Az Út, 1952. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1952-07-06 / 27. szám

X. Munkásm­oz­galmi Int.Könyvtára Budapest 7»_ Kossuth tér V. ÉVF. 27. SZÁM. ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP k­ Arat forint 1952. JÚL. 6 —JÚL. 12 A délpesti egyházmegye Ugyanezen a napon, június 26-án alakult meg Budapesten a délpesti egyházmegye. Az egyházmegye es­perese Bükki Zsigmond, ceglédi lelkipásztor, gondnoka Jáky Gyula, a Budapest Szabadság-téri gyüleke­zet főgondnoka lett. A közgyűlésen megjelent az egy­házi kerület elnöksége: Bereczky Al­bert püspök és Kiss Roland egyház­­kerületi főgondnok. Jáky Gyula, egyházmegyei gond­nok, beköszöntő szavaiban a többi között a következőiket mondotta: ■— Egész életünkben minden csele­kedetünkkel az ige biztos, igaz, hív W'r, Egyházunk életi, fontos eseményei: az újonnan alakult egyházmegyék ünnepi közgyűlései Az északpesti, délpesti, somogyi, győr-sopron-pápai, bihari, debreceni, borsodi és hevesi egyházmegyék megalakulása Az egyházmegyei határok rendezése folytán újonnan alakult egyházmegyék június 30-ig bezárólag tar­tották alakuló közgyűlésüket. Legutóbbi számunkban már hírt adtunk a bácskiskunsági egyházmegye megalakulá­sáról. Az elmúlt héten került sor a többi nyolc új egyházmegye tisztikarának beiktatására. Az északpesti, a dél­pesti, a somogyi, a győr-soproni-pápai, a debreceni, a bihari, a hevesi és a borsodi egyházmegyék elnöksége és tisztségviselői tették le hivatali esküjüket rendkívüli közgyűlés keretében. Nagy megtiszteltetés, hogy több helyen részt vett a közgyűlésen a megyei tanács egyházügyi főelőadója. Egyházunk vezetősége, megújuló egyházunk minden hűséges és szolgálatra kész lelkipásztora, presbitere és gyülekezeti tagja, nem utolsó sorban lapunk szer­kesztőbizottsága és baráti köre éber figyelemmel és szeretettel kísérte az új egyházmegyék életének megindulá­sa­. Az egyházkerületek elnökségei megjelentek a beiktató közgyűléseken, elküldött­ék képviselőiket az ünnepi alkalomra a testvéregyházmegyék, megjelentek és felszólaltak a közgyűléseken lapunk szerkesztőbizottságának küldöttei is. Az új egyházmegyék megalakulását körülvevő figyelem és szeretet tanúsítja a közös felelősség­­hordozás egyre erőteljesebben kibontakozó öntudata mellett azt, hogy az újonnan alakult egyházmegyékre, veze­tőségükre, egész tisztkarukra s minden alkotó tagjukra — az azonos szolgálatban álló többi egyházmegyével együtt — fontos feladatok várnak egyházunk megújulásának további szolgálatában. Az ünnepi közgyűléseken espe­reseik tartalmas, bibliáikig és teológiailag átgondolt, egyházi életünk minden részletére kiterjedő székfoglaló beszé­deket tartottak. Az alábbi beszámolóban a terjedelmes megnyilatkozásokból főként azokat a részeket idézzük, ame­lyek egyházunk mai útjával és békeszolgálatával foglalkoznak. Az északpesti egyházmegye június 26-án, Budapesten, a duna­­m­elléki egyházkerület székházában iktatta be tisztébe újonnan megvá­lasztott esperesét, Dem­e László pé­­celi lelkipásztort és egyházmegyei gondnokát, Mészáros István gödöllői egyházközségi főgondnokot, vala­mint a többi egyházmegyei tisztvise­lőt. A közgyűlésen megjelent a duna­­anelléki egyházkerület elnöksége: Bereczky Albert püspök és Kiss Roland főgondnok. Megjelent to­vábbá Fekete Sándor belsőbuda­pesti esperes, „az Út“ felelős szer­kesztője, Benkó Ferenc egyházme­gyei gondnok, valamint többen a­­testvéregyházak vezetői közül. Deme László esperesi székfoglaló­jában részletesen ismertette azokat a feladatokat, amelyekben az új egyházmegyének hűséggel kell jár­nia. Emlékeztetett egyházunknak az állammal kötött megegyezésére, va­lamint arra a körülményre, hogy egyházunk vezetősége az egyez­mény létrejövetele óta is többször nyilatkoztatta ki mindannyiunk kö­zös szándékát, hogy őszintén és há­­ládatos lélekkel szolgálni kívánunk hazánk szocializmust építő új kor­szakában. — Ez a szolgálat nem magától értetődő, — mondotta —, hanem Isten által kegyelmesen nyitott új ajtó az élet felé; olyan út, melyen mindig csodálkozva és hálaadással kell járnunk. Őszinte is ez a szol­gálat, mert azok a célok és értékek, amelyeket a szocialista állami rend már eddig is megvalósított, mint tárgyi érvek mindenkit meggyőz­hetnek arról, hogy népünk életének ilyen építésében részt venni hitünk­kel egyező magatartás és cselekedet. Hálánkat csak még inkább elmé­lyíti az, hogy mi ezt a szolgálatot a magunk módján, egyházi módon végezhetjük: az igéből szerzünk hozzá tanulságot és buzdító erőt. A mi feladatunk az, hogy az emberi együttélés közösségi formájának ér­tékeit látva, híveinket erre a szel­lemre neveljük, vagyis serény, jó munkára és egymás javának szolgá­latára. — Félreérthetetlen és őszinte az a magatartásunk, mellyel a békét szolgáljuk. Azt az emberi békét, amely minden alkotómunkának, ha­ladásnak, méltó emberi életnek első feltétele. Valljuk, hogy minden népnek joga van a maga szabad­ságához, ellene vagyunk minden olyan szándéknak, amely haszonle­sésből lángba akarja borítani a vi­lágot és kárhoztatjuk a gyarmati népek elnyomását, ennek érdekében most folyó háborúk kiterjesztését vagy tovább folytatását. Nekünk is fáj, hogy vérzik Ázsia sok népe, hogy gyermekek ezrei, házak tíz­ezrei és felnőttek milliói pusztulnak el bombáktól s a leszórt baktériu­mok újabb halálos veszéllyel fenyege­tik életüket. Az élet Urának nevében teljes lélekkel valljuk: legyen vége ezeknek és legyen béke a népek között. Ennek érdekében megfeszít­jük erőinket, még jobban dolgo­zunk, együtt megyünk minden jó­szándékú emberrel, aki az életet akarja és örömmel vagyunk tagjai a világ nyolcszázmilliós béketábo­rának — mondotta székfoglalójában Deme László esperes. Az üdvözlések során elsőnek Be­reczky Albert püspök köszöntötte az egyházmegye tisztikarát, új espe­resét és gondnokát. A többi egyház­megye, valamint „az Út“ szerkesztő­bizottságának üdvözletét Fekete Sándor esperes tolmácsolta, Kovács Sebestény József a volt drégelypa­­lánki egyházmegye, Demeter József egyházmegyei lelkészi főjegyző pe­dig a közgyűlés alkotó tagjai nevé­ben üdvözölte az egyházmegye el­nökségét, követőjének kell bizonyulnunk" — mondotta. — Nemcsak szóval kell hirdetnünk az igét hanem cseleke­deteinknek kell arról­­biz­onyságot tenni. «Miképpen holt a test lélek nélkül, aképpen holt a hit is csele­kedetek nélkil.» (Jak. 2:26.) Egyházunk békeszolgálatáról szól­va, • megállapította Jáky Gyula, hogy korunk legégetőbb kérdésében a református keresztyén ember a béke híveinek oldalára áll. Bükki Zsig­mond esperes székfog­laló beszédében az egyház szolgái­nak emberi és hazafiúi kötelességére tanított. Kifejtette, hogy a keresz­tyén cipher sorsközö­sséget érez min­den emberrel, örömmel vállalja a közösségi munka magasabbrendű életformáját, vallja az együttműkö­dés szükségességét és lehetőségét a világ népei között, és bízik a békét védők erőfeszítésének sikerében. — Otthonomnak tekintem ezt a hazát, szeretem és részt kívánok venni azok erőfeszítésében, akik ezt a földet művelik, védelmezik s a dolgozni akaró emberek boldog, bé­kés, szabad munkahelyévé és ottho­nává akarják tenni. Ebből a szol­gálatból én is ki akarom venni a részem minden képességemmel. Bereczky Albert püspök felszó­lalásában rámutatott az egyházme­gyei határok rendezésének jelentő­ségére. Kifejtette, hogy az egyház­megyék vezetői számára ez az ese­mény is jeladás arra nézve, hogy Isten újabb és újabb parancsait fel­ismerjék. Istennek egyik felismert parancsa az, hogy az egyház nagyobb valóságérzékkel éljen és szolgáljon, nyitottabb szemmel és szívvel ve­gyen részt népünk életében, mint eddig. Az, hogy új egyházmegyei ha­tárokat alkottunk, hosszú hónapok előkészítő munkájával, a gyülekeze­tek és a felsőbb egyházi testületek közös megegyezésével, egyrészt azt mutatja, hogy éltünk a nekünk adott szabadsággal. Másrészt azt mutatja az egyházmegyei határoknak a köz­­igazgatási megyék határaihoz való hozzáigazítása, hogy felismertük a körülöttünk lévő valóságból, né­pünk életének új rendjéből ránk há­ruló kötelességeket. Az egyház felé elhangzó másik isteni parancs az, hogy feladatait pontosan meghatározott, konkrét formában ismerje fel és töltse be. Sorsközösségünk az egész emberi­séggel azt jelenti, hogy magunkénak­­valljuk mindazt a szenvedést, ami­­ben ma a koreai népnek része van s ez a szenvedés bennünket áldozat­ra, jószívű segítség­nyújtásra indít. Ugyanígy az ige minden esetben megvilágosít bennünket a Szentlélek június 25-én tartotta alakuló köz­gyűlését a kaposvári templomban. Az egyházmegye új esperese ifj. Nyáry Pál somogyaszalói lelkipásztor gondnoka pedig Borsos Dezső. A tisztikar eskütétele után előbb Bor­sos Dezső egyházmegyei gondnok tartotta meg székfoglalóját, melyben hangsúlyozta az egyház szolgáinak népükhöz való köteles hűségét. Utána Nyáry Pál esperes székfog­laló beszédében egyházunknak a fel­­szabadulással kezdődő új korszakát méltatta és jellemezte. Hangsúlyozta, hogy csak azoknak az egyházi szol­gáknak a munkája lehet ma igazán építő, akik eleven kapcsolatban álla­nak népük mindennapi feladataival, együtt tudnak örülni az elért ered­ményeknek , lelkesen vállalják a to­vábbi erőfeszítéseket. A lelkipászto­rok békeszolgálatáról ezeket mon­dotta: — Nem lehetünk engedelmes szol­gái a mi Urunknak, ha nem vállal­áttal, miként alkalmazzuk a nagy­­isteni parancsokat időszerűen és konkréten. Üdvözlő beszédet mondott Pay Géza bácskiskunsági esperes is.­juk őszinte szívvel a békességszer­­zés szolgálatát. Meg kell érteniük és másokkal is meg kell értetniük lelkipásztorainknak, hogy minden elvégzett jó munka, az idejében való vetés és növényápolás, a pon­tosan teljesített beadás, iparunk ki­magasló eredményei, a vállalások és azoknak túlteljesítése a béke hívei­nek erejét növeli és aki ebben nem vesz részt, az a béke és egyben né­pünk közösségének rosszakarója. Csak az a lelkipásztor alkalmas szol­gálatra, aki a béke ügye mellett min­­den ténykedésével és egész magatar­tásával hitelt érdemlően tesz bi­zonyságot. A székfoglaló után a volt belső- és külsősomogyi egyházmegye espe­rese, Németh Károly és Rózsa Jó­zsef, majd „az Út“ szerkesztőbizott­sága nevében pedig Adorján József lelkipásztor, lapunk munkatársa kö­szöntötte az új egyházmegyét és a tisztébe lépő vezetőséget. A somogyi egyházmegye A győr—sopron—pápai egyházmegye június 30-án Pápán iktatta be espe­resi tisztébe Madar Zoltán mezőörsi lelkipásztort és Hencze Béla egyház­­megyei gondnokot. A közgyűlésen részt vett Dömötör József, Győr-Sopron megye, és Mo­­ravecz László, Veszprém megye ta­nácsának egyházügyi főelőadója. Részt vett a közgyűlésen Győry Elemér dunántúli püspök. Madar Zoltán esperes székfoglaló beszédében kifejtette, hogy egyhá­zunknak a legutóbbi esztendőkben Isten igéjének és Szentlelkének ve­zérlete alatt újra meg kellett érte­nie hivatásának bibliai és teológiai jelentését és minden eddigi tevé­kenységére nézve újabb eligazítást kellett kérnie. Majd az egyház és állam viszonyával foglalkozva ezeket mondotta: — Isten iránti Hálával kell meg­emlékeznünk arról, hogy a szocializ­mus építésének és erős ütemű fejlő­désének idején templomainkban sza­badon szólhat az ige, szárnyalhat a zsoltár. Hálával kell megemlékez­nünk arról is, hogy 1945 óta mind a mai napig éreztük és érezzük nép­köztársaságunk kormányának meg­értő és hathatós támogatását anyagi téren is. A rombadőlt és megújult templomok és lelkészi lakások szá­zai, újra zene harangjaink, lelké­szeink rendszeres, tetemes összeget kitevő megsegítése, beszélnek kor­mányunk megértéséről és jóindula­táról. Akkor felelünk helyesen és Isten akarata szerint kormányza­tunk jóindulatú magatartására, ha nemcsak szóval, hanem tettekkel is odaállunk hősies erőfeszítést és mun­kát kifejtő népünk mellé. Ha „saját dolgainknak nekilátva“ és „tulajdon kezeinkkel munkálkodva“ együtt építjük szebb jövőnket azzal a nép­pel, amelynek körében szolgálatra rendeltettünk. Ezzel az együ­ttmun­­kálkodással szolgáljuk legjobban és leghathatósabban a magunk és az egész emberiség nagy közös ügyét, a béke ügyét is. Az üdvözlések során Dömötör Jó­zsef Győr-Sopron megye egyházügyi főelőadója kívánt sok sikert az új esperesnek. Győry Elemér dunántúli püspök köszöntésében visszatekintett a du­nántúli egyházmegyék határainak egyházunk történelme során bekö­vetkezett változásaira, majd áldást kívánt az új tisztikar munkájára. Hencze Béla egyházmegyei gondnok üdvözlő szavai után a többi egyház­megye köszöntését Trombitás Dezső esperes, „az irt“ szerkesztőbizottsá­gának üdvözletét pedig Szamosközi István lapunk munkatársa tolmá­csolta. A debreceni egyházmegye új tisztikara június 27-én újította meg hivatali esküjét. Az egyházme­gye gyülekezetei ismét Farkas Pál debrecen-kis templomi lelkipásztort és Gavallér, Lajos egyházmegyei gondnokot választották meg espere­sükké, illetve gondnokukká. A rend­kívüli közgyűlésen megjelent és fel­szólalt Péter János tiszántúli püspök­­(Folyta­tás­a&ddtdcm.­) .

Next