Anyagvizsgálók Közlönye, 1944 (22. évfolyam, 1. szám)
1. szám
2________________________Dr. térim, Vietorisz József ^____ acél, mely minegy 5% W, 06% Mn, 1% Si és 2% C-t tartalmazott,* de még jobbnak bizonyult a Taylor-féle gyorsacél,з melynek több ötvözői a következő mennyiségekben szerepelnek: 0-7% C, 18% W, 5% Cr, 0-3% W, ezzel szemben a mangán és szilícium csak egy-két tizedszázalékban fordul elő benne. Ebből a Taylor-féle gyorsacélból fejlődött ki az utóbbi évtizedekben általánosan használt gyorsacél, melynek Amerikában szokásos jelzése 18—4—1, ami annyit jelent, hogy az összetételét 18% volfrám, 4% króm és 1% vanádium jellemzi. Természetesen ezek csak irányértékek. Határok kijelölésével 0 6—0 8% C, 18—22% W, 4—5 5% Cr, 0 8—15% W használatos, amihez még bizonyos meghatározott nagy teljesítmények elérése céljából esetleg kobalt járult az idők folyamán. A wolfrám molybdénnel részben helyettesíthetőnek bizonyult. Az így kialakult összetételű gyorsacél a gyakorlati követelményeket kielégítette. Ez nem azt jelenti, mintha vágóképességét tekintve ez volna a legjobb, avagy ötvözői alapján ez volna a legolcsóbb, vagy éppen vágóképessége és ára egybevetésével ez volna a leggazdaságosabb gyorsacél, ez az ötvözet azonban melegen jól kovácsolható, lágyítva jól megmunkálható és a hőkezelésnél nem túlságosan érzékeny, miért is az iparban elterjedten és szívesen alkalmazzák. Figyelembe kell azt is venni, hogy egy bizonyos gyorsacélféleség forgácsolásnál mutatkozó viselkedésének a kikísérletezése sok időbe kerül s nagy költséggel jár. Éppen ezért az acélgyártó és a fogyasztó egyaránt szívesen beletörődött ebbe a fentebb említett öszszetételbe s évtizedeken át ezt értették gyorsacél alatt. A háborús gazdálkodásban azonban az ötvöző anyagok beszerzésének a nehézsége közismert, miért is rendszeres vizsgálat tárgyává kellett tenni, hol és mi takarítható meg akként, hogy a teljesítmények lehetőleg ne romoljanak. Általános követelmények. Ha egy szerszámacéllal forgácsolni akarunk, a szerszám anyagának — mint láttuk — keménynek és szívósnak kell lennie. Ebből a szempontból megfelelhetne, mint szövetelem, az ötvözetlen karbonacél martensitje is. Hibája azonban, hogy már 2000-250° C körüli hőmérsékleten bomlani kezd, keménységéből rohamosan veszít. Másik hibája, hogy nagyon kemény vágószemcséket nem tartalmaz, miért is csak alárendelt szerephez juthat. Amenynyiben ötvözetlen karbonacélból kívánunk forgácsoló szerszámot készíteni, hypereutectiodos (1-2—1-4% C) összetételt válasszunk, amelynél helyesen végrehajtott hőkezelés után a szövetszerkezet martensites alapanyagba beágyazott cementit szemcsékből áll. Ilyen szerszámacéllal vékony forgácsot kis vágósebességgel forgácsolhatunk ugyan, gyors forgácsolásra azonban az ötvözetlen karbonacél nem alkalmas. A gyorsacélt feltétlenül ötvözni kell. * Az összetételek egyszerűbb közlése érdekében az egyes ötvöző elemeknek csupán a kémiai jelét használom.