Marianne Pollak: Egy nő megtanulja: mi a szocializmus (Budapest, 1946)
A magyar történelemben első ízben kaptak olyan választójogot a nők, amely teljesen egyenlő a férfiak választójogával. Azonos feltételek mellett ítél tehát a választásokon a nő a szavazatáért versengő politikai pártok és azok jelöltjei között. Ezt a tényt még jelentősebbé teszi az a körülmény, hogy a két világháború szomorú eredményeként a nők többségben vannak. Vannak választókerületek, amelyekben 60—65% a nőválasztók arányszáma. Véleményük tehát döntő súlyt jelent a demokráciában, a törvényhozó testület kialakításában, minden parlamentáris munka alapjának lerakásánál. A szocialista munkáspártok — bár elvileg a két nem feltétlen politikai egyenjogúsításának álláspontjáin voltak — nem mindenütt egyeztek bele aggodalom nélkül a nők választójogának megalkotásába. Nálunk is sok figyelemreméltó ellenérv hangzott el a huszonhat esztendős ellenforradalom felszámolása után a fiatal magyar demokrácia eme bátor lépésével szemben. Egy országban — mondották az aggodalmaskodók — amelynek demokratikus élményei nincsenek, a demokrácia gyakorlatát kevesen ismerik, amelyben az ellenforradalom borzalmas korszakában a legádázabb és leggyűlölködőbb propaganda éppen a demokrácia gondolata ellen fordult, még akkor is veszedelmes kísérlet volna a nőknek a közéletbe való bevonása, ha nagy nőtömegek egyébként is nem állnának a klerikális vagy másfajta reakciós befolyás alatt. A Szociáldemokrata Párt nőmozgalma az elmúlt évtizedek alatt mindent megkísérelt e befolyás ellensúlyozására, a dolgozó nő osztálytudatának fölébresztésére, politikai érdeklődésének felkeltésére. * Az ellenforradalom s mindenfajta segítőtársa ezen a ponton volt legérzékenyebb. A proletárférfit városokban vagy falvakban többé-kevésbé leírták már mint veszteséget üzleti könyveikben, a proletárnőért foggal-körömmel verekedtek. Jobban tudták a bebeli leckét, mint sokan saját osztályunkban: a munkásosztály felszabadítása csak a mun-