A Közlekedés, 1937 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1937-03-01 / 3. szám

44 A KÖZLEKEDÉS 1937 március hó. 1 óra és 20 perc alatt egy egész gépesített hadosztályt dobhatnak az osztrák­­határra és 1 óra 30 perc alatt Münchenből bent lehetnek Salzburgban. Micsoda perspektíva, vájjon gondolt-e valaki erre a világháború alatt? A német autóutak óriási jelentősége nemcsak stratégiai, hanem igen nagy jelentőségű közgazdasági és turisztikai szempontból is. Cikkünk elején említet­tük, hogy a németek az elmúlt 4 év alatt 1154,7 millió márkát építettek be az autóutakba. Ez az összeg nagy része munkabérekben került kifizetésre és nagymér­tékben hozzájárult a német munkanélküliség megol­dására, tehát szociális kérdést is oldott meg és lehe­tővé tette a birodalom nagymérvű elmotorosítását, ami újból nagy összegeket juttatott a közgazdasági vérkeringésbe és hozzájárult a német birodalom meg­erősítéséhez, közvetve pedig a versaillesi béke bilin­cseinek lerázásához. Hogy ezeknek az utaknak forgalmáról is megkö­zelítő képet adjak, felemlítem, hogy a statisztika sze­rint a München környéki utakon egy-egy forgalmas napon 17.000 gépjármű fordult meg, nem csoda tehát, hogy a németek nagyra értékelik a nemzetközi idegen­­forgalmat is, mert jól tudják, hogy az idegenforgalom, különösen pedig az autós idegenforgalom a nemzeti jövedelem egy jelentékeny bevételi forrása. A képeket igyekeztünk a legszebb és legjellegzete­sebb utakról és művekről összeállítani, tehát beszél­jenek a szöveg között elosztott és megszámozott ké­peink. Az 1. számú kép, ez a kép a birodalmi autóút el­ágazását ábrázolja Darmstadt mellett, a Darmstadt— Main—Mannheim—Heidelberg-von­alon. A képünkön jól megfigyelhető az egyirányú és jobboldali közleke­dés és a bekötő országutak. A városba bevezető út­elágazások behajtási iránya nyilakkal van megje­lölve. A képen az elágazások előtt tisztán látjuk a benzin- és üzemanyagtöltő állomásokat. Az utak maga betonkockákból készültek és oly szélesek, hogy elvi­leg több gépkocsi is elhajthat egymás mellett. A ha­talmas útjelző-táblák mindenről tájékoztatják az utast, amire csak szüksége van, itt eltévedni nem lehet. A 2. számú képünk egy autóút kereszteződését áb­rázolja Halle előtt. A mellékutakról és az elágazások­ról az utas minden oldalról a kívánt irányba jöhet fel, vagy lehajthat anélkül, hogy a szemben jövő jármű­vel találkozna vagy a másik irányba vezető utat ke­resztezné. Itt tehát összeütközés nincs. Ez a módszer kitűnően oldja meg, hogy hogyan kell a városokból kivezető utakat bekötni biztonságosan az ország­­utakba. Itt nincs halálsorompó s nincs szükség lámpa­jelzésekre s közlekedési rendőrre sem. A 3. számú képünk egy bitumenes autóutat mutat be a gyakorlati használatban Frankfurt és a Main- Darmstadt-i vonalon. A közeli forgalmat lebonyolító falusi szekérutak a műút két oldalán húzódnak és az összeköttetést az alul- és felüljárók biztosítják. A 4. számú képünkön a birodalmi autóút egy er­dőn visz keresztül Berlin és Stettin között. Itt jól lát­hatjuk az emelkedések­­vonalvezetését. Az út nem ka­nyarog jobbra és balra, hanem nyílegyenest veszi az emelkedést és a szabad kilátást semmi sem zavarja. Az 5. számú kép Halle és Leipzig között a leg­újabb autóútat ábrázolja, amely betonkockából épült. Az autóút felett egy felüljárót építettek a vegyesfor­galmú út részére. Az ellenkező irányba vezető út a képünkön nem látható, de a hídról következtetni lehet, hogy az is alatta halad el. Az út tükörsima és a kilá­tást semmi sem zavarja. Ezeken az utakon gépkocsink a teljes sebességet kihasználhatja, mert az előzésre is kényelmes és biztonságosan elég hely marad. A 6­. és 7. számú képeink a vegyesforgalmú utakat mutatja be. 6. sz. képünk a Schwarzwaldban St. Wil­helm völgyében egy tűkanyart mutat be. A kanyar ki­felé van emelve és a kilátást egyik oldalról nem zár­ják a fák lombjai, az út víztelenítését pedig egysze­rűen és praktikusan oldották meg. A kanyarból pom­pás kilátás nyílik a Notschrei és Feldberg hegyre. A 7. sz. képen az alpesi utakból mutatunk be egy részletet egy híddal. A híd kiképzése sima és a kávája gránitkövekből készült. A gyalogosok a híd két olda­lán körülbelül egy méter széles és az útszíntjéből ki­álló gyalogjárón járnak, tehát a gyalogos közlekedés az úttesttől el van határolva, így a gyalogosok kény­telen kelletlen megtanulják, hogy a gyalogosok csak a út szélén közlekedhetnek biztonságosan. A híd mind­két oldalán a feljáróknál nagy táblák jelzik az út­irányt, illetve az úton fekvő legközelebbi helység nevét és kilométer távolságot, amely előtt állunk. Ez a ké­pünk „Bad Reichenhall“ előtt készült a Salach folyó hídjánál. 7. számú kép. Rendezzük vég­re az álüzemi fuvarozás kérdését. Irta: d­r. Visegrády József. A vasútak és a dunahajózás között most folyó tárgyalások a háborút követő idők közlekedésügyi káoszából való kibontakozásnak első észszerű tünetei. Ebből az általános közlekedési dezorganizációból vég­tére is meg kell találni a kibontakozás lehetőségeit. De ami a vasút és vízi út és a nemzetközi forgalom terén az elhalaszthatatlan szükségszerűség erejével jelentkezik; ugyanez áll a belső forgalom területére is még pedig fokozott mértékben, mert hogy legyen rend a külső vonatkozásokban, amikor a belső forgalomban éppen úgy rendezetlen min­den. Évek óta szóban és írásban állandó sürgetés tár­gya az úgynevezett „álüzemi“ autófuvarozás kérdése­ Lapunk múlt évi júniusi számában közöltük, hogy az álü­zemi fuvarozókat 228.118 pengő, meg nem fizetés esetén 4475 napi elzárásra átváltoztatható pénzbünte­tésre ítélték, 3732 napi pénzbüntetésre át nem változ­tatható elzárást róttak ki rájuk; összesen tehát 8207 napi, tehát 22 év és 170 napi elzárásnak megfelelő jog­erős ítéletet hoztak. Ennek ellenére az 1936. év folya­mán az állapotok nemcsak hogy nem javultak, ellen­ben fokozott mértékben tovább romlottak. Nem tudjuk megérteni, hogy egy jogállamban olyan foglalkozási ág virulhasson a törvényes inten­ciók imperatív rendelkezései ellenére, amelynél a a büntetendő szankciók következményei az üzleti

Next