Sebestyén Károly: A cinikusok. Tanulmány az antik ethika köréből (Budapest, 1902)
Előszó
ELŐSZÖ. sége, ítélő ereje arra, hogy a nagy függő problémákat kielégítő módon oldja meg? Ez okból föltettem, hogy előbb a kisebb sokratesi iskolák érdekes és elágazó históriáját dolgozom föl egy könyvben. Tervem készen is volt hármas fölosztásával, a cinikusok, kyrenaikusok és meg araiak külön-külön fejezeteivel, de mennél mélyebben bocsátkoztam a részletekbe, annál világosabbá vált előttem, hogy vagy a cinikusokkal bánok igazságtalanul, vagy aránytalan és minden szerkesztési gond nélkül való lesz könyvem, ha egybefoglalom e három iskola történetét. Annyira kiemelkedik a cinizmus a másik kettő fölött, hatása oly mély, jelentősége oly korszakos, élete oly hosszú, hogy együtt kell említenünk a nagy cinikusokat Platónnal, Aristotelesszel, a stoikus Zenonnal, Epikurossal, egy szóval mindazokkal, kiknek nevük és hatásuk túlélte a századokat. íme e munka születésének története. Első könyvemmel a komoly szaksajtó oly érdemén fölül kegyes és elnéző volt, hogy méltán érezhettem magamat buzdítva és bátorítva a folytatásra. És e munkámban épp úgy, mint az elsőben, tettel és tanácscsal Alexander Bernát állott mellettem, egész egyetemi pályámon egykor tanítóm, azóta is jóindulatban, barátságban, bölcseségben kifogyhatatlan vezetőm. E helyen is a köszönet első szava őt illeti és a hála és ragaszkodás igaz érzésével jelentem ki itt azt, amivel Cicero mond köszönetet polgártársainak: si quid auctoritatis in me est, apud eos utar, qui eam mihi dederunt. Budapesten, 1901. október hóban. S. K.