Az Út, 1953. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1953-07-05 / 27. szám
4 Az egyház titka: Krisztus Thál apostol gondolatvilágának három központi kérdése az üdvösség, az egyház és a Krisztus művének folyamatossága. Az úgynevezett főleveleknek (Rom . 1., 2. Kor., Gál.) főkérdése az üdvösség. Közös címük ez lehetne: törvény és kegyelem. Az ú. n. fogsági levelekben (Filippi, Kolossa, Filemon, Efézus) az egyház léte, rendeltetése, és rendje áll az érdeklődés homlokterében. Közös címük ez lehetne: viszonyunk a Krisztus közösségében egymáshoz, a világhoz és Istenhez. Végül a levelek harmadik csoportjában, az ú. n. pásztori levelekben (1., 2. Tim. Tit.) azzal a kérdéssel viaskodik Pál, miként folytatódik a Krisztus ügye a következő nemzedék életében, miként lesz az evangélium, a Krisztussal való közösség, történelmi folyamatossággá. E levelek közös címe ez lehetne: a keresztyén egyház a történelemben. Pál igehirdetésének történetét ez a három szakasz jellemzi. Pál »fejlődése« maradandó példa a keresztyén élet fejlődésére nézve. Hiányos az olyan keresztyénség, amely mindig csak a kegyességnek azt az alapkérdését feszegeti, hogy miként kap az ember kegyelmet Istentől. Az egyéni üdvösség és hit kérdéseitől az egyház közösségi életének kérdései felé vezet az igazi hit és engedelmesség útja. Ezek a kérdések arra vonatkoznak, milyen rendben szolgálhatjuk Istent, hogyan szerveződik történelmi folyamatossággá Isten iránti engedelmességünk és embertársaink felé forduló szolgálatunk. Pál apostol írásai közül a leginkább egyházi írás az Efezusi levél. Benne a helyi és személyi és idői vonatkozások egészen halványak. Valószínűnek látszik, hogy ez az írás körlevél volt a Frigiában és Kis-Ázsiában élő gyülekezetekhez, s belőle ránk az a példány maradt, amelyet az efezusi gyülekezetben olvastak. A levél Isten dicséretével kezdődik. Ebben az apostol áttekinti mindazokat az áldásokat, amelyekkel Isten a Krisztusban megajándékozott bennünket. Az első 14 vers tulajdonképpen egyetlen mondat. A fordítás csak részben tudja érzékeltetni azt a himnuszt, liturgikus szárnyalást, amely a gondolatokat hordozza. Isten a Krisztusban öröktől fogva kiválasztott bennünket, (4—6. v.) a történelemben a földön megjelent megváltóban nékünk adta az üdvösséget (7—10. v.), a Krisztus által az eljövendő dicsőség örököseivé tett bennünket (11—12. v.). A három nagy isteni cselekedet az egyház életében a hívek mindennapi keresztyénkedésében fejti ki hatását. Isten ugyanis az ő országába helyez bennünket azzal, hogy az igazság beszédét hirdetteti, a keresztyénségben a maga tulajdonaivá elpecsétel, a Lélek ajándékaival megajándékoz s ezzel zálogot, foglalót, felpénzt ad nekünk a teljes váltságra (13—14. v.). Ii/fiből ismerhető meg Isten örök szándékának, cselekvő hatalmának valósága és ereje? A pogány bölcselő ezt válaszolja: gondolatainkból. A misztikus, magábamélyedés embere így szól: szívem és lelkem belső megtapasztalásaiból. Pál válasza azonban ez: Isten hatalma, ereje, szándéka, abból a tényből ismerhető meg, hogy ő a Krisztust feltámasztotta, és maga mellé emelte a dicsőségbe. (19—22. v.). TVlicsoda öröm járhatta át azoknak a keresztyéneknek szívét, akik először olvasták ezt a levelet! A Krisztusban, a Fejben az egész mindenséget átfogó egyház titka az, amibe az efézusi levél gondolatvilága elmerül. (21—23. v.). S mekkora alázat következik ennek a megértéséből! Hiszen az egész krisztusmű nem az egyház vívmánya, nem erőfeszítésének eredménye, nem mintegy Istentől és Krisztustól függetlenül birtokolható vagyona, hanem a kegyelem ajándéka. Az Istennek ezekben a mérhetetlen ajándékaiban való részesedés a hálaadás (16. v.) érzését iidítja fel, mert mindez az egyházat mérhetetlenül gazdaggá teszi. De ugyanazzal a lélekzettel megszólal a kérés is (17. V.), mert az Isten gazdagságát csak az látja meg, aki állandóan látja a maga folyton újra kérésre szoruló, ajándékra, az Isten könyörületességének adományaira utalt állapotát. Czeglédy István kedves Márta asszony azt a kisírtszemű fiatalasszonyt, akiről a napokban említést tett. Magam is úgy látom, hogy sürgősen segíteni kell rajta. Persze jól meg kell gondolnunk azt, hogy mit tegyünk az érdekében, nehogy a mi jószándékú, de meggondolatlan beavatkozásunkkal még jobban elmérgesítsük a helyzetet. Vegyük csak számba, hogy mi történt eddig. Négy hónappal ezelőtt volt az esküvő. Igazi »szerelmi házasság« volt. Maga is ott volt az esküvőn, szívből gratulált nekik s meg volt győződve róla, hogy ha valaki ezen a földön boldog lesz, hát ezek azok lesznek. Annál nagyobb volt a megdöbbenése, amikor kb. egy hónappal ezelőtt sírva panaszolta el az asszony azt, hogy nagyon boldogtalan. Azt nem állítja ugyan, hogy a férje már nem szereti őt, de mindenesetre nem szereti úgy, mint »régen«. Nem siet úgy haza a munkájából, mint ahogyan elvárná tőle s ha végre megjön, hamarosan úgy beletemetkezik a szakkönyveibe, hogy LÁTTAM órák hosszat teljesen megfeledkezik róla. Egyszer-kétszer megpróbált az asszony erőszakoskodni: követelte, hogy a férje tegye le a könyvet és beszélgessen vele. Amaz meg is tette a kedvéért, de ilyenkor mindig olyan nyomott, erőltetett volt a légkör, hogy semmi áldás nem volt a beszélgetésen. Ennek az erőszakoskodásnak tehát nincs értelme. Azért jött el magához, mert most már régi lép nem tudja mit tegyen. Hosszasan beszélgettek, de nem jutottak többre annál, hogy az sem jó, ha semmit sem tesznek, mert akkor csöndben romlik tovább a helyzet, de az sem jó, ha az asszony követelőzik, mert akkor meg gyorsan romlik tovább a helyzet. Végül is maga felajánlotta, hogy »beszélni fog azzal az emberrel« s megkéri, hogy törődjön egy kicsit többet a feleségével. Tudom nagyon jól, hogy melegen együttérző asszonyi szívének őszinte szeretetéből fakadt ez az elhatározás és én most mégis arra kérem magát, hogy ne beszéljen azzal a férfival. Két okból is kérem ezt. A kisebbik ok az, hogy ha most beleavatkozik ebbe az ügybe, akkor tényleg el fog romlani ez a házasság. A férfit bántani fogja az, hogy igazságtalanul kipanaszolta őt a felesége valakinek s ez komoly törést okozhat a szeretetében. A nagyobbik ok pedig az, hogy az aszszonynak egyszerűen nincs igaza. Szép csöndesen meg kell neki tanulnia azt, hogy a férfi életét nem tölti be annyira az asszony, mint amennyire az asszony életét betölti a férfi. Ne követelje tehát a férjétől, hogy ne érdekelje őt semmi más, csak a felesége, hanem ellenkezőleg: ő maga kezdjen érdeklődni a férje dolgai iránt. Akkor igazán közel kerülnek egymáshoz és a szerelmük is el fog mélyülni. Ne a férfival beszéljen tahát, hanem inkább beszéljen még egyszer az asszonnyal, de most már ilyen értelemben! Szívélyes szeretettel köszönti: PÁSZTOR BÁTYJA MOST JELENT MEG! Péter János új könyve Szolgálatunk az egyetemes keresztyénség életében Ára: 3.— Ft Kapható a Református Konvent Sajtóosztályán, Budapest, XIV., Abonyi u. 21. Csekkszámlaszám: 40.526 HÉTKÖZNAPOK DOLGA A SZÜLŐK GYERMEKÜK VAGYONÁRÓL annak kezelésbevételekor a gyámhatósághoz kimutatást kötelesek előterjeszteni. A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és számadás kötelezettsége nélkül kezelik. A vagyon állagáról is csak a kezelés megszűnésekor kötelesek számot adni. A szülői vagyon, kezelés megszűnésekor a szülők kötelesek gyermekük vagyonát az állagra vonatkozó számadással együtt a nagykorú gyermeknek, illetőleg annak kiadni, akinek kezelése alá a vagyon kerül. Az, aki a szülőktől a még kiskorú gyermek vagyonának kezelését átveszi, a számadás ellen annak átvételétől számított 30 nap alatt a gyámhatóság előtt kifogást terjeszthet elő. A GYÁM A KISKORÚ VAGYONÁT leltár mellett veszi át. A gyám a kiskorú vagyonának kezelésében a rendes vagyonkezelés szabályai szerint ugyanazzal a gondossággal köteles eljárni, mint a saját ügyeiben. Ez a szabály azonban a súlyos gondatlanságért való felelősség alól nem mentesíti. A gyám vagyonkezelése a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll. — Házingatlant házi kezelés vagy bérbeadás útján kell hasznosítani, mezőgazdasági ingatlant pedig házi kezelés, termelőszövetkezet részére használatba vagy haszonbérbeadás vagy haszonbérlet útján. Haszonbérlet útján csak akkor lehet az ingatlant hasznosítani, ha termelőszövetkezet azt sem használatba, sem haszonbérbe nem veszi. KOLLÉGIUM működik a miniszter mellett a minisztériumokban, mint a miniszter véleményező és tanácsadó szerve. Bizonyos legfőbb elvi kérdésekben a miniszter a kollégium véleményének meghallgatása után dönt. A kollégium elnöke a miniszter, annak üléseit a miniszter távollétében első helyettese vezeti. A kollégium tagjait a miniszter előterjesztésére a minisztertanács nevezi ki. A kollégium tagjait ». . . minisztérium kollégiumának tagja« cím illeti meg. A pécsi gyülekezet szép kezdeményezése Példás szolgálatra határozta el magát a pécsi gyülekezet. A gyülekezet tagjai magukra vállalták egy teológus diák taníttatásának teljes anyagi terhét. Ezt az elhatározást előbb a presbitérium, majd a templomi gyülekezet mondta ki. A pécsi gyülekezet döntése azt jelenti, hogy ezután nem alkalmi adományok útján kívánja támogatni országos teológiáinkat, hanem állandó, rendszeres teherhordozásra kötelezi el magát. Szamosközi István lelkipásztor először a presbitérium előtt ismertette a tervet. Rámutatott arra, hogy legutóbb az országos esperesi értekezlet foglalkozott lelkészképzésünk ügyével s ez a konferencia is azt hangsúlyozta, hogy a lelkészképzés öt esztendeje a zavartalan, a hitbeli és tudományos elmélyedés ideje kell, hogy lépvén a telkipásztori szolgálatra készülő ifjak életében. Hogy ez az idő valóban zavartalan, anyagi gondoktól mentes legyen, ezért sietnek teológiáink segítségére az egyházkerületek, és maga az egyetemes egyház, segélyek nyújtásával. Gyülekezeteink nagy része is részt vállal a terhekből. Ismeretes az is, hogy népköztársaságunk kormánya jelentős részét fedezi teológiáink fenntartási költségeinek. Vannak azonban teológus ifjaink között olyanok, akik nagyobb mértékű segélyezésre szoruljnak. A segélyezés célja az, hogy a szülőket tehermentesítsék a taníttatás költségeitől. A gyülekezetek számára ezen a területen kínálkozik újabb szolgálati alkalom annak a tanításnak a szellemében, amelyet Pál apostol adott a galáciai gyülekezeteknek: »Aki pedig az igére taníttatik, közölje minden javát tanítójával«. Elmondotta a továbbiakban a gyülekezet lelkipásztora, hogy a közel ezer egyházfenntartó gyülekezeti tag könnyen összeadhatja egy teológus diák havi tartásdíját. A nyári hónapok alatt összegyűlt összeggel pedigaz ötödik esztendő végén palástot is vehetnek az ifjú lelkipásztor számára. A presbitérium minden tagjának volt egy jó szava a javaslathoz. Kiss Zoltán főgondnok, a baranyai egyházmegye gondnoka, kifejezte azt a reménységét, hogy a pécsi gyülekezet példájára más gyülekezetek is megtalálják a módját országos teológiáink támogatásának. A presbitérium ezután egyhangú határozattal magáévá tette a lelkipásztor indítványát.A gyülekezet a templomi igehirdetésben ismerkedett meg a presbitérium határozatával. Az igehirdetés a Galata-levél 6. részének 10. verséről szólt: »... cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel«. A gyülekezet teológusainkban jövendő lelkipásztorait szereti, szívesen vállalja őket már most tanítónak s ebben a hitben »közli velük javait«. A felszólításnak komoly visszhangja támadt. Az istentisztelet után a gyülekezet tagjai bejelentették megajánlásaikat, összesen mintegy 600 forint értékben. Ez az összeg nemcsak az ősszel kijelölendő teológus havi tartási díjának fedezésére lesz elég, hanem azonfelül arra érdemes diákok könyvvel való jutalmazására, illetve pályadíjakra. A pécsi gyülekezet szeretettel és örömmel készül arra a napra, amikor az új iskolai évben az akadémia igazgatósága által kijelölendő lelkésznövendéket, fogadott fiát, személyesen is megismerheti. NEM HIÁBA! A mikor Jézus kereszthalálának bemutatása után halottaiból feltámadott, megjelent a tanítványok között, megmutatta sebeit s rájuk lehelte Szentlelkének irgalmát, ezekkel a szavakkal árasztotta szét és ajándékozta oda az ő valóságosan véghezvitt megváltásának hasznait és javait: Békesség néktek! Az ige szíve-lelke ez a szó, hogy béke. »Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által« — írja Pál a rómabeli gyülekezetnek. Valahol csak igehirdetés folyik s a sakramentumokat kiszolgáltatják, mindig az a központi üzenet kap szót a gyülekezetben, hogy a Jézus Krisztusban új kor, új szövetség, új teremtés köszöntött a világra. Az Isten és az ember pereskedésének ideje lejárt, feljött az ember szép rendeltetésének megfelelően újjáteremtő Isten kegyelmének ragyogó hajnala. Az Igehirdetés azért zeng, a Szentlélek azért munkálkodik, hogy kerek e világon közhírré legyen: Isten közvetlen kapcsolatba lépett az emberrel. Az egyház azért él, arra hivatott el, hogy puszta létével is emlékeztető jel legyen arról: Isten a lehető legnagyobb árat fizette azért, hogy ő jogosan gyermekeinek nevezhessen miniket s mi jogosan szólítsuk meg őt így: mi Atyánk. Félre tehát a babonás félelmekkel, félre a szolgaság lelkével! Mi a fiúságnak lelkét kaptuk. Isten nem azt várja tőlünk, hogy hétrét görnyedve hajbókoljunk színe előtt s belefulladjunk a haszontalan vallásoskodás holt cselekedeteibe, hanem azt várja, azt kínálja s azt adja, hogy szeretetre gyulladjunk s képmutatás nélkül való szeretetünk összeölelkezzék az ő megváltó szeretetével. Isten azt akarja, hogy ez legyen életünk ihletője, meghatározója« Pál így beszél erről: »Az Istennek szerelme kitöletett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nékünk. Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért ... Minekutána azért most megigazítunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen általa. Mert ha miikor ellenségei voltunk, megbékéltünk az Istennel, az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtarttatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele.« S másik helyen: »Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek Fiai... Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.« Tanuljuk meg, hogy Istennek a Jézus Krisztusban, mégpedig az életével és halálával Jézus Krisztusban gyakorolt uralma nem önkényuralom, hanem a családfőnek mindenkire és mindenre kiterjedő figyelme és jókedve. Mi az az örömhír, amelyet Isten az egyházra bízott, amelylyel az egyház mindenkinek adósa? Egyszerűen és röviden ennyi: teten a mi Atyánk és mi egymásnak édes testvérei vagyunk. Ha ezt az örömhírt az egyház a maga teljességében megérti, akkor a hitünk, amellyel Jézus Krisztushoz kapcsolódunk s a szeretetünk, mely testvéri közösséggé formálja egyházunkat — nem elválasztó, széttaszító erő ember és ember között, nép és nép között. Sőt ellenkezőleg: ez az igaz hit és ez a tiszta szeretet a fájdalmasan szétszabdalt és elemi erővel az egység után sóvárgó embervilág testvériségének egyik hirdetője s e testvériség létrehozójának egyik tényezője lesz. Ilyen kegyelmet kapott a korinthusi gyülekezet, ilyen kegyelmet vett Pál apostol ottani munkálkodásából, igehirdetéséből. Az adott kegyelem elvett, elfogadott kegyelem lett. Ennek következményeképpen rövid idő alatt élettől duzzadó munkaközösséggé vált a fiatal korinthusi egyház. Pál apostol tudta, hogy korinthusi fáradozása nem volt hiábavaló. Isten semmit sem ad hiába. Ezért teszi ezt a megjegyzést: »Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el.« Tudta, hogy ő valóban az örömhírt hirdette a korinthusi hívek között. Azt az örömhírt, amelynek foglalatát így adja elibénk az első korinthusi levél 15. részében: »Eszetekbe juttatom továbbá atyámfiát az evangéliumot, amelyet hirdettem néktek, amelyet be is vettetek, amelyben állatok is, amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok aminémű beszéddel hirdettem ti néktek, ha csak nem hiába lettetek hívőkké« Íme, feljajdul Pál szavaiból ez a keserű »hiába«. Isten semmit sem ad hiába. Isten ajándékait mégis sokszor vesszük, mi, keresztyének hiába, s amit Isten az életre és az életért adott, az elsikkad a kezünk között. Meg kell értenünk Pált, hogy nem kerülgeti a forró kását. Vádlóan néz a korinthusi atyafiakra. Hol vannak a közös munka, az együttmunkálkodás jó gyümölcsei? Bátorságot vesz arra, hogy intse őket: vigyázzatok, az Isten kegyelmét lehet hiába is venni. Hiába veszi az Isten kegyelmét az, aki csak vesz és nem ad. Aki elfogadja Isten szolgálatát s ő maga nem szolgál. Aki örül ugyan annak, hogy Isten megbékélt a világgal, de egy tapodtat nem tesz a béke hódító hatalmának érvényesüléséért. Hiába veszi tudomásul bármilyen nagy örömmel és hálaadással az egyház és a hívő ember azt, hogy Isten valóságosan békét kötött mindnyájunkkal, hiába vesszük tudomásul, hogy Isten maradéktalanul elvégezte a békéltetés szolgálatát, ha ez a vett kegyelem nem kél életre, nem támaszt fel lendületes szolgálatra bennünket. »Mert ő mondja — olvassuk az igében — kellemetes időben meghallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek.« Ez azt jelenti, hogy ami tetenen múlt, azt ő elvégezte és nem hiába végezte el. Isten egyháza, hívő keresztyén ember, most rajtad az teten szeme, rajtad a világ szeme, most rajtad a sor, így olvassuk igében: »íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja.« (Részletek Fekete Sándor rádiós igehirdetéséből.) - 1953. július 5—ÜT. 2533635. Athenaeum (F. u. Soproni Béla), APRÓHIRDETÉSEK RÉKA MIÉK, FOTELEK fizetési könnyítéssel Bokor kárpitosnál (Mária Terézia) Horváth Mihály tér 13. Templomnál n _ 1 _ n Bundák átszabása« Somogyi szűcs éS Lajos utca 5. Férfiszabó, Szabó Gyula, IX., Páva u. 26. Elsőrendű fazonmunka, fordítás, alakítás, javítás. Használt háló, kombinált szekrény, kétszemélyes rekamié, fotel, szék, lakberendezés privátnak olcsón eladó. Péterffy S.-u. 17. Gombos, Express Kötőkészülék. Sálszövő, Rapid javítás. Debreceni, XIII., Szt. László u. 53. Kárpitosbútor beszerzésével forduljon bizalommal Oláh kárpitoshoz. Javítást vállalok. Készáruk raktáron. József-körút 66. T. 138-102. Kertibútor, csőbútor, összecsukható vaságyak, sodronyágybetét készítés© és javí-* tása. Vincze, Népszínház-u. huszonhat. Orgonajavítás, tisztítás, hangolás. Harmónium javítást vállal. Győri József, Bp., XIII., Lőportár u. 14/b. Bőrcsizma és vaskerítés eladó. ifj. Baditz, Miskolc, Tass utca 15. Cserekislánynak faluról, Budapesten művelődést, otthont nyújtok. Kislányom 12 éves. Levelek »Kitűnő tanuló« jeligére a kiadóba. Okleveles műkertész, szőlész vállal permetezést, kert- és szőlőápolást, nemesítést. Id. Diós Ferenc, Csepel. Táncsics Mihály u. 100. 11 regiszteres, hat hangsoros és egy 20 regiszteres harmónium eladó. Budapest, VI.,Székely Bertalan u. 13. (Házfelügyelő.) Plajtinót, jókarban levőt, havi részletre vennék. Cím a kiadóban. Egyházfit felveszünk Nagybudapesten. Javadalom: 300 Ft, szép lakás, világítás, állandó mellékkereset. Lakáscsere szükséges. Cím a kiadóban. Kisebb háztartásban, szerény igényű idősebb asszony elhelyezkedne. Pesti Zsuzsanna, XIV., Gyarmat u. 51/b. AZ ÖT ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: FEKETE SÁNDOR Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, XIV., Abonyi utca 21. Levélcím: Bpest, Keleti posta 134. Telefon: kiadóhivatal: 427—360, szerkesztőség: 225—401 Előfizetési díj: negyedévre 12 Ft, félévre 22 Ft Postatakarékpénztár csekksz.: 47.826, Megjelent 15.000 példányban