Wagner, Adolf: A tudományos gondolkodás alapvonalai (Budapest, 1923)

keznek, hogy ezekre számítani lehet. Talán nem fűz a dologhoz gondolatokat, hanem egyszerűen azt mondja: így van ez a dolog, így kell lennie és meg is elégszik ezzel a belátással. De megvan ez a belá­tása és pedig a tapasztalataiból merítette ezt. De mi lesz, ha a várt és megszokott jelenség nem áll elő? Nos, akkor két dolog történhetik: Az értel­mes ember azt fogja mondani, hogy bizonyosan van valami oka, amelyet én még nem ismerek és talán kutatni is fogja ezt az okot. Ezzel szemben az egy­­ügyű­ mindjárt zavarba jön és „csodát“ kiált. A meg­szokott jelenséget természetesnek vette és éppen ezért az eltérő, a szokatlan mindjárt valami termé­­szet­ellenesnek vagy természet fölöttinek tűnik föl előtte. A természeti jelenségek között való törvény­­szerű összefüggésnek tudattalan képzelete oly bi­zonytalan és szűkkörű még az ilyen embernél, hogy már az első kivétel is zavarba hozza a megfigyelt jelenségek természetes összefüggését illetőleg. A gyermeknek vagy a gyermekhez hasonló természetű embernek együgyű elméje minden meg nem értett vagy érthetetlen dolog mögött varázslókat és szelle­meket keres, amelyek tetszés szerint megkerülhetik a természeti törvényeket. De nézzük most a dolgot kissé közelebbről. Az általános tapasztalat arra tanít bennünket, hogy minden magára hagyott test mindaddig lefelé esik vagy sülyed, amíg valami szilárd ellenállás föl nem tartóztatja. A kő nemcsak leesik a földre, hanem le­­sülyed a fenékre is, ha vízbe dobjuk. Viszont egy darab fa „úszik“ a vizen, ha pedig alámerítjük és aztán elengedjük, akkor rögtön „fölfelé“ mozog. Vagy vegyünk elő egy léggömböt, töltsük meg vilá­gító gázzal vagy hidrogénnel és engedjük el a sza­bad levegőn: nem esik a földre, hanem a magasba száll! Itt van tehát két „kivétel“ a törvényünk alól, de ezek a kivételek is törvényszerű szabályossággal jelennek meg! Ugyanis nincsenek „kivételek“, csak a „törvényt“ fogalmaztuk meg először nagyon is ál­talánosítva. A tapasztalataink nem voltak eléggé általánosak ahhoz, hogy a törvény határait elég pon­tosan megvonhassuk. A fa könnyebb, mint a víz, ezért úszik rajta, a hidrogén könnyebb gáz, mint a levegő, ezért száll a magasba a hidrogénnel megtöl­­ t

Next