Bródy Ernő: Magyar szabadelvűek száz év előtt (Budapest, 1934)
A magyar szabadelvűek mozgalma a zsidók egyenjogúsításáért 1840-ben. Irta: Dr. Bródy Ernő Magyarországon a tizenkilencedik század harmadik évtizedében indult meg az a mérmmozgalom, mely a származáshoz fűzött ősi kiváltság helyébe az emberi jogot, a politikai szabadságot, az állampolgári egyenlőséget iktatta. A szabadelvű eszmékért folytatott küzdelemnek Magyarországon minden más országétól eltérő, különleges fordulatai vannak. Sok helyütt alulról ostromolták a várat és az érdekelt jogtalanok kerültek szembe a birtokállományt védő kiváltságosokkal. Volt eset arra, hogy felülről az uralkodó rombolta le a régi rend oszlopait. De mikor sem alulról nem követelték, vagy nem követelhették súllyal és tekintéllyel, felülről pedig egyenesen megakasztották a jogok kiterjesztését és a magyar történelmi osztály odaállott az eltiportak mellé, hogy saját kedvezményeinek feláldozásával emberré tegye a páriát — ez olyan mozdulat volt, mely a magyar szabadelvűek küzdelmét páratlannak mutatja a maga nemében. Grünwald Béla írja »A régi Magyarország» című klasszikus művében: »Hosszú tespedés után Magyarországnak első történelmi egyéniségei csak a következő korszakban (melyről szóltunk)kelnek fel és ezek azok, akik magasabb eszmék nevében támadják meg a fennálló jogrend alapjait.. Történelmünk következő korszakának fénye s e korszak kiváló alakjainak, egy Széchenyinek, Deáknak, Eötvösnek s végre Kossuthnak történelmi nagysága nem is érthető a nemzet e mély sülyedése nélkül. Nem válhatott naggyá, aki belenyugodott Magyarország akkori intézményeibe; a nagyság feltétele a nemzet világnézetével s jogrendjével való meghasonlás volt. Ha ők is küzdelem nélkül belenyugodtak volna s nem keltett volna lelkekben mély undort s szánalmat a nemzet akkori állapota, ők is törpék maradtak volna, mint e korszak nemzedékei. Nagyságuk alapja az, hogy küzdöttek a fennálló jogrend ellen, s hogy azt valóban meg is döntötték.»