Az Út, 1952. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1952-07-06 / 27. szám
X. Munkásmozgalmi Int.Könyvtára Budapest 7»_ Kossuth tér V. ÉVF. 27. SZÁM. ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP k Arat forint 1952. JÚL. 6 —JÚL. 12 A délpesti egyházmegye Ugyanezen a napon, június 26-án alakult meg Budapesten a délpesti egyházmegye. Az egyházmegye esperese Bükki Zsigmond, ceglédi lelkipásztor, gondnoka Jáky Gyula, a Budapest Szabadság-téri gyülekezet főgondnoka lett. A közgyűlésen megjelent az egyházi kerület elnöksége: Bereczky Albert püspök és Kiss Roland egyházkerületi főgondnok. Jáky Gyula, egyházmegyei gondnok, beköszöntő szavaiban a többi között a következőiket mondotta: ■— Egész életünkben minden cselekedetünkkel az ige biztos, igaz, hív W'r, Egyházunk életi, fontos eseményei: az újonnan alakult egyházmegyék ünnepi közgyűlései Az északpesti, délpesti, somogyi, győr-sopron-pápai, bihari, debreceni, borsodi és hevesi egyházmegyék megalakulása Az egyházmegyei határok rendezése folytán újonnan alakult egyházmegyék június 30-ig bezárólag tartották alakuló közgyűlésüket. Legutóbbi számunkban már hírt adtunk a bácskiskunsági egyházmegye megalakulásáról. Az elmúlt héten került sor a többi nyolc új egyházmegye tisztikarának beiktatására. Az északpesti, a délpesti, a somogyi, a győr-soproni-pápai, a debreceni, a bihari, a hevesi és a borsodi egyházmegyék elnöksége és tisztségviselői tették le hivatali esküjüket rendkívüli közgyűlés keretében. Nagy megtiszteltetés, hogy több helyen részt vett a közgyűlésen a megyei tanács egyházügyi főelőadója. Egyházunk vezetősége, megújuló egyházunk minden hűséges és szolgálatra kész lelkipásztora, presbitere és gyülekezeti tagja, nem utolsó sorban lapunk szerkesztőbizottsága és baráti köre éber figyelemmel és szeretettel kísérte az új egyházmegyék életének megindulása. Az egyházkerületek elnökségei megjelentek a beiktató közgyűléseken, elküldötték képviselőiket az ünnepi alkalomra a testvéregyházmegyék, megjelentek és felszólaltak a közgyűléseken lapunk szerkesztőbizottságának küldöttei is. Az új egyházmegyék megalakulását körülvevő figyelem és szeretet tanúsítja a közös felelősséghordozás egyre erőteljesebben kibontakozó öntudata mellett azt, hogy az újonnan alakult egyházmegyékre, vezetőségükre, egész tisztkarukra s minden alkotó tagjukra — az azonos szolgálatban álló többi egyházmegyével együtt — fontos feladatok várnak egyházunk megújulásának további szolgálatában. Az ünnepi közgyűléseken espereseik tartalmas, bibliáikig és teológiailag átgondolt, egyházi életünk minden részletére kiterjedő székfoglaló beszédeket tartottak. Az alábbi beszámolóban a terjedelmes megnyilatkozásokból főként azokat a részeket idézzük, amelyek egyházunk mai útjával és békeszolgálatával foglalkoznak. Az északpesti egyházmegye június 26-án, Budapesten, a dunamelléki egyházkerület székházában iktatta be tisztébe újonnan megválasztott esperesét, Deme László péceli lelkipásztort és egyházmegyei gondnokát, Mészáros István gödöllői egyházközségi főgondnokot, valamint a többi egyházmegyei tisztviselőt. A közgyűlésen megjelent a dunaanelléki egyházkerület elnöksége: Bereczky Albert püspök és Kiss Roland főgondnok. Megjelent továbbá Fekete Sándor belsőbudapesti esperes, „az Út“ felelős szerkesztője, Benkó Ferenc egyházmegyei gondnok, valamint többen atestvéregyházak vezetői közül. Deme László esperesi székfoglalójában részletesen ismertette azokat a feladatokat, amelyekben az új egyházmegyének hűséggel kell járnia. Emlékeztetett egyházunknak az állammal kötött megegyezésére, valamint arra a körülményre, hogy egyházunk vezetősége az egyezmény létrejövetele óta is többször nyilatkoztatta ki mindannyiunk közös szándékát, hogy őszintén és háládatos lélekkel szolgálni kívánunk hazánk szocializmust építő új korszakában. — Ez a szolgálat nem magától értetődő, — mondotta —, hanem Isten által kegyelmesen nyitott új ajtó az élet felé; olyan út, melyen mindig csodálkozva és hálaadással kell járnunk. Őszinte is ez a szolgálat, mert azok a célok és értékek, amelyeket a szocialista állami rend már eddig is megvalósított, mint tárgyi érvek mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy népünk életének ilyen építésében részt venni hitünkkel egyező magatartás és cselekedet. Hálánkat csak még inkább elmélyíti az, hogy mi ezt a szolgálatot a magunk módján, egyházi módon végezhetjük: az igéből szerzünk hozzá tanulságot és buzdító erőt. A mi feladatunk az, hogy az emberi együttélés közösségi formájának értékeit látva, híveinket erre a szellemre neveljük, vagyis serény, jó munkára és egymás javának szolgálatára. — Félreérthetetlen és őszinte az a magatartásunk, mellyel a békét szolgáljuk. Azt az emberi békét, amely minden alkotómunkának, haladásnak, méltó emberi életnek első feltétele. Valljuk, hogy minden népnek joga van a maga szabadságához, ellene vagyunk minden olyan szándéknak, amely haszonlesésből lángba akarja borítani a világot és kárhoztatjuk a gyarmati népek elnyomását, ennek érdekében most folyó háborúk kiterjesztését vagy tovább folytatását. Nekünk is fáj, hogy vérzik Ázsia sok népe, hogy gyermekek ezrei, házak tízezrei és felnőttek milliói pusztulnak el bombáktól s a leszórt baktériumok újabb halálos veszéllyel fenyegetik életüket. Az élet Urának nevében teljes lélekkel valljuk: legyen vége ezeknek és legyen béke a népek között. Ennek érdekében megfeszítjük erőinket, még jobban dolgozunk, együtt megyünk minden jószándékú emberrel, aki az életet akarja és örömmel vagyunk tagjai a világ nyolcszázmilliós béketáborának — mondotta székfoglalójában Deme László esperes. Az üdvözlések során elsőnek Bereczky Albert püspök köszöntötte az egyházmegye tisztikarát, új esperesét és gondnokát. A többi egyházmegye, valamint „az Út“ szerkesztőbizottságának üdvözletét Fekete Sándor esperes tolmácsolta, Kovács Sebestény József a volt drégelypalánki egyházmegye, Demeter József egyházmegyei lelkészi főjegyző pedig a közgyűlés alkotó tagjai nevében üdvözölte az egyházmegye elnökségét, követőjének kell bizonyulnunk" — mondotta. — Nemcsak szóval kell hirdetnünk az igét hanem cselekedeteinknek kell arrólbizonyságot tenni. «Miképpen holt a test lélek nélkül, aképpen holt a hit is cselekedetek nélkil.» (Jak. 2:26.) Egyházunk békeszolgálatáról szólva, • megállapította Jáky Gyula, hogy korunk legégetőbb kérdésében a református keresztyén ember a béke híveinek oldalára áll. Bükki Zsigmond esperes székfoglaló beszédében az egyház szolgáinak emberi és hazafiúi kötelességére tanított. Kifejtette, hogy a keresztyén cipher sorsközösséget érez minden emberrel, örömmel vállalja a közösségi munka magasabbrendű életformáját, vallja az együttműködés szükségességét és lehetőségét a világ népei között, és bízik a békét védők erőfeszítésének sikerében. — Otthonomnak tekintem ezt a hazát, szeretem és részt kívánok venni azok erőfeszítésében, akik ezt a földet művelik, védelmezik s a dolgozni akaró emberek boldog, békés, szabad munkahelyévé és otthonává akarják tenni. Ebből a szolgálatból én is ki akarom venni a részem minden képességemmel. Bereczky Albert püspök felszólalásában rámutatott az egyházmegyei határok rendezésének jelentőségére. Kifejtette, hogy az egyházmegyék vezetői számára ez az esemény is jeladás arra nézve, hogy Isten újabb és újabb parancsait felismerjék. Istennek egyik felismert parancsa az, hogy az egyház nagyobb valóságérzékkel éljen és szolgáljon, nyitottabb szemmel és szívvel vegyen részt népünk életében, mint eddig. Az, hogy új egyházmegyei határokat alkottunk, hosszú hónapok előkészítő munkájával, a gyülekezetek és a felsőbb egyházi testületek közös megegyezésével, egyrészt azt mutatja, hogy éltünk a nekünk adott szabadsággal. Másrészt azt mutatja az egyházmegyei határoknak a közigazgatási megyék határaihoz való hozzáigazítása, hogy felismertük a körülöttünk lévő valóságból, népünk életének új rendjéből ránk háruló kötelességeket. Az egyház felé elhangzó másik isteni parancs az, hogy feladatait pontosan meghatározott, konkrét formában ismerje fel és töltse be. Sorsközösségünk az egész emberiséggel azt jelenti, hogy magunkénakvalljuk mindazt a szenvedést, amiben ma a koreai népnek része van s ez a szenvedés bennünket áldozatra, jószívű segítségnyújtásra indít. Ugyanígy az ige minden esetben megvilágosít bennünket a Szentlélek június 25-én tartotta alakuló közgyűlését a kaposvári templomban. Az egyházmegye új esperese ifj. Nyáry Pál somogyaszalói lelkipásztor gondnoka pedig Borsos Dezső. A tisztikar eskütétele után előbb Borsos Dezső egyházmegyei gondnok tartotta meg székfoglalóját, melyben hangsúlyozta az egyház szolgáinak népükhöz való köteles hűségét. Utána Nyáry Pál esperes székfoglaló beszédében egyházunknak a felszabadulással kezdődő új korszakát méltatta és jellemezte. Hangsúlyozta, hogy csak azoknak az egyházi szolgáknak a munkája lehet ma igazán építő, akik eleven kapcsolatban állanak népük mindennapi feladataival, együtt tudnak örülni az elért eredményeknek , lelkesen vállalják a további erőfeszítéseket. A lelkipásztorok békeszolgálatáról ezeket mondotta: — Nem lehetünk engedelmes szolgái a mi Urunknak, ha nem vállaláttal, miként alkalmazzuk a nagyisteni parancsokat időszerűen és konkréten. Üdvözlő beszédet mondott Pay Géza bácskiskunsági esperes is.juk őszinte szívvel a békességszerzés szolgálatát. Meg kell érteniük és másokkal is meg kell értetniük lelkipásztorainknak, hogy minden elvégzett jó munka, az idejében való vetés és növényápolás, a pontosan teljesített beadás, iparunk kimagasló eredményei, a vállalások és azoknak túlteljesítése a béke híveinek erejét növeli és aki ebben nem vesz részt, az a béke és egyben népünk közösségének rosszakarója. Csak az a lelkipásztor alkalmas szolgálatra, aki a béke ügye mellett minden ténykedésével és egész magatartásával hitelt érdemlően tesz bizonyságot. A székfoglaló után a volt belső- és külsősomogyi egyházmegye esperese, Németh Károly és Rózsa József, majd „az Út“ szerkesztőbizottsága nevében pedig Adorján József lelkipásztor, lapunk munkatársa köszöntötte az új egyházmegyét és a tisztébe lépő vezetőséget. A somogyi egyházmegye A győr—sopron—pápai egyházmegye június 30-án Pápán iktatta be esperesi tisztébe Madar Zoltán mezőörsi lelkipásztort és Hencze Béla egyházmegyei gondnokot. A közgyűlésen részt vett Dömötör József, Győr-Sopron megye, és Moravecz László, Veszprém megye tanácsának egyházügyi főelőadója. Részt vett a közgyűlésen Győry Elemér dunántúli püspök. Madar Zoltán esperes székfoglaló beszédében kifejtette, hogy egyházunknak a legutóbbi esztendőkben Isten igéjének és Szentlelkének vezérlete alatt újra meg kellett értenie hivatásának bibliai és teológiai jelentését és minden eddigi tevékenységére nézve újabb eligazítást kellett kérnie. Majd az egyház és állam viszonyával foglalkozva ezeket mondotta: — Isten iránti Hálával kell megemlékeznünk arról, hogy a szocializmus építésének és erős ütemű fejlődésének idején templomainkban szabadon szólhat az ige, szárnyalhat a zsoltár. Hálával kell megemlékeznünk arról is, hogy 1945 óta mind a mai napig éreztük és érezzük népköztársaságunk kormányának megértő és hathatós támogatását anyagi téren is. A rombadőlt és megújult templomok és lelkészi lakások százai, újra zene harangjaink, lelkészeink rendszeres, tetemes összeget kitevő megsegítése, beszélnek kormányunk megértéséről és jóindulatáról. Akkor felelünk helyesen és Isten akarata szerint kormányzatunk jóindulatú magatartására, ha nemcsak szóval, hanem tettekkel is odaállunk hősies erőfeszítést és munkát kifejtő népünk mellé. Ha „saját dolgainknak nekilátva“ és „tulajdon kezeinkkel munkálkodva“ együtt építjük szebb jövőnket azzal a néppel, amelynek körében szolgálatra rendeltettünk. Ezzel az együttmunkálkodással szolgáljuk legjobban és leghathatósabban a magunk és az egész emberiség nagy közös ügyét, a béke ügyét is. Az üdvözlések során Dömötör József Győr-Sopron megye egyházügyi főelőadója kívánt sok sikert az új esperesnek. Győry Elemér dunántúli püspök köszöntésében visszatekintett a dunántúli egyházmegyék határainak egyházunk történelme során bekövetkezett változásaira, majd áldást kívánt az új tisztikar munkájára. Hencze Béla egyházmegyei gondnok üdvözlő szavai után a többi egyházmegye köszöntését Trombitás Dezső esperes, „az irt“ szerkesztőbizottságának üdvözletét pedig Szamosközi István lapunk munkatársa tolmácsolta. A debreceni egyházmegye új tisztikara június 27-én újította meg hivatali esküjét. Az egyházmegye gyülekezetei ismét Farkas Pál debrecen-kis templomi lelkipásztort és Gavallér, Lajos egyházmegyei gondnokot választották meg esperesükké, illetve gondnokukká. A rendkívüli közgyűlésen megjelent és felszólalt Péter János tiszántúli püspök(Folytatása&ddtdcm.) .