Az Út, 1953. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1953-07-05 / 27. szám

4 Az egyház titka: Krisztus Thál apostol gondolatvilágának há­­rom központi kérdése az üdvös­ség, az egyház és a Krisztus művé­nek folyamatossága. Az úgynevezett főleveleknek (Rom . 1., 2. Kor., Gál.) főkérdése az üdvösség. Közös cí­mük ez lehetne: törvény és kegye­lem. Az ú. n. fogsági levelekben (Filippi, Kolossa, Filemon, Efézus) az egyház léte, rendeltetése, és rendje áll az érdeklődés homlokte­rében. Közös címük ez lehetne: vi­szonyunk a Krisztus közösségében egymáshoz, a világhoz és Istenhez. Végül a levelek harmadik csoport­jában, az ú. n. pásztori levelekben (1., 2. Tim. Tit.) azzal a kérdéssel viaskodik Pál, miként folytatódik a Krisztus ügye a következő nemzedék életében, miként lesz az evan­gélium, a Krisztussal való közösség, történelmi folyamatossággá. E le­velek közös címe ez lehetne: a ke­resztyén egyház a történelemben. Pál igehirdetésének történetét ez a három szakasz jellemzi. Pál »fejlődése­« maradandó példa a keresztyén élet fejlődésére nézve. Hiányos az olyan keresztyénség, amely mindig csak a kegyességnek azt az alapkérdését feszegeti, hogy miként kap az ember kegyelmet Is­tentől. Az egyéni üdvösség és hit kérdéseitől az egyház közösségi életének kérdései felé vezet az igazi hit és engedelmesség útja. Ezek a kérdések arra vonatkoznak, milyen rendben szolgálhatjuk Istent, ho­gyan szerveződik történelmi folya­matossággá Isten iránti engedelmes­ségünk és embertársaink felé for­duló szolgálatunk. Pál apostol írásai közül a legin­kább egyházi írás az Efezusi levél. Benne a helyi és személyi és idői vonatkozások egészen halványak. Valószínűnek látszik, hogy ez az írás körlevél volt a Frigiában és Kis-Ázsiában élő gyülekezetekhez, s belőle ránk az a példány maradt, amelyet az efezusi gyülekezetben ol­vastak. A levél Isten dicséretével kezdő­dik. Ebben az apostol áttekinti mindazokat az áldásokat, amelyek­kel Isten a Krisztusban megaján­dékozott bennünket. Az első 14 vers tulajdonképpen egyetlen mondat. A fordítás csak részben tudja érzékeltetni azt a himnuszt, liturgikus szárnyalást, amely a gondolatokat hordozza. Is­ten a Krisztusban öröktől fogva kiválasztott bennünket, (4—6. v.) a történelemben a földön megjelent megváltóban nékünk adta az üd­vösséget (7—10. v.), a Krisztus ál­tal az eljövendő dicsőség örököseivé tett bennünket (11—12. v.). A három nagy isteni cselekedet az egyház életében a hívek mindennapi ke­resztyénkedésében fejti ki hatását. Isten ugyanis az ő országába helyez bennünket azzal, hogy az igazság beszédét hirdetteti, a keresztyénség­­ben a maga tulajdonaivá elpecsé­tel, a Lélek ajándékaival megaján­dékoz s ezzel zálogot, foglalót, fel­pénzt ad nekünk a teljes váltságra (13—14. v.). Ii/fiből ismerhető meg Isten örök szándékának, cselekvő hatal­mának valósága és ereje? A pogány bölcselő ezt válaszolja: gondola­tainkból. A misztikus, magábamé­­lyedés embere így szól: szívem és lelkem belső megtapasztalásaiból. Pál válasza azonban ez: Isten ha­talma, ereje, szándéka, abból a tény­ből ismerhető meg, hogy ő a Krisz­tust feltámasztotta, és maga mellé emelte a dicsőségbe. (19—22. v.). TVl­icsoda öröm járhatta át azoknak a keresztyéneknek szívét, akik először olvasták ezt a levelet! A Krisztusban, a Fejben az egész mindenséget átfogó egyház titka az, amibe az efézusi levél gondolat­­világa elmerül. (21—23. v.). S mek­kora alázat következik ennek a megértéséből! Hiszen az egész krisz­­tusmű nem az egyház vívmánya, nem erőfeszítésének eredménye, nem mintegy Istentől és Krisztustól füg­getlenül birtokolható vagyona, ha­nem a kegyelem ajándéka. Az Is­tennek ezekben a mérhetetlen aján­dékaiban való részesedés a hála­adás (16. v.) érzését iidítja fel, mert mindez az egyházat mérhetet­lenül gazdaggá teszi. De ugyanaz­zal a lélekzettel megszólal a kérés is (17. V.), mert az Isten gazdagsá­gát csak az látja meg, aki állandóan látja a maga folyton újra kérésre szoruló, ajándékra, az Isten könyö­­rületességének adományaira utalt állapotát. Czeglédy István kedves Márta asszony azt a kisírtszemű fia­talasszonyt, akiről a napokban említést tett. Magam is úgy látom, hogy sürgősen segíteni kell rajta. Persze jól meg kell gondolnunk azt, hogy mit tegyünk az érdekében, nehogy a mi jószándékú, de meg­­gondolatlan beavatko­zásunkkal még jobban elmérgesítsük a helyze­tet. Vegyük csak szám­ba, hogy mi történt eddig. Négy hónappal ezelőtt volt az esküvő. Igazi »szerelmi házas­ság« volt. Maga is ott volt az esküvőn, szív­ből gratulált nekik s meg volt győződve ró­la, hogy ha valaki ezen a földön boldog lesz, hát ezek azok lesznek. Annál nagyobb volt a megdöbbenése, amikor kb. egy hónappal ez­előtt sírva panaszolta el az asszony azt, hogy nagyon boldogtalan. Azt nem állítja ugyan, hogy a férje már nem szereti őt, de minden­esetre nem szereti úgy, mint »régen«. Nem siet úgy haza a munkájá­ból, mint ahogyan el­várná tőle s ha végre megjön, hamarosan úgy beletemetkezik a szakkönyveibe, hogy LÁTTAM órák hosszat teljesen megfeledkezik róla. Egyszer-kétszer meg­próbált az asszony erő­szakoskodni: követelte, hogy a férje tegye le a könyvet és beszélges­sen vele. Amaz meg is tette a kedvéért, de ilyenkor mindig olyan nyomott, erőltetett volt a légkör, hogy semmi áldás nem volt a be­szélgetésen. Ennek az erőszakoskodásnak te­hát nincs értelme. Azért jött el magához, mert most már régi lép nem tudja mit tegyen. Hosszasan beszélget­tek, de nem jutottak többre annál, hogy az sem jó, ha semmit sem tesznek, mert akkor csöndben romlik tovább a helyzet, de az sem jó, ha az asszony köve­telőzik, mert akkor meg gyorsan romlik tovább a helyzet. Végül is maga felajánlotta, hogy »beszélni fog azzal az emberrel« s megkéri, hogy törődjön egy ki­csit többet a feleségé­vel. Tudom nagyon jól, hogy melegen együtt­érző asszonyi szívének őszinte szeretetéből fa­kadt ez az elhatározás és én most mégis ar­ra kérem magát, hogy ne beszéljen azzal a férfival. Két okból is kérem ezt. A kisebbik ok az, hogy ha most beleavatkozik ebbe az ügybe, akkor tényleg el fog romlani ez a házasság. A férfit bán­tani fogja az, hogy igazságtalanul kipana­szolta őt a felesége va­lakinek s ez komoly tö­rést okozhat a szerete­­tében. A nagyobbik ok pedig az, hogy az asz­­szonynak egyszerűen nincs igaza. Szép csön­desen meg kell neki tanulnia azt, hogy a férfi életét nem tölti be annyira az asszony, mint amennyire az asszony életét betölti a férfi. Ne követelje te­hát a férjétől, hogy ne érdekelje őt semmi más, csak a felesége, hanem ellenkezőleg: ő maga kezdjen érdek­lődni a férje dolgai iránt. Akkor igazán kö­zel kerülnek egymás­hoz és a szerelmük is el fog mélyülni. Ne a férfival beszéljen ta­hát, hanem inkább be­széljen még egyszer az asszonnyal, de most már ilyen értelemben! Szívélyes szeretettel köszönti: PÁSZTOR BÁTYJA MOST JELENT MEG! Péter János új könyve Szolgálatunk az egyetemes keresztyénség életében Ára: 3.— Ft Kapható a Református Konvent Sajtóosztályán, Budapest, XIV., Abonyi­ u. 21. Csekkszámlaszám: 40.526 HÉTKÖZNAPOK DOLGA A SZÜLŐK GYERMEKÜK VAGYONÁRÓL annak kezelésbevételekor a gyámhatósághoz kimutatást kötelesek előterjeszteni. A szülők gyermekük vagyonát biztosítékadás és szám­adás kötelezettsége nélkül kezelik. A vagyon állagáról is csak a kezelés megszűnésekor kötelesek számot adni. A szülői vagyon, kezelés megszűnésekor a szülők kötelesek gyermekük vagyonát az állagra vonatkozó számadással együtt a nagykorú gyermek­nek, illetőleg annak kiadni, akinek kezelése alá a vagyon kerül. Az, aki a szülőktől a még kiskorú gyermek vagyonának kezelését átveszi, a számadás ellen annak átvételé­től számított 30 nap alatt a gyámhatóság előtt kifogást terjeszthet elő. A GYÁM A KISKORÚ VAGYONÁT leltár mellett veszi át. A gyám a kiskorú vagyo­nának kezelésében a rendes vagyonkezelés szabályai szerint ugyanazzal a gondosság­gal köteles eljárni, mint a saját ügyeiben. Ez a szabály azonban a súlyos gondatlan­ságért való felelősség alól nem mentesíti. A gyám vagyonkezelése a gyámhatóság rendszeres felügyelete és irányítása alatt áll. — Házingatlant házi kezelés vagy bér­­beadás útján kell hasznosítani, mezőgazda­­sági ingatlant pedig házi kezelés, termelő­­szövetkezet részére használatba vagy ha­szonbérbeadás vagy haszonbérlet útján. Ha­­szonbérlet útján csak akkor lehet az ingat­lant hasznosítani, ha termelőszövetkezet azt sem használatba, sem haszonbérbe nem ve­szi. KOLLÉGIUM működik a miniszter mellett a minisztériumokban, mint a miniszter vélemé­nyező és tanácsadó szerve. Bizonyos legfőbb elvi kérdésekben a miniszter a kollégium véleményének meghallgatása után dönt. A kollégium elnöke a miniszter, annak üléseit a miniszter távollétében első helyettese vezeti. A kollégium tagjait a miniszter előterjesz­tésére a minisztertanács nevezi ki. A kollé­gium tagjait ». . . minisztérium kollégiumá­nak tagja« cím illeti meg. A pécsi gyülekezet szép kezdeményezése Példás szolgálatra határozta el ma­gát a pécsi gyülekezet. A gyüleke­zet tagjai magukra vállalták egy teo­lógus diák taníttatásának teljes anyagi terhét. Ezt az elhatározást előbb a presbitérium, majd a temp­lomi gyülekezet mondta ki. A pécsi gyülekezet döntése azt je­lenti, hogy ezután nem alkalmi ado­mányok útján kívánja támogatni or­szágos teológiáinkat, hanem állandó, rendszeres teherhordozásra kötelezi el magát. Szamosközi István lelki­­pásztor először a presbitérium előtt ismertette a tervet. Rámutatott arra, hogy legutóbb az országos esperesi értekezlet foglalkozott lelkészképzé­sünk ügyével s ez a konferencia is azt hangsúlyozta, hogy a lelkészkép­zés öt esztendeje a zavartalan, a hit­beli és tudományos elmélyedés ideje kell, hogy lépvén a telkipásztori szol­gálatra készülő ifjak életében. Hogy ez az idő valóban zavartalan, anyagi gondoktól mentes legyen, ezért siet­nek teológiáink segítségére az egyház­­kerületek, és maga az egyetemes egy­ház, segélyek nyújtásával. Gyüleke­zeteink nagy része is részt vállal a terhekből. Ismeretes az is, hogy nép­­köztársaságunk kormánya jelentős részét fedezi teológiáink fenntartási költségeinek. Vannak azonban teoló­gus ifjaink között olyanok, akik na­gyobb mértékű segélyezésre szorulj­­nak. A segélyezés célja az, hogy a szülőket tehermentesítsék a taníttatás költségeitől. A gyülekezetek számára ezen a területen­ kínálkozik újabb szolgálati alkalom annak a tanításnak a szellemében, amelyet Pál apostol adott a galáciai gyülekezeteknek: »Aki pedig az igére taníttatik, közölje minden javát tanítójával«. Elmondotta a továbbiakban a gyü­­lekezet lelkipásztora, hogy a közel ezer egyházfenntartó gyülekezeti tag könnyen összeadhatja egy teológus diák havi tartásdíját. A nyári hónapok alatt összegyűlt összeggel pedig­­az ötödik esztendő végén palástot is vehetnek az ifjú lelkipásztor szá­mára. A presbitérium minden tagjának volt egy jó szava a javaslathoz. Kiss Zoltán főgondnok, a baranyai egyház­megye gondnoka, kifejezte azt a re­ménységét, hogy a pécsi gyülekezet példájára más gyülekezetek is meg­találják a módját országos teológiáink támogatásának. A presbitérium ez­­­után egyhangú határozattal magáévá tette a lelkipásztor indítványát.­A gyülekezet a templomi igehirde­tésben ismerkedett meg a presbité­rium határozatával. Az igehirdetés a Galata-levél 6. részének 10. verséről szólt: »... cselekedjünk jót minde­nekkel, kiváltképpen pedig a mi hi­tünknek cselédeivel«. A gyülekezet teológusainkban jövendő lelkipászto­rait szereti, szívesen vállalja őket már mos­t tanítónak s ebben a hit­ben »közli velük javait«. A felszólításnak komoly vissz­hangja támadt. Az istentisztelet után a gyülekezet tagjai bejelentették meg­ajánlásaikat, összesen mintegy 600 fo­­­rint értékben. Ez az összeg nemcsak az ősszel kijelölendő teológus havi tartási díjának fedezésére lesz elég, hanem azonfelül arra érdemes diákok könyvvel való jutalmazására, illetve pályadíjakra. A pécsi gyülekezet sze­retettel és örömmel készül arra a napra, amikor az új iskolai évben az akadémia igazgatósága által kije­lölendő lelkésznövendéket, fogadott fiát, személyesen is megismerheti.­ NEM HIÁBA! A mikor Jézus kereszthalálának be­­mutatása után halottaiból feltá­madott, megjelent a tanítványok kö­zött, megmutatta sebeit s rájuk le­helte Szentlelkének irgalmát, ezekkel a szavakkal árasztotta szét és ajándé­kozta oda a­z ő valóságosan véghez­vitt megváltásának hasznait és javait: Békesség néktek! Az ige szíve-lelke ez a szó, hogy béke. »Megigazulván azért hit által, békességünk van Is­tennel, a m­i Urunk Jézus Krisztus ál­tal« — írja Pál a rómabeli gyüleke­zetnek. Valahol csak igehirdetés fo­lyik s a sakramentumokat kiszolgál­tatják, mindig az a központi üzenet kap szót a gyülekezetben, hogy a Jézus Krisztusban új kor, új szövet­ség, új teremtés köszöntött a­ világra. Az Isten és az ember pereskedésének ideje lejárt, feljött az ember szép ren­deltetésének megfelelően újjáteremtő Isten kegyelmének ragyogó hajnala. Az Igehirdetés azért zeng, a Szent­lélek azért munkálkodik, hogy kerek e világon közhírré legyen: Isten köz­vetlen kapcsolatba lépett az ember­rel. Az egyház azért él, arra hivatott el, hogy puszta létével is emlékeztető jel legyen arról: Isten a lehető legna­gyobb árat fizette azért, hogy ő jogo­san gyermekeinek nevezhessen miniket s mi jogosan szólítsuk meg őt így: mi Atyánk. Félre tehát a babonás félel­mekkel, félre a szolgaság lelkével! Mi a fiúságna­k lelkét kaptuk. Isten nem azt várja tőlünk, hogy hétrét gör­nyedve hajbókoljunk színe előtt s belefulladjunk a haszontalan vallá­soskodás holt cselekedeteibe, hanem azt várja, a­zt kínálja s azt adja, hogy­ szeretetre gyulladjunk s képmutatás nélkül való szeretetünk összeölelkez­zék az ő megváltó szeretetével. Isten azt akarja, hogy ez legyen életünk ihletője, meghatározója« Pál így be­szél erről: »Az Istennek szerelme ki­töl­etett a mi szívünkbe a Szentlélek által, a­ki adatott nékünk. Mert Krisz­tus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszo­kért ... Minekutána azért most meg­igazítunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen­­ általa. Mert ha miikor ellenségei vol­tunk, megbékéltünk az Istennel, az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtarttatunk az ő élete által, minek­utána megbékéltünk vele.« S másik he­lyen: »Mert akiket Isten Lelke vezé­rel, azok Istennek Fiai... Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei va­gyunk.« Tanuljuk meg, hogy Istennek a Jézus Krisztusban, mégpedig az életével és halálával Jézus Krisztus­ban gyakorolt uralma nem önkény­­uralom, hanem a családfőnek min­denkire és mindenre kiterjedő figyelme és jókedve. Mi az az örömhír, ame­lyet Isten az egyházra bízott, amely­­lyel az egyház mindenkinek adósa? Egyszerűen és röviden ennyi: teten a mi Atyánk és mi egymásnak­­ édes testvérei vagyunk. Ha ezt az öröm­hírt az egyház a maga teljességében megérti, akkor a hitünk, amellyel Jézus Krisztushoz kapcsolódunk s a szeretetünk, mely testvéri közösséggé formálja egyházunkat — nem elvá­lasztó, széttaszító erő ember és ember között, nép és nép között. Sőt ellen­kezőleg: ez az igaz hit és ez a tiszta szeretet a fájdalmasan szétszabdalt és elemi erővel az egység után só­­várgó embervilág testvériségének egyik hirdetője s e testvériség létre­hozójának egyik tényezője lesz. Ilyen kegyelmet kapott a korinthusi gyülekezet, ilyen kegyelmet vett Pál apostol ottani munkálkodásából, ige­hirdetéséből. Az adott kegyelem el­vett, elfogadott kegyelem lett. Ennek következményeképpen rövid idő alatt élettől duzzadó munkaközösséggé vált a fiatal korinthusi egyház. Pál apos­tol tudta­, hogy korinthusi fáradozása nem volt hiábavaló. Isten semmit sem ad hiába. Ezért teszi ezt a meg­jegyzést: »Annak okáért, mivelhogy ilyen szolgálatban vagyunk, amint a kegyelmet nyertük, nem csüggedünk el.« Tudta, hogy ő valóban az öröm­hírt hirdette a korinthusi hívek kö­zött. Azt az örömhírt, amelynek fog­lalatát így ad­j­a elibénk az első ko­rinthusi levél 15. részében: »Esze­tekbe juttatom továbbá atyámfiát az evangéliumot, amelyet hirdettem nék­tek, amelyet be is vettetek, amelyben állatok is, amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok aminémű beszéddel hirdettem ti néktek, ha csak nem hiába lettetek hívőkké­« Íme, feljajdul Pál szavaiból ez a keserű »hiába«. Isten semmit sem ad hiába. Isten ajándékait mégis sok­szor vesszük, mi, keresztyének hiába, s amit Isten az életre és az életért adott, a­z elsikkad a kezünk között. Meg kell értenünk Pált, hogy nem kerülgeti a forró kását. Vádlóan néz a korinthusi atyafiakra. Hol vannak a közös munka, az együttmunkálko­­dás jó gyümölcsei? Bátorságot vesz arra, hogy intse őket: vigyázzatok, az Isten kegyelmét lehet hiába is venni. Hiába veszi az Isten kegyelmét az, aki csak vesz és nem ad. Aki el­fogadja Isten szolgálatát s ő maga nem szolgál. Aki örül ugyan annak, hogy Isten megbékélt a világgal, de egy tapodtat nem tesz a béke hódító hatalmának érvényesüléséért. Hi­­ába veszi tudomásul bármilyen­­ nagy örömmel és hálaadással az egyház és a hívő ember azt, hogy Isten valóságosan békét kötött mind­nyájunkkal, hiába vesszük tudomásul, hogy Isten maradéktalanul elvégezte a békéltetés szolgálatát, ha ez a vett kegyelem nem kél életre, nem tá­maszt fel lendületes szolgálatra ben­nünket. »Mert ő mondja — olvassuk az igében — kellemetes időben meg­hallgattalak és az üdvösség napján megsegítettelek.« Ez azt jelenti, hogy ami tetenen múlt, azt ő elvégezte és nem hiába végezte el. Isten egyháza, hívő keresztyén ember, most rajtad az teten szeme, rajtad a világ szeme, most rajtad a sor, így olvassuk igében: »íme itt a kellemetes idő, íme itt az üdvösség napja.« (Részletek Fekete Sándor rádiós igehirdetéséből.) - 1953. július 5—ÜT. 2­533635. Athenaeum (F. u. Soproni Béla), APRÓHIRDETÉSEK RÉKA MIÉK, FOTELEK fizetési könnyítéssel Bokor kárpitosnál (Mária Terézia) Horváth Mihály­ tér 13. Templomnál n _ 1 _ n Bundák átszabása« Somogyi szűcs éS Lajos­ utca 5. Férfiszabó, Szabó Gyula, IX., Páva­ u. 26. Elsőrendű fazonmunka, fordítás, alakítás, javítás. Használt háló, kombinált szekrény, kétszemé­lyes rekamié, fotel, szék, lakberendezés privát­nak olcsón eladó. Péterffy S.-u. 17. Gombos, Express Kötőkészülék. Sálszövő, Rapid ja­vítás. Debreceni, XIII., Szt. László­ u. 53. Kárpitosbútor beszerzésével forduljon biza­lommal Oláh kárpitoshoz. Javítást vállalok. Készáruk raktáron. József-körút 66. T.­ 138-102. Kertibútor, csőbútor, összecsukható vas­ágyak, sodronyágybetét készítés© és javí-* tása. Vincze, Népszínház-u. huszonhat. Orgonajavítás, tisztítás, hangolás. Harmó­­nium javítást vállal. Győri József, Bp., XIII., Lőportár­ u. 14/b. Bőrcsizma és vaskerítés eladó. ifj. Baditz, Miskolc, Tass­ utca 15. Cserekislánynak faluról, Budapesten művelő­dést, otthont nyújtok. Kislányom 12 éves. Levelek »Kitűnő tanuló« jeligére a kiadóba. Okleveles műkertész, szőlész vállal p­ermete­­­­zést, kert- és szőlőápolást, nemesítést. Id. Diós Ferenc, Csepel. Táncsics Mihály­ u. 100. 11 regiszteres, hat hangsoros és egy 20 re­giszteres harmónium eladó. Budapest, VI.,­­Székely Bertalan­ u. 13. (Házfelügyelő.) Plajtinót, jókarban levőt, havi részletre ven­nék. Cím a kiadóban. Egyházfit felveszünk Nagybudapesten. Java­dalom: 300 Ft, szép lakás, világítás, állandó mellékkereset. Lakáscsere szükséges. Cím a kiadóban. Kisebb háztartásban, szerény igényű idősebb asszony elhelyezkedne. Pesti Zsuzsanna, XIV., Gyarmat­ u. 51/b. AZ ÖT ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP Felelős szerkesztő és kiadó: FEKETE SÁNDOR Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, XIV., Abonyi­ utca 21. Levélcím: Bpest, Keleti posta 134. Telefon: kiadóhivatal: 427—360, szerkesztőség: 225—401 Előfizetési díj: negyedévre 12 Ft, félévre 22 Ft Postatakarékpénztár­ csekksz.: 47.826, Megjelent 15.000 példányban

Next