A Közlekedés, 1934 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1934-01-01 / 1. szám

3 A KÖZLEKEDÉS 1934 január hó. 4. Ahol átjárósáv ki van jelölve a gyalogos tarto­zik az úttestet abban keresztezni. Az átjárósávon kívül történt balesetért a jármű nem felelős. 5. Átjárósávban haladó gyalogosra rádudálni tilos. Ezekkel az intézkedésekkel a közönség nem fogja a kényszert, a megfélemlítést érezni, hanem önként alkalmazkodik hozzájuk, mert saját érdeke kívánja, hogy az átjárókat használja és a rendőrközegek intéz­kedéseinek eleget tegyen. A közúti forgalmi balesetek viszonyainak alakulása Magyar­­országon az 1932. évben írta: Dr. Várszeghy János miniszteri fő­titkár. Az ötödik éve folyik már ez az adatgyűjtés, mely a községek, illetőleg városok utcáin és terein, vala­mint a községeket és városokat egymással összekötő útvonalakon közlekedő járóművek forgalombiztonsági viszonyainak megismerésére szolgál. Az egyes eszten­dőkben beszerzett adatok feldolgozásának eredményei csaknem minden részletre kiterjedően rávilágítottak azokra a kérdésekre, melyek a forgalom megfelelő rendezése szempontjából számba jöhettek s amelyek eddig teljesen ismeretlenek voltak előttünk. Ezzel az adatgyűjtés meg is felelt rendeltetésének, csak annak hiánya volt eddig érezhető, hogy a forgalombiztonság érdekében tett intézkedések hatása az egyes éveket jellemző főbb adatok összehasonlításával még nem igen volt ellenőrizhető. Az 1932. évi feldolgozás lezárá­sával azonban már öt év adata áll rendelkezésünkre, melyek remélhetőleg elégségesek arra, hogy a köz­­utainkon uralkodó viszonyok alakulását ügyelemmel kísérhessük. Ezért a közúti forgalmi balesetek 1932. évi adatainak részletes ismertetése előtt, a Magyar Statisztikai Szemle adatai alapján főbb vonásokban az adatgyűjtés óta eltelt időnek eredményeit is be fogjuk mutatni. A kérdéses időszak alatt bekövetkezett balesetek számának alakulását az alábbiakban szemléltetjük: Az adatgyűjtés megindítása óta tehát a balesetek számának növekedését csak egyetlen évben, 1929-ben észlelhetjük, amikor a balesetek az előző évihez képest ijesztő mértékben, kereken 1300 esettel megsokasod­tak. A szerencsétlenségeknek ez a feltűnően nagy­arányú elszaporodását azonban — véleményünk szerint — korántsem írhatjuk teljes egészében a biztonsági viszonyok romlásának terhére. Az újonnan megindí­tott adatgyűjtéseknél — mint tudjuk — az adatok be­szerzésénél a legtöbbször több vagy kevesebb nehéz­séggel kell megküzdeni. Így történt ez ennél az adat­gyűjtésnél is, ahol az adatszolgáltatók egy része­­— félreértve a kiadott rendelkezést — eleinte csak azokat a baleseteket jelentette be, amelyeknél személyek is megsérültek. Az ilyen esetekben ugyan az adatok meg­felelő kiegészítéséről gondoskodás történt, azonban feltehető, hogy a legnagyobb elővigyázatosság mellett is adódhattak esetek, melyek az utasítás helytelen ér­telmezése folytán kimaradtak. A valószínűség tehát a mellett szól, hogy a baleseteknek 1929-ben történt emelkedése tényleg nem volt olyan erős mértékű, mint azt adataink mutatják. Azonban abban az esetben is, ha ezt a körülményt figyelembe vesszük, kétségtelen­nek kell tartanunk a balesetek számának emelkedését. A rákövetkező 1930. évtől kezdve már adataink a sze­rencsétlenségek fokozatos csökkenéséről számolnak be, amit az időközben a forgalombiztonság javítása érde­kében tett intézkedések üdvös hatásának tulajdonít­hatunk. A balesetek folytán megsebesült vagy meghalt sze­mélyek számára vonatkozó adatainkat az alábbiakban adjuk: Az áldozatok száma A fenti adatok kellő megítélését illetőleg utalunk a baleseteknél tett megjegyzéseinkre. Általánosságban érdemesnek tartjuk rámutatni e mellett még arra a körülményre, hogy a könnyebb természetű balesteknek hamarabb sikerült gátat vetni, mint a súlyosabbak­nak. Ezt olvashatjuk ki abból, hogy az egyes években — az­ utolsó esztendőt kivéve — a szerencsétlenségek számánál az áldozatok számának fogyása aránylag jó­val kisebb mértékű volt. Áttérve az 1932. év baleseti viszonyainak tárgya­lására, az állapotok olyan újabb örvendetes javulásá­ról számolhatunk be, melyet a baleseti statisztika rendszeresítése óta még egyik évben sem észlelhettünk. A szerencsétlenségek száma ugyanis 814-gyel maradt alatta az előző évinek, míg az áldozatok száma 410-el apadt. A csökkenés tehát a baleseteknél 15,8%-nak, a szerencsétlenül jártaknál pedig 12,4%-nak felel meg. Ezzel a balesetek száma olyan alacsony szintre esett vissza, mely még egyetlen évben sem fordult elő. A balesetek ilyen nagyarányú apadása indokolttá teszi, hogy a csökkenés előidézésénél közrejátszó okok vizsgálatát ez alkalommal is megkíséreljük. Erre a célra elsősorban az 1932. évben Budapesten végrehaj­tott forgalomszámlálások eredményeit használhatjuk fel. Az idevonatkozó adatokból­ megállapíthatjuk, hogy a főváros utcai forgalma nagyjában az előző évi kere­tek között mozgott, s ha némely helyen erősebb csök­kenést találunk is, annak balesetei szempontból na­gyobb jelentőséget nem tulajdoníthatunk. A forgalom­­csökkenést tehát ebből a szempontból számításon kívül hagyhatjuk. A másik, már az egész országot illetőleg figyelembe vehető tényező a forgalomban tartott gép­járóművek számának változása. Erre vonatkozólag megállapíthatjuk, hogy a forgalomban levő automo­bilok és motorkerékpárok állománya az 1931. évihez viszonyítva átlagban véve 6,5%-kal csökkent. A gép­erejű járóműveknek az ilyen arányú megritkulása sem játszhatott jelentősebb szerepet a balesetek számának apadásánál. Mindent összevéve arra a megállapításra juthatunk, hogy ha az utcai forgalomnak némi vissza­esése csökkentőleg hatott a szerencsétlenségekre, a baleseti viszonyok javulása azonban nagyobbrészt valószínűleg a forgalombiztonság érdekében tett intéz­kedéseknek köszönhető. Szükségesnek tartjuk még külön is felhívni a figyelmet arra az örvendetes körülményre, hogy a köz­úti forgalmi baleseti viszonyok terén a javulás az ország főbb területrészeit tekintve, általános volt. Az előző években ugyanis a szerencsétlenségek csak Buda­pesten és a tj­ városokban sikerült gátat vetni, illető­leg számukat csökkenteni. Az ország egyéb részein azonban sajnálattal kellett látnunk, hogy a balesetek száma növekedőben van. A tárgyalt év ez utóbbi he­lyeken is jelentős javulást mutat, ami az ország egyéb városait és községeit, főképen pedig az országúti köz­lekedést az eddigieknél jóval kedvezőbb színben tün­teti fel. A balesetek szempontjából az előző évihez ké­pest a csökkenés Budapesten 12.0%-os, a tj. városok­ban 30.1%-os, végül az ország egyéb helyein 16.4%-os volt. Az áldozatokat tekintve a szerencsétlenségek Budapesten az elmúlt évhez képest 1.9%-kal, a többi tj. városban 23.2%-kal s az egyéb helyeken pedig 14.0%-kal kevesebb emberáldozatot követeltek. A balesetek számának havonkénti változását te­kintve, Budapesten és vidéken a szerencsétlenségek a legnagyobb számmal szeptemberben fordultak elő. itt annyiban van változás, hogy az előző évben a balese­tek száma májusban szökött fel a legmagasabbra. A fővárosban különben május a tárgyalt évben is a kri­tikus hónapok közé tartozott, amennyiben Budapest A balesetek száma Év Budapesten Tj. városokban Egyéb helyeken Mindössze 1928. 2468 537 1655 4660 1929. 3445 502 2008 5955 1930. 2839 589 2240 5668 1931. 2326 524 2311 5161 1932. 2048 366 1933 4347 Év Budapesten Tj. városokban Egyéb helyeken Összesen 1928. 1343 329 1514 3186 1929. 1608 316 1787 3711 1930. 966 418 2150 3534 1931. 733 401 2169 3303 1932. 719 308 1866 2893 1 L. Magyar Statisztikai Szemle 1933. év 585. old.

Next