Az Aero, 1922 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1922-05-15 / 9. szám

­)() A Franco-Roumaine légi forgalmi társaság megnyitó ünnepélye. Április 29-én nyitotta meg a Franco-Roumaine légi forgalmi vállalat a magyar kormánnyal kötött szerződés értelmében Páris—Prága—Budapest között a légi forgalmat. A mátyásföldi repülőtéren ez alka­lommal úgyszólván az egész budapesti francia ko­lónia megjelent. Ott volt a kormány képviseletében a kereskedelmi minisztérium légi forgalmi osztályának igazgatója , ott láttuk a budapesti sajtó kikül­döttjeit. A megnyitás egy 400 i. e. motorral fel­szerelt Henry Pétez négyüléses gép utasrepülé­seiből állott. Üdvözlések, nyilatkozatok nem hang­zottak el, bár igen jól esett volna hallanunk egy-két olyan szót, amely már most megcáfolta volna az angol légügyi minisztériumnak múlt számunkban ismertetett híradását, amely, már csak akkor ke­rült nyilvánosságra, amikor a kormány a jelentést még nem ismervén, a szerződést megkötötte. A Franco-Roumaine, amelyet ilyen hírek előznek meg, nem is csodálkozhatik azon, ha egy létében veszélyeztetett nemzetnek a sajtó útján nyilvánuló közvéleménye bizonyos antagonizmussal fogadta a vállalatot. Vagy igaz a hír s akkor jogos az ellenszenv, vagy nem igaz a hír, ez esetben azonban autentikus­­ és megnyugtató cáfolatot kí­vánunk. Az utóbbi esetben mi volnánk a legel­sők, akik őszinte örömünknek nyomban kifejezést adnánk, mert hiszen elvégre is nekünk nem a re­pülés megakasztása, hanem annak fejlesztése a fel­adatunk. A franciák a repülés terén ugyancsak do­mináló szerepet játszottak és játszanak s még a kö­zöttünk levő súlyos politikai különbségek sem fosz­tanak meg bennünket attól az objektivitástól, amely arra késztet, hogy mindenkor elismeréssel adózzunk az aviatikában elért eredményeiknek. Nem csodálkozhatik a Franco-Roumaine a ta­pasztalt kedvezőtlen fogadtatáson továbbá azért sem, mert abszolút nem volt diplomatikus eljárás az entente részéről, hogy a Magyarországra rótt repü­lési tilalmat nem oldotta fel május elseje előtt. Nekünk a repülést lehetetlenné tenni , ennek elle­nére ugyanakkor idegen vállalatnak a felettünk való repülésre módot adni ez olyan méltánytalan eljárás amely nem méltó a magukat szinte «lovagias»-nak nevező entente nemzetekhez. A »győző»-nek lelki erejét és lelki nagyságát a méltányosságban, nem pedig a nyers erőszak fitogtatásában kell kimutatnia. Nem hisszük, hogy pld. a francia sajtó analóg eset­ben a mienkétől eltérő véleményen lett volna. A Franco-Roumaine-nek tehát el kell viselnie­ a diplomácia botlásának következményeit, egyben azon­ban törekednie kell bizonyságot tenni arról, hogy üzleti érdekein kívül a kultúrának is szolgál s ebből a kultúrából a hazai aviatikai törekvéseket nemcsak hogy nem akarja kizárni, hanem ellensúlyozandó a békeszerződés révén az országon elkövetett sérel­meket, hazai aviatikánk fejlesztéséhez a maga ré­széről is hathatósan hozzájárul. Ha tényleg meggyőz bennünket, hogy nem hon­védelmi érdekeinket sértők az intenciói, akkor még megismerkedhetik azzal a hangnemmel is, amelyet a barátság érzete vált ki a magyar nemzetből. 22. 9. 4. M. E Henry Pétez repülőgép a Franco-Roumaine légi forgalmi tár­saság Budapest—Mátyásföldön 1922 ápr. 29-én tartott meg­nyitó ünnepélyén. AE R­O 9. sz. A Magyar Aéro-Szövetség pécsi és baranyai osztályának megalakulása. Április 21-én délelőtt 16 órakor volt a Magyar Aéro-Szövetség pécsi osztályának alakuló közgyű­lése. Azt, hogy déli végeink nemrég felszabadult kultúrgócpontján oly aránylag rövid idő alatt ment végbe a szervezkedés, a Szövetség elsősorban is Tauszig Aladár őrnagy lelkes és kitartó fáradozá­sának köszönheti. Az ülést Neudtvich Andor polgármester nyitotta meg egy, az aviatikát méltató olyan beszéddel, amely legjobb bizonysága annak, hogy kultúrtörek­­véseinkben ma igenis csak a vidékben bízhatunk

Next