Az Út, 1955. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-02 / 1. szám

Vili. évfolyam, 1. szám ORSZÁGOS REFORMÁTUS HETILAP 1955 január 2 8 -^teborulvcs, de nyitott szemekkel • • A megnyílt szemű embernek a ■í* magatartását jellemzik ezek a szavak. Azét a prófétáét, akiről ez van feljegyezve a Mózes negyedik könyvében: »tudja a Magasságinak tudományát és látja a Mindenhatónak látását« (24:16.). Vagyis: aki az Istentől megtanítottan lát életet, embert, népet, feladatot, jövendőt. Amikor mi most visszatekintünk és előrenézünk, magatartásunk akkor lesz valóban keresztyén magatartás, ha egyházunk, annak minden gyülekezete, minden lelkipásztor és minden gyülekezeti tag ígyleborulva, de nyitott szemekkel« áll meg az új esztendő határkövénél. Jó lenne, ha visszatekintésünkben ott lenne most az 1944— 1954 között eltelt tíz esztendő minden élménye és minden tanulsága. Ha végiggondolnák az egész azóta megtett utat. Honnan indultunk? Mennyi volt a rom, a félelem, a reménytelenség, a hamis látás és a hazug remény?! S ahogy bizonyta lankodva megindultunk s egyre biztosabbá váló lépésekkel előbbre és előbbre jutottunk, hogyan sarjadt ki a romok helyén az új élet, hogyan váltotta fel a félelmet az orom, hogyan igazolódtak az Isteni ígéretei, s hogy erősödött az azokból táplálkozó reménység, hogy tisztult meg lassan a látásunk, hogyan tanultunk meg szegényes, szánalmasan szűkkörű kegyességünk korlátaiból felszabadulva a Mindenható látása szerint, látni s az ő, az egész ember világot átfogó szeretőjének leckéjét tanulni, hogy egyre jobban teljesedjünk a bizonyossággal: »sem halál, sem élet... sem jelenvalók, sem következendők.. . értem szakaszthat el minket az Isten szerelmétől«. Gondoljunk csak a felépült templomok százaira! Gondoljunk csak arra, mennyivel tisztább, biblikusabb ma az egyházt állásunk és egyhzázfogalmunk, mint tíz évvel ezelőtt! Valóban: Isten az ítélettartás eseményei között ragadott ki tévedéseinkből és tévelygéseinkből: mintha az egyház, a gyülekezeti földbirtokban, bérházakban, a mássokkal való verseny kedvéért nagy erőfeszítésekkel fenntartott intézményekben, kikényszeríthető adókban s volna szemlélhető, s nem a hit tár- Igya lenne, amelyet ő igéjével és Szentlelkével gyűjt egybe. Gondol,junk arra: mennyit tisztult és gazdagodott az eltelt tíz év alatt lelke’ pásztoraink igehirdetése, az igével ! mennyire egyezőbb értelemben tudunk gondolkodni az egyház, a gyülekezet, a keresztyén ember hivatásáról a világban, hogyan nevelődtünk élő alázatra s a szeretetből táplálkozó szolgálatra! És mennyi mindent lehetne és kellene még elsorolni, ami örömre hangoló, hálára kötelező eredménye az elmúlt tíz évnek. Lehet-e minderre másként emlékezni, lehet-e az új esztendő határkövénél másként megállni, mint »leborulva«? Teborulva hálaadással a Minden- itható előtt, aki hatalmas és izgalmas kezével hordozott, értünk, vetünk mindezt, megcselekedte. És leborulva bűnbánattal, hogy sokszor és sokáig volt süket a fülünk a hallásra, rest a szívünk az érzésre és az engedelmességre és tétova a lábunk a keskeny úton való járásra. »Leborulva, de nyitott szemekkel ...« Nyitott szemekkel az élet valóságai felé, az ember életkérdései, népünk sorsa, a népek együttélésének nagy kérdései, a jövendő felé. Nyitott szemekkel a feladatokra, amelyek mindnyájunkat várnak és nyitott szemekkel a veszélyekre, amelyek mindnyájunkat fenyegetnek. ■Viert korunk a nagy feladatok és a nagy veszélyek ideje. Várnak a feladatok egyházunkban. Alkalmasabb és engedelmesebb eszközökké kell lennünk Isten kezében. Jobban és jobban el kell mélyülnünk az igében és az imádságban, hogy a szeretetünk még tágabb és még mélyebb, élőbb lehessen, hitelesebb és érvényesebb jeleként a Jézus Krisztus irgalmas diákoméjának. Gondoljunk sokat a közalapra s azzal kapcsolatos tennivalóinkra. Mindegyik gyülekezetünknek s gyülekezeteink mindegyik tagjának értenie és áldozatosan szeretnie kell azt, amiről abban szó van. Várnak a feladatok az Egyházak Világtanácsában, az egyházak egységének szolgálatában, a népek javára gyümölcsöző bizonyságtételünk erősítésében. Várnak a feladatok a népünk kenyerének, örömének, jólétének és kultúrájának, szabadságának és békéjének biztosításához szükséges erők összefogásában és alkotó munkára lendítésében való segítségnyújtás terén. Ne vannak veszélyek is, amelyek mz fokozottabbak és fenyegetőbbek mint valaha is az emberiség történelmében. S ha könnyen veszszük őket, vagy késlekedünk, a halált hozva magukkal, megérkeznek. Tudnunk kell az igéből, hogy Isten neve gyönyörködik a halálban, az ő gondolata békesség, hogy kívánatos véget adjon nekünk. Mindenki, aki csak az életet akarja, az élet fokozott szeretetével álljon a helyén a béta szolgálatában. Áljunk meg 1955 határkövénél igaz hálaadással, bűnbánatos alázattal, fokozott felelősségtudattal, a gyümölcsözőére képes élő hit élő reménységével és a szolgálatra kész szeretet valóságéval: »Leborulva, de nyitott szemekkel...« Ferenczy Károly Új esztendő — régi feladat I1 esztendő táján az ember számot szokott vetni magával. Visszanéz az elmúlt esztendőre, felméri annak eredményeit, megállapítja az elvégeezett és el nem végzett feladatokat. Ez idő tájt az ember őszintébb szokott lenni önmagával szemben is. Mi az, amit el kellett volna végeznie s nem végzett el, mi az, amit nem kellett volna megtennie, de megtett. Eszünkbe jutnak a tetteink, eszünkbe jutnak mulasztásaink is. Ennek egyenes következménye, hogy az ember előre is néz és megfogadja magában, hogy az elkövetkező esztendőben mini hogyan fog csinálni, jobban csinálni, mint az elmúlt évben. Az új esztendőre új céokat, új feladatokat tűz ki maga ere az ember. Kétségtelen, hogy az élet új és új feladatokat ró az emberre. Ezek követelően állnak előttünk és ha elmulasztjuk végrehajtani őket, egyszer számon kéretnek tőlünk. Nekünk azonban minden új feladatot annak jegyében kell végrehajtanunk, újévi fogadkozásainkat annak jegyében szabad tennünk, hogy feladataink újaknak látszanak, de mégis: ugyanazok, amiképpen Jézus Krisz tus tegnap és ma és örökké ugyanaz. ugyanaz a mi Urunk, aki a múlt esztendőben volt. Jó ezt tudni a keresztyén embernek. Nem bizonytalan Urat szolgáltunk, nem változó . Urban hittünk, hanem az Örökkévalóban. Nagy biztonságot jelent az embernek, ha tudja, hogy egy életen át ugyanazt az Urat szolgálhatja, aki ugyanolyan kegyelmes hozzánk, mint az elmúlt esztendőben. Ugyanaz a hang szól felénk: »Jöjjetek hozzám, akik megfáradtatok , és megterhelttettetek és én megnyujgosztlak titeket.« Jó az ismerős hangot követni. A sok »ugyanaz« semmiképpen sem azt jelenti, hogy ha minden ugyanaz, amikor tulajdonképpen minden jó volt a múlt esztendőben és nem is kell semmi újat csinálni. Az Úristen részéről minden ugyanaz: a kegyelem, a szeretet, a hosszútűrés, a megváltás. Az jó és hasznos nekünk, ha a mi Istenünk ugyanaz, de nem hasznos, ha mi is ugyanazok maradunk. Feladataink ugyanazok, de nekünk kell úrrá lennünk, hogy azokat véghez vihessük. Az Úristen kegyelme az, hogy ugyanazt a leckét adja fel nekünk, amit már évek óta felad s így alkalmat kapunk arra, hogy végre valahára meg is tanuljuk. Régi feladatunk, hogy szeressük egymást. Bizony meg kell látnunk, hogy ezzel a szeretettel baj van. Mindenkit és mindent szeretünk, aki és ami hasznunkra van, de azonnal okot látunk a szeretet (?) megszüntetésére, ha valaki valami olyat cselekszik, ami végi reményünk szerint nem hasznos szájmunkra. »Rendes emberinek nevezzük azt, aki semmi rosszat nem tesz nekünk, vagy ellenünk, de hajlamosak vagyunk azonnal elátkozni, ha valamit nem úgy tesz, ahogyan mi azt szeretnénk. Képesek vagyunk embereket nem szeretni, ha más nézeten vannak, mint mi. Ezért ítél meg bennünket a mindörökké ugyanazon Isten. Ezért nem sikerül sok minden — minden fogadkozás, ígérgetés ellenére, ezért dőlnek terveink dugába. Ha egfogyatkozott bennünk a szere- jótét, s enélkül alig lehet valami is hasznos dolgot cselekednünk. Azt is gondolom, hogy új esztendő táján kérjük magunktól számon, hogyan is állunk mi a szeretettel. Ununk ránk pazarolja minden szeretetét, mit adunk-e ebből valamit is tovább? Nem úgy vagyunk-e, hogy elvártuk és elvárjuk mások szeretetét, de mi magunk nem akarunk adni? Ha nincs bennünk ez a szeretet a feles barát iránt, gyanús, hogy igaz-e Is- j | ten iránt való szeretetünk. Ha egyet j ' nem szeretünk a legkisebbek közül, j | valószínű, hogy nem szeretjük igaz , | szeretettel a mi Atyánkat sem. Néha I | néha tanításiképpen meg-megvonja * * * * * * kis időre szeretetét tőlünk, ilyenkor j mennyire panaszkodunk, mennyire elanyátlanodunnk, év végén, új év elején vegyük elő a régi feladatot: jobban szeretni, többet szolgálni. Ennek felismerésé-ben rejlik új esztendőnk értelmének felfogása. Ezen az úton szolgálhatom a legjobban Istenemet, embertársamat, hazámat és magamat. Kenéz Ferenc : Újévi imádság A te irgalmasságodnak köszönhetjük most is, óh embereken könyörülő Isten, hogy ez új esztendőt is lelkünknek épségében, testünknek egészségében elértük. Te neked tartozunk hálaadással, hogy az eddig elfolyt esztendeinkben megtartottad életünket, mindenféle áldásaiddal körülvettél bennünket. — Dicsérünk és áldavik téged, hogy világi egész életünkben, közelébb az elmúlt esztendeiben édesatyai szárnyaid alá vettél és takargattál bennünket. Tetőled világosságoknak és minden kegyelemnek Atyjától származott értelmünkben a világosság, akaratunkban e jóra való igyekezet, mellyel bírunk. Tetőled volt, ha a jót a gonosztól megkülönböztethettük, tetőled ha a gonoszt gyűlöltük és a bűnt eltávoztattuk. — Minden áldásoknak kimeríthetetlen kútfeje! Amint csak fenéked adtuk meg az elmúlt esztendőbéli jótéteményeidért a hálaadást úgy csak tehozzád folyamodunk ez új esztendőnek elein az egész esztendőbéli áldásokért is. — Szentelj meg, Isten, minket testünkben, lelkünkben, hogy ez új esztendőben immár és hátralévő egész életünkben szentek és tiszták legyünk, minden bűnöknek ellene álljunk, az Istenre nézve szentül, felebarátunkra nézve igazán, magunkra nézve mértékletesen éljünk és tiszta lelkiismeretünk legyen, mind te előtted, mindentudó Isten, mind az emberek előtt mindenkor. Áldd meg, óh Isten, ez esztendőt a világiakra nézve is minékünk. Tartsd meg ez esztendőben világi életünket, sőt nyújtsd több esztendőkre is életünknek idejét, ha tenéked dicsőséges és minékünk idvességes. Adj esztendőket esztendeinkhez, de egyszersmind megtérést és jobbulást is azokhoz. Ne bocsáss ez esztendőben fegyvert a mi országunkra, kárt, veszedelmet határuikra. Cselekedjed, hogy a föld adja meg az ő gyümölcsét. A mi szántóföldeinken az áldás, az áldás a mi hegyeinken legyen. Amen. (Bereczk Péter: Könyörgések, mi.) Az egyetemes konvent ülése megalkotta a közalapi szabályrendeletet Az egyetemes konvent december 30-án, a konvemiti székházban ülést tartott. Bereczky Albert püspök, az országos zsinat és az egyetemes konventlelkész- elnöke megnyitó beszédet mondott, majd az egyetemes konvent ülése meghallgatta a bizottságok jelentéseit, s az előadott ügyekben határozatokat hozott. Az egyetemes konvent megalkotta az országos református egyházi közalap szervezetéről és ügyviteléről szóló szabályrendeletet, s megállapította a közalap 1955. évi szükségleteit és költségvetését. Az egyetemes konvent ülését megelőzően a napirendre tűzött anyagot a bizottságok tárgyalták meg. December 27-én, hétfőn a közalapi intéző bizottság és a budapesti teológiai akadémia, illetve a debreceni teológiai akadémia és gimnázium külön igazgatótanácsai tartottak ülést, 28-án a teológiai akadémiák és a debreceni gimnázium közös igazgatótanácsa, a diakóniai bizottság, a missziói bizottság és a sajtóbizottság ülésezett. December 29-én a közigazgatási és jogi bizottság, valamint a pénzügyi és gazdasági bizottság tartott ülést. Az egyetemes konvent nagyjelentőségű üléséről lapunk legközelebbi számában részletesen beszámolunk. Varga Imre püspök előadása a szlovákiai református egyház életéről A magyar evangéliumi egyházak, ökumenikus tanácsa végrehajtó bizottsága december 16-án, Budapesten kibővített ülést tartott. Az ülésen részt vett és a szlovákiai református egyház életéről előadást tartott Varga Imre szlovákiai református püspök. Bereczky Albert püspök bibliaolvasása és imádsága után Verő Lajos evangélikus püspök szólalt fel Rámutatott arra a testvéri jó viszonyra, ami a magyar protestáns egyházak között a felszabadulás óta kialakult, és amiből sok áldás származott. — Most is együtt örvendezünk Varga Imre szlovákiai református püspök közöttünk való tartózkodásának — mondotta. — Úgy ismertük meg Varga Imrét, mint aki az Úrért járkövetségben.. Lényéből a Krisztusban gyökerező és a Krisztusból táplálkozó, bölcs, egyenletes, nyugodt szeretet sugárzik ki és igy végzi hazájában és azon kívül is a békesség és a békéltetés áldott szolgálatát. Ezután Vető Lajos püspök megemlékezett arról, hogy Péter János tiszavidéki püspök öt évvel ezelőtt kezdte meg püspöki szolgálatát. K öt esztendő a püspöki szolgálatban igen nagy idő — mondotta. — Péter János ezt az öt esztendőt különösképpen nagyon fontos és nehéz szolgálatban töltötte el. Rendkívüli adottságokkal, páratlan fáradhatatlansággal hatalma® és gyümölcsöző munkát végzett itthon és szerte a világon. A magyar protestáns egyházak köszönik azt a sok áldást, ami Péter János szolgálataiból származott. Kívánom Istentől, hogy adjon neki további lehetőségeket, sok-sok erőt és sok-sok évet áldott jó szolgálatra, a magyar protestantizmus becsületére, hazánk és a világ népeinek békéjére és az Úr Jézus Krisztus dicsőségére. Varga Imre püspök a szlovákiai református egyház életéről szóló előadását történelmi visszatekintéssel kezdte. A szlovákiai református egyház a felszabadulást követő években megtanulta, hogy a múlt hibáit gyökeresen fel kell számolni. A gyülekezetek és lelkipásztorok igyekeztek példaadó módon elől járni és jó eligazítást, adná a különböző nemzetiségek békés együttélése kérdésében. Az 1951. évi pozsonyi zsinat megalkotta a szlovákiai református egyház alkotmányát. A zsinat határozata kimondotta, hogy »a szlovákiai református egyház. . Krisztus evangéliuma szellemében támogatja a nép jólétére és békés együttélésére irányuló békés építő munkát". A szlovák és a magyar reformátusok teljes egyenjogúságát is biztosították az egyházban. Ez azt jelenti, hogy akár két-három szlovák anyanyelvű gyülekezeti tag kívánságára külön szlovák bibliaórát is tartanak a gyülekezetben. Szervezetileg az egyházi élet a gyülekezeteken és az egyházmegyéken nyugszik. A pozsonyi zsinat megszüntette az egyházkerületeket és a hét egyházmegye összefogó szervévé a zsinatot tette. A zsinat átvette az egyházkerület és a konvent hatáskörét és így az egyházmegyék életének közvetlen ellenőrzője és irányítója lett. A kétévenként ülésező zsinat mellett a félévenként vagy esetleg még gyakrabban összeülő zsinati tanács intézi legfelső fokon az egyház ügyeit. Ezzel a szervezettel, ami a cseh-testvér egyház reformáció-korabeli egyházkormányzatához való visszatérést jelenti, a zsinat és a zsinati tanács közvetlen kapcsolatba került a gyülekezetek mindennapi életével. A szlovákiai református egyház élénk figyelemmel kíséri a magyar református egyház életét. Ők is hálával fogadták a Testvéri Izenetet, amely a közösségi kérdésben adott tiszta útmutatást. Kiadták a magyar énekeskönyvet, most van nyomdában a Hitvallásaink című könyv. Csehszlovákiában most alakult meg az Ökumenikus Tanács, amelynek egyelőre a cseh testvér, az evangélikus és a református egyház a tagjai. Igyekeznek a kisebb egyházakat is belekapcsolni az ökumenikus munkába. Az a céljuk, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki a szomszédos magyarországi, lengyelországi, romániai egyházakkal. Beszédének befejező részében rámutatott Varga Imre püspök az igehirdetés jelentőségére és az egymásért való felelősség kérdésére. — Mikor az egyháztag ott ül a templomban — mondotta — és az istentiszteleten részt vesz, nemcsak egyháztagsági minőségben van ott, hanem egy gyökerében lényegesen megváltozott társadalomnak és államnak a polgáraként. Lehetetlen elválasztani az igehirdetői szolgálatban az egyháztagsági és az állampolgári minőséget, mert nincsen megosztott élet és nincs megosztott szolgálat. Életünk minden megnyilvánulásában egyszerre és együtt vagyunk egyháztagok és állampolgárok, új társadalmunk tagjai. Nálunk minden lelkész előtt világos, hogy a gyülekezetben levő nemzetiségi súrlódás kihat az egyházak egész életére, megfertőzi az egész testet. Az egyházak békeszolgálatának nem szabad abba a kísértésbe esnie, hogy nagy általánosságban, az egész világra vonatkozó nagy távlatokban gondolkozik, de megfeledkezik a jó szomszédi viszony megteremtéséről. Ha cseh és magyar vonatkozásban egyházi téren is nem követünk el mindent, hogy ez a megbékélés, a múlt terhes örökségének a felszámolása igaz, őszinte és mély legyen, kevés erkölcsi jogunk van arra, hogy a világ-békemozgalomban részt vegyünk. Ha az egyházak felismerik ennek a szolgálatnak a szükségességét és jó lélekkel rászánják magukat erre a szolgálatra, Istennek tetsző áldott szolgálatot végeznek, mert azzá lesznek, amivé az Úr Jézus Krisztus rendelte őket: Isten népe, amelynek a kívül valók felé is tisztessége van. Varga Imre szlovákiai református püspök előadását a jelenlévők nagy figyelemmel hallgatták. Az előadás után Varga Imre a feltett kérdésekre válaszolt. A magyar evangéliumi egyházak ökumenikus tanácsa végrehajtó bizottsága ezután az elhunyt Victor János helyébe a tanulmányi bizottság elnökévé Pap László professzort, a budapesti teológiai akadémia dékánját választotta meg. A vértesaljai egyházmegye rendkívüli közgyűlése A vértesaljai egyházmegye december 28-án Székesfehérvárott rendkívüli közgyűlést tartott. Az egyházmegye közgyűlésén Kéri Sándor vértesaljai esperes bejelentette, hogy a dunamelléki egyházkerület tanácsosává történt megválasztása folytén esperesi tisztségéről lemond. Az egyházmegyei közgyűlés Kéri Sándor esperes lemondását sajnálattal tudomásul vette és új, fontos szolgálatára Isten áldását kívánta. Az egyetemes konvent ülésén elfoglalt Bereczky Albert püspök és a dunamelléki egyházkerület nevében Hajdú Péter lelkipásztor, egyházkerületi missziós előadó emlékezett meg Kéri Sándor hűséges esperesi szolgálatairól, s biztosította új megbízatásában az egyházkerület szeretetéről és imádságairól. Az egyházmegye közösségének nevében Kovács Pál gondnok, a lelkészek nevében Máté Sándor kápolnásnyéki lelkipásztor, egyházmegyei főjegyző, a lelkészkörök nevében pedig Radics József cecei és Papp Ákos csákvári lelkipásztor vett búcsút Kéri Sándortól. A rendkívüli egyházmegyei közgyűlés után a közgyűlés részvevői értekezletettartottak, amelyen a vértesaljai egyházmegye lemondás folytán megüresedett esperesi tisztségére Radics József cecei lelkipásztort ajánlották megválasztásra a gyülekezeteknek.