Fekete József - Váradi József (szerk.): Széchenyi vallomásai és tanításai (Budapest, 1927)
Előszó
ELŐSZÓ. Soha sem éreztük annyira, hogy Széchenyi István gróf szellemére milyen nagy szüksége van Mohács nemzetének, mint a nagy háború után bekövetkezett válságos időkben, mikor világító fáklyaként tűnik föl az élni akaró nemzet előtt a nemzeti nagyság hatalmas prófétája. A nemzet jobbjai, akik menekülnek a kétségbeesés elől, vigasztalást, erőt keresnek a múltból s Széchenyiben oly hatalmas nemzeti kincsre találnak, melyből bőségesen lehet és kell meríteni a föltámadás gazdag eszközeit. Alig van még nemzet, melynek Széchenyije lenne s ha a nemzet visszatér Széchenyihez, akkor lesz Magyarország. A Gondviselés akarhatta, hogy a nagy Széchenyi föllépésének 100. évfordulóján, mikor a Széchenyi Szövetségek ünneplésre hívták a magyar társadalmi erőket, pár hét alatt megmozdult az egész ország s méltóságteljes tüntetéssel százezernyi képviselője sereglett össze az ország szívében a magyar társadalom minden rétegének, hogy hitet tegyen Széchenyi tanítása mellett. Boldogan láttuk, hogy a nemzetben milyen erős gyökerei vannak a Széchenyi-kultusznak s ez a tudat lobbantotta lángra hitünket az ország föltámadásában. *