Az Ujság, 1925. március (22. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-01 / 49. szám

14 SZÍNHÁZ — ZENE Pletykálkodás. Igen fájdalmas bepil­­lantást enged a követ­kező történet a vidéki színészet súlyos küzdel­mébe. Legutóbb történt Gyöngyösön. Kitűnő tár­sulat működött ott há­rom hétig, a közönség­nek nem túlságosan nagy érdeklődése mel­lett. De hát az üres- és félházak nem is a gyön­gyösiek közönyében, ha­nem a gazdasági viszonyokban lelik szomorú magyarázatukat. Végül ez a háromhetes gyöngyösi szezon is jelentékeny deficittel végződött és a huszonegy előadás után ott állott a színtársulat és nem tu­dott elutazni. Mert éppen csak annyi pénze volt, amelyből a vasúti költség felett. A szállodás, aki­nél a derék színészek laktak és kosztoltak, szem­ben ezzel a végtelen reménytelenséggel, magához kérette az irodájába az igazgatót. — Kedves direktor úr — mondotta —, én szívből és őszintén sajnálom magukat. Sajnálom magamat is, mert hát én sem vagyok régi érte­lemben vett milliomos. Amit azonban megtehe­tek magukért, azt megteszem, ha nem tetszik rossz néven venni. Én elengedem önöknek az egész tartozásukat, szaldírozom a számlájukat, mit mondjak? — önök a vendégeim voltak! Azon­kívül adok önöknek kocsikat, melyeken kimehet­­nek a vasútra és végezetül egy jó tanácsot: a jö­vőben gondolják meg, hogy a mai viszonyok mel­lett eljöjjenek-e vendégszerepelni Gyöngyösre? A direktor nem győzött eléggé hálálkodni a szállodásnak, aki valójában nagy jót tett egy csomó nagyon derék és nagyon szegény ember­rel. A társulat nyomban felpakolt és sietett ki a pályaudvarra, hogy új állomáshelyére utazzon. A díszleteket, jelmezeket saját maguk rakták fel egy vagonba, mely egészen megtelt ezekkel a cifra holmikkal. És éppen ez volt a baj. Mert csakha­mar kiderült, hogy ennek a vagonnak a bérlete a társulat legközelebbi állomásáig tízmillióba kerül. Erre ugyanazzal az serénységgel, mellyel a színházi díszlet és jelmeztárt felrakták a vagonba, ismét levették arról. És ezzel beültek a váró­terembe és ott gondterhesen és tanácstalanul egyedül a jó Istenbe vetették bizalmukat. Aztán jöttek vonatok és mentek vonatok már kétszer huszonnégy óra óta és a színtársulat tag­jai még mindig ott ültek a cókmókjuk tetején a váróteremben és lesték­ a csodát. A dolognak végre is hire ment a városban és Gyöngyös közönsége elhatározta, hogy itt tenni kell valamit. Amig azonban a megoldáson tanakodtak, három gyöngyösi bankár összeállt és kifizette a vasútnak a tizmilliót. Ketten három­három, a harmadik négymilliót adott és igy végre a szegény színészek elutazhattak Gyön­gyösről, új reményekkel, egy jobb és más vidékre. A Frasquita körül tudjuk, hogy micsoda súlyos komplikációk voltak a Városi Szín­házban. Amikor már Lehár maga ült a karmesteri székben és csaknem készen állt az egész nagy­szabású operett, egy­szerre csak megbetegedett Serák Márta, a­ Fras­quita személyesítője. A színháznál egyre fokozó­dott az izgalom, mert nem olyan egyszerű dolog a mai viszonyok között anyagi szempontból sem, elhalasztani egy ilyen nagy érdeklődéssel várt premiert, melyre a jegyeket mind egy szálig el­adták, sőt amelynek második és harmadik elő­adására is temérdek előjegyzés történt Az utolsó pillanatig remélték és bíztak benne, hogy Serák Márta péntekig felgyógyul és ezt annál is inkább remélték, mert hiszen a művésznő kijelentette, hogy ha másként nem lehet, hát félholtan is eljátssza pénteken a Frasquitát. Dehát mint tudjuk, ez a lelkes fogadkozás Városi Színház hivatalosan közzétette volna, mégegyszer elküldött Serák Márta lakására, mert titokban abban reménykedett, hogy hátha mégis... Együtt volt a Frasquita egész személyzete, amikor a színház várva várt küldönce a művész­nőtől visszaérkezett. — No mi van Lerákkall — rohanták meg tizen is egyszerre. A küldönc fájdalmasan legyintett a kezével: — Olyan beteg az kérem, hogy: se rák, se hall . . . Mert éppen a budapesti klubéletről van szó . . . Ezelőtt pontosan tizenöt sztendővel a Lipótvárosi Kaszinó meghívására el­jött Budapestre Jean Richepin, a nagy poéta, a negyven francia halhatam­­­ egyike. Szegény Ivánfr­enő kalauzolta itt Buda­­esten, ahol egyedül a ka­­zin­ótól kétezer köreve tisztelet­díjat kapott a fel­olvasásáért, ami akkortájt igen jelentős összeg volt. Dehát ez a nagy esemény minden pénzt megért, — a kaszinó díszterme szorongásig megtelt és ott volt Richepin felolvasásán Buda­pest szine-java, az egész arisztokrácia, az iro­dalom és művészet legkiválóbb képviselői, sőt a kormány is képviseltette magát. Előadásának befejezéséül Richepin Napo­­leon-legendát szavalt. Egy katonáról, aki ötven­hat sebből vérzett. A császár magához hivatta. — Mutasd a sebeidet — mondotta Napóleon, a katonája pedig levette kabátját és a császár számlálni kezdte a sebeket. Egy, kettő, kilenc, tizenöt... húsz... harminc . . . negyvenöt . . . ötvenhárom . . . ötvennégy, ötvenöt, ötvenhat. Csakugyan! Most fordulj meg! A katona megfordult. Napóleon összeráncolta a szemöldökét: — De hiszen a hátadon is hal seb nyoma látszik! — Igen, a golyóktól, melyek keresztülmentek a testemen ... Ma már őszintén bevallhatjuk, hogy a kö­zönségben voltak sokan, akik nem tudták odáig, hogy kicsoda Richepin. Azt hitték, valami híres tenorista. Egy sas-utcai nagykereskedő, aki felesé­gével kissé megkésve érkezett, az ajtóban találko­zott Lazics Jánossal, a kaszinó népszerű igaz­gatójával. És izgatottan megkérdezte tőle: — Már énekel? Sorry. ik­i. Ma két hete keresztrejtvényt közöltünk e rovatban, melynek helyes megoldása ez. A megfejtők között két-két színházjegyet sor­soltunk ki, melyeket a következők nyertek meg: Simonovics Blanka, IX., 011.i­ut 119. I. 24. Feldmesser Elvira, VIII., József-körút 70. III. 4. Borcsa István, VII., Almássy-tér 15. II. 1. A nyertesek szíveskedjenek keddtől, március 3-ától kezdve Vándor Kálmán kollégánknál jelent­kezni Az Újság szerkesztőségében. A napokban egy igen előkelő művésztársaság estétől hajnalig keresztrejtvényeket fabrikált. A legszebb figuráját azzal a kérelemmel küldték be hozzánk, hogy „még ezt az egyet!“ tessék lekö­zölni. Íme eleget teszünk a kívánságuknak: 1. Melléknév. 1. Erre való a korzó. 7. Könyvkiadó vállalat. 2. Cselekvő ige. 9. Határozó­szó. 3. Határozószó. 10. Hasznos háziállat. 4. Ige. 11. Indulatszó. 5. Ami folyton emelkedik 12. Királyi jelvény. 6. Becéző keresztnév. 13. Jelző. 7. A magyar történelem 14. Aminek nem örül nagy alakja, senki. 4. Kikötőben van. 15. Matematikai jelzés. 12. Gyerekek kedvence. 16. Szerveink táplálója. 17. Vasút jár rajta. 17. Sport. 20. Elszakított város. 18. Ige. 24. Kicsinyítő rag. 1­­. Tudományszak. 25. A legkisebb folyóvíz. 20. Irányt jelző határozó. 26. Képekhez való­ szó. 27. Vajha beleérnénk! 21. Személyes névmás. 28. A sivatag hajója. 22. 1846. 29. Az Újság tele van vele 23. A szerelem istene. 30. Irányjelző. 24. Rossz im. 31. Fonószerszám. 35. Ahol a Derbyt futják. I 32. A tó tükre. 36. Történelmi név. I 33. Ahol a disznó hízik. I 34. Rag. Megjegyezzük, hogy ennek a keresztrejtvény­nek megfejtését, amelyet egyébként jövő vasárnap leközlünk, semmi esetre se tessék nekünk bekül­deni, önzetlen magánszórakozásra való. .. * A Hofoper új karmestere. Bécsből jelentik: Heger Róberttel, a müncheni állami opera karmes­terével a bécsi operaház több évre terjedő szer­ződést kötött. Bemutató a Vígszínházban. A főpénztáros ur. Flers és Caillavet három­­felvonásos színműve. — Csendélet. Molnár Ferenc egyfelvonásos vígjátéka. Bemutatta a Vígszínház 1925 február 28-án. Flers és Caillavet híres társascég és a há­ború előtt sok éven keresztül szinte mono­polizálta a francia vígjátékexportot. Még job­ban kiszélesedett ez a szerepkörük, mikor a két szerző, nem sokkal Caillavet halála előtt, teljesen áthangszerelte addig kissé könnyű fajsúlyú művészetét és a vidám és sikamlós helyzetek helyett az emberi karakterekre építette fel új darabjait. Ebből az időszakból való a Monsieur Bretonneau is, amit A fő­pénztáros úr címen ma este mutatott be a Vígszínház. A darab meséje nem sok. Egy derék, jó­szívű, erélytelen hivatalnokférj története. Esztendők során át pontosan jelenik meg hi­vatalában s egy reggel mégis pár percre el­késik. De ezt az elkésést is igen komoly ok indokolja, mert Brotonneau ur ezen a regge­len leplezi le felesége hűtlenségét. Brotonneau ur még ebben a nehéz helyzetben is szépen és jóságosan viselkedik. Szabad választást kinál fel feleségének sa­ját maga és a csábító között és csak mikor az asszony a csábítót választja, vigasztalódik Louise, a kis gépirónő mellett, aki már régóta szereti. Három hónapig él Brotonneau úr a kis gépirónővel és ez alatt a három hónap alatt élete menyországgá változik. De ez a három hónap súlyos vezeklés Brotonneau felesége számára, akit hosszas veszekedések és csa­ládi bajok között végül is a szeretője elhagy. Brotonneau ur némi ellenkezés után meg­könyörül volt feleségén és megengedi neki, hogy visszatérjen hozzájuk az elhagyott csa­ládi fészekbe — természetesen csak mint megtűrt harmadik személy. Brotonneau úr számára ez a megoldás nem változtatja meg életének boldogságát. De ezt a boldogságot a világ nem nézi jó szemmel. Egyre több nehézség hárul Bro­tonneau úr útja elé és végül is beáll az a pil­lanat, mikor a helyzet teljesen tarthatatlanná válik. A kis gépírónő félreáll és zokogó lélek­kel elhagyja a házat,, ahol Bretonneau úr rezignáltan hallgatja visszatérő feleségének zsörtölődését. Erre a sovány történetre Flers és Caillavet finom, mélyzengésű­, ha néha kissé vértelen darabot épített fel. Heltai Jenő sok szívvel tolmácsolta a finom dialógusokat. A Vígszín­ház pompás gárdát állított a finom vígjáték tolmácsolására. Gaál Franciska és Hegedűs Gyula a két főszerepben szuggesztíven érzé­keltette, hogy mit jelent két szürke ember számára háromhónapi boldogság. Hegedűs Gyula minden mozdulata csupa humor és megfigyelés. Gaál Franciska friss, üde fiatal­ság, jóság és megértés. A hűtlen asszonyt Góthné játszotta. Epizódszerepekben jók vol­tak Lukács, Rajnai, Dénes, Szerémi Béla és mindenki előtt Litkey Irén, aki kitűnő komi­kai érzékkel játssza meg szerepét. A közön­ség valamennyiüket melegen ünnepelte. Molnár Ferenc egyfelvonásosához a kri­tikának nem sok köze lehet. Két régi (már könyvalakban megjelent) dialógus szövődik színdarabbá és aktuális vicceivel sokkal in­kább tartozik a giccsek birodalmába, mint az irodalmi alkotások közé. Virtuozitás, rutin, ötletek és szavak vannak ebben a kis darab­ban — egyéb semmi. A Vígszínház még job­ban aláhúzta a szerző tévedését, mikor a két vidéki ripacs veszekedését világvárosi környe­zetbe helyezte át. Góth kitűnően játszotta a férfi szerepét, míg Darvas Lili mélyzengésű­ tehetsége nem bírta az ilyes játék virtuóz ira­mát. Egyéb baj nem történt. A közönség igen jó érzékkel ítélte meg a darabot. Pü­nkösti Andor: * Növendékhangverseny. Zeneművészeti Fi iskolánk növendékhangversenyei vajmi gyakra­nagy meglepetésben részesítik a hallgatóság. Tavaly egyre-másra tűntek fel a rendkívüli te­hetségek s ma is két nem mindennapi képesség kisleányt hallottunk. Mind a kettő zongora: Székely Arnoldnak a tanítványa. Nevük: Farnac Edith és Fischer Anny. Előbbi Beethoven c­du zongoraversenyének az első, utóbbi pedig a má­sik két tételét játszotta. Technikájuk elsőrangún fejlett, sok tekintetben ragyogó, ösztönös muzi­kalitásuk pedig a pompás betanultság alól is ki­csillámlik. Kettejük közül Farnadi Edith az éret­tebb, mert ő is az idősebb. Természetes tehát hogy jobban meg vannak a fizikai képességei el­képzelésének az érvényesítésére. Fischer Anna játékában rendkívül nagy zenei ösztönösség van de erejének még fejlődni kell. Hiszen az égész gyermek alig lehet több nyolc évesnél! Jövője f­elé a legnagyobb várakozással nézünk. Kívülük Keleti Magda és Szelényi István képviselték s zongorát. Mind a ketten méltán rászolgáltak si­kerükre. Setét György nemes zengésű tónussal intelligensen, muzikálisan hegedült. A másik he­gedűs, Birsen Leó erős elfogódottsággal küzdött, ami akadályozta tudásának a teljes kifejtésében. Stampf Anna szépen csengő, jól fejlesztett han­gon, stílusosan énekelt. Türk István jeles tech­nikai készséggel és intelligensen szólaltatta meg Mozart­­-dúr fuvolaversenyének koncertáló szó­lamát A közönség melegen ünnepelte mindany­­nyiukat. * Kiss Ferenc a párisi színház közönségéről. Ma délelőtt érkezett meg párisi tanulmányútjáról Kiss Ferenc, a Király­ Színház volt, a Nemzeti Szín-» ház jelenlegi és a Városi Színház leendő mű­­vésze. Felkerestük József-téri lakásán, ahol pá-­­risi benyomásairól a következőket mondotta: — Ami a párisi színházi világban a legin­­­kább megragadta figyelmemet, a budapestitől gyö­­keresen különböző közönség. A nézőtér földszint-,­jén frakktól az elavult redingot-on keresztül a­ kék munkászubbonyig minden öltözet feltalálható, Szó sem igaz a rossz párisi színházi konjunktúra híréről. A színházak esténkint zsúfolásig megtel­nek. A párisi színházak V19 és 9 órakor kezdőd­nek, mert Páris népe nem adja oda kényelmes vacsoráját bármiféle műélvezetért. Érdekes, hogy még ilyen későn sem tud pontos lenni. A darabozó első felvonása folytonos ajtócsapkodással, járká­­lással telik el. A modern, élelmes drámaírók a­ francia közönségnek erre a nem is egészen egyéni szokására annyira számítanak, hogy a színdarab­ cselekménye tulajdonképen az első felvonás végén indul meg. Az, hogy a színház Párisban mindenütt vacsora utáni szórakozás, eredményezi, hogy a közönség a harmadik felvonás végén is türelmesen­ marad a kényelmes fotelekben és udvariasan meg­tapsolja az előadás utolsó jeleneteit is. Nem úgy, mint nálunk, ahol a harmadik felvonás utolsó perceiben a hátsó sorokban, alig marad valaki a­ helyén és az első sorok közönsége is türelmetlenül fészkelődik, hogy hátra ne kerüljön a ruhatári tolongásban. A komoly műfajok véglegesen hát­térbe szorulnak a francia bohózatok, könnyű ope­rettek, revük mögött. A Comoedie Française senk méltó már világhírére. Fiatal színészek nem igen szerződnek ehhez a nagy dicsőséget, de kevés fize­tést szolgáltató színházhoz, a régi nagyok pedig részben meghaltak, részben pedig az átlagos em­berélet utolsó évtizedét élik. Pak­sban a színház­jegy árusítás egy különös és egyéni fajtáját is­mertem meg. Jegyügynökök hetekkel, sőt hóna­pokkal előre megvásárolják a népszerű színházak, látogatott kabarék nézőterét és horribilisen sok­szorozott áron kínálják és adják el minden eset­ben az előadás napján a színház előtt. A színészek közül főképpen Harri Baur játéka ragadta meg a tetszésemet. — A magam tervei... A Nemzeti Színházban játszom — mondta — Biró Lajos első drámájá­nak, «A juss»-nak férfifőszerepét. Egy vendégjá­tékot is tervezek a Városi Színházban. Meleg szeretettel gondolok Páris lelkes magyarjaira, akik áldozatkész önfeláldozással segítik elő a magyar kultúra ügyét. * Negyedhangokra temperált zongorára kom­ponál egy newyorki muzsikus. Charles E. Ives szerzői estét rendez legközelebb. Kompozíciói egy­előre érdekes kísérletek a negyedhangú skála kö­rül, amely vagy mint játékos fátyol szövi át a régi kromatikát vagy mint ritmikai ellentét sze­repel vagy pedig keresi a negyedhangú skálában a konzervatív harmóniát. Ezek a kompozíciók 1907—1920 művei és egészen függetlenek Stra­­vinszky törekvéseitől. Hir szerint különösen sö­tét kizengésű hangokat produkál, amelyeknek szintézisei nyereségei lehetnek a modern zené­nek. Elválik, sikere lesz-e a bemutatónak. * Bethlen-Ludvigh Irén ária- és dalestet rendezett ma este a Zeneművészeti Főiskola, nagy hangversenytermében. Három áriát és egy sereg dalt énekelt nagy sikerrel. Közön­sége sokat tapsolt neki. * Friedmann Boriska tartalmas, szép mű­sort állított össze bemutatkozó hangverse­nyére. Zongorázása fejlődésre képes. Ha technikája kicsiszolódik és előadása elmélyül, szép sikerei lehetnek. Közönsége sokat tap­solt neki mű­sorának minden száma után. * A Fehérkereszt kórház hangversenye. Az az áldásos és nemes buzgalom, amelyet a Fehér­kereszt kórház a szenvedő, beteg gyermekek gyó­gyítása körül kifejt és amelynek eredményeit or­szágszerte magasztalták, arra indította a főváros legelőkelőbb hölgyeit, hogy ennek a szép intéz­ménynek küzdelmes életét meg fogja könnyíteni. Szép példája volt ennek a múlt év karácsonya. Most pedig fényes hangversenyt rendeznek már­cius hó­ly­ikán a Fehérkereszt kórház javára a Zeneakadémiában. Az est szervezését a lelkes Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár vette kezébe. Az estélyen közreműködnek Sándor Erzsi, Dar­vas Lilli és Ilosvay Rózsi művésznők, továbbá Odry Árpád, Falla Imre művészek. A nagyszerű műsorral összeállítandó hangversenyre jegyek 19—50 ezer koronáig kaphatók a „Fehérkereszt kórház" gondnoki irodájában (IX., Tűzoltó­ utca I 4. sz.) «a m□ Eá­raFIid0Tm ...-inaik 0 a O iT rmg V a~k■h LjiT­b­i­a­m­ra nádoraj_ei 0 0i T at■f aTi r PT1i 1r Vám---r k­ózs­ír im■ Zár□:D­r­i­m­a b■r ab k 0 m­aL b 0 aMaT­ 16 b a□tTbT a■íáz 0 ■dT nMid ai gT z dJiTi if■ a­d aHlp ■ e 1 8 eLJa a­d­tu • mi 2 3 4 5­Gif 7­B­8 9 ■ü 29m30B10 11■ 12 31a 13 ■ 14 15 ■■■B ■ 26B16 27» 17 28 18 32B19B20 21an ■Biü BmB22 23■33 34BBBp 25 mm■35m36l 1 Vízszintes sorok: Függőleges sorok: JAZ ÚJSÁG♦ VASÁRNAP, 1925 MÁRCIUS * Csak a jövő évad elején nevezik ki az Operaház új igazgatóját. Megírtuk tegnap, hogy az operaházi kérdés teljes rendezésében most a létszámcsökkentés van soron a kul­tuszminiszter tervei szerint s a létszámcsök­kentést, valamint a szerződtetések ügyét még Máder igazgató fogja végrehajtani, természe­tesen a felettes hatóság intencióinak megfele­lően, az új igazgatót pedig ennek a munká­nak a befejezése után fogják kinevezni. Most arról értesülünk, hogy az új igazgató kineve­zését csak a jövő évad elején fogják közzé­tenni. Ez voltaképen csak formai dolog. Min­denki tudja ugyanis, hogy a kultuszminiszter Székelyhidy Ferencet állítja majd az Opera­ház élére s a kiváló művész most is részt vesz a tárgyalásokon. Hogy kinevezése, mikor jele­nik meg, az már nem is fontos. De minden­esetre furcsa ez a titokzatosság, amellyel ezt az egész or­szág zenekultúráját eminensen ér­deklő kérdést kezelik. * Tintagiles halála másodszor- M. Maeterlinck Tintagiles halála című misztériumának második előadása március 8-án, vasárnap este Vs 9 órakor lesz a Zeneakadémia Színház-termében. * Gyermekelőadás a gyermekekért. Vasárnap délután lesz 3 órakor a Zeneakadémia Kamara­termében a harmadik gyermekelőadás az Országos Gyermekegészségügyi Társaság gondozói javára. A művészi gyermekelőadáson több kedves vidám színjátékot adnak elő és a legkiválóbb gyermek­­művészek működnek közre és pedig Szécsi Hódi, Babos Évi, Barabás Sárika és Oszkár bácsi me­sél. Jegyek a Zeneakadémia portásánál kaphatók.

Next