Wagner, Adolf: A tudományos gondolkodás alapvonalai (Budapest, 1923)
keznek, hogy ezekre számítani lehet. Talán nem fűz a dologhoz gondolatokat, hanem egyszerűen azt mondja: így van ez a dolog, így kell lennie és meg is elégszik ezzel a belátással. De megvan ez a belátása és pedig a tapasztalataiból merítette ezt. De mi lesz, ha a várt és megszokott jelenség nem áll elő? Nos, akkor két dolog történhetik: Az értelmes ember azt fogja mondani, hogy bizonyosan van valami oka, amelyet én még nem ismerek és talán kutatni is fogja ezt az okot. Ezzel szemben az együgyű mindjárt zavarba jön és „csodát“ kiált. A megszokott jelenséget természetesnek vette és éppen ezért az eltérő, a szokatlan mindjárt valami természetellenesnek vagy természet fölöttinek tűnik föl előtte. A természeti jelenségek között való törvényszerű összefüggésnek tudattalan képzelete oly bizonytalan és szűkkörű még az ilyen embernél, hogy már az első kivétel is zavarba hozza a megfigyelt jelenségek természetes összefüggését illetőleg. A gyermeknek vagy a gyermekhez hasonló természetű embernek együgyű elméje minden meg nem értett vagy érthetetlen dolog mögött varázslókat és szellemeket keres, amelyek tetszés szerint megkerülhetik a természeti törvényeket. De nézzük most a dolgot kissé közelebbről. Az általános tapasztalat arra tanít bennünket, hogy minden magára hagyott test mindaddig lefelé esik vagy sülyed, amíg valami szilárd ellenállás föl nem tartóztatja. A kő nemcsak leesik a földre, hanem lesülyed a fenékre is, ha vízbe dobjuk. Viszont egy darab fa „úszik“ a vizen, ha pedig alámerítjük és aztán elengedjük, akkor rögtön „fölfelé“ mozog. Vagy vegyünk elő egy léggömböt, töltsük meg világító gázzal vagy hidrogénnel és engedjük el a szabad levegőn: nem esik a földre, hanem a magasba száll! Itt van tehát két „kivétel“ a törvényünk alól, de ezek a kivételek is törvényszerű szabályossággal jelennek meg! Ugyanis nincsenek „kivételek“, csak a „törvényt“ fogalmaztuk meg először nagyon is általánosítva. A tapasztalataink nem voltak eléggé általánosak ahhoz, hogy a törvény határait elég pontosan megvonhassuk. A fa könnyebb, mint a víz, ezért úszik rajta, a hidrogén könnyebb gáz, mint a levegő, ezért száll a magasba a hidrogénnel megtöl t