Mai magyar művelődéspolitika. Elvek, tervek, eredmények (Budapest, 1946)

II. Tervek és eredmények

képessé váljék. Ezenkívül biztosítani kell, hogy elláthassa múzeumaink szakfelügyeletét. A vidéki múzeumoknak ugyanis elsősorban erre van szükségük. Vidéki múzeumaink jellegzetessége az, hogy nem rendelkeznek, s nem is rendelkezhetnek minden irány­ban szakemberrel. Az egyetlen vezető vagy régész, vagy néprajz­­kutató, így mindig egész tájak maradnak szakember nélkül. A Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége átszervezésé­nek alapelvei: 1. A Főfelügyelőség megfelelően kiszélesítendő. A jelenlegi országos főfelügyelő mellett szükség van még négy, szakok szerint működő országos felügyelőre: egy természettudósra, egy régészre, egy művészettörténészre és egy néprajzkutatóra. Ezek részletes szakfelügyeletet fognak gyakorolni a vidéki múzeumok megfelelő tárai felett. A helyi múzeumvezetők munkáját személycserék szervezésével, ideiglenes kiküldöttekkel stb. egészítik ki. Ugyan­csak szükséges körzeti felügyelők megbízása is. Ezek — egyes kiváló vidék­i múzeumigazgatók — az ország egyes szűkebb vidé­keinek múzeumfelügyeletét látnák el. 2. A Főfelügyelőség feladatkörébe kerül a múzeumi vezetők továbbképzése (régészeti, néprajzi tanfolyamok, vándorgyűlések). 3. Kiszélesítendő a felügyeleti hatáskör is. Nem elégséges az 1929. évi XI. tc. alapján közgyűjteménnyé nyilvánított jelen­tősebb gyűjtemények felügyelete. Épp úgy szükséges, sőt még indokoltabb a felügyelet a kisebb, színvonaltalan gyűjtemények­nél. Sőt a közgyűjtemények mellett bizonyos határok között indo­kolt a felügyeletet kiterjeszteni a magánkézben lévő, de múzeumi szempontból rendkívül jelentős gyűjteményekre is, hasonlóképen, ahogy az új levéltári szakfelügyelet ki fog terjedni a közérdekűnek nyilvánított magánlevéltárakra. A Magyar Nemzeti Múzeum intézmé­nyeinek újjáépítése. A Magyar Nemzeti Múzeum intézményei számára nem csak műkincseik elhurcolása s részbeni megsemmisülése jelentett súlyos csapást. Az ostrom alatt az intézmények épületei is olyan komoly károkat szenvedtek, hogy a megmaradt anyagot az ostrom után is állandóan a pusztulás veszélye fenyegette. Az elhurcolt értékek hazaszállításával egyenlő fontosságú feladat volt tehát a sérült épületek mielőbbi helyreállítása is. Az ostrom óta eltelt másfél esztendő alatt a pénzügyi nehézségek ellenére is jelentős mérték­ben előrehaladtak a helyreállítási munkálatok. Helyreállították a Nemzeti Múzeum tetőszerkezetét, az átszakított mennyezeteket és oldalfalakat, s ugyanezt a munkát a tetőfedéssel együtt

Next