iut 119. I. 24. Feldmesser Elvira, VIII., József-körút 70. III. 4. Borcsa István, VII., Almássy-tér 15. II. 1. A nyertesek szíveskedjenek keddtől, március 3-ától kezdve Vándor Kálmán kollégánknál jelentkezni Az Újság szerkesztőségében. A napokban egy igen előkelő művésztársaság estétől hajnalig keresztrejtvényeket fabrikált. A legszebb figuráját azzal a kérelemmel küldték be hozzánk, hogy „még ezt az egyet!“ tessék leközölni. Íme eleget teszünk a kívánságuknak: 1. Melléknév. 1. Erre való a korzó. 7. Könyvkiadó vállalat. 2. Cselekvő ige. 9. Határozószó. 3. Határozószó. 10. Hasznos háziállat. 4. Ige. 11. Indulatszó. 5. Ami folyton emelkedik 12. Királyi jelvény. 6. Becéző keresztnév. 13. Jelző. 7. A magyar történelem 14. Aminek nem örül nagy alakja, senki. 4. Kikötőben van. 15. Matematikai jelzés. 12. Gyerekek kedvence. 16. Szerveink táplálója. 17. Vasút jár rajta. 17. Sport. 20. Elszakított város. 18. Ige. 24. Kicsinyítő rag. 1. Tudományszak. 25. A legkisebb folyóvíz. 20. Irányt jelző határozó. 26. Képekhez való szó. 27. Vajha beleérnénk! 21. Személyes névmás. 28. A sivatag hajója. 22. 1846. 29. Az Újság tele van vele 23. A szerelem istene. 30. Irányjelző. 24. Rossz im. 31. Fonószerszám. 35. Ahol a Derbyt futják. I 32. A tó tükre. 36. Történelmi név. I 33. Ahol a disznó hízik. I 34. Rag. Megjegyezzük, hogy ennek a keresztrejtvénynek megfejtését, amelyet egyébként jövő vasárnap leközlünk, semmi esetre se tessék nekünk beküldeni, önzetlen magánszórakozásra való. .. * A Hofoper új karmestere. Bécsből jelentik: Heger Róberttel, a müncheni állami opera karmesterével a bécsi operaház több évre terjedő szerződést kötött. Bemutató a Vígszínházban. A főpénztáros ur. Flers és Caillavet háromfelvonásos színműve. — Csendélet. Molnár Ferenc egyfelvonásos vígjátéka. Bemutatta a Vígszínház 1925 február 28-án. Flers és Caillavet híres társascég és a háború előtt sok éven keresztül szinte monopolizálta a francia vígjátékexportot. Még jobban kiszélesedett ez a szerepkörük, mikor a két szerző, nem sokkal Caillavet halála előtt, teljesen áthangszerelte addig kissé könnyű fajsúlyú művészetét és a vidám és sikamlós helyzetek helyett az emberi karakterekre építette fel új darabjait. Ebből az időszakból való a Monsieur Bretonneau is, amit A főpénztáros úr címen ma este mutatott be a Vígszínház. A darab meséje nem sok. Egy derék, jószívű, erélytelen hivatalnokférj története. Esztendők során át pontosan jelenik meg hivatalában s egy reggel mégis pár percre elkésik. De ezt az elkésést is igen komoly ok indokolja, mert Brotonneau ur ezen a reggelen leplezi le felesége hűtlenségét. Brotonneau ur még ebben a nehéz helyzetben is szépen és jóságosan viselkedik. Szabad választást kinál fel feleségének saját maga és a csábító között és csak mikor az asszony a csábítót választja, vigasztalódik Louise, a kis gépirónő mellett, aki már régóta szereti. Három hónapig él Brotonneau úr a kis gépirónővel és ez alatt a három hónap alatt élete menyországgá változik. De ez a három hónap súlyos vezeklés Brotonneau felesége számára, akit hosszas veszekedések és családi bajok között végül is a szeretője elhagy. Brotonneau ur némi ellenkezés után megkönyörül volt feleségén és megengedi neki, hogy visszatérjen hozzájuk az elhagyott családi fészekbe — természetesen csak mint megtűrt harmadik személy. Brotonneau úr számára ez a megoldás nem változtatja meg életének boldogságát. De ezt a boldogságot a világ nem nézi jó szemmel. Egyre több nehézség hárul Brotonneau úr útja elé és végül is beáll az a pillanat, mikor a helyzet teljesen tarthatatlanná válik. A kis gépírónő félreáll és zokogó lélekkel elhagyja a házat,, ahol Bretonneau úr rezignáltan hallgatja visszatérő feleségének zsörtölődését. Erre a sovány történetre Flers és Caillavet finom, mélyzengésű, ha néha kissé vértelen darabot épített fel. Heltai Jenő sok szívvel tolmácsolta a finom dialógusokat. A Vígszínház pompás gárdát állított a finom vígjáték tolmácsolására. Gaál Franciska és Hegedűs Gyula a két főszerepben szuggesztíven érzékeltette, hogy mit jelent két szürke ember számára háromhónapi boldogság. Hegedűs Gyula minden mozdulata csupa humor és megfigyelés. Gaál Franciska friss, üde fiatalság, jóság és megértés. A hűtlen asszonyt Góthné játszotta. Epizódszerepekben jók voltak Lukács, Rajnai, Dénes, Szerémi Béla és mindenki előtt Litkey Irén, aki kitűnő komikai érzékkel játssza meg szerepét. A közönség valamennyiüket melegen ünnepelte. Molnár Ferenc egyfelvonásosához a kritikának nem sok köze lehet. Két régi (már könyvalakban megjelent) dialógus szövődik színdarabbá és aktuális vicceivel sokkal inkább tartozik a giccsek birodalmába, mint az irodalmi alkotások közé. Virtuozitás, rutin, ötletek és szavak vannak ebben a kis darabban — egyéb semmi. A Vígszínház még jobban aláhúzta a szerző tévedését, mikor a két vidéki ripacs veszekedését világvárosi környezetbe helyezte át. Góth kitűnően játszotta a férfi szerepét, míg Darvas Lili mélyzengésű tehetsége nem bírta az ilyes játék virtuóz iramát. Egyéb baj nem történt. A közönség igen jó érzékkel ítélte meg a darabot. Pünkösti Andor: * Növendékhangverseny. Zeneművészeti Fi iskolánk növendékhangversenyei vajmi gyakranagy meglepetésben részesítik a hallgatóság. Tavaly egyre-másra tűntek fel a rendkívüli tehetségek s ma is két nem mindennapi képesség kisleányt hallottunk. Mind a kettő zongora: Székely Arnoldnak a tanítványa. Nevük: Farnac Edith és Fischer Anny. Előbbi Beethoven cdu zongoraversenyének az első, utóbbi pedig a másik két tételét játszotta. Technikájuk elsőrangún fejlett, sok tekintetben ragyogó, ösztönös muzikalitásuk pedig a pompás betanultság alól is kicsillámlik. Kettejük közül Farnadi Edith az érettebb, mert ő is az idősebb. Természetes tehát hogy jobban meg vannak a fizikai képességei elképzelésének az érvényesítésére. Fischer Anna játékában rendkívül nagy zenei ösztönösség van de erejének még fejlődni kell. Hiszen az égész gyermek alig lehet több nyolc évesnél! Jövője felé a legnagyobb várakozással nézünk. Kívülük Keleti Magda és Szelényi István képviselték s zongorát. Mind a ketten méltán rászolgáltak sikerükre. Setét György nemes zengésű tónussal intelligensen, muzikálisan hegedült. A másik hegedűs, Birsen Leó erős elfogódottsággal küzdött, ami akadályozta tudásának a teljes kifejtésében. Stampf Anna szépen csengő, jól fejlesztett hangon, stílusosan énekelt. Türk István jeles technikai készséggel és intelligensen szólaltatta meg Mozart-dúr fuvolaversenyének koncertáló szólamát A közönség melegen ünnepelte mindanynyiukat. * Kiss Ferenc a párisi színház közönségéről. Ma délelőtt érkezett meg párisi tanulmányútjáról Kiss Ferenc, a Király Színház volt, a Nemzeti Szín-» ház jelenlegi és a Városi Színház leendő művésze. Felkerestük József-téri lakásán, ahol pá-risi benyomásairól a következőket mondotta: — Ami a párisi színházi világban a leginkább megragadta figyelmemet, a budapestitől gyökeresen különböző közönség. A nézőtér földszint-,jén frakktól az elavult redingot-on keresztül a kék munkászubbonyig minden öltözet feltalálható, Szó sem igaz a rossz párisi színházi konjunktúra híréről. A színházak esténkint zsúfolásig megtelnek. A párisi színházak V19 és 9 órakor kezdődnek, mert Páris népe nem adja oda kényelmes vacsoráját bármiféle műélvezetért. Érdekes, hogy még ilyen későn sem tud pontos lenni. A darabozó első felvonása folytonos ajtócsapkodással, járkálással telik el. A modern, élelmes drámaírók a francia közönségnek erre a nem is egészen egyéni szokására annyira számítanak, hogy a színdarab cselekménye tulajdonképen az első felvonás végén indul meg. Az, hogy a színház Párisban mindenütt vacsora utáni szórakozás, eredményezi, hogy a közönség a harmadik felvonás végén is türelmesen marad a kényelmes fotelekben és udvariasan megtapsolja az előadás utolsó jeleneteit is. Nem úgy, mint nálunk, ahol a harmadik felvonás utolsó perceiben a hátsó sorokban, alig marad valaki a helyén és az első sorok közönsége is türelmetlenül fészkelődik, hogy hátra ne kerüljön a ruhatári tolongásban. A komoly műfajok véglegesen háttérbe szorulnak a francia bohózatok, könnyű operettek, revük mögött. A Comoedie Française senk méltó már világhírére. Fiatal színészek nem igen szerződnek ehhez a nagy dicsőséget, de kevés fizetést szolgáltató színházhoz, a régi nagyok pedig részben meghaltak, részben pedig az átlagos emberélet utolsó évtizedét élik. Paksban a színházjegy árusítás egy különös és egyéni fajtáját ismertem meg. Jegyügynökök hetekkel, sőt hónapokkal előre megvásárolják a népszerű színházak, látogatott kabarék nézőterét és horribilisen sokszorozott áron kínálják és adják el minden esetben az előadás napján a színház előtt. A színészek közül főképpen Harri Baur játéka ragadta meg a tetszésemet. — A magam tervei... A Nemzeti Színházban játszom — mondta — Biró Lajos első drámájának, «A juss»-nak férfifőszerepét. Egy vendégjátékot is tervezek a Városi Színházban. Meleg szeretettel gondolok Páris lelkes magyarjaira, akik áldozatkész önfeláldozással segítik elő a magyar kultúra ügyét. * Negyedhangokra temperált zongorára komponál egy newyorki muzsikus. Charles E. Ives szerzői estét rendez legközelebb. Kompozíciói egyelőre érdekes kísérletek a negyedhangú skála körül, amely vagy mint játékos fátyol szövi át a régi kromatikát vagy mint ritmikai ellentét szerepel vagy pedig keresi a negyedhangú skálában a konzervatív harmóniát. Ezek a kompozíciók 1907—1920 művei és egészen függetlenek Stravinszky törekvéseitől. Hir szerint különösen sötét kizengésű hangokat produkál, amelyeknek szintézisei nyereségei lehetnek a modern zenének. Elválik, sikere lesz-e a bemutatónak. * Bethlen-Ludvigh Irén ária- és dalestet rendezett ma este a Zeneművészeti Főiskola, nagy hangversenytermében. Három áriát és egy sereg dalt énekelt nagy sikerrel. Közönsége sokat tapsolt neki. * Friedmann Boriska tartalmas, szép műsort állított össze bemutatkozó hangversenyére. Zongorázása fejlődésre képes. Ha technikája kicsiszolódik és előadása elmélyül, szép sikerei lehetnek. Közönsége sokat tapsolt neki műsorának minden száma után. * A Fehérkereszt kórház hangversenye. Az az áldásos és nemes buzgalom, amelyet a Fehérkereszt kórház a szenvedő, beteg gyermekek gyógyítása körül kifejt és amelynek eredményeit országszerte magasztalták, arra indította a főváros legelőkelőbb hölgyeit, hogy ennek a szép intézménynek küzdelmes életét meg fogja könnyíteni. Szép példája volt ennek a múlt év karácsonya. Most pedig fényes hangversenyt rendeznek március hólyikán a Fehérkereszt kórház javára a Zeneakadémiában. Az est szervezését a lelkes Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár vette kezébe. Az estélyen közreműködnek Sándor Erzsi, Darvas Lilli és Ilosvay Rózsi művésznők, továbbá Odry Árpád, Falla Imre művészek. A nagyszerű műsorral összeállítandó hangversenyre jegyek 19—50 ezer koronáig kaphatók a „Fehérkereszt kórház" gondnoki irodájában (IX., Tűzoltó utca I 4. sz.) «a m□ EáraFIid0Tm ...-inaik 0 a O iT rmg V a~k■h LjiTbiamra nádoraj_ei 0 0i T at■f aTi r PT1i 1r Vám---r kózsír im■ Zár□:Drima b■r ab k 0 maL b 0 aMaT 16 b a□tTbT a■íáz 0 ■dT nMid ai gT z dJiTi if■ ad aHlp ■ e 1 8 eLJa adtu • mi 2 3 4 5Gif 7B8 9 ■ü 29m30B10 11■ 12 31a 13 ■ 14 15 ■■■B ■ 26B16 27» 17 28 18 32B19B20 21an ■Biü BmB22 23■33 34BBBp 25 mm■35m36l 1 Vízszintes sorok: Függőleges sorok: JAZ ÚJSÁG♦ VASÁRNAP, 1925 MÁRCIUS * Csak a jövő évad elején nevezik ki az Operaház új igazgatóját. Megírtuk tegnap, hogy az operaházi kérdés teljes rendezésében most a létszámcsökkentés van soron a kultuszminiszter tervei szerint s a létszámcsökkentést, valamint a szerződtetések ügyét még Máder igazgató fogja végrehajtani, természetesen a felettes hatóság intencióinak megfelelően, az új igazgatót pedig ennek a munkának a befejezése után fogják kinevezni. Most arról értesülünk, hogy az új igazgató kinevezését csak a jövő évad elején fogják közzétenni. Ez voltaképen csak formai dolog. Mindenki tudja ugyanis, hogy a kultuszminiszter Székelyhidy Ferencet állítja majd az Operaház élére s a kiváló művész most is részt vesz a tárgyalásokon. Hogy kinevezése, mikor jelenik meg, az már nem is fontos. De mindenesetre furcsa ez a titokzatosság, amellyel ezt az egész ország zenekultúráját eminensen érdeklő kérdést kezelik. * Tintagiles halála másodszor- M. Maeterlinck Tintagiles halála című misztériumának második előadása március 8-án, vasárnap este Vs 9 órakor lesz a Zeneakadémia Színház-termében. * Gyermekelőadás a gyermekekért. Vasárnap délután lesz 3 órakor a Zeneakadémia Kamaratermében a harmadik gyermekelőadás az Országos Gyermekegészségügyi Társaság gondozói javára. A művészi gyermekelőadáson több kedves vidám színjátékot adnak elő és a legkiválóbb gyermekművészek működnek közre és pedig Szécsi Hódi, Babos Évi, Barabás Sárika és Oszkár bácsi mesél. Jegyek a Zeneakadémia portásánál kaphatók.