Ásványolaj, 1938 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1938-01-15 / 1-2. szám
Az ásványolaj kutatás és -termelés néhány kérdéséről Az ásványolaj kutatással és termeléssel öszszefüggő kérdések — az erdélyi földgázmedence feltárásának idejétől eltekintve — nálunk még sohasem voltak olyan időszerűek és még nem is szerepeltek annyit a napirenden, mint ma. Nagyon is indokolt és érthető ez a nagyfokú érdeklődés, amely nemcsak közhatóságaink és egész gazdasági életünk, hanem a nagyközönség részéről is megnyilvánult a bükkszéki és a lispeszentadorjáni fúrási eredményekkel kapcsolatban, mert hiszen ma jóformán a fogyasztóközönség minden rétege szinte tapasztalatból tudja, hogy a különböző ásványolajtermékek milyen fontos szerepet játszanak a gyakorlati életben. A légi-, szárazföldi- és vízi közlekedési eszközök, a mezőgazdaság és az ipar, a szegények és gazdagok egyaránt, évről-évre növekedő menynyiségben fogyasztják és használják fel a nyersásványolajból előállított termékeket, amelyeknek forgalmához az államkincstáraknak nagyon is fontos érdeke fűződik, hiszen vám, adó és egyéb címeken olyan jelentős bevételek származnak, amelyek ma már az állami költségvetések számottevő és nélkülözhetetlen tételei. Az ásványolajkutatás és termelés kérdéseit még inkább az előtérbe helyezte az utóbbi években kialakult gazdasági rendszer, amely minden államot, akarva-akaratlanul önellátásra kényszerít. Nem zárkózhatunk el azonban annak a megállapítása elől sem, hogy e problémák népszerűségéhez bizonyos mértékben a divat is hozzájárult. A Rockefellerről, Deterdingről, a Standardról és a Royal Dutchről, a petróleummezőkért és a fogyasztói piacokért folyó ádáz harcokról szóló és bizony gyakran az igazság és a tárgyilagosság rovására érdekfeszítő és romantikus közgazdasági regények az egész világon nagyon kedvelt olvasmányok. Ma már azonban az a helyzet, hogy a nyersásványolajért folyó küzdelmekben a kezdeményezés és irányítás mindenütt az államok kezében van. Kétségtelen, hogy az óriási tőkéket képviselő konszernek és vállalatok élén ma is mindenütt keménykötésű férfiak állanak és sokszor bizony energikus módszerek és eszközök igénybevételére is sor kerül, amelyek azonban semmiben sem különböznek azoktól, melyeket a gazdasági harcok más terein is alkalmaznak. Az első kérdés, amely felvetődik, természetesen a kutatás és a termelés jogszabályaira vonatkozik. E tekintetben a különböző államokban meglehetősen nagy eltérések tapasztalhatók. Végeredményben azonban mindezen eltérések egyetlen fontos körülménnyel állanak összefüggésben éspedig azzal, hogy a kutatás- és bányaművelési jog a földtulajdon járuléka, vagy pedig attól külön van-e választva. Nálunk az erdélyi földgázterület feltárásának első idejében, 1908—1909-ben a földgázt még a földbirtok járulékának minősítették és csak később, amikor a pénzügyi kormányzatunknak azt kellett tapasztalnia, hogy a magántőke nem igen vállalja az üzleti kockázatot, sorozták a földgázt is a fenntartott ásványok közé. Végül is a pénzügyi kormányzat egy még erélyesebb lépésre határozta el magát és az 1911. évi VI. törvénycikk megalkotásával monopolisztikus helyzetet teremtett, amennyiben a kutatás és termelés jogát egyedül és kizárólag az állam részére biztosította. Az ásványolaj-félékről és a földgázakról szóló 1911. évi VI. t. c. 1. §. szerint: „A természetes településben előforduló ásványolajfélék, úgymint az ásványolaj (kőolaj, petróleum, nafta) és földkátrány, valamint az ásványolajfélékkel együttesen előforduló földviasz (ozokerit), végül a természetes településben előforduló éghető földgázok tekintetében a kutatási és bányaművelési jog az állam részére tartatik fenn.” Azonban az állam köteles a bányatörvényt és a kapcsolatos jogszabályokat e téren is alkalmazni és ennek megfelelően a kutatás jogát csak a kutatási engedély, a bányaművelési jogot pedig csak a bányaadományozás alapján gyakorolhatja, vagyis az ezekkel kapcsolatos kötelezettségek az államot is terhelik. Nagyon fontos a törvénycikk 4. §-a, amelynek alapján pld. az Eurogascoval kötött szerződés is létrejött.