Buchinger Manó: Gestapo-banditák bűnhalmazata. Tizennégy hónap a hitleri koncentrációs táborban (Budapest, 1945)

lel arcon vágott, nem kapott elég erős ütést, de mégis elesett, akkor felállíttatta, és újra lepofozta, hogy ott hemperegjen a hóban. Én körülbelül a rajvonal köze­pén álltam. Mikor hozzám jött, azonnal láttam az SS szemén, hogy részeg s hogy az éjjelt ágyon kívül töl­tötte... Azt kérdezte tőlem, hogy — zsidó vagy? — Igennel feleltem. — Mi voltál azelőtt? — kérdezte. Megmondtam. — Gazdag ember vagy? — kérdezte tőlem. — Nem — mondottam —, szegény ember voltam és az is marad­tam. — Erre kiadta nekem az esedékes ökölütést. Szeren­csémre csak pofon lett belőle, de mégis a hóba estem. Az SS vitéz úr pedig az utánam következőnél folytatta az újévi felköszöntésnek ezt az eredeti műveletét. Noha a furcsa látvány még Leót is megdöbbentette, a részeg SS-bestiának eszébe se jutott, hogy a megkezdett munkát megszakítsa mindaddig, amíg nem jut el a 150-es sor végére. Sőt itt-ott ennek az újévi műsornak az élén­kítéséről is gondoskodott. Például Budai-Goldberger Leó ismert nevű gyárossal és felsőházi taggal (Goldberger azóta a mauthauseni táborban meghalt) a lepofozás után beszélgetést kezdett az auf und niederről. Az SS úr sze­rint G. nem esett le és nem kelt föl szabályosan. Ezért auf und medert csináltatott a hóban a 67 éves emberrel... A 150-es sor végén volt már majdnem, amikor valami okból egy másik blokkba ment át és ott a véletlen foly­tán Szentiványi Lajos kisgazdaképviselőt verte meg ... A mi udvarunkon ezt az újévi incidenst egy másik SS, aki a részeg bestia kíséretében volt, szótlanul nézte. Az esetet természetesen nem lehetett eltussolni, de azért valami világraszóló botrány nem lett belőle. Tíz bajtár­sunk arcán lévő horzsolás és sebek arra kényszerítették

Next