Alexander Bernát: Nagy emberek (Budapest, 1938)
Jókai Mór
s számuk növekedése még inkább nemzetté teszi. Minden nemzetnek megvan a maga napja, nagyjai e nap gyűjtótükrei, amelyek megsokszorozzák és nagyobb hatásúvá teszik a sugarak világító erejét. Lelketek mélyén tiszteljétek a nagyokat, elsősorban saját nagyjaitokat, de más nemzetekéit is, mert mindezek a nagyok összefüggenek egymással, mindegyik hat a másikra. Boldog az a nemzet, amelynek nagyjai századok óta tekintélyes számban növekednek, ezek az igazán nemes nemzetek, lelki nemességűek, ezek bajosan válhatnak hűtlenné önmagukhoz. Bennünket csak azok a nagyjaink mentettek meg, akik mintegy száz évvel ezelőtt születtek: Vörösmarty, Kossuth, Széchenyi, Jókai Eötvös, Deák, Petőfi, Arany, akiknek nagy nemesi levelét a világszellem állította ki. Nem sokat jelentett, hogy utánuk apály következett, ha nem is teljes apály. A világszellem alkotását is szünet előzi meg s elmaradhatatlanul követi egy másik szünet, mint ahogy a hullámhegy két hullámvölgyből emelkedik ki. Nagyjaink a védelmezőink, a menekvésünk, a reménységünk és bizodalmunk. Nélkülük a világtörténelem műve végre nem hajtható. Sokan gúnyolódnak a mi jubileumlázunkon. De van mű-jubileum és van természetes. A mű-jubileumon az elnökök és bizottsági tagok akarnak szerepelni, a természetes jubileumban azonban nagyjaihoz menekül a nemzet a jelen íőségében, mintha így szólna: nem voltunk mindig ilyen mélyen, Vörösmartyt, Kossuthot, Petőfit, Jókait nemzettük, az új Magyarország nagy építőmestereit. Íme a mérték és irány, hogy mérhessetek! Jegyezzétek meg, ha a törpék ordítanak, attól még nem lesznek nagyobbak. Jókai ünneplése hatalmas tanúságtétele a régi Magyarországnak és annak, hogy milyennek óhajtjuk a jövőt. Nem akarunk hűtlenné válni múltunkhoz, ahogy ezt szuggerálni szeretnék nekünk. Mindenek ellenére Deák politikáját, Eötvös József