Buchinger Manó: Gestapo-banditák bűnhalmazata. Tizennégy hónap a hitleri koncentrációs táborban (Budapest, 1945)

hallott, hogy családja a Vöröskereszt útján érdeklődött hogyléte iránt és most a politikai osztályon ezt az aktát akarják kihallgatásával elintézni. Másnap reggel Györki el is ment és mi nagyon türel­metlenül vártuk vissza. Már dél volt, mire visszajött a blokkra és kérdésünkre, hogy mi volt, csak annyit mon­dott: «Semmi, nagyon megvertek!» ... Aztán fáradtan és bágyadtan lefeküdt.. . Estig a következő részletek derültek ki: Györkit kétórai várakozás után végre behívták az iroda egyik szobájába. Ott feküdt a földön egy véresre vert ember. Györkitől azt kérdezték, hogy ismeri-e ezt az em­bert, mire ő azzal válaszolt, nem ismeri és sohasem látta. Erre elkezdték ütlegelni, majd megparancsolták neki, hogy vesse le a nadrágját... Megtette, mire tíz kemény botütést mértek rá ... Ezután megkérdezték a másik összevert embert, is­meri-e Györkit? Az is kijelentette, hogy Györkit nem is­merte és nem is látta soha! Ezután bevitték Györkit egy másik szobába, ahol mintha semmi sem történt volna, már udvariasan beszéltek vele, elmondták neki, hogy otthon valóban érdeklődtek hogyléte iránt. Végül valami jegyzőkönyvfélét írattak vele alá és aztán mintha mi sem történt volna, hazaküldték a blokkba!... Este Györki fájdalmas nyögésére lettünk figyelmesek. Megnéztük említett testrészét és olyan borzalmas véralá­­futásokat láttunk rajta, hogy néhányan könnyekre fa­kadtunk. Ez történt és ezt tették a banditák egy ártatlan és véd­telen politikai fogollyal, megérdemelt bukásuk előtt négy-öt hónappal.. . Ideiktattam ezt is a többi akta Buchinger: Gestapo-banditák. ..

Next