A Közlekedés, 1937 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1937-03-01 / 3. szám
44 A KÖZLEKEDÉS 1937 március hó. 1 óra és 20 perc alatt egy egész gépesített hadosztályt dobhatnak az osztrákhatárra és 1 óra 30 perc alatt Münchenből bent lehetnek Salzburgban. Micsoda perspektíva, vájjon gondolt-e valaki erre a világháború alatt? A német autóutak óriási jelentősége nemcsak stratégiai, hanem igen nagy jelentőségű közgazdasági és turisztikai szempontból is. Cikkünk elején említettük, hogy a németek az elmúlt 4 év alatt 1154,7 millió márkát építettek be az autóutakba. Ez az összeg nagy része munkabérekben került kifizetésre és nagymértékben hozzájárult a német munkanélküliség megoldására, tehát szociális kérdést is oldott meg és lehetővé tette a birodalom nagymérvű elmotorosítását, ami újból nagy összegeket juttatott a közgazdasági vérkeringésbe és hozzájárult a német birodalom megerősítéséhez, közvetve pedig a versaillesi béke bilincseinek lerázásához. Hogy ezeknek az utaknak forgalmáról is megközelítő képet adjak, felemlítem, hogy a statisztika szerint a München környéki utakon egy-egy forgalmas napon 17.000 gépjármű fordult meg, nem csoda tehát, hogy a németek nagyra értékelik a nemzetközi idegenforgalmat is, mert jól tudják, hogy az idegenforgalom, különösen pedig az autós idegenforgalom a nemzeti jövedelem egy jelentékeny bevételi forrása. A képeket igyekeztünk a legszebb és legjellegzetesebb utakról és művekről összeállítani, tehát beszéljenek a szöveg között elosztott és megszámozott képeink. Az 1. számú kép, ez a kép a birodalmi autóút elágazását ábrázolja Darmstadt mellett, a Darmstadt— Main—Mannheim—Heidelberg-vonalon. A képünkön jól megfigyelhető az egyirányú és jobboldali közlekedés és a bekötő országutak. A városba bevezető útelágazások behajtási iránya nyilakkal van megjelölve. A képen az elágazások előtt tisztán látjuk a benzin- és üzemanyagtöltő állomásokat. Az utak maga betonkockákból készültek és oly szélesek, hogy elvileg több gépkocsi is elhajthat egymás mellett. A hatalmas útjelző-táblák mindenről tájékoztatják az utast, amire csak szüksége van, itt eltévedni nem lehet. A 2. számú képünk egy autóút kereszteződését ábrázolja Halle előtt. A mellékutakról és az elágazásokról az utas minden oldalról a kívánt irányba jöhet fel, vagy lehajthat anélkül, hogy a szemben jövő járművel találkozna vagy a másik irányba vezető utat keresztezné. Itt tehát összeütközés nincs. Ez a módszer kitűnően oldja meg, hogy hogyan kell a városokból kivezető utakat bekötni biztonságosan az országutakba. Itt nincs halálsorompó s nincs szükség lámpajelzésekre s közlekedési rendőrre sem. A 3. számú képünk egy bitumenes autóutat mutat be a gyakorlati használatban Frankfurt és a Main- Darmstadt-i vonalon. A közeli forgalmat lebonyolító falusi szekérutak a műút két oldalán húzódnak és az összeköttetést az alul- és felüljárók biztosítják. A 4. számú képünkön a birodalmi autóút egy erdőn visz keresztül Berlin és Stettin között. Itt jól láthatjuk az emelkedésekvonalvezetését. Az út nem kanyarog jobbra és balra, hanem nyílegyenest veszi az emelkedést és a szabad kilátást semmi sem zavarja. Az 5. számú kép Halle és Leipzig között a legújabb autóútat ábrázolja, amely betonkockából épült. Az autóút felett egy felüljárót építettek a vegyesforgalmú út részére. Az ellenkező irányba vezető út a képünkön nem látható, de a hídról következtetni lehet, hogy az is alatta halad el. Az út tükörsima és a kilátást semmi sem zavarja. Ezeken az utakon gépkocsink a teljes sebességet kihasználhatja, mert az előzésre is kényelmes és biztonságosan elég hely marad. A 6. és 7. számú képeink a vegyesforgalmú utakat mutatja be. 6. sz. képünk a Schwarzwaldban St. Wilhelm völgyében egy tűkanyart mutat be. A kanyar kifelé van emelve és a kilátást egyik oldalról nem zárják a fák lombjai, az út víztelenítését pedig egyszerűen és praktikusan oldották meg. A kanyarból pompás kilátás nyílik a Notschrei és Feldberg hegyre. A 7. sz. képen az alpesi utakból mutatunk be egy részletet egy híddal. A híd kiképzése sima és a kávája gránitkövekből készült. A gyalogosok a híd két oldalán körülbelül egy méter széles és az útszíntjéből kiálló gyalogjárón járnak, tehát a gyalogos közlekedés az úttesttől el van határolva, így a gyalogosok kénytelen kelletlen megtanulják, hogy a gyalogosok csak a út szélén közlekedhetnek biztonságosan. A híd mindkét oldalán a feljáróknál nagy táblák jelzik az útirányt, illetve az úton fekvő legközelebbi helység nevét és kilométer távolságot, amely előtt állunk. Ez a képünk „Bad Reichenhall“ előtt készült a Salach folyó hídjánál. 7. számú kép. Rendezzük végre az álüzemi fuvarozás kérdését. Irta: dr. Visegrády József. A vasútak és a dunahajózás között most folyó tárgyalások a háborút követő idők közlekedésügyi káoszából való kibontakozásnak első észszerű tünetei. Ebből az általános közlekedési dezorganizációból végtére is meg kell találni a kibontakozás lehetőségeit. De ami a vasút és vízi út és a nemzetközi forgalom terén az elhalaszthatatlan szükségszerűség erejével jelentkezik; ugyanez áll a belső forgalom területére is még pedig fokozott mértékben, mert hogy legyen rend a külső vonatkozásokban, amikor a belső forgalomban éppen úgy rendezetlen minden. Évek óta szóban és írásban állandó sürgetés tárgya az úgynevezett „álüzemi“ autófuvarozás kérdése Lapunk múlt évi júniusi számában közöltük, hogy az álüzemi fuvarozókat 228.118 pengő, meg nem fizetés esetén 4475 napi elzárásra átváltoztatható pénzbüntetésre ítélték, 3732 napi pénzbüntetésre át nem változtatható elzárást róttak ki rájuk; összesen tehát 8207 napi, tehát 22 év és 170 napi elzárásnak megfelelő jogerős ítéletet hoztak. Ennek ellenére az 1936. év folyamán az állapotok nemcsak hogy nem javultak, ellenben fokozott mértékben tovább romlottak. Nem tudjuk megérteni, hogy egy jogállamban olyan foglalkozási ág virulhasson a törvényes intenciók imperatív rendelkezései ellenére, amelynél a a büntetendő szankciók következményei az üzleti