Az Aero, 1922 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1922-05-15 / 9. szám

9. sz. AK­R­O 89 földjéért halt meg felsőbencédi Firtos Ferenc tüzér­főhadnagy, a 39. repülőszázad megfigyelőtisztje, nem messze egyik őse, a legendás Firtosné várától, a háromszéki határ fölött. Kész, igaz, egész ember volt már akkor, amikor a szászvárosi református Khun-kollégium öreg, sárga falai közül, kikerült az életbe. Komoly volt, lelké­ben is nemes, tisztaszívű : az elsők, a legjobbak kö­zött, az élén haladt mindig, már az öreg kollégium kis, meleg diákvilágában is, végig a nyolc osztályon. A budapesti egyetemről vonult be a 16. tábori ágyús ezredhez. Érzékeny lelkiismerete, állandóan éber kötelességtudása azonban tovább hajszolta in­nen a repülőcsapathoz, mert tüzérezredénél, a ga­líciai fronton úgy érezte, hogy nem adhat eleget, nem kockáztat eleget hazájáért. Elhozta hozzánk örökölt székely vakmerőségét, a csalódások, csapások alatt mindjobban fellángoló s egyre jobban elmélyülő lelkesedését, hogy 10 nap­pal első légi győzelme, egy Nieuport lelövése után, 1917. július 18-án, három ellenséges géppel vívott elkeseredett harcban elveszítsük. 1891-ben született Szászvároson, 26 évet élt, de ez a 26 rövid év is elég hosszú volt ahhoz, hogy nehéz, nagy veszteségnek érezzük fiatal, értékes éle­tének elmúlását. Az első magyar polgári célú légi forgalom, a rö­vid életű budapesti bécsi légi posta első halottja volt szentlászlói balatonfüredi Vargha Emil honvédfő­hadnagy, aki 1918 július 13-án, tíz nappal a posta­járat ünnepélyes megnyitása után, Tüskinél, Mo­son mellett motorromlás miatt lezuhant. A repülőposta szolgálatában nemcsak a háború­nak, hanem a kultúrának is hősi halottja volt. A megnyitási ünnepélyen egy csapásra meghódí­totta magának a közönség rokonszenvét a fiatal, szőke, szerény főhadnagy, aki nemrég fejezte be pi­lótakiképzését Szombathelyen. 1917 májusában végezte a megfigyelő iskolát Wiener-Neustadtban és júliusban már a fronton repült, a veldesi 2. repülőszázadnál, ahol merész fel­derítő útjaival, kitűnő fényképfelvételeivel-különö­sen a győzelmes 12. olasz offenzíva alkalmával ha­mar jó nevet szerzett magának. Az aviatikához régi vágya, sportszeretete és bá­torsága vonzotta : rajongó szeretettel gondolt vissza mindig tátrai skatúráira, de a repülést minden eddigi sportjánál többre becsülte. Lelke állandóan ott volt özvegy édesanyjánál és testvéreinél, akik­ről mindig gyöngéd, szinte lányos szeretettel em­lékezett meg. Tiszta, őszinte, nyílt szíve, szerény, de kötelességtudó jelleme hűséges barátokat szer­zett neki mindenütt, ahova csak sorsa vezette. Egészen igaz, egészen becsületes, egészen nemes ember volt mind a két halottunk, Firtos Ferenc és Vargha Emil: most, amikor szomorú körülöttünk és bennünk minden, úgy érezzük, hogy velük és a hozzájuk hasonlókkal talán többet vesztett ez az el­szegényedett, hitét vesztett ország, mint Erdély és a Felvidék, mint a föld, a víz és az erdő elveszté­sével, mert a lélek, amely bennük élt és ragyogott, kialudt, elveszett mindörökre. — 1. — 22.9.3. Felsőbencédi Firtos Ferenc tüzérfőhadnagy. Szentlászlói és balatonfüredi Vargha Emil honvédfőhadnagy. 15*

Next